Uj Magyarság, 1940. október (7. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-01 / 223. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉLÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 30 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN ms Afálófillér MAGYARSÁG 1940 október I KEDD VII. évfolyam 223. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. TELEFON: 1-164-30, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 Horthy Miklósné rádiószózata: Erdély nagyszerű népét meg kell menteni a pusztulástól A berlini hármasszövetség újabb döntő diplomáciai lépéseket készít elő A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz nagybányai Horthy Miklósné, a Kormányzó Úr őfőméltóságának hitvese, hétfőn este hét órakor rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz az Erdélyért- akció támogatása érdekében. A Főméltóságú Asszony háromnegyed hét órakor érkezett a rádió Sándor utcai székházába, menyének, vitéz Horthy Istvánné, Edelsheim- Gyulay Ilona grófnőnek kíséretében. A rádió igazgatósága részéről Nelky Jenő ny. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Kandó László igazgatósági tag üdvözölte a Főméltóságú Asszonyt, akinek fogadásánál jelen volt Teleki Pálné grófné, a miniszterelnök felesége, vitéz Kozma Miklósné, a rádió elnökigazgatójának felesége, Nelky Jenőné, továbbá Koncz Sándor, a rádió helyettes igazgatója és Cs. Szabó László, az irodalmi osztály vezetője. A Főméltóságú Asszony a rádió vezetősége, valamint az üdvözlésére megjelent hölgyek kíséretében a III. számú stúdióba ment, ahol mikrofonba mondatta rádiószózatát. Beszéde kezdetéig itt szívélyesen elbeszélgetett a megjelent előkelőségekkel. Pontban hét órakor jelentette Gecső Sándorné bemondónő a rádióba, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklósné, Magyarország kormányzójának hitvese iitéz rádiószózatot a magyar társadalomhoz. A Főméltóságú Asszony, aki már több ízben szólt rádión keresztül az ország társadalmához, nyugodt, meleg hangján kitűnő előadással mondotta el szózatát, amely így hangzott: — Jól tudom, súlyos feladatot vállaltam, mikor anyagi áldozatokat kérek, — áldozatokat Erdélyért! A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalom egykori gazdagságát tönkretette Trianon és mert minden egyes magyar család ma nagy közterheket kénytelen viselni. — De én mégis reménykedem és bízom a nemzet áldozatkészségében. Mert amely nép életképes és méltó az életre, az válságos időkben rendkívüli erőkifejtésre és a legnagyobb áldozatokra képes. A magyar pedig életerős faj. ■— A Gondviselés izgalma megengedte nekünk, magyaroknak, hogy békés tanúi lehetünk a nagy világégésnek. Eddig legalább megengedte. Férfiainkat nem fenyegetik a harctér veszedelmei és szenvedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vészjelét figyelniük és gyermekeik életéért rettegniük. — De még azt is megadta nekünk az Ég kegyelme, hogy véráldozatok nélkül gyarapíthattuk hazánk csonka területét. Fogadjuk alázatos szívvel az isteni kegyet és mutassuk magunkat reá méltónak azzal, hogy önként áldozunk az emberszeretet és a haza oltárán. Áldozzunk Erdélyért! — Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. Természeti csapások és politikai események idézték fel ezt a helyzetet. A román mozgósítás régóta elvonta a férfiak javarészét a munkától; sok föld műveletlen maradt; a gazdák igavonó állatait elhajtotta a román katonaság; a gazdasági és háztartási felszerelés fosztogatás prédája lett. — Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közelgő tél elé. Szűkében van az élelemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gazdálkodni; cipő nélkül a gyermekei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem: mire van hát szüksége Erdélynek? — azt kell felelnem: úgyszólván mindenre! Vetőmagra, élelemre, ruhaneműekre, gazdasági felszerelésre, háztartási tárgyakra és szükség van iskolakönyvekre is. Az erdélyi nép a béke műveiben és a háború megpróbáltatásai között mindenkor egyaránt kiválónak bizonyult. Erdély a vitéz katonák szülőföldje; Erdély mint termékeny kultúrtalaj ritkítja párját Európában. Évszázadok óta erőssége és büszkesége Szent István birodalmának. Ezt a nagyszerű népet meg kell menteni a pusztulástól, amely nem saját hibájából, hanem idegenek bűnéből szakadt reá. A mentőakció sikere a magyar becsület, a magyar jövő, a magyar élet kérdése. — Most pedig asszonytársaimhoz intézem a szót. A férfi elméjével és karjával, a nő eszével és szívével szolgálja a nemzetet. A magyar asszonyokat és leányokat kérem, erőnk egyesítésével mutassuk meg, mire képes a női szív. Kérem, vegyék különös gondjukba az „Erdélyért“ mozgalmat. — A gyűjtőbizottság szétküldte íveit az országban. Budapesten házankint pénz- és használati tárgyak gyűjtése indul meg. A magyar asszonyokat és leányokat arra kérem, könnyítsék meg a gyűjtő hölgyek és urak munkáját, fogadják őket szívesen, járjanak a kezükre, ajánlják fel adományaikat. — A végére értem annak, amit el akartam mondani. Mielőtt azonban elbúcsúznám, arra szeretnék emlékeztetni, hogy a Gondviselés szemmel látható jóindulattal tekint le szenvedések(S. I.) A berlini hármasszövetség új helyzetet teremtett, mint minden szövetség, elsősorban a szerződő felek között. A hatás, amelyet ez az új helyzet a kívülálló érdekeltekre gyakorol, most van kialakulóban. A világot elsősorban az érdekli, miképpen foglalnak állást az új helyzettel szemben a két nagy semleges birodalomban, az északamerikai Egyesült Államokban és Szovjetoroszországban. Washington hivatalos álláspontját Welles helyettes külügyminiszter rajzolta meg abban a beszédben, melyet vasárnap Clevelandben tartott. Szembeszállt Japánnak azzal a tervével, hogy „a Távolkeleten új rendet teremt, valamint Németország és Szovjetoroszország politikájával, amely sok állam megszűnésének lett az előidézője“. Hangoztatta: az Egyesült Államok az angol kormánynak és a brit domíniumoknak minden anyagi támogatást megadnak, de elismerte, hogy a mostani háború útját a versaillesi szerződés hibái és mulasztásai egyengették. Beszéde végén Welles azt állította: Roosevelt 1933-tól kezdve mindent megtett a szerencsétlenség elhárítására. A szerencsétlenség azonban bekövetkezett s ezzel Amerika történetének legválságosabb pillanata. Az Egyesült Államoknak ebben a helyzetben egyetlen feladata van: mindent meg kell tenniök, hogy az Újvilág megtámadhatatlan legyen. Az amerikai sajtó, köztük irányadó nagy lapok, nem mindenben osztják ezt a hivatalos felfogást. A Newyork Times például hosszú cikkben foglalkozik Roosevelt politikájával s úgy látja: Roosevelt háborús fenyegetései ösztönözték Japánt arra, hogy katovai szövetséget kössön a tengelyhatalmakkal. Hasonló hatással voltak, mondja a lap, Rooseveltnek tengelyellenes beszédei. Ugyanez a nagy lap más helyen azt írja, hogy az Egyesült Államok helyzete világos: sem akaratuk, sem eszközük nincs arra, hogy háborút viseljenek Japán ellen. A Newyork Herald Tribune ezzel szemben erélyes keletázsiai politikát követel az elnöktől: gazdasági megtorlásokat Japán ellen, Kína kiadósabb támogatását, angolamerikai védszövetséget Holland-India biztosítására és más hasonlókat. A berlini hármasszövetség legfontosabb feladata kétségtelenül az, hogy Amerikát visszatartsa a fegyveres beavatkozástól. A beavatkozás kockázatát nagymértékben fokozta a három katonai nagyhatalom együttes felsorakozása, ezt elsősorban maguk az amerikaiak ismerik el. Közben Anglia s az angolbarát amerikai körök minden eszközzel ostromolják Rooseveltet azonnali és kiadós segítségért. Lothian lord, a washingtoni angol nagykövet, amikor sajtóértekezleten megkérdezték tőle, mire van Angliának szüksége, azt válaszolta: mindenre és azonnal. A német és olasz lapok egyaránt hangsúlyozzák, hogy a hármasszövetségnek nincsen támadó éle az Egyesült Államokkal szemben. A német-olaszjapán szövetség, írják a lapok, csak akkor lép gyakorlatilag érvénybe, ha Nagybritannia oldalán más hatalom beavatkoznék a küzdelembe. Az amerikai néppel szemben a tengelyhatalmak semmi ellenséges érzelmet nem táplálnak, hangsúlyozza a Popolo d'Italia, ezért elnézik azt is, hogy a washingtoni kormány gazdasági szövetséget kötött Angliával és óriási hadianyagszállításokkal, utóbb pedig ötven torpedóromboló átengedésével támogatta a tengelyhatalmak ellenségét. Az ABC* című madridi lap érdekesen foglal élást Sumner Welles beszédével szemmben. Érdekesen, mert ez az állásfoglalás tanulságosan tükrözi a spanyol nép általános hangulatát. Welles szerződésekről, paragrafusokról, szerzett jogokról beszél, írja a lap, míg Japán tényekkel, fejleményekkel és szükségszerűségekkel válaszol. Ha Japán nem tekintené semmisnek az 1922. évi februári egyezményt, akkor valóban nem volna semmi probléma a Távolkeleten, mint ahogyan Európában sem volnának problémák, ha Németország a versaillesi szerződés intézkedéseit tartotta volna továbbra is szem előtt... * Szovjetoroszországról szólva, jelenti távbeszélőn római tudósítónk, valamennyi olasz lap megállapítja, hogy Róma, Berlin, Tokió és Moszkva viszonyában újabb széleskörű politikai lehetőségek előtt nyílt meg az út. A Stefaniiroda legutóbbi moszkvai jelentése szerint, mondja tovább tudósítónk, a moszkvai Pravda hétfő déli vezércikkében hosszasan foglalkozik a berlini ben megtisztult magyar népére. Ez arra kötelez minket, hogy ne riadjunk vissza áldozatoktól a magyar nép érdekében. Amit áldozunk, az legyen fogadalmi ajándék, amit magunk, családunk és nemzetünk jövő boldogulásáért felajánlunk a Teremtő trónja előtt. A Főméltóságú Asszony rádiószózata hat percig tartott. A mély átérzéssel előadott, nemesveretű, szívhez szóló beszéd elhangzása után a megjelent előkelőségek a Főméltóságú Asszonyhoz siettek, hogy gratuláljanak neki. A rádiószózatot viaszlemezre vették és elhangzása után mindjárt leforgatták a Főméltóságú Asszony előtt, hogy meghallgathassa pár perccel előbb elhangzott előadását. A Főméltóságú Asszony ezután még hosszabb időt töltött a stúdió épületében. Megtekintette a leadóberendezéseket és a rádió vezetői szolgáltak neki magyarázatokkal. Fél nyolc óra után vett búcsút a megjelent előkelőségektől és menye társaságában gépkocsin távozott a rádió székházából.