Uj Magyarság, 1940. június (7. évfolyam, 122-146. szám)

1940-06-13 / 132. szám

4 OTMAGIARLAG CSÜTÖRTÖK, 1940 JUNIUS IS Az igazságügyminiszter csütörtökön javaslatot terjeszt a Ház elé az állam biztonságát és nemzetközi érdekeit veszélyeztető cselekmények súlyosabb megtorlásáról Szerdán általánosságban megszavazták a művészeti kamarákról szóló javaslatot A képviselőház szerdai ülésén Mester Miklós előadó ismertetése után vita nél­kül, általánosságban megszavazták Heff­man Bálint kultuszminiszternek a mű­vészi kamarákról szóló törvényjavaslatát, majd különböző jelentések előterjesztése után interpellációkat hallgattak meg. A folyosón szerdán is sok szó esett még a Hubay-féle szerencsétlen nemzetiségi törvényjavaslatról és ezzel az üggyel tart­ják összefüggőnek Pröhle Sándor nyilas­­keresztes párti képviselőnek a Ház el­nökéhez intézett sürgönyét, amelyben mandátumáról való lemondását, jelentette be. A Ház elnöksége ugyan arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a lemondásnak jogérvényesen írásban kell megtörténnie, tehát az ez időszerint még nem érvényes, az evangélikus papképviselő lépését azon­ban igen élénken kommentálják és álta­lában egyházi működésével, az egyházon belül kifejezésre jutott felfogással is szo­ros kapcsolatba hozták. Csütörtökön a7, elterjedt hírek szerint Istadocsay László igazságügyminiszter nyújt be törvényjavaslatot a Házban a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekeit veszélyeztető, egyes cselekmények tárgyában. A jólértesültek szerint a 28 paragrafusban megalkotott törvényjavas­lat a címében említett, nagy nemzeti ér­dekek hatályosabb védelmére elsősorban az ezen a téren eddig érvényben volt bün­tetési tételeket emeli fel, tehát a meg­torlást szigorítja, ezen túlmenőleg pedig olyan új bűncselekményeket is konstruál, amelyeknek megállapítását, illetve üldö­zését napjaink eseményei vetették fel, tették szükségessé. Mivel mindeddig bün­tetőjogi üldözésben nem részesült cselek­ményeknek bűncselekményekké minősíté­séről és hivatalból üldözéséről szól a ja­vaslat lényeges része, az iránt a Ház min­den oldalán általános az érdeklődés. Csütörtökön a népiskolai reform és a 36-os felhatalmazás részletei felett szavaznak Toró Tibor elnök délelőtt tíz órakor nyi­totta meg a képviselőház szerdai ülését. Mester Miklós előadó beterjesztette a köz­oktatási bizottság jelentését az iskolázási kö­telezettségről és népiskolai oktatásról szóló javaslat, bizottsági részletes tárgyalásáról, majd ismertette a művészeti kamarák felállí­tásáról és szervezetüknek megállapításáról szóló javaslatot. Rámutatott arra, hogy az első zsidótörvény u­tán felállították a színmű­vészeti és filmkamarát, amely 1939 január 1-én kezdte meg működését. Az azóta eltelt, közel másfél esztendő bebizonyította, hogy a színház és fe film között igen lényeges kü­lönbségek vannak és ezért szükségessé válik a különböző művészeti ágak szétválasztása és külön színházi, film-, zene- és más művészeti kamarák felállítása. A filmhez nagy nemzeti értékek fűződnek, valamennyi európai állam átlátta ezt, s a filmet beállította a nemzeti kultúrpolitika szolgálatába. Ez a javaslat ná­lunk a nemzetnevelés szempontjából igen fon­tos, mert nem elegendő csupán az iskolázta­tás irányítása, hanem a kultúrpolitika egyéb területén is egységes irányításra van szükség. Hóman Bálint kultuszminiszter nagyszabású magyar kultúrpolitikájának ez a javaslat egyik fontos állomása. (Blénk helyeslés.) A Ház ezután a javaslatot vita nélkül, álalánosságban elfogadta, majd rövid időre felfüggesztették az ülést. Krúdy Ferenc előadó a szünet után beter­jesztette a közjogi és pénzügyi bizottság je­lentését­­a harminchatos bizottság működésé­ é­vek további meghosszabbításáról szóló javas­lat részletes tárgyalásáról. Váczy György, a mentelmi bizottság elő­adója terjesztette be a bizottság jelentését Maróthy Károly, Zsengellér József és Gál Csaba mentelmi ügyében, akik a Ház egy régebbi ülésén közbeszólásaikkal zavarták a tárgyalás menetét s azért őket az elnök a mentelmi bizottság elé utasította. A bizott­ság javasolta, hogy a képviselők a Házat Ünnepélyesen kövessék meg. Maróthy Károly­itól, aki a Házat már önként megkövette, az Újbóli megkövetéstől tekintsenek el- A Ház a­ mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. Tars Tibor elnök tett ezután indítványt, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön déli tizenkét órakor tartsa, napirendjén az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztá­lyos népiskolai oktatásról szóló javaslat, to­vábbá a 36-os bizottság munkájának meg­hosszabbításáról szóló javaslat részletei felett való döntéssé­. A Ház az elnök napirendi in­dítványát elfogadta.. Teleki János gróf személyes megtámadta­­tás címén szólalt fel. Matolcsy Mátyás, ami­kor Zichy Nándor grófnak a Corvin-áruház­­nál vállalt szerepét tette szóvá, az ő nevét is említette s feltette a kérdést, hogy mint a Kispesti Textil- részvény­társaság elnöke, Va­kopásét a parlamentben, a­ Kispesti Textilt-e, vagy a magyar parasztságot. A gazdasági életben huszonegy évvel ezelőtt helyezkedett el, mint rokkant huszártiszt, azóta munká­val lépést­ől­ lépésre haladt előre. Azért tehát, mert abban az időben, amikor keresztény emberek még nem mentek gazdasági pályám, ő a gazdasági életben elhelyezkedett, nem szolgált rá­ arra, hogy most támadják. Matolcsy Mátyás félreértett szavainak helyreigazítása címén szólalva fel, rámutatott arra, hogy sem Zichy Nándor grófot, sem Te­leki János grófot nem, kívánta személyében támadni, csupán a közéleti tisztaság érdeké­ben szólalt fel, amikor kifogásolta, hogy ak­tív képviselőit vállalnak nagyvállalatoknál szerepet. A" Ház ezután régebben elhangzott interpel­lációkra adott írásbeli miniszteri válaszokat fogadott el, majd áttért az interpellációkra. Az interpellációk során az Esterházy Ferenc-hitbizomány négymilliós adóhátralékának behajtását sürgették Keck Antal interpellációjában kifogásolta, hogy Habsburg Ottónak amerikai tárgyalásá­ról írott cikket a cenzúra nem engedélyezte. Vajna Gábor a honvédelmi és iparügyi mi­niszterhez intézett interpellációt ipari és hon­védelmi szabotázsok ügyében. Van vállalat, ahol a honvédelem szempontjából szükséges gépeket csak hónapokkal később rendelik meg, más vállalat pedig ócskavasként visz külföldre gépalkatrészeket. Indítványozza, hogy az egyik ilyen gyár vezetőjét, Aschner Lipótot tartóztassák le azonnal. Budinszky László a Beszkárt-szabályok és a bányászmunkabérek antiszociális volta miatt interpellált. Jandl Lajos interpellációjában a lengyel menekültek ügyét tette szóvá és kifogásolta a Budapesten megjelenő lengyel lap egyes cikkeit. Maróth­y Károly a miniszterelnökhöz inter­pellált a második zsidótörvény végrehajtása tárgyában. A zsidótörvény végrehajtásánál központi szervre volna szükség, az értelmi­ségi kormánybiztosság nagy munkát végez, azonban huszonegy revizoráról neki tudja a vállalatokat ellenőrizni. Lázár Imre személyes megtámadtatás cí­mén szólalt fel és visszautasította Vágó Pál­nak egy régebben elhangzott interpellációban tett azt a kijelentését, hogy a jászapáti vá­lasztások során kommunista röpiratokat osztogatott. Vágó Pál állításait fenntartotta és bejelen­tette, hogy azokat a Házon kicit is megis­métli. Matasits Géza az iparügyi, valamint a ke­reskedelmi miniszterhez intézett interpellációt­­a drágulás és az elmaradt bérek rendezése tárgyában. Ifj. Tatár Imre a földmivelésügyi minisz­terhez interpellált a sertések kötelező védő, oltása tárgyában és kérte, hogy tegyék ol­csóbbá az oltóanyagokat. Matolcsy Mátyás a pénzügyminiszterhez intézett interpellációt Esterházy Ferenc gróf tatai hitbizományi birtokán fennálló négy­millió pengőnyi köztartozásnak be nem haj­tása tárgyában. A 24.000 holdas hitbizomány közterhei négymillió pengőre szaporodtak. Fel kell tenni a kérdést, miként lehetséges az, hogy ilyen nagy adótartozásokat nem haj­tottak be ugyanakkor, amikor a kisemberek­nél szigorúan végrehajtják az adókat. A hit­bizomány jogtanácsosa megkísérelte, hogy kiegyezzék kétmillió pengőben. Kéri a pénz­ügyminisztert, hogy ilyenhez ne járuljon hozzá. Ha kell, a tartozás behajtására hasít­son le a 21.000 holdból a magyar parasztok részére bizonyos területet. Csoór Lajos a miniszterelnökhöz interpel­lált a köz- és rang­­in alkalmazottak és munká­sok drágasági pótléka tárgyában. Jandl Lajos a külügyminiszterhez intézett interpellációt a franciaországi Abbevilleben magyar állampolgárok kivégzése tárgyában. A párisi pánikról kísérteties részleteket közöl a német és olasz rádió. Né­hány pár mondatából, pár képéből olyan démoni jelenetek tárulnak fel képzeletünkben, aminekről valaha fejezeteket fog tanítani a modern tömegpszichológia. Hiszen még sohasem fordult elő az emberi­ség történetében, hogy egy több mint négymiliós világvárosra ekkora ellenséges hadsereg törjön rá hétszer huszonnégy óra alatt minden oldalról mennydörgő tanko­kon, berregő motorokon, az eget elsötétítő légiflották hullámaival. Pária azelőtt is az idegenek, az emigránsok, az Európába csődült színesek Bábele volt. Ezt a tarka tömeget az­ utolsó években még jobban megdagasztotta a fasiszta államokból özönlő politikai mene­kültek, a zsidó emigránsok nyugta­lan áradata. Most néhány hét alatt minderre a bel£a és holland földön­futók tíz- és százezrei mellett az egész amszterdami, brüsszeli, antwerpeni emigráció rázúdult. Képzeljük el, az őrjöngés milyen parokszizmusa, a tömeghisztéria milyen orgiája vesz erőt most ezen a békés időkben is oly gyúlékony, lázas tömegen. A francia tempera­mentum, mint azt a nagy forrada­lom jelenetei bizonyítják, maga sem tartozik ilyen pillanatokban a leg­nyugalmasabbak közzé, most erre az az egzotikus idegen csőcselék is rászabadult, amely eddig Páris né­mely negyedeiben hemzsegett és most a város perifériái felé áradva megrekedtem bezártan, halálfélel­mek közt keresi a kiutat, mert mind azt hiszi, ha most nem tépi ki magát idejekorán az ellenség karjaiból, akkor vége... A vona­tok már nem veszik fel őket, jármű nincs, a kikötőkből már régen meg­jött a jelentés, hogy civil utast, pláne külföldit nem szállítanak el. Az utakat lepik el apró csoportok­ban, gyalog vágnak neki a mezők­nek, a visszavonuló trón­oszlopo­kat, az állami hivatalok és vállala­tok teherautóinak összetorlódását messze kerülve. A vidéki lakosság gyűlölettől lángoló szemekkel néz a szerencsétlenekre, azt tartja, ezek az idegenek hozták rájuk ezt­ az Isten­ csapását. A végítélethez illő hangulatban egyszerre csak itt is, ott is felvijjog a jelszó: „itt az ötödik hadoszlop“, „minden tagját meg kell fogni“! A nép maga veti magát rá itt is, ott is a nyelvét rosszul beszélő idegenre s megkez­dődik a nép szenvedélyes ítélkezése az idegen „árulók“, a­ „gyalázatos kémek“ fölött. Irtózatos nemzet­közi tragédia jelenetei játszódna­k le Paris körül, mint az egész szá­zadvégi liberális demokrácia végső haláltánca. Ki a felelős mindezért? Ki miatt jutott idáig egy nagy nép nagy fővárosa és a benne szorult egész világközi Bábel? Az az egy bizonyos, hogy a felelősség valahol ott kezdődött a versaillesi palota körül, a genfi népszövetségi palotá­nál, sőt talán messzebb egy ön­magát kiélt, elvénült bomló világ­rend jelenségei körül... És hogy a rémületes jelenetek közé valami kis derűset is becsempész­­szünk. Délfranciaországból érkező hírek szerint Blum Leo atya ezen­közben hajójegyet váltott, hajóra Ül és Amerika felé indul, nyilván, hogy Amerikát fölrázza és oda­állítsa a mögé a demokrácia mögé, amelyet éppen ő képviselt legjelleg­zetesebben, amely éppen alatta tel­jesedett ki tulajdonképpen idáig. 13 Blum mester idejekorán jegyet vál­tott és siet fölrázni az Ujviágot, s nagy a gyanúnk, hogy ez a nagy sietség egyéb kellemetlen körülmé­nyek elkerülése miatt is történt, mert könnyen lehetséges, hogy ha maradna, odahaza a honfitársak ráznák föl alaposabban őt. Lelki szemeinkkel látjuk, amint a new­­yorki városháza bejáratánál levett kalappal fogadja majd La Guardia polgármester a nagy férfiút, aki a franciaországi demokrácia nagyjai közül leges­legelsőnek jutott f el a túlsó partra, óriási rekordo­kkal előzve meg minden politikus fran­ciát. Leo kényes idegzete nem bírta már mindazt, ami odahaza törté­nik s bár a felidézésnél is a leges­­legelső volt, most menthetetlenül felülkerekedett nála az ősi állás­pont; a végkifejletet a túlpartról nézni mindig a legnagyobb bölcse­­ség. Látatlanul is látjuk Blum Leo arcát konyuló bajuszával. Leo most aprehendál. Már nemcsak a néme­tekre, de egész Európára. Látjuk, amint a newyorki hitsorsasoknak magyarázza, hogy az egész azért van, mert senki sem hallgatott rá. Egy igazán okos ember volt Franciaországban, azt sem követ­ték ... A sterling-club egykori fényének utolsó sugarai halványodtak el ezekben a napokban. Az angol fontot, amely eddig szabad valuta, liberális érte­lemben vett értékmérő volt, rögzí­tették és ugyanakkor totális deviza­gazdálkodást vezettek be Angliá­ban. Még néhány évvel ezelőtt a font természetes értékállandó­ságára alapították az angolok pénz­ügyi politikájukat és ez arra irá­nyult, hogy minél több állam kösse valutáját az angol pénzhez, egy­ben pedig alkalmazkodjék Nagy­­britannia gazdasági célkitűzései­hez. Az angol kereskedelmi tár­saságok szerződéseiket sterling­alapon kötötték, ez volt a jó pénz, amelyhez minél több államnak iga­zodnia kell. A sterling-club aztán arra volt jó, hogy amikor az angol gazdasági érdekek úgy kívánták, a font értékcsökkentése végrehajt­ható legyen és egyben megmaradja­nak a régi kereskedelmi kapcsola­tok. A háború az angolok szabad valutáját érzékeny ingadozásoknak vetette alá, az árfolyam Newyork­­ban 4,68-ról 3,80 dollárra zuhant. A font­ kiegyenlítő alap egy ideig igyekezett ellenállási ennek az irányzatnak, működését azonban nagymértékben korlátozta Nagy­­britanniának nehéz deviza­helyzete. A legújabb események már lehetet­lenné tették azt, hogy Nagy­­britannia saját erejéből támogassa valutáját, ezért segítségért az amerikai pénzvilághoz fordult. Az Egyesült Államok ideg is hozták az áldozatot, a sterlinget sikerült 4,03 dolláron rögzíteni, ez a hely­zet azonban mindössze negyven­­nyolc óráig tartott. Amerika: Úgy látszik, pénzügyi téren sem haj­landó a végsőkig elmenni és mi­után bizonyos áldozatokat meg­hozott, a fontot ismét magára­ha­gy­ta­. A sokszáz millió dollárral megsegített fontot most már a legszigorúbb valutakorlátozásokkal kell védelmezni, addig, amíg lehet. A háború tovább folyik és úgy látszik, minden erőfeszítés ellenére a háború hullámzásával ingadozik a font is és ez annál súlyosabban érinti a nagy nehézsé­gekkel küzdő angolokat, mert a hullámzás iránya lefelé mutat. Kérte, hogy külképviseletünk lépjen erélye­sen közbe a külföldön élő magyarok érdeké­ben. Tóth János a pénzügyminiszterhez inter­pellált a Réka községbeli szeszfőzdével kap­csolatosan fennálló visszaélések tárgyában. Matolcsy Tamás a belügyminiszterhez in­terpellált az Oti-orvosok részére kiadott mű­ködési szabályzat visszavonása­, vagy módosí­tása tárgyában- Szerinte az a szabályzat árt az orvosi kar tekintélyének. Kabók Lajos a kereskedelmi miniszterhez interpellált az élelmiszerüzletek vasárnapi zárvatartása és a fűszerüzleti alkalmazottak munkabeeendezése tárgyában. Palló Imre a kormányhoz interpellált a borsodmegyei zsidók gazdasági túlhatalm­a ellen és a szikszói árvízkárosultak panasza tárgyában. Az inter­pallációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Ezzel a. Ház ülése délután félháromkor véget ért

Next