Uj Magyarság, 1940. április (7. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-14 / 84. szám

4 angol repülőgép hátulsó géppuskája, noha legénysége megsebesült, továbbra is tü­zelt, míg az ellenséges vadászgép lángolva lezuhant. Három német hajót vezettek be angol zsákmánylegénységek északangliai kikö­tőkbe. A hajókat­­a norvég partok mentén fogták el. A hajók a következők: Nord­land 393 tonnás, Blankenburg 344 tonnás és Friedland 247 tonnás halászhajó. Róma, április 13. A szombat esti római lapok stockholmi jelentése szerint Gusztáv svéd és Keresz­tély dán király igyekeznek rávenni Haa­kon norvég királyt, hogy adjon paran­csot a norvég csapatoknak az ellenállás beszüntetésére, mert az adott körülmé­nyek között semmi kilátás sincs az ellen­állás sikerére. Haakon király még nem döntött véglegesen s egyelőre folytatja a tárgyalásokat. Az olasz lapok szerint a norvég csapatok már csak elvétve tanúsí­tanak lanyha ellenállást. A két norvég kormány között fennálló nézeteltérések a közvéleményt is két táborra osztották, ami megbénítja úgy a mozgósítást, mint az ellenállást. London, április 13. A Reuter-iroda jelentése szerint VI. György angol király Haakon norvég ki­rályhoz meleghangú üzenetet intézett és biztosította, hogy kormánya a francia kormánnyal teljes együttműködésben min­den tőle telhető segítséget nyújt Nor­végiának. Attlee ellenzéki munkáspárti vezér szom­baton este rádióbeszédet mondott, amely­ben elismerte, hogy Németország skandi­náviai vállalkozása sikerült , hogy Nagy­­britanniát a brit tengerészeti fölény elle­nére meglepte. Hét német torpedóromboló elsülyesztését jelenti London A narviki fjordban még folyó ütközet során emberéletben ezerre becsüli a német vesz­teséget az angol tengernagyi hivatal London, április 13. A tengernagyi hivatal szombaton éjjel, a Reuter-iroda jelentése szerint, a követ­kező hivatalos közleményt adta ki: Amióta a második torpedórombolóraj szerdán támadást intézett a narviki fjrod­­ban lévő német rombolók ellen, ez a hajó­­raj az időközben érkezett erősítésekkel együtt körülzárva tartotta az ellenséget a narviki öbölben. Szombaton déltájban az angol Wa­rspite hadihajó, erős torpedó­rombolórajtól kísérve, aknafelszedő és egyéb berendezésekkel felszerelve, előre­nyomult a fjord felé, hogy megtámadja a német rombolókat, amelyek közül né­hány már sérülten talált oltalomra Nar­­viknál. Az angol hajók célja volt egyben az is, hogy megmérkőzzenek azokkal a parti ütegekkel, amelyeket időközben fel­állítottak. Whitworth, altengerr­agy, főpa­rancsnok — a tőle érkezett jelentés sze­rint — felvonatta lobogóját a Warspitere és maga vezényelte a támadást. Az ellenség ellenállását nem találták különösebben keménynek. Egy tábori ta­rackot, amelyet a parton állítottak fel, a Cossack angol hadihajó harcképtelenné tett. Négy rombolót összelőttünk és el­­sülyesztettü­nk a narviki öbölben. Három másik romboló felfelé menekült a Rom­­backs-fjordba egy 10—12 kilométer bősz-3­szú sziget mellé, amely Narvik város me­­­gött terül el. Ezt a három német tor­g­­edórombolót az angol hajók üldözőbe vették, harcra kényszeríttették és elpusztí­tották. E közlem­­ény leadásának pillanatában a tengernagyi hivatal még nem kapott rész­letes tájékoztatást arról, hogy milyen a helyzet Narvik városában. Várják a to­vábbi részleteket. Az ellenség hét rombolójának elpusztí­tása nem történt veszteség nélkül. A harc­­g­ban három angol romboló megsérült, de­­ nem súlyosan és az emberéletben elszenve­g­­ett brit veszteség, úgy hiszik, nagyon ki-­­csiny. E pillanatban nem lehet felbecsülni,­­ mennyi a német veszteség emberben, de a hét rombolón több mint ezer embernek kel­lett lennie. A tengernagyi hivatal eljuttatta szerencsekívonatait Sir Charles Forbes tengernagy, főparancsnokhoz, Whitworth altengernagyhoz és mindazokhoz a tisztek­hez és tengerészekhez, akik részt vettek ebbe­­ az erőteljes akcióban, amely hozzá­járulhat a helyzet tisztázásához e norvég partszakaszon. A műveletek még folynak. Nagy zsidó hadsereget terveznek a németek ellen Európa bizonyos országaiban és Amerikában 200.000 zsidó önkéntest akar London toborozni a francia és angol csapatok oldalán harcoló különös ármádiába London, április 13. A lapok arról adnak hírt, hogy zsidó hadsereg létesítését célzó terveket la­tolgatnak. A francia és angol csapatok oldalán harcoló zsidó hadsereg függet­len lenne. Londonban azt remélik, hogy a zsidókból megalakítandó hadsereg 200.000 főnyi létszámot érhetne el. Az önkénteseket Európa bizonyos orszá­gaiban és Amerikában toboroznák. Lon­donban parlamenti bizottság alakult a terv megvalósítására. Paris, április 13. A szombaton délelőtt közzétett francia hadijelentés így szólott: Április 12-én a késő délutáni órákban a Saar vidékén tüzérségünk lőtte a fo­lyamatban lévő ellenséges munkálatokat. Az éjszaka a Rajna partjain, valamint Mühlhausentől keletre fekvő vidéken és Strassburg környékén gyalogsági tevé­kenység folyt. Az ellenség sikertelen rajtaütést kísérelt meg egy rajnai sziget ellen, amelyet Hüningentől északra csa­pataink tartanak megszállva. A Havas-iroda magyarázó közleménye szerint az érdeklődésre számot tartó egyedüli esemény, amely pénteken a fran­cia arcvonalon lefolyt, a svájci határtól nem messze fekvő Hüningentől északra az egyik kis rajnai szigeten elhelyezett francia erődítmény ellen intézett német rajtaütés volt. A németek éjjel két óra­kor csónakokon közeledtek. Az ellensé­get könnyen visszavetettük. Ez az első eset, hogy a németek hasonló vállalko­zást hajtottak végre vízen. A Rajnáról puskatüzet jelentenek, nemcsak Mühl­­hausentól keletre, hanem Strassburg vi­dékén is. A német tüzérség a Saar vidé­kén élénk volt. A francia légihaderő, fel­használva a szép időt, április 11-én éj­szaka sok felderítő repülést hajtott végre a német vonalak mögött. Április 12-én a rossz idő tekintélyes mértékben csökken­tette a légitevékenységet. A németek né­hány felderítést végeztek a vonalak fe­lett és két, vagy három hosszútávú fel­derítést Északfranciaország felett Ingatlan árverés! Folyó hó 20-án, szombaton délelőtt 10 órakor árve­résre kerül Szombathely, Szily János­ u. 7., fsz 15. ajtó­szám alatti tkvl hatóságnál a szombathelyi 2­23. sz. tkvl betétben foglalt. Szombathely, BUJU-u. S. sz. a. 43. négyszögöles telken épült házas ingat­lan P 5400.— kikiáltási árban, melynek feléért az ingatlan megvásárolható. Szétfoszlik lassan a legnagyobb propa­gandaháború füstje a megszállott Dánia és Norvégia fölött. A nem­zetközi sajtó józanabbik front­szakaszán leállították a hiábavaló tüzelést s csak a valóban fontos és döntő jelentőségű katonai akciók tárgyilagos ismertetésével foglal­koznak. A szenvedélyekben felül­kerekedett a hamis és túlzó propa­ganda visszahatásának kellemetlen érzése s Winston Churchill is el­hárította magáról a felelősséget a semleges országokban kitalált és terjesztett hazugságokért. Nagy böjtje van az önbegyullasztással előidézett mámornak, ami csak arra volt jó, hogy a duhaj győ­zelmi tombolás és a korai tüntetés fellebbentse kissé a fátylat azok­ról a titkos erőkről, amelyek a semlegesség álarca mögött fana­tikus gyűlölettel agitálnak a sem­legesség ellen ... Természetes do­log, hogy a tények világosságától visszariadt propagandisták most bűnbakot keresnek vereségük el­­leplezésére s ártatlan arccal keres­gélik a rémhírterjesztőket, akik megrongálták a nagyközönség idegrendszerét. Ezt a kedves tár­sasjátékot nyugodtan meg lehet rendezni. Utólag a rémhíreknek soha sincs gazdája, mert sok gaz­dája van ... Marad minden a régi­ben az új alkalomig. A vereség idejét át lehet vészelni annak az ártatlannak látszó, de lényegében igen veszedelmes állításnak buzgó hangoztatásával, hogy a nemzeti közvélemény ne is foglalkozzék az eseményekkel, felejtse el a hábo­rút s várjon nyugodtan, amíg a kifulladt rémhírterjesztők fel­ocsúdnak kábultságukból s meg­­fujják újra a c jerichói trombitát. De sokszor megéltük már a rém­hírterjesztést s annak dühös vissza­utasítását egyazon forrásból, a szelek váltakozása szerint! A bolygó zsidó hol a pandúr, hol a betyár öltözetében ugrik a nemzet­közi színpadra, hol semlegest ját­szik, hol meg vakmerően támad s csak abban marad segítőtársaival együtt következetes, hogy komoly áldozatok nélkül, pusztán a nagy hang erejével akarja legyőzni a világot s az ébredő nemzetek ön­tudatát ... Ebben a háborús világban minden or­szág több-kevesebb gazdasági ne­hézséggel küzd és igyekszik életét a kényszerítő körülmények hatása alatt rendszabályoknak alávetni. A külkereskedelem lehetőségei megváltoztak, bizonytalanok, bár­mely pillanatban módosulhatnak. A nyersanyagellátás nehezebbé vált, az ipar és a mezőgazdaság részére szükséges külföldi áruk mennyisége azonban nem csökkent, sőt az állandó készenlét miatt sok tekintetben még meg is növeke­dett. Ebben a helyzetben igen nagy körültekintésre, előrelátó vezetésre van szükség, hogy a termelés meg ne akadjon és a fogyasztás kielé­gíthető legyen. A nyugati hatal­mak ellenségeskedéseinek meg­kezdése idején a fogyasztók minde­nütt tartottak attól, hogy a beálló gazdasági zavarok miatt az árak ugrásszerű emelkedése következik be, az élet megdrágul és a legszük­ségesebb cikkek beszerzése igen megnehezül. Ez az aggodalom egyes országokban, ahol a gazda­sági liberalizmus idejétmúlt elvei most is uralkodnak, nem volt alap­talan. Belgiumban múlt év augusz­tusától decemberig az árindex 100-ról 133-ra, Angliában 130-ra, Dániában 128-ra, a skandináv államokban 119-re szökött és az emelkedés Romániában, Délszláviá­­ban is 117, Görögországban 112, Bulgáriában 108 volt. Ezzel szem­ben Magyarországon az árkülönb­ség lényegtelen, az indexszám mindössze 103-ra változott és így, Németországtól eltekintve, ahol az árakat teljesen rögzítették, egye­dül nálunk nem állt be lényeges drágaság. Az említett nagykeres­kedelmi árindexek nem fedik ugyan minden tekintetben a kis fogyasztó költségeinek alakulását, de ez az összehasonlítás mégis bizonyítja, hogy a mi árpolitikánk helyes ala­pon nyugszik és az árkormány­­biztosság működése eredményes. Tagadhatatlan tény, hogy egyes fogyasztási cikkek 15—30 száza­lékkal olcsóbbak, mint a többi európai államban és Németország mellett nálunk tudta legkevésbé kihasználni a háborús helyzetet a felelőtlen spekuláció. Az árpolitika egymagában véve nem birkózhat meg a helyzet nehézségeivel, a fogyasztás irányítása elől sem le­het elzárkózni. Magyarország eb­ben a tekintetben is a fogyasztói érdekek nagyfokú kímélését tar­totta szem előtt és a legkisebb mértékben korlátozta a belföldi forgalmat. A hivatalos lap vasár­napi számában most bejelentett in­tézkedés, amely a cukor és a zsír fogyasztását főleg a fővárosban jegyrendszerhez köti, úgy állapítja meg az adagokat, hogy a jogos igények kielégíthetők legyenek. A számítások a normális fogyasztá­son alapulnak, a város és a vidék szükségleteinek figyelembevételé­vel. Ezen a téren is érvényesül te­hát az a politika, amely arra irá­nyul, hogy az élet normális kere­teit a lehetőség szerint fenntartsuk, a termelés és a fogyasztás érde­keit egyaránt megvédjük. Óriási handabanda és az alkotmány döngetése közben indult meg a zsidóság rohama a választójogért, amelynek most készült el a jövő évre szóló névjegyzéke. Eddig 358.970 választó szerepelt Buda­pesten, ezek közül 75.249 zsidó volt. A törvény előírta, hogy a választójoghoz szükséges az, hogy 1867-ig visszamenőleg igazolják a magyarországi állandó tartózko­dást és adófizetést. Ez volt a minimum a követelmények sorá­ban, amikor tudni akarjuk azt, hogy ki és kik szólnak bele Ma­gyarországon a közügyek intézé­sébe. Most aztán lezajlott ez az igazolás és igen érdekes adatok derültek ki. Mindenekelőtt meg­állapították, hogy a 75.249 buda­pesti zsidó választó közül a nagy előzetes handabanda és rengeteg felhívás ellenére csupán 12.312-en kérték a törvény alapján választói joguk elismerését. A zsidóság túl­nyomó része tehát meg sem kísé­relte ennek az alkotmányjogi igazolásnak bemutatását. A 12.312 kérvényező közül is mindössze csak 2157 zsidó választónál ismerték el a bemutatott okmányok és a zsidó­­törvény értelmében a választói jogosultságot. Tehát 75.000 zsidó választó azonnal leolvadt 2000-re, mihelyt jobban odanéztünk, hogy kik is azok, akik közéletet csinál­nak Magyarországon? Ezen az alapon természetesen az igazoló­választmány 73.092 budapesti zsidó választót már nem vett fel az 1941. évre érvényes névjegy­zékbe. Úgyhogy az új névjegyzék már nem 358.970 választót tüntet fel, hanem mindössze csak 283 ez­ret, mert másokat is töröltek kü­lönböző elmeken. Egyetlen intéz­kedés megtisztította a magyar közéletet a hangos ületéktelenség­­től. Mónus Elősnek és Fábián Bélának alighanem más a véle­ménye, de mi mindenesetre úgy érezzük, legfőbb ideje volt már, hogy a választásoknál végre ma­gunk között maradjunk. A bal­oldali pártok és frakciók pedig vigasztalódhatnak, ha el is vesztet­tek 73.000 szavazót, még mindig az övék 73.000 elszánt agitátor. Az is valami... VASARNAP, 1940 ÁPRILIS 14

Next