Uj Magyarság, 1940. május (7. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
2 hjemmel összekötő fővasútvonal is. Trondhjem fölött, a Namsosbanpartraszállított szövetséges csapatok már nem egyesülhetnek a Dombaas vidékén viaskodó csapatokkal! Namsost állandóan bombázzák a németek s a steinkjaeri vasútvonalat is felszaggatták a sűrű becsapódások. Steinkjaer romhalmaz s a visszavonuló szövetségeseket német sícsapatok nyugtalanítják ... Az egyetlen elképzelhető ellenállási vonalat Grong és Kvarnberg között építhetnék ki Északnorvégia lezárására, ha lesz elég idejükberendezkedni és megakadályozni a Namsen folyó völgyének elfoglalását. Bizonyos, hogy a középnorvégiai öszszes elérhető kis kikötőkben a szövetségesek tovább folytatják a friss csapatok kihajózását, de ezek az egymástól elszigetelt egységek csak helyi jellegű akciókra használhatók, mert sem a terep, sem a német légi haderő nem engedi meg az összefüggő frontok stratégiai megszervezését. Most már óráról-órára változik a helyzet a Trondhjeni—Dombaas—Andalsnesi háromszögben s az újonnan érkező angol és francia erősítéseket a hadvezetőség csak a felbukkanó váratlan veszedelmek elhárítására használja fel. A narviki fronton a kezdeményezés még mindig a német helyőrség kezében van s a német repülőtámadások komolyan zavarják az angol felvonulást. A gyéren érkező hírek után a hét folyamán nagy esers tények bejelentését várhatjuk Norvégiából ... A német légierő fölénye, mozgékonysága, a felderítő szolgálat és a harcban álló szárazföldi csapatok megsegítésének bámulatosan kifejlesztett technikája megkétszerezi a német hadsereg ütőerejét. A keleti és a nyugati vasútvonal között, a szűk völgyeken átvonuló csapatokat mindenütt a repülőgépek védik, támogatják nehéz útjukon s az ejtőernyős osztagok tartják tökéletes bizonytalanságban az összefüggően meg nem szállott területeket is. A német fegyvernemek öszszedolgozásának erejét Norvégiában már nem lehet letörni. A hadjárat a végkifejlés felé közeledik. Közép- és Bélnorvégia területén rövidesen megszűnnek a frontok . Északnorvégiában csak kis egységek, szűk területeken mozgó expedíciós osztagok csatározhatnak majd egymás ellen, váltakozó szerencsével, amíg a szárazföld nagyobbik részét birtokló hadsereg meg nem kezdi a komoly tisztogató munkát. A szárazföld és a tenger harcában a szárazföld mutatkozik erősebbnek! Olaszország politikájának megelevenedését ennek a fontos stratégiai tanulságnak tulajdoníthatjuk... Rajniss Ferenc ®*FACSMILAG SZERDA, 1940 MÁJUS 1 Német hadijelentés: Csapataink a Trondhjem és Dombaas felé vezető útvonalakon az ellenséget mindenütt megverték és visszavonulásra kényszerítették Berlin, április 30. A véderő főparancsnoksága kedden délben a következő hivatalos jelentést adta ki a hétfői helyzetről: Norvégiában a Trondhjem és Dombaas felé vezető útvonalakon előrenyomuló német csapatok az ellenséget április 22-én is mindenütt megverték és visszavonulásra kényszerítették. Az ellenség üldözése Ottaból kiindulva, ahol nagy tartalékokat ésmindenféle készleteket zsákmányoltunk. Dombaas irányában folyamatban van. A Bergen felé irányuló csapatmozdulatok és harcok gyors ütemben tovább folytatódnak. Az arcvonal mögötti hegyekbe viszszaszorított 4-ik norvég gyalogezred, amelynek ereje 2500 ember, Lillehammertól északnyugatra parancsnokával együtt letette a fegyvert. Bergentől keletre Voss-ból kiindulva az ellenséget kelet felé üldöző német csapatok 260 embert foglyul ejtettek és öt ágyút zsákmányoltak. A Namsos és Andalsacs környékén és azon kívül folyó ellenséges partraszállások, gyülekezések és csapatmozdulatok a német légierő támadásai következtében nagy veszteségekkel jártak. A légierő támadásai nyomán dazaktáborok, tárházak, kaszárnyák és üzemanyag-tartályok tűz martalékává váltak. Hat hajó elsülyedt, továbbiakat a bombák súlyosan megrongálták. Kristiansandtól északnyugatra április 28-án egy angol repülőgépet lelőttünk. A Skagerrakban és Kattegatban folyó angol tengeralattjáró-hajsza során kéthárom további ellenséges tengeralattjáró semmisült meg. A nyugati arcvonalon említésre méltó esemény nem történt. A Reuter- és a Havas-iroda kedden délben még biztosra vette, hogy a szövetségesek tartani tudják Dombaast Stockholm, április 30. (A Reuter-iroda jelentése kedden délben.) A Stockholmban kedden délelőtt nyilvánosságra hozott távirati jelentések szerint a szövetségesek csapatai állandóan ifjabb erősítéseket kapnak. A tengeren érkező csapatokat részben az eredetileg megszállt kikötőkben, részben a norvég nyugati tengerpart néhány egyéb pontján teszik partra. Mint Namsosból jelentik, az ott újabban partraszállt csapatok között lengyel és cseh önkéntesek is vannak. A németek részéről szintén állandóan érkeznek újabb csapatok Norvégiába. Sok embert szállítanak repülőgépeken, amelyek 30—40 embert tudnak egyszerre felvenni. A vízi csapatszállításra használt kis partjáró gőzösökre 50—100 ember fér el. A szövetséges csapatok kezükben tartják a Dombaasból Störenbe vezető vasúti vonal kulcspontjait és készen állanak arra, hogy megütközzenek azokkal a német erőkkel, amelyek a Guldbrand és az Oester völgyét elválasztó hegyeken át közlekednek. Störenben a két völgy útvonala találkozik a Trondhjembe vezető úttal. Az itt álló szövetséges csapatok számolnak azzal, hogy nemcsak a völgyek felöl, hanem Trondhjem felöl is német csapatok indulnak ellenük. London, április 30. A Reuter-iroda katonai munkatársa jelenti: A németek Norvégiában most azt a módszert alkalmazzák, amely annyi sikert hozott nekik Lengyelországban: a vasúti csomópontok és pályaudvarok bombázásával akarják megszakítani a szövetségesek összekötő vonalait. A német repülőgépek ezenkívül alacsonyan repülve bombasorozatokat dobnak le, hogy így megakadályozzák a tartalékok és megerősítések felvonulását. Mindenekelőtt pedig a légvédelmi ütegek partraszállását szeretnék megakadályozni, mert így igen alacsonyan repülhetnek. Namsosba a németek kénytelenek a csapaterősítéseket, lőszert és élelmet repülőgépen szállítani, ami lassú és drága. Éppen ezért nem valószínű, hogy a német nyomás itt erősödnék. A hadügyminisztérium közleménye szerint nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy Namsosnál a legfőbb katonai parancsnokságot franciák vették át. Ugyancsak valótlan az a megállapítás is, hogy az angol csapatok a harcban gyakorlatlanok és nincsenek tartalékaik. Páris, április 30. A Havas-iroda kedden délben a következőkben számolt be az északi helyzetről: A szövetségesek tengeri ereje folytatja munkáját. A flotta nemcsak a honi berakodóhelyek és a norvégiai kirakodóhelyek között közlekedő hajókat kíséri és oltalmazza, hanem ezenfelül még kettős feladatot is ellát: 1. Délnorvégia lehető legnagyobb mértékű tengeri zárlatát és 2. az Északi-tenger megtisztítását a német hajóktól, mind a tenger felszínén, mind pedig a víz tükre alatt. A legutóbbi napok folyamán több tengeralattjáró elleni támadásról érkezett hír. Az eredményeket még nem közölték a nyilvánossággal. Az angol tengeri haderő három újabb német csapatszállító hajót sülyesztett el. A norvégiai hadműveletek különben a légiharcok jegyében zajlanak le. Az elmúlt két nap során valóságos légicsatákra került sor, amelyekben mindenfajta típusú repülőgép részt vett. Mindkét küzdő fél nagy veszteségeket szenvedett, de a légiharcok végső eredményét hivatalosan még nem lehetett megállapítani. Úgy látszik, hogy a szövetségesek magatartása a levegőben mind hatásosabbá válik. A német légierő a namsosi körzetben több ízben lár .'ft május 1 Most már igazán a világ tana rá, hogy Magyarország a sorozatos provokációk ellenére is milyen nyugodtan néz utal a szlovák határon és mennyire indulat nélkül ítéli meg a szomszéd viselkedését. Csáky István gróf külügyminiszter valóban a legnagyobb tartózkodással és történelmi perspektívából foglalkozott azokkal a jelenségekkel, amelyek tűrhetetlenné kezdik tenni a magyar-szlovák viszonyt. A közvélemény és a sajtó végtelen önuralommal hallgatta hónapok óta azt a nyegle hangot és goromba mocskolódást s nézte azokat az árulkodási kísérleteket, amelyeket bizonyos szlovák körök, politikusok, lapok, de a pozsonyi rádió is buzgón művelt velünk szemben, anélkül, hogy válaszra, méltó válaszra érdemesítette volna a kitanításra nagyon is rászorulókat. Most a legilletékesebb fórum: Magyarország külügyminisztere mondotta meg a nemzet véleményét, de még a felsőházi beszéd adatai után is kifejezésre juttatva, hogy nem a szlovák néppel szemben, csupán politikai vezetői iránt van bennünk neheztelés, s állandóan szem előtt tartjuk a fiatal szomszéd jövőjét, meg azt a kapcsolatot, amelyet, — akár akarják ezek a klikkek, akár nem, — a történelmi szükség parancsából valamikor egyszer korrektté kell tennünk egymással... Természetes azonban, hogy a barátság csak a szlovák nemzetnek szól és nem azoknak, akik Németország mögé szeretnének retirálni és onnan bujtogatni ellenünk, holott régen rájöhettek volna: meddő és ostoba kísérletezés ez, hiszen a németmagyar barátság sokkal régibb és nagyobb próbákat is kibír, mint hogy az ő naiv mesterkedéseik zavart okozhatnának benne. Tudjuk, mekkora jelentőséget és súlyt adjunk az ellenünk folyó sajtóoffenzivának, népgyűlési hordókról elmondott szónoklatoknak s annak az egész kampánynak, amelyet több buzgalommal, mint tehetséggel művelnek velünk szemben, de Csáky István gróf beszéde után jó volna, ha megjegyeznék: Nemo nos impune lacessit... Az intelem baráti volt igaz, ámde igen komoly, s reméljük, — elsősorban a szlovák nép érdekében reméljük, — hogy nem marad hatástalan. * A túlsó oldalon sehogyse tudnak belenyugodni abba, hogy mi nem tudunk belenyugodni egyes Aladárok és Edömérek őrszemi működésébe, s mást és többet vártunk tőlük, mint ami bekövetkezett. Az alkonyati kurír elragadtatásának ad kifejezést, hogy akadnak Aladárok, akik, mint ő mondja, „nem akarják osztani a bizonyos „koreszmék“ iránt érzett elbűvölt imádatot s akik aztán éppen emiatt „csak gúnyképre méltó és újabb rostálásra ítélt alakokká válnak“ a mi szemünkben. Az alkonyati kurírnak minden elismerése ezeké az Aladároké, akik „nem kívánják a szóvirágok és jelszavak fejszéjével vágni azt a fát, amelynek koronáján ülnek“. Ezek a kitűnő férfiak, mondja tovább „figyelmüket a termelés zavartalansága felé s a régi bevált, nem árja munkaerőkre fordítják, és így igazgatnak“. Be kell vallanunk, szóról-szóra igaza van a lelkes Aladár-párti orgonnak. Mi csakugyan és elsősorban azt kifogásoljuk, hogy egyes Aladárok büszkén és nyugodtan ülnek a fa tetején, amelyre a zsidótörvény jóvoltából felkapaszkodtak s onnan lenézik azokat, akik nekik ehhez a felkapaszkodáshoz a létrát tartották. Nem egyéni hála és jutalom reményében, de egyszerűen csak azért, hogy egy olyan szellemet és egy olyan gazdaságpolitikai irányzatot képviseljenek ott, amelynek érvényesítésére törvényt is hoztunk. Ez a szellem és ez az irányzat nem kívánja azt Aladáréktól, hogy miután felmásztak a fára, kivágják maguk alól, ezt különben onnan felülről nehéz is megcselekedni. De viszont azt se tarthatjuk az Aladárék igazi hivatásának, hogy a fa gyümölcsét maguknak szedjék le, azokon „a régi és bevált nem árja“ tekintélyekkel osztozkodjanak s másokra, akik lent maradtak, a meggymagokat leköpködjék... Az alkonyati kurír azt mondja nagy elégtétellel, hogy ők előre így látták, így képzelték el az Aladárok hivatását, karrierjét, s íme, tényleg így is alakult. De ha ez így van, miért csodálkozik, hogy mi viszont éppen ezért nem tudunk mindebben ilyen önelégülten megnyugodni? madta a szövetségesek partraszálló helyeit. A légvédelemnél a szövetséges légelhárítás és a vadászgépek tevékenykedtek. Az angol és francia légierő mindenekelőtt az összekötő vonalak bombázásában és a moldei és andalsnesi kikötő fölött tevékenykedett. Dombaastól délre a kvamii körzetben semmiféle változás nem következett be a helyzetben. Dombaastól északra és északkeletre a szövetségesek elfoglalták azt a széles fennsíkot, amely Dombaast és Trondhjernet elválasztja. Anglia a jövőben hét nappal később közli az elvesztett hajók számát és tonnatartalmát Chamberlainnek az a szándéka, hogy a lehető leghamarabb a lehető legrészletesebben tájékoztassa az alsóházat a norvégiai helyzetről London, április 30. A Reuter-iroda illetékes londoni helyen úgy értesül: megváltoztatják azt a politikát, hogy a tengernagyi hivatal hetenként nyilvánosságra hozza a hajóveszteségeket. A változást annak megakadályozására határozták el, hogy olyan értesülések szivárogjanak ki, amelyek hasznosak Németország szempontjából. A jövőben hét nappal későbben teszik közzé az elvesztett hajók teljes számát és teljes tonnatartalmát. A tengernagyi hivatal titkára különben sajnálattal közli, hogy a Tarpon és a Sterlet angol tengeralattjáróknak már régen vissza kellett volna érkezniök és elveszettnek kell őket tekinteni. A Bradman és a Cape Siretoko angol halászgőzösöket bombatalálatok megrongálták és a hajók később elsülyedtek. Emberéletben nem esett kár. Az alsóház keddi ülésén Stanley hadügyminiszter bejelentette, hogy újságírókból és filmhíradó-fényképészekből álló kisebb csoport vár arra, hogy Norvégiába utazzék és idővel mások is sorra kerülnek. Ezután több kérdést tettek fel a norvégiai helyzetről. Flügge kapitány (konzervatív) a következő kérdést intézte Chamberlain miniszterelnökhöz: „Mivel Németországból igen nagy megerősítéseket szállítanak Norvégiába, nyilatkozhatik-e a miniszterelnök az angol ellenrendszabályokról ?“Chamberlain: úgy gondolom, nem lenne a köz érdekében, ha pillanatnyilag erről nyilatkoznék. Stanley hadügyminiszterhez kérdést intéztek a norvégiai angol expedíciós haderő felszereléséről. A miniszter kijelentette, hogy a Norvégiába küldött egységeket ellátták a teljesen jóváhagyott mértékű harci felszereléssel. Garro Johnes munkáspárti képviselő: Tekintve, hogy a vadászrepülőgépek légitámadásait rendkívül nehéz kivédeni, tettek-e lépéseket arra vonatkozóan, hogy valamennyi egység lerögzített géppuskájának számát lényegesen felemeljék az alacsonyan repülő légitámadók elleni védekezésül. Stanley hadügyminiszter: A korszerű zászlóaljakat igen sok Bren-ágyúval szerelték fel. Attlee képviselő, a munkáspárti ellen-