Uj Magyarság, 1940. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

2 hjemmel összekötő fővasútvonal is. Trondhjem fölött, a Namsosban­­partraszállított szövetséges csapatok már nem egyesülhetnek a Dombaas vidékén viaskodó csapatokkal! Nam­­sost állandóan bombázzák a németek s a steinkjaeri vasútvonalat is felszag­gatták a sűrű becsapódások. Steinkjaer romhalmaz s a visszavonuló szövetsége­seket német sícsapatok nyugtalanít­ják ... Az egyetlen elképzelhető ellen­állási vonalat Grong és Kvarnberg kö­zött építhetnék ki Északnorvégia le­zárására, ha lesz elég idejük­­berendez­kedni és megakadályozni a Namsen folyó völgyének elfoglalását. Bizonyos, hogy a középnorvégiai ösz­­szes elérhető kis kikötőkben a szövet­ségesek tovább folytatják a friss csapa­tok kihajózását, de ezek az egymástól elszigetelt egységek csak helyi jellegű akciókra használhatók, mert sem a terep, sem a német légi haderő nem engedi meg az összefüggő frontok stratégiai megszervezését. Most már óráról-órára változik a helyzet a Trondhjen­i—Dombaas—Andalsnesi há­romszögben s az újonnan érkező angol és francia erősítéseket a hadvezetőség csak a felbukkanó váratlan veszedel­mek elhárítására használja fel. A nar­­viki fronton a kezdeményezés még min­dig a német helyőrség kezében van s a német repülőtámadások komolyan za­varják az angol felvonulást. A gyéren érkező hírek után a hét folyamán nagy esers tények bejelentését várhatjuk Nor­végiából ... A német légierő fölénye, mozgé­konysága, a felderítő szolgálat és a harcban álló szárazföldi csapatok meg­segítésének bámulatosan kifejlesztett technikája megkétszerezi a német had­sereg ütőerejét. A keleti és a nyugati vasútvonal között, a szűk völgyeken átvonuló csapatokat mindenütt a re­pülőgépek védik, támogatják nehéz útjukon s az ejtőernyős osztagok tart­ják tökéletes bizonytalanságban az összefüggően meg nem szállott terü­leteket is. A német fegyvernemek ösz­­szedolgozásának erejét Norvégiában már nem lehet letörni. A hadjárat a végkifejlés felé közeledik. Közép- és Bélnorvégia területén rövidesen meg­szűnnek a frontok . Északnorvégiában csak kis egységek, szűk területeken mozgó expedíciós osztagok csatároz­­hatnak majd egymás ellen, váltakozó szerencsével, amíg a szárazföld na­gyobbik részét birtokló hadsereg meg nem kezdi a komoly tisztogató mun­kát. A szárazföld és a tenger harcá­ban­­ a szárazföld mutatkozik erő­sebbnek! Olaszország politikájának megelevenedését ennek a fontos stra­tégiai tanulságnak tulajdoníthatjuk... Rajniss Ferenc ®*F­ACSMILAG SZERDA, 1940 MÁJUS 1 Német hadijelentés: Csapataink a Trondhjem és Dombaas felé vezető útvonalakon az ellenséget mindenütt megverték és visszavonulásra kényszerítették Berlin, április 30. A véderő főparancsnoksága kedden dél­ben a következő hivatalos jelentést adta ki a hétfői helyzetről: Norvégiában a Trondhjem és Dombaas felé vezető útvonalakon előrenyomuló né­met csapatok az ellenséget április 22-én is mindenütt megverték és visszavonulásra kényszerítették. Az ellenség üldözése Otta­­ból kiindulva, ahol nagy tartalékokat és­­mindenféle készleteket zsákmányoltunk. Dombaas irányában folyamatban van. A Bergen felé irányuló csapatmozdulatok és harcok gyors ütemben tovább folytatód­nak. Az arcvonal mögötti hegyekbe visz­­sza­szorított 4-ik norvég gyalogezred, amelynek ereje 2500 ember, Lillehammer­­tól északnyugatra parancsnokával együtt letette a fegyvert. Bergentől keletre Voss-ból kiindulva az ellenséget kelet felé ül­döző német csapatok 260 embert foglyul ejtettek és öt ágyút zsákmányoltak. A Namsos és Andalsacs környékén és azon kívül folyó ellenséges partraszállások, gyülekezések és csapatmozdulatok a né­met légierő támadásai következtében nagy veszteségekkel jártak. A légierő tá­madásai nyomán dazaktáborok, tárházak, kaszárnyák és üzemanyag-tartályok tűz martalékává váltak. Hat hajó elsülyedt, továbbiakat a bombák súlyosan megron­gálták. Kristiansandtól északnyugatra áp­rilis 28-án egy angol repülőgépet lelőt­tünk. A Skagerrakban és Kattegatban folyó angol tengeralattjáró-hajsza során két­­három további ellenséges tengeralattjáró semmisült meg. A nyugati arcvonalon említésre méltó esemény nem történt. A Reuter- és a Havas-iroda kedden délben még biztosra vette, hogy a szövetségesek tartani tudják Dombaast Stockholm, április 30. (A Reuter-iroda jelentése kedden dél­ben.) A Stockholmban kedden délelőtt nyilvánosságra hozott távirati jelentések szerint a szövetségesek csapatai állan­dóan ifjabb erősítéseket kapnak. A ten­geren érkező csapatokat részben az ere­detileg megszállt kikötőkben, részben a norvég nyugati tengerpart néhány egyéb pontján teszik partra. Mint Namsosból jelentik, az ott újab­ban partraszállt csapatok között lengyel és cseh önkéntesek is vannak. A németek részéről szintén állandóan érkeznek újabb csapatok Norvégiába. Sok embert szállítanak repülőgépeken, ame­lyek 30—40 embert tudnak egyszerre fel­venni. A vízi csapatszállításra használt kis partjáró gőzösökre 50—100 ember fér el. A szövetséges csapatok kezükben tart­ják a Dombaasból Störenbe vezető vasúti vonal kulcspontjait és készen állanak arra, hogy megütközzenek azokkal a né­met erőkkel, amelyek a Guldbrand és az Oester völgyét elválasztó hegyeken át közlekednek. Störenben a két völgy útvo­nala találkozik a Trondhjembe vezető út­tal. Az itt álló szövetséges csapatok szá­molnak azzal, hogy nemcsak a völgyek felöl, hanem Trondhjem felöl is német csapatok indulnak ellenük. London, április 30. A Reuter-iroda­ katonai munkatársa je­lenti: A németek Norvégiában most azt a módszert alkalmazzák, amely annyi sikert hozott nekik Lengyelországban: a vasúti csomópontok és pályaudvarok bombázásá­val akarják megszakítani a szövetségesek összekötő vonalait. A német repülőgépek ezenkívül alacsonyan repülve bomba­sorozatokat dobnak le, hogy így megaka­dályozzák a tartalékok és megerősítések felvonulását. Mindenekelőtt pedig a lég­védelmi ütegek partraszállását szeretnék megakadályozni, mert így igen alacsonyan repülhetnek. Namsosba a németek kény­telenek a csapaterősítéseket, lőszert és élelmet repülőgépen szállítani, ami lassú és drága. Éppen ezért nem valószínű, hogy a német nyomás itt erősödnék. A hadügyminisztérium közleménye sze­rint nem felel meg a valóságnak az az ál­lítás, hogy Namsosnál a legfőbb katonai parancsnokságot franciák vették át. Ugyancsak valótlan az a megállapítás is, hogy az angol csapatok a harcban gya­korlatlanok és nincsenek tartalékaik. Páris, április 30. A Havas-iroda kedden délben a követ­kezőkben számolt be az északi helyzetről: A szövetségesek tengeri ereje folytatja munkáját. A flotta nemcsak a honi be­­rakodóhelyek és a norvégiai kirakodóhe­lyek között közlekedő hajókat kíséri és oltalmazza, hanem ezenfelül még kettős feladatot is ellát: 1. Délnorvégia lehető legnagyobb mér­tékű tengeri zárlatát és 2. az Északi-tenger megtisztítását a német hajóktól, mind a tenger felszínén, mind pedig a víz tükre alatt. A legutóbbi napok folyamán több ten­geralattjáró elleni­­ támadásról érkezett hír. Az eredményeket még nem közölték a nyilvánossággal. Az angol tengeri had­erő három újabb német csapatszállító ha­­jót sülyesztett el. A norvégiai hadműveletek különben a légiharcok jegyében zajlanak le. Az elmúlt két nap során valóságos légicsatákra ke­rült sor, amelyekben mindenfajta típusú repülőgép részt vett. Mindkét küzdő fél nagy veszteségeket szenvedett, de a légi­harcok végső eredményét hivatalosan még nem lehetett megállapítani. Úgy látszik, hogy a szövetségesek magatartása a leve­gőben mind hatásosabbá válik. A német légierő a namsosi körzetben több ízben lár .'ft május 1 Most már igazán a világ tana rá, hogy Magyarország a sorozatos provo­kációk ellenére is milyen nyugod­tan néz utal a szlovák határon és mennyire indulat nélkül ítéli meg a szomszéd viselkedését. Csáky István gróf külügyminiszter való­ban a legnagyobb tartózkodással és történelmi perspektívából fog­lalkozott azokkal a jelenségekkel, amelyek tűrhetetlenné kezdik tenni a magyar-szlovák viszonyt. A közvélemény és a sajtó végte­len önuralommal hallgatta hóna­pok óta azt a nyegle hangot és goromba mocskolódást s nézte azokat az árulkodási kísérleteket, amelyeket bizonyos szlovák kö­rök, politikusok, lapok, de a po­zsonyi rádió is buzgón művelt ve­lünk szemben, anélkül, hogy vá­laszra,­­ méltó válaszra érdeme­sítette volna a kitanításra na­gyon is rászorulókat. Most a leg­illetékesebb fórum: Magyarország külügyminisztere mondotta meg a nemzet véleményét, de még a felsőházi beszéd adatai után is kifejezésre juttatva, hogy nem a szlovák néppel szemben, csupán politikai vezetői iránt van ben­nünk neheztelés, s állandóan szem előtt tartjuk a fiatal szomszéd jö­vőjét, meg azt a kapcsolatot, ame­lyet, — akár akarják ezek a klik­kek, akár nem, — a történelmi szükség parancsából valamikor egyszer korrektté kell tennünk egymással... Természetes azon­ban, hogy a barátság csak a szlo­vák nemzetnek szól és nem azok­nak, akik Németország mögé sze­retnének retirálni és onnan buj­­togatni ellenünk, holott régen rá­jöhettek volna: meddő és ostoba kísérletezés ez, hiszen a német­magyar barátság sokkal régibb és nagyobb próbákat is kibír, mint hogy az ő naiv mesterkedéseik za­vart okozhatnának benne. Tud­juk, mekkora jelentőséget és súlyt adjunk az ellenünk folyó sajtóoffenzivának, népgyűlési hor­dókról elmondott szónoklatoknak s annak az egész kampánynak, amelyet több buzgalommal, mint tehetséggel művelnek velünk szem­ben, de Csáky István gróf beszéde után jó volna, ha megjegyeznék: Nemo nos impune lacessit... Az intelem baráti volt igaz, ámde igen komoly, s reméljük, — első­sorban a szlovák nép érdekében reméljük, — hogy nem marad ha­tástalan. * A túlsó oldalon sehogyse tudnak bele­nyugodni abba, hogy mi nem tu­dunk belenyugodni egyes Aladárok és Edömérek őrszemi működésébe, s mást és többet vártunk tőlük, mint ami bekövetkezett. Az alko­nyati kurír elragadtatásának ad kifejezést, hogy akadnak Aladá­rok, akik, mint ő mondja, „nem akarják osztani a bizonyos „kor­eszmék“ iránt érzett elbűvölt imá­datot s akik aztán éppen emiatt „csak gúnyképre méltó és újabb rostálásra ítélt alakokká válnak“ a mi szemünkben. Az alkonyati kurírnak minden elismerése ezeké az Aladároké, akik „nem kívánják a szóvirágok és jelszavak fejszéjé­vel vágni azt a fát, amelynek koro­náján ülnek“. Ezek a kitűnő fér­fiak, mondja tovább „figyelmüket a termelés zavartalansága felé s a régi bevált, nem árja munkaerőkre fordítják, és így igazgatnak“. Be kell vallanunk, szóról-szóra igaza van a lelkes Aladár-párti orgon­­nak. Mi csakugyan és elsősorban azt kifogásoljuk, hogy egyes Aladárok büszkén és nyugodtan ülnek a fa tetején, amelyre a zsidó­­törvény jóvoltából felkapaszkod­tak s onnan lenézik azokat, akik nekik ehhez a felkapaszkodáshoz a létrát tartották. Nem egyéni hála és jutalom reményében, de egy­szerűen csak azért, hogy egy olyan szellemet és egy olyan gazdaság­­politikai irányzatot képviseljenek ott, amelynek érvényesítésére tör­vényt is hoztunk. Ez a szellem és ez az irányzat nem kívánja azt Aladáréktól, hogy miután felmász­tak a fára, kivágják maguk alól, ezt különben onnan felülről nehéz is megcselekedni. De viszont azt se tarthatjuk az Aladárék igazi hiva­tásának, hogy a fa gyümölcsét maguknak szedjék le, azokon „a régi és bevált nem árja“ tekinté­lyekkel osztozkodjanak s másokra, akik lent maradtak, a meggymago­kat leköpködjék... Az alkonyati kurír azt mondja nagy elégtétellel, hogy ők előre így látták, így kép­zelték el az Aladárok hivatását, karrierjét, s íme, tényleg így is alakult. De ha ez így van, miért csodálkozik, hogy mi viszont éppen ezért nem tudunk mindebben ilyen önelégülten megnyugodni? madta a szövetségesek partraszálló he­lyeit. A légvédelemnél a szövetséges lég­elhárítás és a vadászgépek tevékenyked­tek. Az angol és francia légierő mindenek­előtt az összekötő vonalak bombázásában és a moldei és andalsnesi kikötő fölött te­vékenykedett. Dombaastól délre a kvamii körzetben semmiféle változás nem követ­kezett be a helyzetben. Dombaastól északra és északkeletre a szövetségesek elfoglalták azt a széles fennsíkot, amely Dombaast és Trondhjernet elválasztja. Anglia a jövőben hét nappal később közli az elvesztett hajók számát és tonnatartalmát Chamberlainnek az a szándéka, hogy a lehető leghamarabb a lehető legrészletesebben tájékoztassa az alsóházat a norvégiai helyzetről London, április 30. A Reuter-iroda illetékes londoni helyen úgy értesül: megváltoztatják azt a politi­kát, hogy a tengernagyi hivatal hetenként nyilvánosságra hozza a hajóveszteségeket. A változást annak megakadályozására ha­tározták el, hogy olyan értesülések szivá­rogjanak ki, amelyek hasznosak Németor­szág szempontjából. A jövőben hét nappal későbben teszik közzé az elvesztett hajók teljes számát és teljes tonnatartalmát. A tengernagyi hivatal titkára különben sajnálattal közli, hogy a Tarpon és a Ster­let angol tengeralattjáróknak már régen vissza kellett volna érkezniök és elveszett­nek kell őket tekinteni. A Bradman és a Cape Siretoko angol halászgőzösöket bombatalálatok megrongálták és a hajók később elsülyedtek. Emberéletben nem esett kár. Az alsóház keddi ülésén Stanley hadügy­miniszter bejelentette, hogy újságírókból és filmhíradó-fényképészekből álló kisebb csoport vár arra, hogy Norvégiába utaz­zék és idővel mások is sorra kerülnek. Ezután több kérdést tettek fel a norvé­giai helyzetről. Flügge kapitány (konzer­vatív) a következő kérdést intézte Cham­berlain miniszterelnökhöz: „Mivel Német­országból igen nagy megerősítéseket szál­lítanak Norvégiába, nyilatkozhatik-e a miniszterelnök az angol ellenrendszabá­lyokról ?“­Chamberlain: úgy gondolom, nem lenne a köz érdekében, ha pillanatnyilag erről nyilatkoznék. Stanley hadügyminiszterhez kérdést in­téztek a norvégiai angol expedíciós had­erő felszereléséről. A miniszter kijelen­tette, hogy a Norvégiába küldött egysége­ket ellátták a teljesen jóváhagyott mér­tékű harci felszereléssel. Garro Johnes munkáspárti képviselő: Tekintve, hogy a vadászrepülőgépek légi­támadásait rendkívül nehéz kivédeni, tet­tek-e lépéseket arra vonatkozóan, hogy valamennyi egység lerögzített géppuská­jának számát lényegesen felemeljék az alacsonyan repülő légitámadók elleni vé­dekezésül. Stanley hadügyminiszter: A korszerű zászlóaljakat igen sok Bren-ágyúval sze­relték fel. Attlee képviselő, a munkáspárti ellen-

Next