Uj Magyarság, 1941. április (8. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-01 / 74. szám
A belgrádi zűrzavarban továbbra is eltávolítják a tengelybarát vezetőket A berlini délszláv követ Belgrádba érkezett jelentéstételre, a belgrádi német követ Berlinbe utazott Belgrád, március 31. A délszláviai német állampolgárok hazaszállítása gyors ütemben folyik. Vasárnap este kilenc órakor az Uranus nevű hajón 1100 emberNémetországba utazott. A többi német állampolgár hétfőn este különvonaton hagyta el Belgrádot. Eltávozott a német sajtó valamennyi tudósítója és képviselője, a német távirati iroda tudósítóját kivéve és a követség személyzetének családtagjai is elhagyták Délszláviát. Minden előkészületet megtettek, hogy a követség személyzetének többi tagja is hétfőn este elutazhasson. Vasárnap este olasz részről közölték, hogy az olasz állampolgárok legnagyobb része hétfőn szintén elhagyja az országot, hogy Postumián át Olaszországba térjen vissza. Köztük vannak a diplomaták feleségei, valamint az olasz követség és konzulátusok női alkalmazottai is. Andrics dr. berlini délszláv követ hétfőn reggel jelentéstételre Belgordba érkezett és még a délelőtt folyamán hosszasan tárgyalt Nincsics külügyminiszterrel, majd Szimiljevics és Jukics államtitkárral. Hoszszú tanácskozást folytatott Nincsics külügyminiszterrel hétfőn az olasz követ is, míg Heeren belgrádi német követről az esti órákban az a hír terjedt el, hogy jelentéstételre Berlinbe utazik. A félhivatalos Avala-iroda hétfőn délután közleményt adott ki, amely szerint hivatalos helyen ezeket jelentették ki: A Délszláviában élő német alattvalók egy részének eltávozása valószínűleg annak a nemkívánatos eseménynek a következtében állt elő, hogy felelőtlen személyek a március 27-én és 28-án lefolyt hazafias tüntetések alkalmával kilengéseket követtek el, amelyeket hivatalos helyen a legnagyobb sajnálkozással és elítéléssel vettek tudomásul. Tomics Jevrent, Belgrád polgármesterét királyi rendelettel felmentették állásától. Atdllofillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA ---------- SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-S KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA ■ £|| Ava u | AVW £y |k| ',Nrf .'n’ . ) TELEFON: 1-404-20, 1-464-28, 1-461-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR MILWIHI 19 I VMIM 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1941 április ! KEDD Vil. évfolyam 74. szám Belgrádban erősödik a németellenes irányzat A horvátok nem azonosítják magukat a szerb politikával Szakadatlanul tart a német és olasz állampolgárok elutazása Eden angol külügyminiszter ismét Athénba érkezett A délszláv helyzet e pillanatban áttekinthetetlenebb, mint bármikor a legutóbbi öt nap alatt. Annyi változatlanul bizonyos, hogy a válság magja, amelyből a váratlan bonyodalom kirobbant, elsősorban belpolitikai természetű. Az sem kétséges azonban, hogy ebből a belpolitikai feszültségből, mely eddig lappangott, súlyos külpolitikai bizonytalanságok és lehetőségek sugároznak szét. Ha ezekben az izgalmas órákban lepergetjük szemeink előtt a délszláv belpolitika utolsó másfél esztendejét, egyszeribe sok minden kap új és más megvilágítást. Erre az időre esik a szerbek és horvátok megegyezése, mely kétévtizedes viszálynak és vajúdásnak vetett látszólag véget. A kiegyezés akkor a horvátok teljes győzelmét jelentette, mert meghozta öszszes lényeges követeléseik teljesülését. Ez mindenképpen belpolitikai esemény volt, mégpedig igen nagy jelentőségű, a tényezők között azonban, amelyek létrehozták, első helyen külpolitikai szempontok és hatások állottak. Emlékezetes, , hogy Pál herceg a szó szoros értelmében a háború kitörésének küszöbén írta alá a kormányzótanács nevében a horvát kérdés megoldására vonatkozó tervezetet. 1939 augusztus 24-ikét írtunk azon a napon, amikor Cvetkovics miniszterelnök és Macsek jelenlétében ez a nagyfontosságú aktus végbement. A válságos idők árnyékában történt ez a megegyezés és nem kétséges, hogy éppen ezek az idők játszották a döntő szerepet benne. Akkor semmi sem látszott kívánatosabbnak, mint a belpolitikai viszály teljes kikapcsolása és az ország egységes magatartása kifelé. A megegyezésnek így két pillére volt. Az egyik a belső béke megteremtése, a másik pedig a külső béke megóvása, hogy a délszláv állam a nemzetközi bonyodalmaktól távol maradhasson és minden erejét belső problémáinak megoldására fordíthassa. Ennek a külpolitikai szempontok hatása alatt megszületett belpolitikai békének nem is maradtak el a következményei. Délszlávia másfél éven keresztül megőrizte nyugalmát s ennek a nyugalmi helyzetnek igen messzemenő gazdasági konszolidációs következményeit látta. Ma az események világánál nyilvánvaló és kétségtelen, hogy ezt a megegyezést azok a szerb körök, amelyek csak központosított és szerb vezetés alatt álló délszláv államot tudnak elképzelni, voltaképen sohasem fogadták el és abba csak az új háborús helyzet pillanatnyi kényszerűségében nyugodtak bele.” A megegyezésnek azonban nemcsak a belpolitikai viszonylatban, hanem a délszláv állam külpolitikájában is elmaradhatatlan, egyenes vonalon haladó következményei lettek. Bár a horvátok távolról sem jutottak még a közös állam központi irányításában vezető szerephez, az államügyekbe betekintést és beleszólást kaptak. Ez a befolyás, amint a legutóbbi hét eseményei mutatták, elég volt ahhoz, hogy a horvátok békét kereső politikájában támaszt kapjanak azok a szerb körök, amelyek ugyanezen a vonalon haladtak, meg akarták kímélni a közös országot minden háborús bonyodalom kockázatától, ugyanakkor pedig biztosítani akarták maguknak azt a belső békés fejlődést, amelytől új államjogi helyzetük teljes kialakulását és végleges megszilárdulását remélték. Az ma már egészen világos, hogy ez a horvát politika egyfelől, másfelől pedig e politikának összefüggése azzal a szerb irányzattal, amelyet Cvetkovics kormánya, demaga a kormányzótanács is képviselt, vezetett végül a bécsi csatlakozáshoz. Az a belső délszláv feszültség pedig, amelyet az 1939-es kiegyezés csak elodázott, de megszüntetni nem tudott, most ismét az ország külpolitikájában érezteti hatását. Nehéz eldönteni e bizonytalan és izgalmas órákban, hogy az államcsíny kitervezőinek és végrehajtóinak mi volt a fontosabb: a teljes visszakanyarodás a régi központosított délszláv állameszményhez, amelyről voltaképpen sohasem mondtak le, avagy pedig az ország külpolitikai irányzatának megváltoztatása. * Nehéz eldönteni, mert e pillanatig az új délszláv kormányzat hivatalosan még nem foglalt állást. Az a jegyzék, amelyet a hétfői nap folyamán a délszláv kormány Berlinbe juttatott, amint a német közlemény mondja, nem tesz említést a háromhatalmi egyezményről és a csatlakozásról. A jegyzék tartalmáról egyébként berlini hivatalos helyen semmiféle közlést nem tettek. A feszültség azonban a két állam között nőttön nő. A német állampolgárok kormányuk utasítására már el is hagyták a délszláv állam területét. Egyre újabb hírek érkeznek olyan zavargásokról, amelyeknek a délszláviai német kisebbség súlyos kárát látja. E zavargásokra és tüntetésekre a német hivatalos jelentés azt mondja ugyan, hogy nem befolyásoltatja magát az utca magatartásától, de hozzáteszi, hogy ennek a türelemnek határai vannak. Ugyanakkor arról is érkeznek jelentések, hogy Eszéken németbarát tüntetések voltak, a horvát hatóságok pedig nagy előzékenységet mutatnak a kényszerűen távozó német állampolgárok irányában. Az események tehát minden jel szerint újra rohannak. Csak egészen rövid idő kérdése lehet már az, hogy a délszláv kérdés valamilyen irányban eldőljön. Nagy figyelmet keltett az a királyi rendelet, amely a hadügyminiszter javaslatára tényleges állományba helyezte vissza a csak röviddel ezelőtt nyugdíjazott Boár Mihajlo és Zsifkovics Dimitriev hadosztálytábornokokat, valamint Maszalovics Milos ezredest, akik az előbbi kormány politikájával szemben az ellenállás emberei voltak, míg Koszics Péter hadseregtábornokot, aki Péter király nevelője volt és Sztojadinovics Sándor hadosztálytábornokot, akik németbarátként voltak ismeretesek, nyugdíjazták. A politikai személyi változások közé sorolható, hogy Velikics Cavrot, az Avala-iroda egyik szerkesztőjét, aki a diplomáciai kapcsolatok felvétele után néhány hónapig Moszkvában képviselte a délszláv félhivatalos irodát, hétfőn az Avala igazgatójává nevezték ki. Délszláv körökben sokat beszélnek arról, hogy Gregoricsot, a Vreme igazgatóját, aki ismételten Délszlávia és a tengelyhatalmait együttműködése érdekében szállt síkra, több más németbarátnak ismert újságíróval együtt még pénteken letartóztatták és katonai fogságba helyezték. Növekszik az izgalom Belgrádban hétfőn valamennyi középiskolát bezárták. Hivatalos részről csak annyit jelentettek ki, hogy erre a jelenlegi viszonyok miatt van szükség. Egy másik jelentés szerint az iskolákat egész Délszláviában bezárták. Magánértesülések szerint egyes középiskolákat egészségügyi állomásokká alakítanak át. A német iskolák bezárása azzal a megokolással történt, hogy a tanerők eltávoztak Délszláviából. A belgrádi lakosság körében a különféle híresztelések és az angol rádiópropaganda hatása alatt nyugtalanság észlelhető és sokan elhagyják a várost. Különösen a nők és gyermekek még tömegesebben utaztak el Belgrádból, mint az előző napokon. A vidékre menő vonatok zsúfolásig telten indultak. Sokan utaznak az ország belsejébe gépkocsin is. Belgrádi politikai körökben azon a nézeten vannak, hogy a kormány tanácskozásai a hét közepe előtt valószínűleg nem érnek véget. Legkorábban csütörtökre várják Szimovics tábornok kormánynyilatkozatát. Belgrádban állandóan növekszik az izgalom. A kormány mindent elkövet, hogy lecsitítsa a kedélyeket, de az álhírek egyre jobban terjednek. A német és olasz állampolgárok elköltöztetését fenyegető előjelnek tekinti a lakosság és hanyatt-homlok kezd elmenekülni a fővárosból. Hétfőn utasították a rendőrséget, hogy akadályozza meg a tömegeket az elutazás megkísérlésében. A mozgósítás gyors ütemben folyik. A vasúti forgalmat az egész országban korlátozták. A kormány hétfőn este az Avalairoda útján azt közölte a lakossággal, hogy elköltözésre nincs szükség, azt csak akkor és ott fogják végrehajtani, amikor és ahol a kormány szükségesnek fogja tartani. A helyzet súlypontja e pillanatban a szerb-horvát megbeszéléseken nyugszik, amelyek megbízható értesülések szerint még nem fejeződtek be. A szerb kormánykörök derűlátása kissé korainak bizos»