Uj Magyarság, 1940. július (7. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

2 Romániában semmit sem lehet véglegesnek tekinteni mindaddig, amíg az új európai status quo háborúval vagy anélkül ki nem alakul Délkeleteurópában. Világos, hogy ez az új status quo területi változásokat követel, amelyeket pedig csak a versaillesi román határok rovására lehet végrehajtani. Most, a moszkvai ultimátum után, írja végül a svájci lap, Románia akarva, nem akarva elkészülhet arra, hogy más területi követelésekkel is számolnia kell, melyek az országot az 1913-as határokra fogják csökkenteni. Románia nem leérte az angol kezességet, de elfogadta. Ezzel végzetesen ártott Németországgal való politikai kapcsolatainak, végső eredményében pedig semmit sem használt Angliához való viszonylatának. Gazdasági magatartásával s azoknak a fölöslegeinek átengedésével csak bizonyos nyugalmi állapotot teremtett, de nem tudta feledtetni politikai téren azt, amit az Angliával való barátkozás, főleg azonban a németek nemzetközi megbélyegzése a garancián keresztül Berlin szemében jelentett. Viszont az angol garancia elfogadása és az a szolgálat, amit ez a lépés az angol propagandának tett, nem tudta elfeledtetni Londonban azt, hogy a román kőolajszállítások és egyebek milyen súllyal estek latba az angol blokádtörekvésekkel szemben. A helyzetet, amelybe Romániát kormányának politikája bemanőverezte, a legjobban mutatja a szembenálló nagy ellenfelek magatartása Bukarest irányában. A német és az olasz véleményt fennebb már ismertettük. Most lássuk az angolt! A komoly és méltóságteljes, amellett pedig félhivatalos Times így ír: ,fa bírálni is lehet azt a körülményt, hogy Szovjetoroszország nem akart tárgyalni Romániával, be kell vallani, hogy a román kormányok húsz éven keresztül visszautasítottak minden tárgyalást a területi kérdésekről. Románia szilárdabb helyzethez juthatott volna el, ha idejekorán beleegyezik határainak megváltoztatásába.” A Daily Mail pedig Romániának világháború előtti térképét közli és csak az idő kérdésének tartja, hogy a román állam a magyar és a bolgár jogos igények kielégítése után nagyjában újra ezt az alakját veszi majd fel. UftUCMHItSlG KEDD, 1940 JULIUS 2 ROMÁNIAI HELYZETKÉP A*tíj Magyarság szombaton reggel jelentette, hogy a román király elrendelte az általános mozgósítást. Az azóta érkezett távirati jelentésekből az alább következő romániai helyzetkép alakult ki: Bukarest, július 1. A mozgósítás súlyos intézkedésének okáról semmiféle hivatalos magyarázatot nem adtak, de híre jár, hogy óvintézkedésről van szó, amelyeknek célja szembenézni minden eshetőséggel, amely előállhat nem a szovjetkérdéssel kapcsolatosan, hanem más bonyodalmak tekintetében. Az általános mozgósításról szombaton reggel két királyi rendelet jelent meg. Az első elrendelte az egész román szárazföldi, tengeri és légihaderő általános mozgósítását június 28-án éjféltől kezdődően. A második az első rendeletre vonatkozó végrehajtási utasításokat tartalmazta. Ennek értelmében többi között visszavonták az engedélyezett szabadságolásokat, továbbá korlátlan rekvirálási joggal ruházták fel a hatóságokat. A bukaresti lapok nagy betűkkel jelentették az általános mozgósítás elrendelését, egyidejűleg azonban a besszarábiai és északbukovinai eseményekkel kapcsolatban csak a hivatalos jelentések közlésére szorítkoztak. A lapok felszólították a románságot, hogy legyen erős a súlyos pillanatban, bátran nézzen szembe a sorssal és gondoljon a holnapra. Az első zavargások A félhivatalos Orient-rádió szombaton délben a román vezérkar következő jelentését közölte: A szovjet ultimátum elfogadása következtében a szovjet csapatok június 28-án délelőtt behatoltak Besszarábiába. Ugyanaznap a román csapatok megkezdték a visszavonulást és átadták Csernovic, Kisenev és Cetatea Alba városokat. Június 29-én déli tizenkét óráig elhagyták a területet a következő vonalig: Berhomec—Csernovic— Romanac— Floresti— Orheiu, Kisenevtől nyugatra, Causanitól az Alibertóig. A kivonulás előírás szerint tovább folyik. A vezérkar jelentésével egyidőben a propagandaügyi minisztérium megcáfolta egyes külföldi rádióállomásoknak és hírszolgálati irodáknak azt a hírét, amely szerint a Dunán és a Fekete-tengeren a szovjetunió tengeri támaszpontokat kért volna Romániától. Mindezek ellenére az oroszok bevonulása alkalmából itt-ott zavargások voltak. Csernovicban zsidók kövekkel dobáltak meg két tehergépkocsit, amelyek román katonákat szállítottak. A katonák puskalövésekkel válaszoltak és többet a támadók közül agyonlőttek. A magyar Kolozsváron nagy tömeg románság vonult fel az utcákon és hangos kiáltozással követelte, hogy Románia szálljon azonnal hadba Szovjetoroszország ellen. A tüntetőket rendőrség szórta szét. A belügyminisztérium rendeletére Bukarestben és a nagyobb ipari városokban megtiltották, hogy a gyári szirénákat a munka megkezdésekor és a munka végeztével használják. Az intézkedésnek valószínűleg az a célja, hogy a lakosság a jelzésből ne gondoljon légitámadásra. A parlament szombatra tervezett ülését először hétfőre, aztán szerdára halasztották Bukarestben feszült érdeklődéssel várták a parlament szombaton délutánra tervezett ülését, amelyen Tatarescu miniszterelnök, a pénteki minisztertanácson tett bejelentése szerint, részletesen számot akart adni a románság nagy drámájáról. A parlament ülése azonban váratlanul elmaradt. Szombaton délben azt közölték, hogy hétfőn ül össze úgy a képviselőház, mint a szenátus, de estére kiderült, hogy a törvényhozás két házának összeülésére legkorábban csak szerdáig lehet számítani. Az ülés elhalasztásának oka ismeretlen. Vasárnap délelőtt aztán a vezérkar jelentette, hogy Besszarábia és Északbukovina kiürítése tovább folyik. Vasárnap délben a szovjet csapatok elérték a Bereth északi folyását, azonkívül Kisenevtől nyugatra Besszarabeasca és Tatarbunar községet. Egyes szakaszokon a szovjet csapatok előrehaladása olyan gyorsan történt, hogy a román csapatok még nem tudták elhagyni ezeket a pontokat és így összetűzésekre került sor. A román csapatok visszavonulása tervszerűen folyik. Az egész terület átadása július 3-án fejeződik be. A vasárnap folyamán Gálacban véres kommunista tüntetések voltak. Délelőtt 10 órakor a város utcáin kommunista felírású zászlók alatt zajosan tüntető tömeg vonult végig. A tömegben főleg zsidók vitték a vezetőszerepet. A tüntetők és a rendfenntartó katonaság között összetűzésre került sor. A katonák fegyverüket használták, s az első jelentések szerint tíz tüntetőt agyonlőttek. A délután folyamán újabb tüntetések voltak. Ezúttal több mint kétezer főnyi kommunista tömeg vonult fel. A katonaság eláltotta a tüntető menet útját, mire a tömeg közül egy zsidó tüntető revolverlövést adott le. A katonaság sor tűzzel válaszolt: szétszórta és üldözőbe vette a tüntetőket. ?Sú€im % Elárvult az Armata Azzura, az új római impérium szárnyas haderejének megálmodója és megteremtője. Italo Balbo tábornagy lángbaborult gépén lezuhant a magasságból és holtteste felett megrendülten áll nemzete, amely benne elveszítette egyik legnagyobb fiát. Valaha alpesi vadász volt, s tán a kietlen, kopasz sziklák, égretörő csúcsok közt, a sasok röptét nézve támadt benne a vágy, hogy acélmadarakkal népesítse be Itália egét s ezekkel a zengő motorú gépekkel adjon súlyt és nyomatékot hazája megújult katonai erejének. És néhány esztendő alatt csakugyan felzúgott a fellegek közé az olasz lendülettel Armata Azzurájnak keresztelt fasiszta légiflotta, hogy az egész világ bámulatától kisérve szoros harci kötelékben, ahogy se előtte, se utána nem tudta megtenni senki, átvágjon az óceán felett az Újvilágba. Az ezüsttestű gépek élén ő maga szállott, — akkor még harmincegynéhány esztendős férfi, — érdekesen sápadt arcán, lobogó pillantású szemében mérhetetlen hittel, energiával s azzal a vasakarattal, amely kezdettől fogva a fasiszta forradalom első harcosai között űzte a győzelem felé... A fasizmusban megújult Olaszország büszke volt rá, Európa csodálta, s most ravatalánál megrendülten áll barát és ellenség egyformán. A férfiak istene megadta neki a legszebb halált, amely katonát érhet: harc közben esett el, a becsület mezején, részeseként annak a küzdelemnek, amelyet előre látott s amelynek győzelmes megvívásáért egész erejét és minden akaratát odaadta. Élete sose volt az önmagáé, semmit se akart mást, csak hazáját szolgálni, de ezt az alázatos és férfias fogadást be is töltötte. Nagy katona volt s ugyanakkor nagy politikus, roppant szervező erő, aki mintagyarmatot teremtett Líbiából, valahogy úgy, ahogy az öreg impérium prokonzuljai kilencszáz esztendővel ezelőtt, hogy kultúrát, emberséget, rendet vitt oda, ahol megjelent. A ravatal előtt, amelyen Itália lobogójával betakarva harcon halálra sebzett teste pihen, a baráti magyar nemzet mélységes megrendüléssel hajt fejet s emlékét éppen olyan tisztelettel fogja megőrizni, mint a férfias virtus példaképeit, ahogy hazája őrzi majd. Tudnánk közelebbi problémát is megjelölni a londoni Observer számára, mint amivel jónak látja foglalkozni, mikor jóslásokba bocsátkozik a délkeleteurópai problémák fölött. Ám a kitűnő lap, úgy látszik, nem szokott még bele, hogy a világbirodalmi allűrökkel egyelőre aligha fel nem kell hagyni, ezért aztán ugyanúgy diplomatizál, ahogy régebben szokásban volt Albionban. Egy-két homályos célzás, némi ködös utalás és már készen is van a nyilván bajkeverés céljából íródott nagyképű elmefuttatás, amely megjósolja, hogy a román kérdésnek még korántsincs vége, s hogy a szövevényes dráma rendkívül sok felvonását látja majd a vitág. Azt mi is hisszük, hogy a probléma, amelyet az Observer román problémának nevez, valóban nem zárutt még le, de abban már a legszelídebb jóakarattal se tudunk neki igazat adni, hogy Olaszország, Németország és Oroszország éppen a Balkánon vesz majd össze. A kitűnő londoni lap ugyanis azt hajtogatja, hogy Európának ebben a viharsarkában esik egymás torkának a három nagyhatalom, mert nem tud megegyezni a szembenálló érdekek akadályain... Az Observer bízza csak rá Németországra, Olaszországra és Oroszországra ezt az ügyet, higgye el, hogy igen jól elintézik majd a kérdést akkor, amikor szüksége mutatkozik és úgy, ahogy az a legmegfelelőbb lesz. Nem hisszük, hogy akár Berlin, akár Róma, akár Moszkva az Observer külügyi szakértőjéhez, vagy mondjuk , az angol diplomáciához fordul okos tanácsért, hiszen ez a híres diplomácia éppen az utolsó esztendő leforgása alatt bizonyította be, hogy nincs túlságosan sok érzéke a kontinens kérdéseihez. Ami pedig a jósolgatást illeti, Londonban néhányszor azzal is felsültek már, igazán kár hát ilyesmire pazarolni az erőt, mikor a szigetország felett olyan viharos fellegek gyülekeznek ... Törökország új gazdasági szerződést kötött Németországgal s legalább a józanság mértékéig helyreállította az árucsere egészséges forgalmát, amelyet a nyugati hatalmak biztatásai, ígéretei és valószínű fenyegetései miatt a háború folyamán a saját kárára szétrombolt. A háború első nyolc hónapjában Törökország elveszítette külkereskedelmi forgalmának 35 százalékát, de ez a szám s a kiesett több százmillióra rugó veszteség nem fejezi ki teljes egészében a török gazdasági élet és a termelés belső pusztulását. A Németországból vásárolt gépekhez az angol cégek nem tudtak pótalkatrészeket küldeni, az országból kiutasított német technikusokat nem helyettesítették angol és francia mérnökök és szakemberek s a szépen megrendült török ipari fejlődés siralmas állapotba jutott. A természetes utaktól elvágottan, a tengerek megzavart forgalmi útjain át s a magas kamatozású angol kölcsönök útvesztőiben Törökország békés fejlődése az egymást érő válságok zsákutcájába tévedt s amikor Anglia gazdasági segítségére a legnagyobb szükség lett volna, akkor maradt a török gazdálkodás elhagyottan s magyarázat nélkül magára. Törökország veszedelmes zátonyok közül óvatosan kanyarodik vissza az európai politika övezetébe s az ijesztő kísérletezés után, ami csak bajt, nyomorúságot és háborút zúdíthatott volna a török népre, most bekapcsolódik újra a német világkereskedelem vérkeringésébe, azzal a bölcs elhatározással, hogy — jobb később, mint soha ... A Gáláchoz közel fekvő Reni városában, mielőtt a szovjet csapatok oda bevonultak, a zsidóság ugyancsak tüntetett a román hatóságok és a román katonaság ellen. A román csapatok sok tüntetőt letartóztattak és magukkal vitték Galacba. Egyik amerikai hírügynökség bukaresti fiókjának jelentése szerint vasárnap Besszarábiából és Bukovinából két vonat sebesült katona érkezett a román fővárosba. Ez megerősíteni látszik azokat a híreket, hogy az orosz és a román csapatok között összetűzésekre került sor. A tudósító szerint több katona életét vesztette. Éjjel-nappal folyik az oroszok megszállta területekről a menekültek siralmas hurcolkodása. Vasárnapig 80 zsúfolásig megtelt vonat érkezett mindenféle társadalmi állású emberekkel a régi román területre. Röszvényes föjddinaknál reumatikus bántalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, izületi és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél gyorsan és biztosan hat a Togal. Orvosok ezrei ajánlják a Togal-t, tehát ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású Togal-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P. 1.60.