Uj Magyarság, 1940. március (7. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
2 ai/syff- ban, falun és tanyákon és egyazon időben, egyazon szavakkal, egyazon nemzeti énekkel együtt fordulunk Feléje valamennyien, mind, az egész ország. Ebben az ünneplésben nincsen semmi hivatalos. Nincs ide senki sem meghívó hivatalánál fogva, mindnyájan egy közös érzésben összeolvadó gyermekei vagyunk e hazának. Nem a miniszterelnök beszél, hanem a magyar, társadalomnak egyik tagja, a Keresztény Nemzeti Liga elnöke. — Nem tudok szebb szavakat azoknál, amelyeket Kormányzó Urunk mondott I. Ferenc József királyról való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött, mint szárnysegéd. Ha tehát szabad néhány szót a magam nevében külön is szólanom, Kormányzó Urunknak ezekkel a tulajdon szavaival élve mondom: szeretettel teljes és ragaszkodó csodálattal hódolok neki én is, akinek a Gondviselés megadta, hogy együtt felesküdött minisztertársa és bajtársa lehettem Szegeden és kétszer lehettem oldala mellett első bizalmasa, miniszterel ötöke. „A legnemesebb, a legjóságosabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha életemben találkoztam. Népeknek és embereknek egymással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szeme az összefüggések mélységébe lát.“ n M&CWIG PÉNTEK, 1940 MÁRCIUS 1 Bécsben és Szegeden egyszerre gondoltak ugyanarra a férfiúra az ellenforradalom szervezői — Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki éppen, azokat érezte nagynak a bölcs öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak lelkében és személyében is. De miképpen is bírta volna különben azt az országépítő munkát, amelynek húszesztendős évfordulóját ünnepeljük mostan ? — 1919 csúf tavaszát éltük, amikor kerestük, kerestük azt az embert, aki kezébe vegye a kardot, hogy megmentse vele, hogy talpraállítsa az önhibájából is összeomlott nemzetet. Bécsben, Bethlen Istvánnal kettesben ugyanarra a férfiúra gondoltunk, akire Aradon Károlyi Gyula. A mi futáraink nem érte el. Károlyi Gyula hívására jött Szegedre családja köréből, Kenderesről, amely a vörös és román arcvonalak között feküdt. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belépett és Károlyi Gyulával kezet szorítvaazt mondta: ,Jeljöttem, vállalom!“ A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abban a szóban, hogy „eljöttem“ — bátorsága volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „vállalom“, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása, akárhol és akármilyen körülmények között. Miután átvezette a maroknyi nemzeti hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Mikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: „ ... és ha nem állok meg?“ — röviden így felejt: „Akkor védekezni fogok!’ Elszántságával megmentette Dunántúlt, hogy onnan nagyobb hadsereget toborozhasson és megindulhasson vele az ország újraépítésére. 1919 Szent István napján megmondotta Dunántúl népének és az egész nemzetnek: „Zászlónk a Szűzmáriás fehér lobogó, nemzetiszín szegéllyel, Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth zászlója.“ — Azután bevonult a nemzeti hadsereggel Budapestre, s e mindnyájunknak felejthetetlen borongós őszi napon a főváros és az ország népéhez így szólt: „A nemzetrontásnak immár vége van, mindenkitől fegyelmezett, öntudatos magatartást követelek.“ Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. Bennük van az egész magyar lélek, együtt az ősi hagyomány, hitünk, zászlónk állandósága és az élni akarás. Az Ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet oda, ahol ma vagyunk . Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kardot bízta rá, de aromtakarító csákányt és ásót is Horthy Miklós kezébe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. — A magyar nemzet megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legnemesebb örök tulajdonságait látta. Aki bizodalmat önthetett a nemzet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy a Feltámadás felé vezesse. A Kormányzó pedig nyilvános vallomást tett akkor és szent ígéretet: „Megmásíthatatlan akaratom a nemzetet a boldogulás útjára vezetni.. .!A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani...“, „Szeretettel, türelemmel és megértéssel, igazságosan fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító izgatásoknak. Őrködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegítem a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden mételyező hatástól való megtisztítását..." Ez a cél vezette őt és vezeti mindmáig és vezeti tovább, — az ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk. — De megmondotta a Kormányzó Úr akkor azt is, hogy neki súlyos feladatok megoldásában erőt ad a nemzet megnyilvánult bizalma, ezeréves dicsőséges történelmünkbe és a nemzet egyetemének faji tulajdonságaiba vetett bizodalma; a nemzeti hadsereg vitézségébe, fegyelmezettségébe és megbízhatóságába vetett hite ... „A keresztény világnézet erkölcsi fensőbbségével igyekszünk a romokon új életet teremteni.“ Ezekben a szavakban fejezte ki a magábaszállt és megújhodott nemzet jövendőt építő elhatározását. — És mi mindnyájan, e hazának magyar és nem magyar ajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük és hittünk benne és felesküdtünk, hogy követjük Őt, 20 éves országlására visszatekintve boldog és hálás szívvel újítjuk meg szent eskübeszédünket. És velünk esküszik a 20 esztendő folyamán felserdült magyarság és velünk esküszik az általa visszacsatolt országrészek népe is lelkesen. Mi mindnyájan nemcsak hiszünk immár, de látunk is! Bizonyosságot látunk Kormányzó Urunknak a nemzet gondos atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt kimagasló egyénisé gében, országlásának nehéz időket állt és álló stabilitásában. Köszönjük Néki ígéretének beteljesítését és egy emberként ígérjük valamennyien, hogy hűséggel, szeretettel, fegyelemmel és engedelmességgel követjük őt tovább. Elszántan követett politikájának egyenességét és igazságát felismerte az egész világ . Hozzátette még a Kormányzó Úr akkor, hogy „Bosszú és gyűlölet helyett a kiengesztelődést és megértést keressük a kül- és belpolitikában egyaránt“. Ezek nemcsak szavai voltak Neki, hanem legbensőbb meggyőződése, mint ahogy mást nem is mondott Horthy Miklós soha. Elszántan követett politikájának egyenességét és igazságát felismerte lassanként az egész világ. Ennek köszönjük Kormányzó Urunk személyén keresztül azt a megbecsülést, amelyben országának és népének ma a külföldön része van. A nemzethez intézett szózatát így fejezte be a Kormányzó Úr: ,,Egy ezeréves nemzet erkölcsi tőkéjével, a magyar föld őserejével és a magyar nép lelkének keresztény hitével bátran nézünk szembe a jövendővel“. Ezt pedig ne feledjük sem mi, ma élő nemzedék, sem senki más a világon! — Nem mondhatok itt ma élettörténetet, de azt hiszem, nem is kell. Horthy Miklós élettörténetét tudja az egész ország és történelemmé vált az már bennünk. Történelemmé vált mindkét vonatkozásban: Horthy Miklósnak, mint a nemzet erényei megtestesítőjének, egyéni és kormányzónknak, mint a haza atyjának országgyarapítói élettörténete. És itt országgyarapítás alatt nemcsak területi, de éppen úgy és talán még inkább tartalmi, felemelő és nemesítő országgyarapítást értek. — Horthy Miklós a magyar ember nyugodt biztonságával kormányoz, az ezeréves alkotmány szellemében, mely nem betűkben, hanem a nemzetnek és az ezeréves nemzetet egyéniségében visszatükröző kormányzónak lelkében él. Vezeti a nemzetet nemcsak azzal a jogkörrel, amelyet a betű, de azzal a jogkörrel, amelyet a nemzet kimeríthetetlen bizodalma öregruház és Nála a legjobb kézben tud. A magyar ember szereti az erős kezet, de az magyar kéz legyen. Ezért kívánta meg azoktól az uralkodóktól is, akik idegen származásuak voltak, — még azoktól is, akik szívéhez közelebb tudtak jutni, — hogy magyar tanácsadókat tartsanak. Magyar legyen a kéz, ez annyit jelent, hogy alkotmányos legyen. Az alkotmányosságot pedig nem törvények paragrafusai teszik nálunk, hanem e büszke nemzetnek öntudata, történelmi és jogi érzése. Az alkotmányosság nálunk nem tudás, de érzés kérdése és egyet jelent azzal, hogy magyar. Királyaink és kormányzóink országlásában pedig az, hogy magyar, mindenkor egyben azt is jelentette számunkra, hogy Szent Istvánt, a magyar mellett Magyarország összes népeit atyai gondossággal összefogó koronája által még mindig uralkodó Szent István királyunk Istenben való alázata szerint patriarchális és nem imperialista. Szent Istvánnak és koronájának helytartójaként, mint magyar, vezeti a magyart Horthy Miklós. Isten óvja és tartsa meg nekünk még sokáig! — Az emberi élet minden vonatkozásában fontos az, hogy mit csinálunk, de gyakran még fontosabb, hogyan csináljuk. Mert aki tudja, hogy hogyan kell eljárnia, az azt is tudja, mit kell csinálnia. Aki csak azt tudja, hogy mit akar csinálni, az nem mindig tudja, hogyan kell cselekednie. Országok vezetésében is így van ez. De az államférfi is, akinek egyéniségén keresztül a hogyan cselekedni domborodik ki, csak akkor válhatik naggyá, ha egyéniségében nemzetének érzése, gondolkodása, jelleme bennefoglaltatik. Azok az emberek a jelentősek, akikben nemzetek testesülnek meg. Azok az emberek válnak naggyá saját nemzetük lelkében és idegenek szemében, akik saját magukban nemzetük életformáját élik. ők bírják nemzetüket összefogni és nagy erőfeszítésre képesíteni, ők bírnak nemzetüknek becsületet szerezni a külföld szemében. * — Minden nép akkor, azáltal és addig értékes, amíg és amikor saját életformáját éli. Nem mások jótulajdonságait próbálja utánozni, hanem a saját jótulajdonságait fejleszti, a maga kebelében kialakult erkölcs szerint él és attól el nem tántorodik. A magyarnak lehetnek hibái, — mindenkinek vannak, — de nyíltak vagyunk és becsületesek, szókimondók, gyakran nagyon is azok. Becsületünk el Ibbre való jólétünknél. És soha sem voltunk alattomosok, sohasem voltunk szószegők. — Becsületünk őrzője és hordozója a mi Kormányzó Urunk. A tisztességnek néha meredek, néha lassú, de mindenkor egyenes útján jár velük:. Ezen az egyedül igaz és magyar lemkünk szerint való úton gyarapította és gyarapítja a nemzetet önérzetében, és külső megbecsülésben egyaránt. Külföldön mint legbátrabb államfőt, mint nemcsak országának, de Európának is gondviselésszerű férfiúját, mint leglovagiasabb férfiút emlgetik és tisztelik. Hogy nekünk magunknak mit jelent, azt nem kell hangos szájjal elmondanom: érzi azt csendesen mindannyiunk szíve. • Ma este minden magyar ember azzal a nyugodt biztonsággal tér nyugovóra, hogy Horthy Miklós apai keze őrködik fölötte. És azzal a fohásszal, hogy Isten óvja és tartsa meg nekünk még sokáig! A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott, s közben viharos helyesléssel többször félbeszakított ünnepi beszéd után a budai dalárda Ádám Jenő vezénylete mellett Liszt Ferenc „Magyar ünnepi dal“ című művét adta elő. Kiss Ferenc Somogyváry Gyula „Tavasz-nép az őszben“ című versét szavalta el a közönség nagy tetszése mellett. A hódoló ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. Kormányzó Urunkról nevezik el az idén építendő nemzeti sportcsarnokot, egyetemi diákházat és a komádii népiskolai internátust A kormányzó a kultuszminiszter előterjesztésére megengedte, hogy a Budapesten az idén felépítendő nemzeti sportcsarnok és az egyetemi diákház, továbbá a Komádiban létesített népiskolai internátus a Horthy Miklós nevet viselje. Hóman Bálint kultuszminiszter csütörtökön megjelent idevonatkozó rendelete a magyar művelődés emelésére, a magyar ifjúság gondos nevelésére irányuló nemes törekvéseket mindenkor a legnagyobb szeretettel felkaroló Kormányzó Urunk iránti háláját akarja ezzel kifejezni országlásának huszadik évfordulóján. A komádi-i Horthy Miklós népiskola és népiskolai nevelőintézet a kultuszminiszterek népiskolafejlesztő munkásságának egyik legszebb alkotása. Az ország színmagyar vidékein az elmúlt húsz évben közel nyolcezer új népiskolai tantermet és tanítói lakást építettek fel. E nagyarányú építőtevékenység ellenére azonban különösen a Nagyalföldön még mindig sok tonyai gyermek marad népiskolai oktatás nélkül. A lakóhelyüktől távol eső iskolába a közlekedési nehézségek és a fáradtság miatt sokszor nem tudnak eljutni a szétszórt tanyákon élő gyermekek. Ezeknek a problémáknak a megoldására hívták létre a vándortanítói intézményt, továbbá a tanyai internátusokat, amelyek közül elsőnek a 360 gyermeket befogadó komády intézet épült fel Bihar megyében. A Horthy Miklós-diákház a budapesti egyetemi ifjúság, elsősorban a fővárosban családi otthonnal nem rendelkező vidéki magyar ifjak, főleg a népi tehetségek számára biztosít művelődési, társadalmi és sportigényeket is kielégítő nevelőotthont. A Horthy Miklós nemzeti sportcsarnok nyolcezer nézőt befogadó csarnokában színhelye lesz az országos és nemzetközi versenyek nagy részének és új lehetőségeket biztosít a magyar névnek oly sok dicsőséget szerzett testnevelés és sportnak. •