Uj Magyarság, 1940. augusztus (7. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-01 / 173. szám

2 jét. Románia képviselői Salzburgban már tudomásul vették Magyarország feltételeit s így a közvetlen tárgyalások az elvi ala­pokban való megegyezést fogják jelen­teni. A Vreme budapesti, jelentést is kö­zöl, amely szerint egyelőre csak a magyar­román tárgyalások megtartása biztos, de helyüket még nem állapították meg. Az Araddal kapcsolatos találgatások tehát még időelőttiek. A Pravda vezető helyen két római véle­ményt idéz: Románia­ kötelezte magát ha­tárainak revíziójára Magyarországgal és Bulgáriával szemben és elfogadta Magyar­­ország javaslatát, amely szerint a tengely­­hatalmak döntésére bízzák mindazokat a kérdéseket, amelyekben nem sikerül köz­vetlen megegyezést létrehozni. Érdekes a Pravda bukaresti és budapesti jelentése. Az első megállapítja, hogy a magyar kö­vetelések nem változtak és hogy a magyar politikai körök, a közvélemény és a sajtó magatartása teljesen a régi. Romániában engedékenység, tapasztalható a tárgyalá­sok megindulása tekintetében, sőt leg­utóbb azt hangoztatták, hogy Romániában már Salzburg előtt megvolt a tárgyalási hajlandóság. A román sajtó legnagyobb része azonban kifejezetten ellene van bármiféle területi engedménynek Magyar­­ország javára, vagy legfeljebb csak kisebb határkiigazításokat tart lehetségesnek. OTMAGYARIAC CSÜTÖRTÖK, ma AUGUSZTUS 1 Az olasz sajtó a magyar-román tárgyalások nehézségeiről Róma, július 31. A Messaggero budapesti jelentése sze­rint mértékadó magyar körökben hangoz­tatják, hogy korai minden találgatás a magyar-román tárgyalások­­helyéről és időpontjáról. Ugyane körök kijelentik, hogy Magyarország teljesen meg van elé­gedve az események alakulásával. A Stampa és a Popolo di Roma buda­pesti tudósítója a többi között ezeket írja: Gigurtu és Manoilescu Rómából való visszatérésük után kijelentették, hogy bi­zakodással tekintenek a jövőbe. Ugyanak­kor olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek­ből arra lehet következtetni, hogy hajléin­­dók engedményeket tenni Magyarországnak és Bulgáriának. Ezekből a jelenségekből arra következtetnek, hogy a tengelyhatal­maknak sikerült megértetniük Romániával a Magyarországgal és Bulgáriával való megegyezés szükségességét. Immár biz­tosra lehet venni, hogy Bulgária nem­sokára visszafoglalja Déldobrudzsát és le­mond­ Észa­kdobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az észak­­dobrudtesai bolgárok délre költöznek, ahon­nan viszont a románok északra költöznek át. A Szófia és Bukarest közötti tárgya­lások közvetlenül küszöbön állanak. A Budapest és Bukarest közötti tárgya­lások az anyag rendkívül bonyolult volta miatt alighanem nehezebbek lesznek. Ma­gyar kormánykörökben egyelőre nem tud­ják, hogy hol és mikor kezdődnek meg ezek a­ megbeszélések és azokat a híreket, ame­lyek arról szólnak, hogy a megbeszélések az egyik erdélyi városban lesznek, amelyet jelképesen kiürítenének, nem erősítik meg. Az egyik hírügynökség értesülése szerint mindamellett úgy látszik, hogy a román és a magyar kormány közötti megbeszélé­sek a Salzburgban és a Rómában megálla­pított alapokon már a közeli napokban megkezdődhetnek. A magyaroknak a leg­fontosabb ma az, hogy Románia elismerte: területeket kell átengednie. A magyar sajtó ugyanakkor nyomatékosan hang­súlyozza, hogy el kell kerülni minden feles­leges időveszteséget. A magyar lapok meg­győződése az, hogy ha nem sikerül köz­vetlen tárgyalásokkal eredményt elérni, a tengelyhatalmak megfellebbezhetetlen dön­téssel lépnek közbe . A Piccolo budapesti tudósítója szerint budapesti diplomáciai és politikai körök­ben befejezett ténynek tekintik, hogy Ro­mánia a németországi és olaszországi meg­beszélések során kötelezettséget vállalt a Magyarországgal és Bulgáriával való ha­tárok revíziójára. A Telegrafo budapesti tudósítójának jelentése szerint Magyarországon szilár­­dan frtózik. Romániát felszólították arra, hogy a magyar és a bolgár követelések irányában tanúsítson engedékenységet. A tengelyhatalmak a békeszerződések felül­vizsgálásával meg akarják teremteni a tartós délkeleteurópai béke alapjait és meg akarják szabadítani Romániát a felesleges terhektől. Most majd meglátjuk — mond­ják Budapesten —, várjon Románia poli­tikailag eléggé érett-e arra, hogy megszív­lelje a kapott tanácsokat és elfogadja-e a feléje nyújtott kezet. A szófiai román követ váratlanul megszakította szabadságát Szófia, július 31. A salzburgi megbeszéléssel kapcsolat­ban a Mir című újság a következőket írja: Az eredmények a várakozásnak meg­felelőek voltak. Ami az eredmények valóra­­váltásának az alakját és eszközeit illeti, ezek már csak technikai és diplomáciai részletek, s olyanok lesznek, ahogy azt a politikai helyzet legjobb ismerői a hely­zetnek megfelelően jónak látják. A salzburgi megbeszélések új balkáni politika kezdetét jelentik. Ez a politika számol a való helyzettel s lehetővé teszi, hogy a balkáni államok saját maguk ren­dezzék a vitás kérdéseket s teljes erejük­ből részt vehessenek az igazságosabb dél­keleteurópai rend megalkotásában. Azok a megegyezések, amelyekkel szabályozni fogják ezeket a vitás kérdéseket, a sza­bad megoldásnak és annak az öntudatnak jelképei lesznek, amely megszünteti a mes­terséges versaillesi rendszert s szabad utat nyit a balkáni államok közti kapcso­latok természetes és igazságos fejlődésé­nek. A Slovo című újság meg van elégedve Filov miniszterelnök kijelentéseivel s azt is hozzáteszi, hogy a bolgár nép is nyu­godt lehet. A bolgár nép a legtürelmesebb nemzetek közé tartozik. Ez a nép most nyugodtabb lehet, mint valaha, mert nem­zeti ügye minden hadviselő és semleges államnál egyhangú helyeslésre talált. De ezenkívül a bolgár ügy igazságát hivatalo­san megerősítette Hitler is, az a hatalmas férfiú, aki újjáalakítja Európát, s aki a legnagyobb európai nép erejére és bizal­mára támaszkodik. De még nagyobb a bol­gár nép öröme, mert Hitler békés úton akarja megoldani a dunavölgyi vitás kér­déseket. Senkinek sem érdeke, hogy a Balkán újból a viszályok melegágya le­gyen s hogy elmélyítse a balkáni népek között azt a szakadékot, amelyet a gyűlö­let vont közéjük. A találgatás s a csel­szövés most felesleges, türelemmel és biza­lommal kell várni a bolgár álom meg­valósulását, az északi határ kiigazítását. Filoti­szófiai román követ különben szerdán repülőgépen visszaérkezett Buka­restből. A román követet Filov bolgár mi­niszterelnök és­ Popov külügyminiszter fo­gadták. Mint hírlik, a román követ hirtelen visz­­szatérése nemrég megkezdett szabadságá­ról és a bolgár államférfiakkal folytatott megbeszélése összefüggésben áll a Dob­­rudzsa-kérdésb­en a legközelebbi napokra várt tárgyalásokkal. ÚJ 4-1-2-es VILÁGVEVŐ DOC LUXUS SUPER /.A­penge 1 évi írásbeli garancia a csövekért is. 100 állomás antenna nélkül is garantálva. M­S + 1-ES DINAMIKUS HANGSZÓ IMS R RÁDIÓS­ABORATÓRIUM, Erzsébet-krt SS. JJd­CflfSZpAS­­I Egyre félelmetesebb lesz az az egyelőre még hontalan ármádia, amely Benes Edus bácsi elnöklésével ké­szül a tengelyhatalmakkal való nagy leszámolásra. Csak minap ér­tesültünk, hogy a fékezhetetlen harcikedvű angliai csehszlovák lé­giókat már fegyveres angol kato­náknak kell őrizni a drótkerítéses táborban, nehogy idő előtt kitörje­nek és foguk közé szorított puská­val átúszván a Csatornát, partra-­­ szálljanak valahol Németország­ban, s elfoglalják az egész birodal­mat, most meg újabb hír érkezik a jeruzsálemi cseh hadfiak eskütéte­léről is. Nemcsak a ködös Albion­­ban ragadtak hát fegyvert Benes atya felszólítására­ a minden rendű és rangú emigránsok, hanem mesz­­sze Palesztinában is. Nézetünk sze­rint ez az utóbbi ármádia még a szigetországban táborozónál is ve­szedelmesebb és nagyobb harci ér­tékű, hiszen­­Erec Izraelbe olyan csehszlovák állampolgárok futottak főként annak idején, akik ráadásul — zsidók ■ voltak. Elképzelhető, hogyha már egy cseh legionista is világhírre tudott vergődni egészen kivételes személyi bátorsága, ha­­lált megvető vakmerősége révén, mennyire hatványozódnak mind­ezek a tulajdonságok olyan hadfi­ban, aki cseh mivolta mellett még izraelita is .. . Mert katonai eré­nyek dolgában, ha van nép a vilá­gon, amelyet hasonlítani lehet a csehekhez, feltétlenül a zsidó az egyetlen. Elgondolni is rossz, mi lesz itt, ha egyszer a palesztinai légiók héber és cseh csatakiáltáso­kat harsogva megindulnak ... Heves szemrehányással illeti a Baross­­szövetség nagykanizsai fiókját a Conti­ utcai marxista közlöny. Azt hinné az ember, hogy az állítólag munkásérdekeket szolgáló lap azért rángatja ki öreg és kissé rozsdás fringiáját, mert a keresztény ke­reskedők nagykanizsai csoportja valami olyasmit tett, amiből a pro­letár elvtársaknak kára származik. De persze ilyesmiről szó sincs, a fogatlan öreg forradalmár doho­­gása egészen családias jellegű, tudniillik, a Baross-szövetség ka­nizsai fiókja — néhány zsidóelle­nes intézkedést sürgetett. Többek között például az iparengedélyek újabb revízióját, sőt panaszkodni mert amiatt is, hogy a gyárak zsidó utazói nem igen szívesen szolgál­ják ki a keresztény kereskedőket. Természetesen­ a Conti­ utcai szer­kesztőség a leghevesebben megvédi az ügynököket, holott valószínű: valami alapja mégis csak van a kanizsaiak panaszának, mert ők tudják legjobban, hogy bánnak ve­lük a pesti utazók ... Bizony, drá­kói intézkedések egész sorára van itt szükség, mert napról-napra hangzanak el panaszok amiatt, hogy a még megmaradt zsidó had­állásokból éles kontremin-harc fo­lyik a keresztény kereskedők ellen. Lehet, hogy a Népszava elgyöngült szemei sok jelenséget nem vesznek már észre, de mindenki más látja: a zsidóság nemcsak az arányszá­mok betartásánál hágja át a tör­vényt, hanem minden módot meg­talál és felhasznál, amivel ártani tud a keresztény gazdasági életnek. Ez a szépítetlen igazság, s ezen nem változtat semmiféle mellébe­szélés, se a heves védelem, még ak­kor se, ha a Conti-utcából jön. A keresztény kereskedők érdekkép­viselete, a Baross-szövetség iga­zán nem vádolható azzal, hogy ok­nélküli izgatásba fog, az viszont teljességgel érthető és természetes, ha tagjainak életérdekeit védeni igyekszik, s felhívja az illetékesek figyelmét olyan jelenségekre, ame­lyek nemcsak az ő szempontjából, de az egész ország gazdasági rend­jének, s a fogyasztók nyugodt ellá­tásának szemszögéből is károsak és megszüntetendők. Az öregurak kedvelt sportja, a hor­gászás is a tilalmas dolgok közé tartozik már Angliában, mert a Themze és egész sor más folyó a haditerület. El tudjuk képzelni, milyen borúval nézik pecázó szer­számaikat a quietált indiai lándzsás ezredesek, szikkadt lordok, akik, ha a klubokban megunták már a hallgatást, a horog mellett némul­­tak napszámba egy-egy víkenden. S főként teljes lélekkel átérezzük az öreg Chamberlain bánatát, aki igazán a szenvedélyes halászok közé tartozott, hiszen emlékezetünk szerint még a múlt szeptemberben, amikor a háború szekere dübö­rögve megindult már a kontinen­sen, egyetlen hétvégét se töltött horgászbot nélkül. Ha nem csaló­dunk, még a hadüzenetet elhatá­rozó parlamenti ülésre is horgá­szásból tért vissza. Mióta a minisz­terelnöki hivatalt letette, nyilván több ideje volt már, hogy szenve­délyének hódolhasson, s most él­vezte volna ki igazán e szelíd sport örömeit. Igazán lelketlenség volt megfosztani minden­ heti halaitól őt, de a többieket is. Az a sötét gyanúnk, hogyha továbbra is így folynak a dolgok, s a szabad angol életet Churchill diktatúrája ennyire gátak közé szorítja, s egy szép napon a horgászok forradalmat szítanak, s horgászbotokkal vonul­nak fel a barrikádokra. Olasz hadijelentés Mussolini és Hitler táviratváltása Róma, július 31. A Stefani-iroda szerdán délben az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelenté­sét adta ki: Keletafrikai légierőnk újból bombázta Aden kikötőjét, ahol két hajót és egy nagy üzemanyagraktárt telibetalált. Va­lamennyi repülőgépünk visszatért támasz­pontjára. Az Asszad ellen megkísérelt ellenséges légitámadás során légelhárító ütegeink lelőttek egy Blenh­eim-típusú bombavető repülőgépet. Berlin, július 31. A Duce a következő táviratban válaszolt a Führer hozzá intézett születésnapi üd­vözlő táviratára: „Nagyon köszönöm azokat a jókívánsá­gokat, amelyeket Ön születésnapom alkal­mából kifejezett. Mind magam, mind az olasz nép teljes erőnkkel arra az egyetlen célra törekszünk, amelyet Ön táviratában említett: a győzelemre." . Róma, július 31. Az olasz lapok leírják, hogyan pusztí­tott el egy olasz tengeralattjáró egy négy­motoros Sunderland-gyártmányú angol vízirepülőgépet. Az angol repülőgép egész alacsonyan szállva, megtámadta az olasz tengeralattjárót. Ez nem keresett menedé­ket a lemerülésben, hanem felvette a har­cot a levegő óriásával. Az angol gép több bombát dobott, de ezek közül sok a ten­gerbe zuhant, egy pedig nem robbant fel. A tengeralattjáró parancsnoka maga ke­zelte a gépágyút. Több lövése érte az angol repülőgépet és a gép végül nyílegyenesen a tengerbe zuhant. Tanger, július 31. A polgári lakosság utolsó csoportjai is elhagyták Gibraltárt. Igen sok menekült érkezett Tangerba, akik kijelentették, hogy az erődítmény területén lehetetlenné vált az élet részben az olasz légitámadá­sok borzalmas hatása, részben élelmiszer­­hiány, részben pedig az angol hatóságok növekvő fejvesztettsége miatt. A hatósá­gok mindenütt ellenséget láttak és köz­ismert embereket is letartóztattak annak a gyanúnak az alapján, hogy a Mosley­­párthoz tartoznak, vagy a képzeletbeli „ötödik oszlop“ tagjai, csupán azért, mert tiltakozni mertek az erőszakos kiürítés ellen.

Next