Uj Magyarság, 1941. április (8. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-01 / 74. szám

A belgrádi zűrzavarban továbbra is eltávolítják a tengely­barát vezetőket A berlini délszláv követ Belgrádba érkezett jelentés­­tételre, a belgrádi német követ Berlinbe utazott Belgrád, március 31. A délszláviai német állampolgárok haza­­szállítása gyors ütemben folyik. Vasárnap este kilenc órakor az Uranus nevű hajón 1100 ember­­Németországba utazott. A többi német állampolgár hétfőn este kü­­lönvonaton hagyta el Belgrádot. Eltávo­zott a német sajtó valamennyi tudósítója és képviselője, a német távirati iroda tudó­sítóját kivéve és a követség személyzeté­nek családtagjai is elhagyták Délszláviát. Minden előkészületet megtettek, hogy a kö­vetség személyzetének többi tagja is hét­főn este elutazhasson. Vasárnap este olasz részről közölték, hogy az olasz állampolgárok legnagyobb része hétfőn szintén elhagyja az országot, hogy Postumián át Olaszországba térjen vissza. Köztük vannak a diplomaták fele­ségei, valamint az olasz követség és kon­zulátusok női alkalmazottai is. Andrics dr. berlini délszláv követ hét­főn reggel jelentéstételre Belgordba érke­zett és még a délelőtt folyamán hosszasan tárgyalt Nincsics külügyminiszterrel, majd Szimiljevics és Juk­ics államtitkárral. Hosz­­szú tanácskozást folytatott Nincsics kül­ügyminiszterrel hétfőn az olasz követ is, míg Heeren belgrádi német követről az esti órákban az a hír terjedt el, hogy je­lentéstételre Berlinbe utazik. A félhivatalos Avala-iroda hétfőn dél­után közleményt adott ki, amely szerint hivatalos helyen ezeket jelentették ki: A Délszláviában élő német alattvalók egy részének eltávozása valószínűleg an­nak a nemkívánatos eseménynek a követ­keztében állt elő, hogy felelőtlen személyek a március 27-én és 28-án lefolyt hazafias tüntetések alkalmával kilengéseket követ­tek el, amelyeket hivatalos helyen a leg­nagyobb sajnálkozással és elítéléssel vet­tek tudomásul. Tomics Jevrent, Belgrád polgármesterét­ királyi rendelettel felmentették állásától. Atdllofillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA ---------- SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL­ FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-S KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA ■­ £|| Ava u | AVW £y |k| ',Nrf .'n’ . ) TELEFON: 1-404-20, 1-464-28, 1-461-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR M­­ILW­IHI 19 I VMIM 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1941 április ! KEDD Vil­. évfolyam 74. szám Belgrádban erősödik a németellenes irányzat A horvátok nem azonosítják magukat a szerb politikával Szakadatlanul tart a német és olasz állampolgárok elutazása Eden angol külügyminiszter ismét Athénba érkezett A délszláv helyzet e pillanatban át­tekinthetetlenebb, mint bármikor a legutóbbi öt nap alatt. Annyi változat­lanul bizonyos, hogy a válság magja, amelyből a váratlan bonyodalom ki­robbant, elsősorban belpolitikai ter­mészetű. Az sem kétséges azonban, hogy ebből a belpolitikai feszültség­ből, mely eddig lappangott, súlyos külpolitikai bizonytalanságok és lehe­tőségek sugároznak szét. Ha ezekben az izgalmas órákban lepergetjük szemeink előtt a délszláv belpolitika utolsó másfél esztendejét, egyszeribe sok minden kap új és más megvilágítást. Erre az időre esik a szerbek és horvátok megegyezése, mely kétévtizedes viszálynak és vajú­dásnak vetett látszólag véget. A ki­egyezés akkor a horvátok teljes győ­zelmét jelentette, mert meghozta ösz­­szes lényeges követeléseik teljesülését. Ez mindenképpen belpolitikai esemény volt, mégpedig igen nagy jelentőségű, a tényezők között azonban, amelyek létrehozták, első helyen külpolitikai szempontok és hatások állottak. Emlé­kezetes, , hogy Pál herceg a szó szoros értelmében a háború kitörésének kü­szöbén írta alá a kormányzótanács nevében a horvát kérdés megoldására vonatkozó tervezetet. 1939 augusztus 24-ikét írtunk azon a napon, amikor Cvetkovics miniszterelnök és Macsek jelenlétében ez a nagyfontosságú aktus végbement. A válságos idők árnyékában történt ez a megegyezés és nem kétséges, hogy éppen ezek az idők játszották a döntő szerepet benne. Akkor semmi sem látszott kívánato­sabbnak, mint a belpolitikai viszály teljes kikapcsolása és az ország egysé­ges magatartása kifelé. A megegye­zésnek így két pillére volt. Az egyik a belső béke megteremtése, a másik pe­dig a külső béke megóvása, hogy a délszláv állam a nemzetközi bonyodal­maktól távol maradhasson és minden erejét belső problémáinak megoldá­sára fordíthassa. Ennek a külpolitikai szempontok hatása alatt megszületett belpolitikai békének nem is maradtak el a következményei. Délszlávia más­fél éven keresztül megőrizte nyugal­mát s ennek a nyugalmi helyzetnek igen messzemenő gazdasági konszoli­dációs következményeit látta. Ma az események világánál nyilván­való és kétségtelen, hogy ezt a meg­egyezést azok a szerb körök, amelyek csak központosított és szerb vezetés alatt álló délszláv államot tudnak el­képzelni, voltaképen sohasem fogadták el és abba csak az új háborús helyzet pillanatnyi kényszerűségében nyugod­tak bele.” A megegyezésnek azonban nemcsak a belpolitikai viszonylatban, hanem a délszláv állam külpolitikájá­ban is elmaradhatatlan, egyenes vona­lon haladó következményei lettek. Bár a horvátok távolról sem jutottak még a közös állam központi irányításában vezető szerephez, az államügyekbe be­tekintést és beleszólást kaptak. Ez a befolyás, amint a legutóbbi hét esemé­nyei mutatták, elég volt ahhoz, hogy a horvátok békét kereső politikájában támaszt kapjanak azok a szerb körök, amelyek ugyanezen a vonalon halad­tak, meg akarták kímélni a közös or­szágot minden háborús bonyodalom kockázatától, ugyanakkor pedig biz­tosítani akarták maguknak azt a belső békés fejlődést, amelytől új állam­jogi helyzetük teljes kialakulását és végleges megszilárdulását remélték. Az ma már egészen világos, hogy ez a horvát politika egyfelől, másfelől pe­dig e politikának összefüggése azzal a szerb irányzattal, amelyet Cvetkovics kormánya, de­­maga a kormányzó­­tanács is képviselt, vezetett végül a bécsi csatlakozáshoz. Az a belső dél­szláv feszültség pedig, amelyet az 1939-es kiegyezés csak elodázott, de megszüntetni nem tudott, most ismét az ország külpolitikájában érezteti ha­tását. Nehéz eldönteni e bizonytalan és izgalmas órákban, hogy az államcsíny kitervezőinek és végrehajtóinak mi volt a fontosabb: a teljes visszakanyarodás a régi központosított délszláv állam­eszményhez, amelyről voltaképpen soha­sem mondtak le, avagy pedig az ország külpolitikai irányzatának megváltozta­tása. * Nehéz eldönteni, mert e pillanatig az új délszláv kormányzat hivatalosan még nem foglalt állást. Az a jegyzék, ame­lyet a hétfői nap folyamán a délszláv kormány Berlinbe juttatott, amint a német közlemény mondja, nem tesz említést a háromhatalmi egyezményről és a csatlakozásról. A jegyzék tartalmá­ról egyébként berlini hivatalos helyen semmiféle közlést nem tettek. A feszült­ség azonban a két állam között nőttön nő. A német állampolgárok kormányuk utasítására már el is hagyták a délszláv állam területét. Egyre újabb hírek ér­keznek olyan zavargásokról, amelyek­nek a délszláviai német kisebbség súlyos kárát látja. E zavargásokra és tünteté­sekre a német hivatalos jelentés azt mondja ugyan, hogy nem befolyásol­­tatja magát az utca magatartásától, de hozzáteszi, hogy ennek a türelemnek határai vannak. Ugyanakkor arról is érkeznek jelentések, hogy Eszéken né­metbarát tüntetések voltak, a horvát hatóságok pedig nagy előzékenységet mutatnak a kényszerűen távozó német állampolgárok irányában. Az események tehát minden jel sze­rint újra rohannak. Csak egészen rövid idő kérdése lehet már az, hogy a dél­szláv kérdés valamilyen irányban eldől­jön. Nagy figyelmet keltett az a királyi ren­delet, amely a hadügyminiszter javasla­tára tényleges állományba helyezte vissza a csak röviddel ezelőtt nyugdíjazott Boár Mihajlo és Zsifkovics Dimitriev hadosz­tálytábornokokat, valamint Maszalovics Milos ezredest, akik az előbbi kormány politikájával szemben az ellenállás em­­­berei voltak, míg Koszics Péter hadsereg­tábornokot, aki Péter király nevelője volt és Sztojadinovics Sándor hadosztálytá­bornokot, akik németbarátként voltak is­meretesek, nyugdíjazták. A politikai sze­mélyi változások közé sorolható, hogy Velikics Cavrot, az Avala-iroda egyik szerkesztőjét, aki a diplomáciai kapcsola­tok felvétele után néhány hónapig Moszkvában képviselte a délszláv félhiva­talos irodát, hétfőn az Avala igazgatójává nevezték ki. Délszláv körökben sokat be­szélnek arról, hogy Gregoricsot, a Vreme igazgatóját, aki ismételten Délszlávia és a tengelyhatalmait együttműködése érdeké­ben szállt síkra, több más németbarátnak ismert újságíróval együtt még pénteken letartóztatták és katonai fogságba he­lyezték. Növekszik az izgalom Belgrádban hétfőn valamennyi k­özép­­iskolát bezárták. Hivatalos részről csak annyit jelentettek ki, hogy erre a jelenlegi viszonyok miatt van szükség. Egy másik jelentés szerint az iskolákat egész Dél­szláviában bezárták. Magánértesülések sze­rint egyes középiskolákat egészségügyi állomásokká alakítanak át. A német isko­lák bezárása azzal a megokolással történt, hogy a tanerők eltávoztak Délszláviából. A belgrádi lakosság körében a különféle híresztelések és az angol rádiópropaganda hatása alatt nyugtalanság észlelhető és so­kan elhagyják a várost. Különösen a nők és gyermekek még tömegesebben utaztak el Belgrádból, mint az előző napokon. A vidékre menő vonatok zsúfolásig telten indultak. Sokan utaznak az ország bel­sejébe gépkocsin is. Belgrádi politikai körökben azon a néze­ten vannak, hogy a kormány tanácskozásai a hét közepe előtt valószínűleg nem érnek véget. Legkorábban csütörtökre várják Szimovics tábornok kormánynyilatkozatát. Belgrádban állandóan növekszik az izga­lom. A kormány mindent elkövet, hogy le­­csitítsa a kedélyeket, de az álhírek egyre jobban terjednek. A német és olasz állam­polgárok elköltöztetését fenyegető előjel­nek tekinti a lakosság és hanyatt-homlok kezd elmenekülni a fővárosból. Hétfőn utasították a rendőrséget, hogy akadá­lyozza meg a tömegeket az elutazás meg­kísérlésében. A mozgósítás gyors ütemben folyik. A vasúti forgalmat az egész országban korlá­tozták. A kormány hétfőn este az Avala­­iroda útján azt közölte a lakossággal, hogy elköltözésre nincs szükség, azt csak akkor és ott fogják végrehajtani, amikor és ahol a kormány szükségesnek fogja tartani. A helyzet súlypontja e pillanatban a szerb-horvát megbeszéléseken nyugszik, amelyek megbízható értesülések szerint még nem fejeződtek be. A szerb kormány­körök derűlátása kissé korainak bizos»

Next