Uj Magyarság, 1941. március (8. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-01 / 50. szám
AMERIKA UTCA A politika hullámai Irta: Makkai János (Vni) A gyarmatosító nép rendszerint azért indul el hazájából messzi útra, hogy az új ígéret földjén olyan világrendet alkosson, amely majd nem lesz terhes az otthon érzett nyűgöktől és állítólagos emberi megaláztatásoktól. Az angolszász gyarmatalapítók többféle okból és többféle harag miatt jöttek át az újvilágba. Részint vallásuk miatt üldözték őket otthon, részint anyagilag elzüllöttek az óhazában, részint politikai szenvedések miatt határozták el magukat arra, hogy olyan országot alapítanak, amelyben az otthoni megromlott viszonyok helyett új, egészséges élet fog virulni. A történelem folyamán azután rendszerint kiderül, hogy az új honalapítók művéből jórészt mindig ugyanaz keletkezik politikai és egyéb életformák tekintetében is, mint amely elől a kivándorlók elmenekültek, mert az ellentétek és a válságok időlegesek és az emberi természet örök. Amerika alkotmánya lényegében egy jottát sem változott százötven esztendő óta s mégis nagyjában ugyanaz a kétpártrendszer alakult ki itt is, mint Angliában; ugyanúgy a gazdasági és társadalmi ellentétek játsszák a politikában a főszerepet, mint az angol szigeteken; az európai forradalmi áramlatok és azok ellenhatásai éppúgy gyökértelenek maradtak, mint az angol őshazában s az elnök a felvilágosult abszolutizmus korából és annak szuggesztiójából öröklött hatalma éppúgy lassankint itt is diktátorsággá növekszik, mint a nemzetvezérség azokban az európai államokban, amelyek gondolatvilága ellen a yankeek ma annyira tüzelnek. Egyes politikai tudósok azt mondják, hogy parlamentáris demokrácia mellett azokban az országokban alakul ki a sokpárt rendszere, ahol általában nagyok a világnézeti és társadalmi ellentétek s kétpárt-rendszer ott van, ahol ilyen válságok kevésbbé mutatkoznak. Ha ma, 1941-ben európai tapasztalatok alapján és európai szemmel nézzük az amerikai belső politikát, alig tudnák megmondani, hogy mi a különbség demokraták és republikánusok között, s az elmúlt elnökválasztási harc alatt a két párt voltaképpen miért is gyalázta olyannyira egymást? A többi párt Amerikában lényegtelen a jövő alakulása szempontjából, a velük való foglalkozást ezért mellőzhetjük. A demokraták és republikánusok majdnem egyforma, huszonhat-huszonkettőmillió arányban végeztek a választáson, tehát majdnem egyforma nagyságú pártnak számítanak, hiszen a kis különbséget a világpolitikai hangulat bármikor elmoshatja, vagy megváltoztathatja. Nyugodt, normális korszakban az amerikaiak republikánus vezetés alatt állanak s nagy válságok idejében a demokraták szoktak győzni. Ennek a törvényszerűségnek elsősorban társadalmi okai vannak. A republikánusok az északiak, az egykori puritánok utódai, a konzervatívabb és tradíciókhoz inkább húzó elemek, a demokraták pedig a déliek, a faji és vallási szempontból kevert rétegek és szociális téren ők az alsóbb osztályokhoz tartozók. Ha Amerika válságban van, vagy háborús izgalom középpontjába kerül, a politikai gondolkozás az alsóbb osztályok hangulatának kedvez, nyugodtabb időkben, kisebb politikai aktivitás mellett viszont a „jobb“ elemek kerülnek hatalomra. * A két párt között világnézeti különbség ma sincs. Mindkettő a polgári demokrácia alapján áll, s ellene van kommunizmusnak, fasizmusnak, hitlerizmusnak s minden európai eszmeáramlatnak. A két párt külpolitikai programjában hajszálnyi különbség se fedezhető fel s a választás alatt Willkie pártja főleg azért volt óvatosabb a beavatkozás hangoztatásával, mert az amerikai nép öröklött pacifizmusát akarta megjátszani. Mihelyt azonban a választás véget ért, egészen programszerűen történt, hogy a Wall Street nagykapitalistái Willkiet Angliába küldték. Mind a két pártot a nagykapitalizmus vezeti s a lényegbeli különbség ma az, hogy a republikánusok sokalják Roosevelt gazdasági és szociális reformjait s a régi amerikai tradíciókhoz való visszatérést hirdetik. Sokalják az államadósságokat, azt hirdetik, hogy Roosevelt a munkaetikát megrongálta, amikor messzemenő szociális intézkedéseket tett, s a választási harc alatt Walkie ezért nevezte az elnököt Amerika Léon Blumjának, hogy aztán a választások után mindezt elfelejtse s mint „jövendő utód“, az elnökkel idejében kibéküljön. Demokraták és republikánusok között egyaránt vannak hívei a háborús beavatkozásnak és egyaránt vannak háborúellenesek. Egyaránt vannak New Deal-hívek és New Deal-ellenfelek. A háborús válság és a gazdasági és szociális átalakulás az emberek gondolatvilágában messzire előre rohant és a pártpolitika ezzel nem tud lépést tartani a tradíciók miatt. Itt is bekövetkezett tehát az, ami a válságokkal terhes európai országokban megtörtént: a politikai rendszer és a pártpolitika nem százszázalékos kifejezője a gondolkozási és erőviszonyoknak. Az amerikaiak európai nézőpontok szerint való politizálást voltaképpen csak nyolc-tíz év óta folytatnak, amióta a New Deal megszületett. Addig angol rendszerű politizálást követtek, védővámokért lelkesedtek s a nép túlnyomó része egyáltalában nem értette, hogy miért szavaz erre, vagy amarra az elnökjelöltre.Leginkább tradíciók alapján foglaltak állást, aszerint volt valaki republikánus, vagy demokrata, hogy az apja és nagyapja is ehhez, vagy amahhoz a párthoz tartozott. A New Deal azonban felvetette a gazdasági és szociális kérdést. Míg régebben az volt az amerikai ideál, hogy az ember politika nélkül éljen, ma az újviágban is kezd elérkezni az élet oda, hogy „a politika mindenkinek személyes ügyévé lesz”. A fejlődés ebben a tekintetben nagyjában ugyanaz, mint az európai államokban. * A New Deal lényege néhány mondatban összefoglalva hajszálnyira ugyanaz volt, mint az európai válságból keletkezett rendszerek esszenciája. Első programja a gazdasági biztonság létrehozása, a düledező magángazdasági elv helyett a közösségi gondolat uralomrajuttatása. Amikor a bankok sorra buktak, Roosevelt se csinált mást, mint Németországban már annak idején Brüning kancellár s előbb vagy később annyi európai gazdaságpolitikus: az egyéni rizikót az egész gazdasági életre ráhárította s őrül az államhatalmat állította, ami magával hozta az állami ellenőrzést és beavatkozást. A mezőgazdasági termelést egyetlen kartelbe fogták össze, hogy megszabhassák: bizonyos esztendőkben miből mennyit kell termelni s azt milyen áron lehet és szabad eladni. Logikusan követi ezt az akciót a szociális biztonság kiépítése s a munka jobb elosztására való törekvés. Ez részint közfeladatokat tár a nép elé s azokat állami erővel megoldja, hogy csökkentse a munkanélküliséget, s m másrészt szabályozza a munkaidőt és a munkabéreket, hogy több munkást lehessen foglalkoztatni. Amerikában a szociális haladás mindig jelentősen előrehaladott állapotban volt, de nem volt egyenletes. Ford műveiben nem dolgozik szervezett munkás, mert Ford kapitalista alapon többet ad a munkásainak, mint amit a munkásszervezetek jelszavaikkal másutt ki tudnak vívni. Ilyen szociális állapot azonban nem mindenütt volt . Amerikában egyenletes fejlődés ilyen téren nem is lehetséges az ország óriási kiterjedése, különböző termelési és gazdasági viszonyai, de az erősen ellentétes életszínvonalbeli különbségek miatt sem. A New Deal a politika és parlamentáris demokrácia fenntartásával ebbe a gazdasági és szociális dzsungelbe szólott bele diktatórikus módon s a politikai életet ez zavarta meg. Nem kétséges, hogy az új rendszer forradalmi zavaroktól mentette meg Amerikát, viszont az is világosan látszik ma már, hogy a New Deal ereje a háborús válsággal megszűnt. Akár beavatkozik Amerika a háborúba, akár nem, a prosperitás egyelőre kétségkívül ismét aktuális lesz s a gazdasági élet pangásából származott New Deal rendszer jelentősége így a háborús felkészülés arányában hanyatlani kezd. Újabb rendszer majd csak a jelenlegi háború befejezése után fog születni az akkori körülményekhez képest. A politikai hatalom azonban, amely ilyen óriási változást hoz létre a polgári demokráciában, művével együtt saját magát törvényszerűen elpusztítja. Míg Amerikában mindig az volt az életideál, hogy az embernek az államhatalomhoz semmi köze ne legyen, mindenki engedélyek és hatóságok nélkül űzhessen ipart és kereskedhessék, ellenőrzés nélkül akkora profitot szedjen, amennyit tud s úgy használja ki a munkásait, ahogy csak lehet — most a New Deal rendszere az ellenőrzés hatalmas bürokráciáját fejlesztette ki, vagyis a politikai hatalom itt is rátelepedett a gazdaságira.. Roosevelt elnök bürokráciája az a szerv, amely a New Deal rendelkezéseit végrehajtotta, a politikai rendszert viszont egyre inkább népszerűtlenné tette. Mert Amerikában nincs tradíciója a bürokráciának és a hatalmi szóval való kormányzásnak. Az államhatalomnak nem állott rendelkezésére bürokratikus szerv s ezért azt máról-holnapra kellett toborozni. A rendszerváltozással a tisztviselők is változnak, nyugdíj nincs, az európai formájú ranglétra ismeretlen fogalom s ennélfogva a bürokráciának a szolidsága is hiányzik. Egyes fontos pozíciókra az elnök szerződés alapján hív meg tisztviselőket s míg milliomos fiatalemberek évi egy dollárért dolgoznak a közért, mások annyiért lépnek állami szolgálatba, amennyiért oda lehet csábítani őket, magángazdasági, vagy tudományos stallumukból. Természetes, hogy ezek a bajok gyűlöltté tették a demokrata párt uralmát Washingtonban, ahol bizonyos méltóságok — a demokrácia jelszavai ellenére — igen gyakran apáról fiúra szállnak, egyedül alakult ki az állam nagy problémáival foglalkozó középosztály. Másutt az intelligencia csak a tudománnyal vagy az üzlettel foglalkozik s az államigazgató réteg ma is igen vékony. Ez tömérdek botlást okoz. * A nagy életbevágó problémák hiányában a politikus személye és gondolatvilága sem alakult ki még az Egyesült Államokban. Az amerikaiak elismerik, hogy vannak „államférfiak” — nagyon kevesen —, de a „politikus”, mint jelenség fogalma — általában az ügynökkel és a szélhámossal áll gyöngéd összeköttetésben. A politikus ugyanis régebb az volt, aki egy nagy város, polgármesterválasztására, egy középnyugati állam földeladási kampányára, vagy hídépítésre szavazatokat szerzett s ennélfogva igen gyakran a korrupció szolgálatában állott. A politikus az volt, aki a nagykapitalisták érdekeit virágnyelven úgy tudta előadni, mintha az a nép érdeke volna s ebből élt. Amikor egy magyar előkelőség Newyorkban elmondotta, hogy ősei generációkon keresztül „politikusok” voltak, az amerikaiak riadt kétségbeeséssel néztek rá. Ma azonban a politikus kezd szolidabb és hasznosabb lény lenni. Egy-egy választás kimenetele már nem csak pozíciók elhalászását jelenti, hanem döntést is az ember legszemélyesebb ügyeiben s ezzel Amerika kezd megtanulni európai módon politizálni. Szempontjaik sok tekintetben még mindig zavartak és kicsinyesek s a nagy nemzeti ideálokat kevesen tudják kifejezni s kevesen tudják követni. Amint azonban a válságok nőnek, a politikus itt is fölébe fog kerekedni atársadalom többi vezetőinek s a politikai egyéniségek is kezdenek kialakulni. Szónoki formák keletkeznek. Szófiai hír Bulgáriának a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásáról Hitler fegadta a japán nagykövetet, Ribbentrop Bécsbe érkezett XIMOI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALS PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KÖRÚT 5. ÉVRE IS PENGŐ, EGYES SZÁM ARA UK ATAV ISTVÁN TELEFON: 1-464-30, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 30 FILLÉR MILLUIMT 19 IPAH 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1941 március I SZOMBAT VIll. évfolyam 50. szám