Uj Magyarság, 1940. június (7. évfolyam, 122-146. szám)
1940-06-13 / 132. szám
4 OTMAGIARLAG CSÜTÖRTÖK, 1940 JUNIUS IS Az igazságügyminiszter csütörtökön javaslatot terjeszt a Ház elé az állam biztonságát és nemzetközi érdekeit veszélyeztető cselekmények súlyosabb megtorlásáról Szerdán általánosságban megszavazták a művészeti kamarákról szóló javaslatot A képviselőház szerdai ülésén Mester Miklós előadó ismertetése után vita nélkül, általánosságban megszavazták Heffman Bálint kultuszminiszternek a művészi kamarákról szóló törvényjavaslatát, majd különböző jelentések előterjesztése után interpellációkat hallgattak meg. A folyosón szerdán is sok szó esett még a Hubay-féle szerencsétlen nemzetiségi törvényjavaslatról és ezzel az üggyel tartják összefüggőnek Pröhle Sándor nyilaskeresztes párti képviselőnek a Ház elnökéhez intézett sürgönyét, amelyben mandátumáról való lemondását, jelentette be. A Ház elnöksége ugyan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lemondásnak jogérvényesen írásban kell megtörténnie, tehát az ez időszerint még nem érvényes, az evangélikus papképviselő lépését azonban igen élénken kommentálják és általában egyházi működésével, az egyházon belül kifejezésre jutott felfogással is szoros kapcsolatba hozták. Csütörtökön a7, elterjedt hírek szerint Istadocsay László igazságügyminiszter nyújt be törvényjavaslatot a Házban a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekeit veszélyeztető, egyes cselekmények tárgyában. A jólértesültek szerint a 28 paragrafusban megalkotott törvényjavaslat a címében említett, nagy nemzeti érdekek hatályosabb védelmére elsősorban az ezen a téren eddig érvényben volt büntetési tételeket emeli fel, tehát a megtorlást szigorítja, ezen túlmenőleg pedig olyan új bűncselekményeket is konstruál, amelyeknek megállapítását, illetve üldözését napjaink eseményei vetették fel, tették szükségessé. Mivel mindeddig büntetőjogi üldözésben nem részesült cselekményeknek bűncselekményekké minősítéséről és hivatalból üldözéséről szól a javaslat lényeges része, az iránt a Ház minden oldalán általános az érdeklődés. Csütörtökön a népiskolai reform és a 36-os felhatalmazás részletei felett szavaznak Toró Tibor elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg a képviselőház szerdai ülését. Mester Miklós előadó beterjesztette a közoktatási bizottság jelentését az iskolázási kötelezettségről és népiskolai oktatásról szóló javaslat, bizottsági részletes tárgyalásáról, majd ismertette a művészeti kamarák felállításáról és szervezetüknek megállapításáról szóló javaslatot. Rámutatott arra, hogy az első zsidótörvény után felállították a színművészeti és filmkamarát, amely 1939 január 1-én kezdte meg működését. Az azóta eltelt, közel másfél esztendő bebizonyította, hogy a színház és fe film között igen lényeges különbségek vannak és ezért szükségessé válik a különböző művészeti ágak szétválasztása és külön színházi, film-, zene- és más művészeti kamarák felállítása. A filmhez nagy nemzeti értékek fűződnek, valamennyi európai állam átlátta ezt, s a filmet beállította a nemzeti kultúrpolitika szolgálatába. Ez a javaslat nálunk a nemzetnevelés szempontjából igen fontos, mert nem elegendő csupán az iskoláztatás irányítása, hanem a kultúrpolitika egyéb területén is egységes irányításra van szükség. Hóman Bálint kultuszminiszter nagyszabású magyar kultúrpolitikájának ez a javaslat egyik fontos állomása. (Blénk helyeslés.) A Ház ezután a javaslatot vita nélkül, álalánosságban elfogadta, majd rövid időre felfüggesztették az ülést. Krúdy Ferenc előadó a szünet után beterjesztette a közjogi és pénzügyi bizottság jelentéséta harminchatos bizottság működésé évek további meghosszabbításáról szóló javaslat részletes tárgyalásáról. Váczy György, a mentelmi bizottság előadója terjesztette be a bizottság jelentését Maróthy Károly, Zsengellér József és Gál Csaba mentelmi ügyében, akik a Ház egy régebbi ülésén közbeszólásaikkal zavarták a tárgyalás menetét s azért őket az elnök a mentelmi bizottság elé utasította. A bizottság javasolta, hogy a képviselők a Házat Ünnepélyesen kövessék meg. Maróthy Károlyitól, aki a Házat már önként megkövette, az Újbóli megkövetéstől tekintsenek el- A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. Tars Tibor elnök tett ezután indítványt, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön déli tizenkét órakor tartsa, napirendjén az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskolai oktatásról szóló javaslat, továbbá a 36-os bizottság munkájának meghosszabbításáról szóló javaslat részletei felett való döntéssé. A Ház az elnök napirendi indítványát elfogadta.. Teleki János gróf személyes megtámadtatás címén szólalt fel. Matolcsy Mátyás, amikor Zichy Nándor grófnak a Corvin-áruháznál vállalt szerepét tette szóvá, az ő nevét is említette s feltette a kérdést, hogy mint a Kispesti Textil- részvénytársaság elnöke, Vakopásét a parlamentben, a Kispesti Textilt-e, vagy a magyar parasztságot. A gazdasági életben huszonegy évvel ezelőtt helyezkedett el, mint rokkant huszártiszt, azóta munkával lépéstől lépésre haladt előre. Azért tehát, mert abban az időben, amikor keresztény emberek még nem mentek gazdasági pályám, ő a gazdasági életben elhelyezkedett, nem szolgált rá arra, hogy most támadják. Matolcsy Mátyás félreértett szavainak helyreigazítása címén szólalva fel, rámutatott arra, hogy sem Zichy Nándor grófot, sem Teleki János grófot nem, kívánta személyében támadni, csupán a közéleti tisztaság érdekében szólalt fel, amikor kifogásolta, hogy aktív képviselőit vállalnak nagyvállalatoknál szerepet. A" Ház ezután régebben elhangzott interpellációkra adott írásbeli miniszteri válaszokat fogadott el, majd áttért az interpellációkra. Az interpellációk során az Esterházy Ferenc-hitbizomány négymilliós adóhátralékának behajtását sürgették Keck Antal interpellációjában kifogásolta, hogy Habsburg Ottónak amerikai tárgyalásáról írott cikket a cenzúra nem engedélyezte. Vajna Gábor a honvédelmi és iparügyi miniszterhez intézett interpellációt ipari és honvédelmi szabotázsok ügyében. Van vállalat, ahol a honvédelem szempontjából szükséges gépeket csak hónapokkal később rendelik meg, más vállalat pedig ócskavasként visz külföldre gépalkatrészeket. Indítványozza, hogy az egyik ilyen gyár vezetőjét, Aschner Lipótot tartóztassák le azonnal. Budinszky László a Beszkárt-szabályok és a bányászmunkabérek antiszociális volta miatt interpellált. Jandl Lajos interpellációjában a lengyel menekültek ügyét tette szóvá és kifogásolta a Budapesten megjelenő lengyel lap egyes cikkeit. Maróthy Károly a miniszterelnökhöz interpellált a második zsidótörvény végrehajtása tárgyában. A zsidótörvény végrehajtásánál központi szervre volna szükség, az értelmiségi kormánybiztosság nagy munkát végez, azonban huszonegy revizoráról neki tudja a vállalatokat ellenőrizni. Lázár Imre személyes megtámadtatás címén szólalt fel és visszautasította Vágó Pálnak egy régebben elhangzott interpellációban tett azt a kijelentését, hogy a jászapáti választások során kommunista röpiratokat osztogatott. Vágó Pál állításait fenntartotta és bejelentette, hogy azokat a Házon kicit is megismétli. Matasits Géza az iparügyi, valamint a kereskedelmi miniszterhez intézett interpellációta drágulás és az elmaradt bérek rendezése tárgyában. Ifj. Tatár Imre a földmivelésügyi miniszterhez interpellált a sertések kötelező védő, oltása tárgyában és kérte, hogy tegyék olcsóbbá az oltóanyagokat. Matolcsy Mátyás a pénzügyminiszterhez intézett interpellációt Esterházy Ferenc gróf tatai hitbizományi birtokán fennálló négymillió pengőnyi köztartozásnak be nem hajtása tárgyában. A 24.000 holdas hitbizomány közterhei négymillió pengőre szaporodtak. Fel kell tenni a kérdést, miként lehetséges az, hogy ilyen nagy adótartozásokat nem hajtottak be ugyanakkor, amikor a kisembereknél szigorúan végrehajtják az adókat. A hitbizomány jogtanácsosa megkísérelte, hogy kiegyezzék kétmillió pengőben. Kéri a pénzügyminisztert, hogy ilyenhez ne járuljon hozzá. Ha kell, a tartozás behajtására hasítson le a 21.000 holdból a magyar parasztok részére bizonyos területet. Csoór Lajos a miniszterelnökhöz interpellált a köz- és rangin alkalmazottak és munkások drágasági pótléka tárgyában. Jandl Lajos a külügyminiszterhez intézett interpellációt a franciaországi Abbevilleben magyar állampolgárok kivégzése tárgyában. A párisi pánikról kísérteties részleteket közöl a német és olasz rádió. Néhány pár mondatából, pár képéből olyan démoni jelenetek tárulnak fel képzeletünkben, aminekről valaha fejezeteket fog tanítani a modern tömegpszichológia. Hiszen még sohasem fordult elő az emberiség történetében, hogy egy több mint négymiliós világvárosra ekkora ellenséges hadsereg törjön rá hétszer huszonnégy óra alatt minden oldalról mennydörgő tankokon, berregő motorokon, az eget elsötétítő légiflották hullámaival. Pária azelőtt is az idegenek, az emigránsok, az Európába csődült színesek Bábele volt. Ezt a tarka tömeget az utolsó években még jobban megdagasztotta a fasiszta államokból özönlő politikai menekültek, a zsidó emigránsok nyugtalan áradata. Most néhány hét alatt minderre a bel£a és holland földönfutók tíz- és százezrei mellett az egész amszterdami, brüsszeli, antwerpeni emigráció rázúdult. Képzeljük el, az őrjöngés milyen parokszizmusa, a tömeghisztéria milyen orgiája vesz erőt most ezen a békés időkben is oly gyúlékony, lázas tömegen. A francia temperamentum, mint azt a nagy forradalom jelenetei bizonyítják, maga sem tartozik ilyen pillanatokban a legnyugalmasabbak közzé, most erre az az egzotikus idegen csőcselék is rászabadult, amely eddig Páris némely negyedeiben hemzsegett és most a város perifériái felé áradva megrekedtem bezártan, halálfélelmek közt keresi a kiutat, mert mind azt hiszi, ha most nem tépi ki magát idejekorán az ellenség karjaiból, akkor vége... A vonatok már nem veszik fel őket, jármű nincs, a kikötőkből már régen megjött a jelentés, hogy civil utast, pláne külföldit nem szállítanak el. Az utakat lepik el apró csoportokban, gyalog vágnak neki a mezőknek, a visszavonuló trónoszlopokat, az állami hivatalok és vállalatok teherautóinak összetorlódását messze kerülve. A vidéki lakosság gyűlölettől lángoló szemekkel néz a szerencsétlenekre, azt tartja, ezek az idegenek hozták rájuk ezt az Isten csapását. A végítélethez illő hangulatban egyszerre csak itt is, ott is felvijjog a jelszó: „itt az ötödik hadoszlop“, „minden tagját meg kell fogni“! A nép maga veti magát rá itt is, ott is a nyelvét rosszul beszélő idegenre s megkezdődik a nép szenvedélyes ítélkezése az idegen „árulók“, a „gyalázatos kémek“ fölött. Irtózatos nemzetközi tragédia jelenetei játszódnak le Paris körül, mint az egész századvégi liberális demokrácia végső haláltánca. Ki a felelős mindezért? Ki miatt jutott idáig egy nagy nép nagy fővárosa és a benne szorult egész világközi Bábel? Az az egy bizonyos, hogy a felelősség valahol ott kezdődött a versaillesi palota körül, a genfi népszövetségi palotánál, sőt talán messzebb egy önmagát kiélt, elvénült bomló világrend jelenségei körül... És hogy a rémületes jelenetek közé valami kis derűset is becsempészszünk. Délfranciaországból érkező hírek szerint Blum Leo atya ezenközben hajójegyet váltott, hajóra Ül és Amerika felé indul, nyilván, hogy Amerikát fölrázza és odaállítsa a mögé a demokrácia mögé, amelyet éppen ő képviselt legjellegzetesebben, amely éppen alatta teljesedett ki tulajdonképpen idáig. 13 Blum mester idejekorán jegyet váltott és siet fölrázni az Ujviágot, s nagy a gyanúnk, hogy ez a nagy sietség egyéb kellemetlen körülmények elkerülése miatt is történt, mert könnyen lehetséges, hogy ha maradna, odahaza a honfitársak ráznák föl alaposabban őt. Lelki szemeinkkel látjuk, amint a newyorki városháza bejáratánál levett kalappal fogadja majd La Guardia polgármester a nagy férfiút, aki a franciaországi demokrácia nagyjai közül legeslegelsőnek jutott f el a túlsó partra, óriási rekordokkal előzve meg minden politikus franciát. Leo kényes idegzete nem bírta már mindazt, ami odahaza történik s bár a felidézésnél is a legeslegelső volt, most menthetetlenül felülkerekedett nála az ősi álláspont; a végkifejletet a túlpartról nézni mindig a legnagyobb bölcseség. Látatlanul is látjuk Blum Leo arcát konyuló bajuszával. Leo most aprehendál. Már nemcsak a németekre, de egész Európára. Látjuk, amint a newyorki hitsorsasoknak magyarázza, hogy az egész azért van, mert senki sem hallgatott rá. Egy igazán okos ember volt Franciaországban, azt sem követték ... A sterling-club egykori fényének utolsó sugarai halványodtak el ezekben a napokban. Az angol fontot, amely eddig szabad valuta, liberális értelemben vett értékmérő volt, rögzítették és ugyanakkor totális devizagazdálkodást vezettek be Angliában. Még néhány évvel ezelőtt a font természetes értékállandóságára alapították az angolok pénzügyi politikájukat és ez arra irányult, hogy minél több állam kösse valutáját az angol pénzhez, egyben pedig alkalmazkodjék Nagybritannia gazdasági célkitűzéseihez. Az angol kereskedelmi társaságok szerződéseiket sterlingalapon kötötték, ez volt a jó pénz, amelyhez minél több államnak igazodnia kell. A sterling-club aztán arra volt jó, hogy amikor az angol gazdasági érdekek úgy kívánták, a font értékcsökkentése végrehajtható legyen és egyben megmaradjanak a régi kereskedelmi kapcsolatok. A háború az angolok szabad valutáját érzékeny ingadozásoknak vetette alá, az árfolyam Newyorkban 4,68-ról 3,80 dollárra zuhant. A font kiegyenlítő alap egy ideig igyekezett ellenállási ennek az irányzatnak, működését azonban nagymértékben korlátozta Nagybritanniának nehéz devizahelyzete. A legújabb események már lehetetlenné tették azt, hogy Nagybritannia saját erejéből támogassa valutáját, ezért segítségért az amerikai pénzvilághoz fordult. Az Egyesült Államok ideg is hozták az áldozatot, a sterlinget sikerült 4,03 dolláron rögzíteni, ez a helyzet azonban mindössze negyvennyolc óráig tartott. Amerika: Úgy látszik, pénzügyi téren sem hajlandó a végsőkig elmenni és miután bizonyos áldozatokat meghozott, a fontot ismét magárahagyta. A sokszáz millió dollárral megsegített fontot most már a legszigorúbb valutakorlátozásokkal kell védelmezni, addig, amíg lehet. A háború tovább folyik és úgy látszik, minden erőfeszítés ellenére a háború hullámzásával ingadozik a font is és ez annál súlyosabban érinti a nagy nehézségekkel küzdő angolokat, mert a hullámzás iránya lefelé mutat. Kérte, hogy külképviseletünk lépjen erélyesen közbe a külföldön élő magyarok érdekében. Tóth János a pénzügyminiszterhez interpellált a Réka községbeli szeszfőzdével kapcsolatosan fennálló visszaélések tárgyában. Matolcsy Tamás a belügyminiszterhez interpellált az Oti-orvosok részére kiadott működési szabályzat visszavonása, vagy módosítása tárgyában- Szerinte az a szabályzat árt az orvosi kar tekintélyének. Kabók Lajos a kereskedelmi miniszterhez interpellált az élelmiszerüzletek vasárnapi zárvatartása és a fűszerüzleti alkalmazottak munkabeeendezése tárgyában. Palló Imre a kormányhoz interpellált a borsodmegyei zsidók gazdasági túlhatalma ellen és a szikszói árvízkárosultak panasza tárgyában. Az interpallációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Ezzel a. Ház ülése délután félháromkor véget ért