Uj Magyarság, 1940. február (7. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
FORDULÓPONTON Nagy külföldi lapok írják, hogy valamikor Hitler keddi beszédétől fogják számítani az európai háború második fejezetének kezdetét. Ez nem egészen bizonyos. A háborúkat inkább hadiesemények szokták fejezetekre felosztani. Bizonyos azonban az, hogy ezzel a Hitler-beszéddel a nyugati háború legalább német részről jelszót kapott, mely alkalmas arra, hogy szélesebbkörű érdeklődést ébresszen. Minden háborúnak van ilyen jelszava. A világháborút „nemzetek háborújának“ nevezték el a győztesek oldalán s ez a jelszó felettébb hatásosnak bizonyult. Hitler ebben a beszédében jelszóvá tette azt, amiről eddig is sok szó hangzott már el: a háború voltaképpen, mondotta, a nemzetek társadalmának nagy szociális kérdései körül forog. A földi javak igazságosabb elosztását akarják nagy, de szegény nemzetek a népek társadalmában éppen úgy, ahogyan az emberi társadalmakban minden szociális törekvésnek ez a célja. A hangsúly, amit a német sajtó a vezéri beszéd e mondatának ad, mutatja, hogy ez a gondolat ezután német részről a háborúnak valóban legfőbb jelszava lesz. * Az összes érdekelt felek, a távolabbiak éppen úgy, mint a közelebbiek, jóeleve hangsúlyozzák: a Balkán-szövetség belgrádi tanácsülésétől, mely most pénteken kezdi meg munkáját, nem szabad meglepetéseket, vagy éppen szenzációkat várni. Annál meglepőbb, sőt olykor szinte már szenzációs az a nemzetközi légkör, mely ezt a tanácskozást fogadja. Egészen újszerű például az, ahogyan a francia sajtó nagy része ezzel az értekezlettel, sőt magával a Balkán-szövetséggel foglalkozik. A francia lapok párhuzamot vonnak a kisantant és a Balkán-szövetség között. Rámutatnak arra, hogy a kisantant súlyos hibát követett el, amikor a revízióellenesség kedvéért minden más szempontot feláldozott. A Balkán-szövetség is téves vágányokra futna, írják ezek a lapok, ha magatartását kizárólag revízióellenes szempontoknak rendelné alá. Már kevésbé meglepő, ha például a Berliner Börsenzeitung állapítja meg, hogy a Balkán-egyezmény jelentősége ugyanabból a forrásból ered, mint az elavult kisantant, a revízióellenes törekvésből s éppen ezért jelentősége lényegesen csökkent. Viszont újra meglepő az egyébként oly élesen szembenálló véleményeknek ez a különös egybehangzása. A délkeleteurópai államok békés megegyezésének, ha ugyan sor kerül valamikor erre, voltaképpen mindegy lehet, hogy ez az egybehangzó pártoló igyekezet ellentétes feltevésekből ered. . . Mindenki tehát a békét akarja Délkeleteurópában. Erről nyilatkoztak a Balkán-államok külügyminiszterei, mielőtt vonatra szállottak és erről beszélnek azok is, akik nem szállnak vonatra. Ezek közül, való a bolgár miniszterelnök, aki négy igen világos pontban foglalta össze Bulgária törekvéseinek céljait. Ezek a célok: a feltétlen béke, jó viszony a szomszédállamokkal, szigorú semlegesség és igazságos jóvátétele a politikai igazságtalanságoknak. Nyilvánvaló, hogy az első három pontnak a feltétele — a negyedik. A sorrendet inkább a nemzetközi udvariasság diktálhatta, mint a logika. Ha ezt a négy pontot nézzük és hozzáolvassuk mindazt, amit az igazságról és a békéről mostanában mindenütt írnak, nyilvánvaló az is, hogy a belgrádi tanácsülés vizsgaféle lesz. Próbája annak a módszernek, melyről az elmúlt év nemzetközi vitáiban, sorsdöntő beszédeiben és nagy összecsapásaiban annyi szó volt. Annak, hogy tárgyalásokkal, békés megegyezésekkel lehet-e olyan kérdéseket megoldani, amelyek megoldhatatlanok mindaddig, amíg a tárgyaló felek egyike — a beatus possidens — komoly áldozatokat nem hoz. Ha ebben az irányban fordulóponthoz jutna Belgrádbban a délkeleteurópai ügy, ez valóban szenzációs volna. Szenzációkat azonban nem szabad várni, mondják éppen a közvetlenül érdekeltek ... "A világsajtó egyetért abban, hogy a délkeleti kérdéseknek a lényege ma legnagyobbrészt Románián múlik. Ugyanakkor azonban tüskés kérdésnek mondják a román problémát és a belgrádi, konferenciától csak azt várja többek között az olasz Stampa, hogy a kérdésnek ezzel a lényegével tisztába jönnek a balkáni népek. Magát Romániát is sűrűn figyelmeztetik erre, többek között olyan helyekről is, amelyeket eddig barátaiknak tartottak Bukarestben, mégpedig olykor igen nyomatékosan, különböző vádak kíséretében. Ezekkel a vádakkal próbál vitába szállni Jorga. A barát szabadon kérhet mindent, írja kesernyés cikkében, csak olyat nem, amit nem lehet megadni. Ha a barát nem érti meg a szorultság helyzetét és fenyegetni kezd, akkor már nem barát. Annál többet kér Bukarest a bevált barátoktól. A balkániaktól például azt, amint a római Tribuna írja, hogy garantálják a román határokat mind Magyarország, mind Bulgária felé. Egyidejűleg pedig Bukarest újabb csapatokat küld Besszarábiába s bejelenti, hogy a dobrudzsai Károly-vonal elkészült. A töméntelen nemzetközi hozzászólásból, amellyel ez a kérdés utóbb dicsekedhetik, ki kell emelni a Corriere della Sera megjegyzését. Magyarország számára nem áll fenn sem a szüksége, sem a haszna annak, írja a nagy milánói lap, hogy a hatalmak közvetítsék immár húszéves problémáinak megoldását. Magyarországnak továbbra is az az álláspontja, hogy ilyen közvetítés senkinek sem válnék előnyére. * Pitman szenátor, az aktivista amerikaiak vezére úgy véli, Japánnak korlátozni kell kereskedelmét az Egyesült Államokkal mindaddig, amíg a Felkelő Nap országában nem tanúsítanak több megértést a nyugati nagyhatalmak kínai érdekei irányában. Japán azonban nem bírja el nemzetközi kereskedelmének a legkisebb korlátozását sem, hanem ellenkezőleg életszükséglete az, hogy az egyre növekedjék. Jól tudjuk, hogy erre az útra Japánt éppen Amerika kényszerítette, amikor 1853 július 14-én Perry admirális flottájának ágyúi feltörték a sógunok elzárt birodalmának kapuit, ahol 1614 óta tilos volt tengerjáró hajót építeni, éppen a teljes elzárkózódás érdekében. Japánra még sokkal inkább áll, mint Németországra Hitler ismeretes mondása: exportálni. miomét ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA FELELŐS SZERKESZTŐ* SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- ’ HÉNTÉZŐ . ) BUDAPEST, VIL. JÓZSEF KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA MILOTAY ISTVÁN TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10. VASÁRNAP 20 FILLÉR mibVIft' 1 » ------------ 1-444 00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1940 február 1 CSÜTÖRTÖK VII. évfolyam 25. szám • • , ■ •_______■ ' . . » • - . - , ' .■ • ■ | Interpellációk és válaszok a nyilaskeresztes „eszmevédelmi csoport“ orvtámadásairól, a rendőrségi nyomozás munkájáról, a földmivelésügyi, igazságügyi és kultuszkormányzat új feladatairól Miközben az egész jobboldal ünnepelte az Erdélyről beszélő nyilaskeresztes szónokot a Házban, Rácz Kálmán és Széchenyi Lajos gróf között tettleges inzultus zajlott le a folyosón A képviselőház szerdai ülésén jelentős érdeklődés mellett folytatták a mezőgazdasági munkabérjavaslat vitáját, amely a várakozások szerint csütörtökön fejeződik be. Délben áttért a Ház a tömegesen bejegyzett interpellációk meghallgatására. A belügyi, igazságügyi, földmívelésügyi és kultuszkormányzat számos aktuális és nagyfontosságú problémájára nézve hangzottak el kérdések és történtek kormányzati bejelentések, amelyeket általános helyeslés fogadott. Érdekes negyedórája volt az ülésnek Vajna Gábor nemzeti szocialista képviselő felszólalása. A képviselő fegyelmezett beszédben, nemes és valóban emelkedett hangon emlékezett meg erdélyi testvéreink szenvedéseiről, szavait végigkísérte minden oldalról a megújuló taps, s a beszéd végén, megkapó jelenet során, a nagy számban jelenlévő jobboldali többség valamennyi tagja átment a túloldalra, hogy közvetlenül és személyesen üdvözölje a szónokot. Miközben azonban — a sorozatos szerencsétlen és komolytalan nyilaskeresztes megnyilatkozások után — a jobboldali többség végre lojalitását és objektivitását megfelelő formák közt, emelkedett légkörben nyilváníthatta egy valóban nemes és komoly megnyilvánuláshoz, a különböző nyilasfrakciók közötti ellentétek és személyeskedések ismét szerencsétlen módon kerültek a Ház érdeklődésének előterébe. Vajna Gábor beszéde alatt az történt ugyanis, hogy Széchenyi Lajos gróf elhaladt a folyosón egy Rácz Kálmán körül csoportosuló, nyilaskeresztes szervezeti emberekből álló, többtagú társaság előtt. Széchenyi gróf sorra üdvözölte az ottlevőket, Rácz Kálmán mellett azonban szótlanul ment el. A nyilaskeresztes párt disszidens tagja erre utána szólt Széchenyi Lajosnak: „Miért nem üdvözölt engem, gróf úr!“ Széchenyi visszaszólt: „Nem szoktam üdvözölni olyanokat, akik nem tartják meg adott szavukat!” Rácz Kálmán erre hozzálépett és öklével nagy erővel belesujtott Széchenyi Lajos gróf arcába. A nyilaskeresztes párt vezető képviselője szó nélkül megfordult s bement az ülésterembe, hogy elmondja a történteket Hubay Kálmánnak, majd valamivel később eltávozott a Házból. A folyosói incidensnek a hírek szerint lovagias folytatása lesz. A mezőgazdasági munkásság első hivatalos megbecsülése Tasnádi Nagy András elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg a szerdai ülést, amelyen folytatták a legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szóló törvényjavaslat vitáját. Nagy Ferenc a kisgazdapárt részéről megindokolta, miért fogadja el ő és pártja ezt a javaslatot. Gaal Gasztonnak, a párt néhai vezérének mondására hivatkozik, amely szerint nem az a fontos, hogy a nép problémáit ki oldja meg, hanem az, hogy csakugyan megoldják. A javaslat találkozik a párt régi követelésével. Még fogyatékosságai ellenére is több, mint ami az eddig törvényes intézkedésekben volt. Ez az első hivatalos megbecsülése a magyar mezőgazdasági munkásságnak. Papp József bizalmatlan a javaslattal szemben, mert a bizottságok összetételét nem látja kielégítőnek. Szerinte községenként és nem körjegyzőségenként kellene választani a bizottságok tagjait. A javaslatot nem fogadja el. Meixner Emil hangsúlyozta, hogy különösen nagy érdeke a nemzetnek, hogy a mezőgazdasági és ipari munkabérek közötti különbség kisebb legyen, mert ellenkező esetben a mezőgazdasági munkásság városba özönlését nem tudják megakadályozni. Ha gondoskodunk a mezőgazdasági munkabérek új rendezéséről, ugyanakkor fokozni kell a termelést és biztosítani kell a mezőgazdasági termények megfelelő áron való értékesítését is. A javaslat nagy haladást jelent, mert állandósítja a munkabérek megállapításának rendszerét, kiterjed bármilyen természetű munkavállalóra és munkára, intézményesíti a munkaadó és munkás viszonyának ellenőrzését. A bérmegállapító bizottságok szervezetét, a gazdasági munkafelügyelők beállítását és a megtorló szankciókat is igen szerencsés intézkedéseknek látja s nem osztja azoknak az aggodalmait, akik nem bíznak a mezőgazdasági bizottságok pártatlan működésében. Az új munkafelügyelői karra vár a mezőgazdasági téli foglalkoztatás problémájának megoldása Szabó Gyula egy ismert fiatal szociográfus könyvének megállapításával kezdte hozzászólását, amely szerint: aki egyszer paraszt zsellérből városi munkássá emelkedett, az soha többet vissza nem kívánkozik falujába, még ha nagyobb nyugalmat ígérne is az elhagyott föld. Ha ez a törvényjavaslat még késett volna, akkor a falu nemcsak létszámbeli, hanem minőségbeli elnéptelenedése szempontjából is nemzeti katasztrófához közeledtünk volna. A munka etikája is megkívánta ennek a javaslatnak a benyújtását, hiszen szükség van arra, hogy a bér kérdésének kielégítő megállapítása ügyében munkaadók és munkavállalók bizonyos egyezkedést folytassanak. A parasztság város felé özönlő tömegeit csak ilyen és ehhez hasonló szociális intézkedésekkel, mint a földhöz való juttatás, munkaalkalmak teremtése, a kulturális igények kielégítése, a civilizatórikus eszközök meghonosítása, faluvezetők nevelése, lehet a faluban tartani. A javaslat rendkívüli fontosságú, mert kiterjed minden mezőgazdasági és ezzel kapcsolatos foglalkozásra, mert a bérmegállapító bizottságok működését hatósági funkciónak minősíti. to vagy meghalni. A japán nép ma már legnagyobb részt abból él, amit a bevitt nyersanyagok feldolgozásával és kivitelével tud szerezni. Ha ezt a kereskedelmet, amelyért immár harmadik éve visel háborút Kínában, korlátozzák, akkor nyitván előbb kísérletet tesz a halállal. Mint Európában, úgy a Távolkeleten is a nemzetek sorsa döntő fordulóponthoz érkezett.