Uj Magyarság, 1940. április (7. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-14 / 84. szám

4 angol repülőgép hátulsó géppuskája, noha legénysége megsebesült, továbbra is tüzelt, míg az ellenséges vadászgép lángolva lezuhant. Három német hajót vezettek be angol zsákmánylegénységek északangliai kikötőkbe. A hajókata norvég partok mentén fogták el. A hajók a következők: Nordland 393 tonnás, Blankenburg 344 tonnás és Friedland 247 tonnás halászhajó. Róma, április 13. A szombat esti római lapok stockholmi jelentése szerint Gusztáv svéd és Keresztély dán király igyekeznek rávenni Haakon norvég királyt, hogy adjon parancsot a norvég csapatoknak az ellenállás beszüntetésére, mert az adott körülmények között semmi kilátás sincs az ellenállás sikerére. Haakon király még nem döntött véglegesen s egyelőre folytatja a tárgyalásokat. Az olasz lapok szerint a norvég csapatok már csak elvétve tanúsítanak lanyha ellenállást. A két norvég kormány között fennálló nézeteltérések a közvéleményt is két táborra osztották, ami megbénítja úgy a mozgósítást, mint az ellenállást. London, április 13. A Reuter-iroda jelentése szerint VI. György angol király Haakon norvég királyhoz meleghangú üzenetet intézett és biztosította, hogy kormánya a francia kormánnyal teljes együttműködésben minden tőle telhető segítséget nyújt Norvégiának. Attlee ellenzéki munkáspárti vezér szombaton este rádióbeszédet mondott, amelyben elismerte, hogy Németország skandináviai vállalkozása sikerült , hogy Nagybritanniát a brit tengerészeti fölény ellenére meglepte. Hét német torpedóromboló elsülyesztését jelenti London A narviki fjordban még folyó ütközet során emberéletben ezerre becsüli a német veszteséget az angol tengernagyi hivatal London, április 13. A tengernagyi hivatal szombaton éjjel, a Reuter-iroda jelentése szerint, a következő hivatalos közleményt adta ki: Amióta a második torpedórombolóraj szerdán támadást intézett a narviki fjrodban lévő német rombolók ellen, ez a hajóraj az időközben érkezett erősítésekkel együtt körülzárva tartotta az ellenséget a narviki öbölben. Szombaton déltájban az angol Warspite hadihajó, erős torpedórombolórajtól kísérve, aknafelszedő és egyéb berendezésekkel felszerelve, előrenyomult a fjord felé, hogy megtámadja a német rombolókat, amelyek közül néhány már sérülten talált oltalomra Narviknál. Az angol hajók célja volt egyben az is, hogy megmérkőzzenek azokkal a parti ütegekkel, amelyeket időközben felállítottak. Whitworth, altengerragy, főparancsnok — a tőle érkezett jelentés szerint — felvonatta lobogóját a Warspitere és maga vezényelte a támadást. Az ellenség ellenállását nem találták különösebben keménynek. Egy tábori tarackot, amelyet a parton állítottak fel, a Cossack angol hadihajó harcképtelenné tett. Négy rombolót összelőttünk és elsülyesztettünk a narviki öbölben. Három másik romboló felfelé menekült a Rombacks-fjordba egy 10—12 kilométer bősz-3szú sziget mellé, amely Narvik város megött terül el. Ezt a három német torgedórombolót az angol hajók üldözőbe vették, harcra kényszeríttették és elpusztították. E közlemény leadásának pillanatában a tengernagyi hivatal még nem kapott részletes tájékoztatást arról, hogy milyen a helyzet Narvik városában. Várják a további részleteket. Az ellenség hét rombolójának elpusztítása nem történt veszteség nélkül. A harcgban három angol romboló megsérült, de nem súlyosan és az emberéletben elszenvegett brit veszteség, úgy hiszik, nagyon ki-csiny. E pillanatban nem lehet felbecsülni, mennyi a német veszteség emberben, de a hét rombolón több mint ezer embernek kellett lennie. A tengernagyi hivatal eljuttatta szerencsekívonatait Sir Charles Forbes tengernagy, főparancsnokhoz, Whitworth altengernagyhoz és mindazokhoz a tisztekhez és tengerészekhez, akik részt vettek ebbe az erőteljes akcióban, amely hozzájárulhat a helyzet tisztázásához e norvég partszakaszon. A műveletek még folynak. Nagy zsidó hadsereget terveznek a németek ellen Európa bizonyos országaiban és Amerikában 200.000 zsidó önkéntest akar London toborozni a francia és angol csapatok oldalán harcoló különös ármádiába London, április 13. A lapok arról adnak hírt, hogy zsidó hadsereg létesítését célzó terveket latolgatnak. A francia és angol csapatok oldalán harcoló zsidó hadsereg független lenne. Londonban azt remélik, hogy a zsidókból megalakítandó hadsereg 200.000 főnyi létszámot érhetne el. Az önkénteseket Európa bizonyos országaiban és Amerikában toboroznák. Londonban parlamenti bizottság alakult a terv megvalósítására. Paris, április 13. A szombaton délelőtt közzétett francia hadijelentés így szólott: Április 12-én a késő délutáni órákban a Saar vidékén tüzérségünk lőtte a folyamatban lévő ellenséges munkálatokat. Az éjszaka a Rajna partjain, valamint Mühlhausentől keletre fekvő vidéken és Strassburg környékén gyalogsági tevékenység folyt. Az ellenség sikertelen rajtaütést kísérelt meg egy rajnai sziget ellen, amelyet Hüningentől északra csapataink tartanak megszállva. A Havas-iroda magyarázó közleménye szerint az érdeklődésre számot tartó egyedüli esemény, amely pénteken a francia arcvonalon lefolyt, a svájci határtól nem messze fekvő Hüningentől északra az egyik kis rajnai szigeten elhelyezett francia erődítmény ellen intézett német rajtaütés volt. A németek éjjel két órakor csónakokon közeledtek. Az ellenséget könnyen visszavetettük. Ez az első eset, hogy a németek hasonló vállalkozást hajtottak végre vízen. A Rajnáról puskatüzet jelentenek, nemcsak Mühlhausentól keletre, hanem Strassburg vidékén is. A német tüzérség a Saar vidékén élénk volt. A francia légihaderő, felhasználva a szép időt, április 11-én éjszaka sok felderítő repülést hajtott végre a német vonalak mögött. Április 12-én a rossz idő tekintélyes mértékben csökkentette a légitevékenységet. A németek néhány felderítést végeztek a vonalak felett és két, vagy három hosszútávú felderítést Északfranciaország felett Ingatlan árverés! Folyó hó 20-án, szombaton délelőtt 10 órakor árverésre kerül Szombathely, Szily János u. 7., fsz 15. ajtószám alatti tkvl hatóságnál a szombathelyi 223. sz. tkvl betétben foglalt. Szombathely, BUJU-u. S. sz. a. 43. négyszögöles telken épült házas ingatlan P 5400.— kikiáltási árban, melynek feléért az ingatlan megvásárolható. Szétfoszlik lassan a legnagyobb propagandaháború füstje a megszállott Dánia és Norvégia fölött. A nemzetközi sajtó józanabbik frontszakaszán leállították a hiábavaló tüzelést s csak a valóban fontos és döntő jelentőségű katonai akciók tárgyilagos ismertetésével foglalkoznak. A szenvedélyekben felülkerekedett a hamis és túlzó propaganda visszahatásának kellemetlen érzése s Winston Churchill is elhárította magáról a felelősséget a semleges országokban kitalált és terjesztett hazugságokért. Nagy böjtje van az önbegyullasztással előidézett mámornak, ami csak arra volt jó, hogy a duhaj győzelmi tombolás és a korai tüntetés fellebbentse kissé a fátylat azokról a titkos erőkről, amelyek a semlegesség álarca mögött fanatikus gyűlölettel agitálnak a semlegesség ellen ... Természetes dolog, hogy a tények világosságától visszariadt propagandisták most bűnbakot keresnek vereségük elleplezésére s ártatlan arccal keresgélik a rémhírterjesztőket, akik megrongálták a nagyközönség idegrendszerét. Ezt a kedves társasjátékot nyugodtan meg lehet rendezni. Utólag a rémhíreknek soha sincs gazdája, mert sok gazdája van ... Marad minden a régiben az új alkalomig. A vereség idejét át lehet vészelni annak az ártatlannak látszó, de lényegében igen veszedelmes állításnak buzgó hangoztatásával, hogy a nemzeti közvélemény ne is foglalkozzék az eseményekkel, felejtse el a háborút s várjon nyugodtan, amíg a kifulladt rémhírterjesztők felocsúdnak kábultságukból s megfujják újra a c jerichói trombitát. De sokszor megéltük már a rémhírterjesztést s annak dühös visszautasítását egyazon forrásból, a szelek váltakozása szerint! A bolygó zsidó hol a pandúr, hol a betyár öltözetében ugrik a nemzetközi színpadra, hol semlegest játszik, hol meg vakmerően támad s csak abban marad segítőtársaival együtt következetes, hogy komoly áldozatok nélkül, pusztán a nagy hang erejével akarja legyőzni a világot s az ébredő nemzetek öntudatát ... Ebben a háborús világban minden ország több-kevesebb gazdasági nehézséggel küzd és igyekszik életét a kényszerítő körülmények hatása alatt rendszabályoknak alávetni. A külkereskedelem lehetőségei megváltoztak, bizonytalanok, bármely pillanatban módosulhatnak. A nyersanyagellátás nehezebbé vált, az ipar és a mezőgazdaság részére szükséges külföldi áruk mennyisége azonban nem csökkent, sőt az állandó készenlét miatt sok tekintetben még meg is növekedett. Ebben a helyzetben igen nagy körültekintésre, előrelátó vezetésre van szükség, hogy a termelés meg ne akadjon és a fogyasztás kielégíthető legyen. A nyugati hatalmak ellenségeskedéseinek megkezdése idején a fogyasztók mindenütt tartottak attól, hogy a beálló gazdasági zavarok miatt az árak ugrásszerű emelkedése következik be, az élet megdrágul és a legszükségesebb cikkek beszerzése igen megnehezül. Ez az aggodalom egyes országokban, ahol a gazdasági liberalizmus idejétmúlt elvei most is uralkodnak, nem volt alaptalan. Belgiumban múlt év augusztusától decemberig az árindex 100-ról 133-ra, Angliában 130-ra, Dániában 128-ra, a skandináv államokban 119-re szökött és az emelkedés Romániában, Délszláviában is 117, Görögországban 112, Bulgáriában 108 volt. Ezzel szemben Magyarországon az árkülönbség lényegtelen, az indexszám mindössze 103-ra változott és így, Németországtól eltekintve, ahol az árakat teljesen rögzítették, egyedül nálunk nem állt be lényeges drágaság. Az említett nagykereskedelmi árindexek nem fedik ugyan minden tekintetben a kis fogyasztó költségeinek alakulását, de ez az összehasonlítás mégis bizonyítja, hogy a mi árpolitikánk helyes alapon nyugszik és az árkormánybiztosság működése eredményes. Tagadhatatlan tény, hogy egyes fogyasztási cikkek 15—30 százalékkal olcsóbbak, mint a többi európai államban és Németország mellett nálunk tudta legkevésbé kihasználni a háborús helyzetet a felelőtlen spekuláció. Az árpolitika egymagában véve nem birkózhat meg a helyzet nehézségeivel, a fogyasztás irányítása elől sem lehet elzárkózni. Magyarország ebben a tekintetben is a fogyasztói érdekek nagyfokú kímélését tartotta szem előtt és a legkisebb mértékben korlátozta a belföldi forgalmat. A hivatalos lap vasárnapi számában most bejelentett intézkedés, amely a cukor és a zsír fogyasztását főleg a fővárosban jegyrendszerhez köti, úgy állapítja meg az adagokat, hogy a jogos igények kielégíthetők legyenek. A számítások a normális fogyasztáson alapulnak, a város és a vidék szükségleteinek figyelembevételével. Ezen a téren is érvényesül tehát az a politika, amely arra irányul, hogy az élet normális kereteit a lehetőség szerint fenntartsuk, a termelés és a fogyasztás érdekeit egyaránt megvédjük. Óriási handabanda és az alkotmány döngetése közben indult meg a zsidóság rohama a választójogért, amelynek most készült el a jövő évre szóló névjegyzéke. Eddig 358.970 választó szerepelt Budapesten, ezek közül 75.249 zsidó volt. A törvény előírta, hogy a választójoghoz szükséges az, hogy 1867-ig visszamenőleg igazolják a magyarországi állandó tartózkodást és adófizetést. Ez volt a minimum a követelmények sorában, amikor tudni akarjuk azt, hogy ki és kik szólnak bele Magyarországon a közügyek intézésébe. Most aztán lezajlott ez az igazolás és igen érdekes adatok derültek ki. Mindenekelőtt megállapították, hogy a 75.249 budapesti zsidó választó közül a nagy előzetes handabanda és rengeteg felhívás ellenére csupán 12.312-en kérték a törvény alapján választói joguk elismerését. A zsidóság túlnyomó része tehát meg sem kísérelte ennek az alkotmányjogi igazolásnak bemutatását. A 12.312 kérvényező közül is mindössze csak 2157 zsidó választónál ismerték el a bemutatott okmányok és a zsidótörvény értelmében a választói jogosultságot. Tehát 75.000 zsidó választó azonnal leolvadt 2000-re, mihelyt jobban odanéztünk, hogy kik is azok, akik közéletet csinálnak Magyarországon? Ezen az alapon természetesen az igazolóválasztmány 73.092 budapesti zsidó választót már nem vett fel az 1941. évre érvényes névjegyzékbe. Úgyhogy az új névjegyzék már nem 358.970 választót tüntet fel, hanem mindössze csak 283 ezret, mert másokat is töröltek különböző elmeken. Egyetlen intézkedés megtisztította a magyar közéletet a hangos ületéktelenségtől. Mónus Elősnek és Fábián Bélának alighanem más a véleménye, de mi mindenesetre úgy érezzük, legfőbb ideje volt már, hogy a választásoknál végre magunk között maradjunk. A baloldali pártok és frakciók pedig vigasztalódhatnak, ha el is vesztettek 73.000 szavazót, még mindig az övék 73.000 elszánt agitátor. Az is valami... VASARNAP, 1940 ÁPRILIS 14