Uj Magyarság, 1940. április (7. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-28 / 96. szám

2 I Aladárék ugyanezért, ugyanilyen okokból nem szeretik, ha a vállalatok szegény árja és árva tisztviselői bizalmukkal akarják kompromittálni őket és az árja érdekek védelmét igénylik tőlük Zuchthausékkal és Fördényiékkel szemben. Nem szeretik, ha ilyen várakozással néznek rájuk, ha a nyakukra járnak súgni nekik a vállalat diszkrét belügyeiről s bele akarják vonni őket mindenféle keresztény összeesküvésbe. Örüljenek — mondják Aladárék—, hogy keresztény úriember alatt dolgozhatnak, miért nyűgösködnek folyton azzal, hogy a többieknek, a Zuchthausék kedveltjeinek mennyi a fizetése ? Ez az irigység ez nem keresztény szellem, nincs benne semmi szociális emelkedettség és önfegyelem. Alapjában véve egy destruktív tényező s mint ilyen, minden áron kiirtandó ... Éppen ezért nem szeretik Aladárék a mindenféle zavaros, keresztény munkásszervezkedéseket sem. Holmi fasiszta szabadidőmozgalom és holmi keresztényszocialista, nyilas, hitlerista rezgelődés mind csak zavarja a derék, bevált, a tőke szempontjából is annyira kipróbált szociáldemokrata szakszervezeti konszolidációt, amelyet Zuchthausék és Fördényiék harmonikusan együttműködve olyan magas tökélyre emeltek. Aztán minek is ez a keresztény izgágaság, az az antiszemitizmus? — mondják Aladárék. Hiszen ezek a Zuchthausék nem is olyan rossz, nem is olyan veszedelmes emberek. Közelről nézve egész jól ki lehet jönni velük, különösen, ha meg vannak ijedve egy kicsit. Aladárék úgy érzik, hogy ők jobban festenek ugyan az igazgatói a nagy zöld borszékben, az autó is job-ban passzol hozzájuk a megjelenési együttesét és harmóniáját illetőleg, de Zuchthausék viszont úgy dolgoznak egész nap, mint a gőzgép, még a fürdőkádban is fülükön a telefon. Előzékeny, kissé alázkodó udvariasságuk mögött van ugyan valami rejtett lenézés, valami sötét, nyugtalanító fölény, de lehet, hogy mindez csak képzelődés. Meg kell szokni őket, sőt össze kell szokni velük, — mondják Aladárék. Aladár az egyik legidősebb fiát már be is emelte az egyik alvállalathoz s minthogy ifjú Aladár jó teniszbajnok, kitűnő úrvezető és tangótáncos, nem alaptalan a remény, hogy a legifjabb Zuchthaus-lány részéről előbb-utóbb intenzív érdeklődést támaszt maga iránt s akkor a családi kapcsolatok kiépítésével új korszak nyithatik meg a behatolók számára. Mert ugyan ki veszi komolyan ilyen érdekek mellett a második zsidótörvény gáncsoskodó rendelkezéseit?!... Hát ime, így élnek őrszemeink, s amint látjuk, nem kell félteni őket, megélnek a jég hátán is. S ha ők hároman ilyen élelmesek is, az még nem jelenti azt, hogy minden őrszem ilyen. De akik nem ilyenek, azokat Aladárék és Edömérék végleg szerencsétlen és végleg veszedelmes embereknek tartják. Belügyminiszteri rendelet a külföldiek személyes jelentkezéséről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A szomszédos államok az ott tartózkodó külföldiekkel szemben nemrégiben szigorú rendészeti szabályokat hoztak, így számolni kellett azzal, hogy az onnan távozni kényszerülő külföldiek tilos utakon is megkísérlik azt, hogy magyar területre jussanak. Kétségtelen, hogy azok a külhonosok, akiktől szomszédaink szabadulni igyekeznek, nálunk sem lehetnek szívesen látott vendégek. A nemkívánatos külföldiek határátlépésének megakadályozását és a netán már itt elrejtőzött személyek felkutatását célozza a belügyminiszternek a külföldiek személyes jelentkezését elrendelő 500/1940. VII. B. számú alábbi szövegű rendelete: 1. A jelen rendelet közhízrététele napján kezdődő hatállyal az a külföldi, aki hatósági engedély nélkül tartózkodik az országban, köteles a rendőrhatóságnálkis- és nagyközségekben a járási főszolgabíróságon, a rendőrség működési területén a rendőrkapitányságon vagy kirendeltségen, Budapesten a külföldieket ellenőrző országos központi hatóságnál. IX. Fővám tér 8, II. em. 204.) 24 órán belül jelentkezni. 2. Az a külföldi, aki a jelen rendelet közhírrététele után érkezik az ország területére, megérkezésétől számított 24 órán belül a rendőrhatóság előtt személyesen tartozik megjelenni. A külföldi tartózkodási helyét (a beutazási engedélyben kijelölt várost vagy községet) a rendőrhatóság engedélye nélkül el nem hagyhatja és amennyiben attól a további itt tartózkodásra kifejezett engedélyt nem kap, a tartózkodási engedély lejáratának napjával az ország területét elhagyni köteles. Ez alól csak a diplomáciai útlevéllel utazó külföldiek, valamint az igazolt hivatalos kiküldetésben utazó külföldi kormánymegbízottak képeznek kivételt. 3. Annak a külföldinek, aki rendőr- hatósági engedély nélkül tartózkodik az országban, szállást adni, továbbá ilyen külföldit anyagi támogatásban részesíteni tilos. | 4. Amennyiben a cselekmény súlyosabb | büntetés alá nem esik, kihágást követ el és | 15 napig terjedhető elzárással büntetendő; | a) az a külföldi, aki az 1. és 2. szakaszban foglalt rendelkezéseket megszegi; b) az a szállásadó, aki ebben a rende- letben megszabott tilalom ellenére a jogo- sulatlanul it tartózkodó külföldinek a ren- delet életbelépte előtt már szállást adott, de ezt a körülményt 24 órán belül a rendőrhatóságnak be nem jelenti; c) az a szállásadó, aki ebben a rende- letben megszabott tilalom ellenére az országban jogosulatlanul tartózkodó külföldinek szállást ad; d) bárki, aki jogosulatlanul ittartózkodó külföldinek anyagi természetű támogatást nyújt. Az a) pont esetében a külföldi ellen a kiutasítási, esetleg internálási eljárást, a b), c) és d) pontokban felsorolt kihágások elkövetői ellen pedig az internálási eljárást is nyomban meg kell indítani. Az elzárás-büntetésnek pénzbüntetésre való átváltoztatása esetén a pénzbüntetésre az 1928. évi X. törvénycikk rendelkezései irányadók. 5. E rendelet negyedik szakaszában felsorolt kihágási ügyekben a rendőri büntetőbíráskodást az 1929. évi XXX. tör- vénycikk 59. szakaszában említett hatóságok gyakorolják, azzal az eltéréssel, hogy Budapesten első fokon a székesfőváros egész területére kiterjedő hatáskörrel a rendőrség IX. kerületi kapitánysága járt el, harmadfokon a belügyminiszter bíráskodik. \ Keresztény Szabdiparosok Szövetkezeténél |§ Budapest, IV.ároly-körú! 30 (Városháza) ||§f jő szövetet vásárol ■ Bauen*!n5?!g$8’ 0 arak szolgálat, melyet nemzetének tett, a munka, melyet fáradhatatlanul végzett népének erős és biztos jövőjéért, természetessé teszi, hogy egész Délszlávia a szeretet érzéseivel forduljon Pál kormányzóherceg felé születésnapján. A Karagyorgye-dinasztia legidősebb hercege, a kis Péter király régense 47 esztendős és ha most a férfiúi élet derekáról visszatekintve számadást készít életéről, nyugodtan elmondhatja: ezek az évek nemzete nagyságának szolgálatában teltek el, s nem volt bennük tán egyetlen nap sem, melynek nem a nagy közösségért való gond, a jövő felett való töprengés lett volna legfőbb programja. "Az eredmény, az egész világ látja, teljes. A kis balkáni államból tényező lett Európában, a rend és béke őre. Az a politika, amelyet számára Pál herceg bölcsesége, realitásokat mérlegelő okossága megszabott, a legjobb politika, mert a nemzetek együttesében Délszlávia számára tekintélyt biztosított. Hogy Magyarország és Délszlávia ma harmóniában és egyetértésben működik együtt és közös elhatározással vigyáznak a Duna medencéjére, abban oroszlánrésze van Pál hercegnek. Ezért természetes, hogy amikor nemzete hódol előtte, Magyarország is részt kér az ünneplésből, mert hisszük, hogy a jövőben is ugyanazokkal az érzésekkel és ugyanattól a bölcs meggondolástól vezéreltetve irányítja Délszlávia politikáját, mint eddig és tudjuk, hogy ebben az esetben a két nemzet, melynek erényei oly sokban hasonlóak, közös úton haladhatnak mindkettőjük jobb jövője felé. Nem voltak kétségeink egy pillanatra sem, amikor legelőször fordultunk kérő szóval az Új Magyarság nagy családjához azokért, akik sárdombbá mállótt hajlékaik előtt, tenger alá került vetéseik mellett a megvadult vizek partjáról néztek szembe a nyomorúság égig érő árnyékával. Nem volt kétségünk afelől, vájjon ez a tábor, a keresztény és nemzeti gondolkozású tízezrek meghallgatnak bennünket és az eddig hozott áldozataikat megtetézik-e most még újabbal. A mi olvasótáborunk nem a nagygazdagok közül való, a mi táborunk nem a nagyvagyonokkal menetel az újarcú Magyarország felé, de a tegnap még havat lapátoló diplomás, a máról-holnapra beosztott pénzű tisztviselők, a gonddal küzdő ügyvédek, a mások és maguk életéért egyformán vívó orvosok, kereskedők, egyszerű kézművesek és a földdel birkózó parasztok. Bíztunk bennük, hogy a testvéri együttérzés majd felmozdul bennük, mindenkiben kivétel nélkül és amikor napról-napra bontogattuk a postát, olvastuk az egyszerű leveleket, az utalványok szelvényére odavetett pár mondatot, ezekből csakugyan felénk dobogott a jobb Magyarország szíve. Zúdult ránk a szeretet hulláma minden új nappal erősebben és gyűlt a pénz fillérenkint, pengőnkint, százankint, adott mindenki és ma: 90.000 pengőn túljutott az Új Magyarság gyűjtése. Meg kell állnunk ennél a számnál és meghatottan kell köszönetet mondanunk. Mindenkinek: a másfél pengőt küldő ötholdas gazdának, aki maga sem tudja, hány szem búzát hagyott meg a víz; a felvidéki kisboltosnak, aki üzlete egynapi forgalmát ajánlotta fel; köszönni kell az orvos húsz pengőjét, a közjegyző százasát, az arisztokrata 1000 pengőjét és a budoweissi öregasszony három pengőjét... És lehetetlen arra nem gondolni, hogy ennyi erővel, ilyen mértékével a szeretetnek országot lehet építeni és erős jövőt kovácsolni mindnyájunknak az idő 28 üllőjén. Ezért a nemzeti társadalomért jó és érdemes harcolni, csatát vállalni és sebeket kapni és tudjuk azt is, hogy akik eddig még nem járultak hozzá adományaikkal a szenvedő és nélkülöző testvérek talpraállításához, most megteszik. Az utolsó roham ez a mi részünkről, az utolsó kérő szó, amelynek tudjuk, éppen úgy meglesz a visszhangja, s éppen úgy jelentkezik az eredménye, mint az elsőnek. „Új Gallipoli“ című cikkében az olasz Relazioni Internazionali megállapítja: mind súlyosabbnak mutatkozik Anglia hadászati tévedése abban, hogy a háborút kiterjesztette Skandináviára. Ha a szövetségesek nem akarják kockára tenni azt, hogy vert seregekkel vonuljanak vissza az elfoglalt területekről és ha meg akarják akadályozni, hogy Norvégia rövidesen hatalmas német légi támasz legyen az Anglia és az Északi-tenger elleni támadások számára, kénytelenek lesznek sokkal nagyobbszámú csapatokat Norvégiába szállítani. Ez maga után vonja az ellátás jelentős megnövekedését, mert hiszen expedíciós hadseregnek talán a vizen és a fán kívül mindent szállítani kell. Közben a teherszállító hajók és az ezeket védelmező hadihajók megfogyatkoztak. Ezzel ellentétben a németeknek az aknákkal védelmezett Skagerrakszorosban aránylag biztos, és könnyű közlekedési útjuk van, így a szövetségesek skandináviai háborúja, amelyet a norvég vizeken történt aknalerakással kezdtek meg, új Gallipolival végződhetik, amely talán nem lesz olyan óriási méretű, de minden bizonnyal nem kevésbé súlyos lesz, mint az előző világháború gallipoli veresége. Nem kérünk belőlük mi sem, nincs szükségünk rájuk, a varjúcsapatra, amely egyik ország földjéből a másikra száll károgó rémhíreivel, destruáló pletykáival és a nemzetközi hotelek címkéitől tarka bőröndjeivel. Ideje volt, hogy a kormány elrendelje az idegenek szigorú számbavételét és fokozott ellenőrzését úgy, ahogy a szomszédos államok már régen megtették. Ott, ahol a körmükre néztek, firtatni kezdték az emigráns és bizonytalan internacionális egzisztenciák dolgait, érdeklődni kezdtek utánuk, nem érezték már jól magukat, mert természetük nem szereti a józan fényt. Egyre több jel mutatta, hogy hozzánk orientálódnak, hogy itt vertek tanyát, tán egyetlen helyen még Európában, ahol a béke szagát érezhették és úgy vélték: nyugodtan lehetnek. Hát nem. Menjenek csak tovább, fűzzék be táskáikat, csomagoljanak. Épp elég gondunk van nekünk a hazai nyugtalanokkal, a magunk tősgyökeres pletykásaival, akiket sajnos, nem tehetünk át semilyen határon, hát legalább őtőlük szabaduljunk, amíg lehet, őket verjék fel rejtekeikből, nehogy a türelmet marasztalásnak vegyék és egy szép napon — túlbuzgó szokásuk szerint — majd ők kezdjék nekünk magyarázni, hogy mit tegyünk és hogyan gondolkozzunk a világ jelenségeiről és a politikáról. A tisztességes idegent szívesen látjuk és azok nem is veszik zaklatásnak a jelentkezési kötelezettséget, a kalandorok és emigránsok érzékenysége pedig igazán nem fájdíthatja meg fejünket. VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 28 ÚJ 4+2-es VILÁGVEVŐ LUXUSSUPER 4tUpen*O GJMAS SZÍNSKÁLÁVÁ!,, rövid, közép és hosszú hullámhosszra, nagy dinamikus hangszóróval, automatikus fading-szabályozóval, 1 évi garanciával, telepes kivitelben is kapható. 2+1-es használt, de garantáltan jó rádió 33.« K A D I O L A B O B AT O B I TJ M, Erzsébet-krt 36.