Uj Magyarság, 1941. augusztus (8. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

A háború győztese írta: vitéz Martsekényi Imre Ha visszapillantunk a mögöttünk lévő egypár évtizedes múltra és körül­nézünk a jelenben, egyhamar megért­jük, miért iparkodott olyan dühösen a plutokrata világkapitalizmus különösen a mai háborút megelőző időben minden olyan megmozdulást vagy irányzatot már csírájában elfojtani, kompromit­tálni és szabotálni, amely nem a liberá­lis vlágszemléletet szolgálta. Ma már világosan látjuk, hogy nem a demokrá­ciának és szabadságnak féltéséből eredt ez a szinte lázas ügybuzgalom politikai és gazdasági téren, hanem abból az önös félelemből, hogy a szociá­lis gondolat gáttörése esetén vlág­­veszedelem fenyegeti a régi szellemű liberális tőkés gazdálkodást és annak egyeduralkodó urait. Hogy mennyire öntudatossá lett egész Európában ez a meglátás és felismerés, mi sem bizo­­nyítja jobban, mint az a tény, hogy az európai törvényhozások majdnem vala­mennyien, teljesen jégretéve és mellőzve a liberális és marxista pártok program­ját, a német és olasz szociális rend­szerek nyomán saját kezdeményezésük­ből rendre hozzák a törvényeket, ame­lyek szabályozzák a munkavállalók és a munkaadók közötti viszonyt és meg­adják úgy az egyiknek, mint a másik­nak azt, amit gazdasági jelentőségük szerint megérdemelnek. Összeforraszt­ják a tőkét és a munkaerőt egy közös munkarendbe és olyan szervezetbe, amely az állam felügyelete alatt nem az osztályellentétek további kiélesíté­sét, hanem az osztó igazság alkalmazá­sával az összesség javát szolgálja. A szociális gondolat máris győzött Európában, nem erőszakkal, nem osz­tályharcok árán, nem sztrájkokkal és kizárásokkal, vagy véres forradalom­mal, hanem az eszme és igazság erejé­vel és az adott jó példák követésének ösztönzésével. A plutokrata kapitalizmus, valamint szövetségesei, a marxizmus és a bolse­­vizmus a világháború után tudvalevő­leg egész Európában diadalt ültek. Az egyik behajtotta a legyőzöttektől a hadisarcot és kihasználta az egész világ fogyasztóit, halomba gyűjtve az aranyat, amelyből elképzelhetetlen mennyiség gyűlt össze az angol, francia és amerikai bankok pincéiben. A másik szövetséges pedig marxista és bolse­­viki alapon igyekezett a gazdasági és társadalmi rend teljes felforgatásával a legyőzöttek maradék nemzeti erejét is elemészteni és a gazdasági és poli­tikai feltámadás minden reményét el­­temetni. A német, az olasz és a magyar hamarosan átvészelte ezt a kórt és az ellenforradalom lendületével újra talpraállította politikai és gazdasági életét. A háborúvesztés agóniáján ke­resztül jutva, a kommunista kísérletek legyűrése után új társadalmi rendet és ennek megfelelő új gazdasági életet iparkodtak felépíteni. Ezt tette első­sorban káprázatos sikerrel a hitleriz­­mus Németországban, a fasizmus a tétova Olaszországban és nagy nehéz­ségekkel küzködve a keresztény nem­zeti politika Magyarországon. Jel­szavak hangoztatása és álmok hirde­tése helyett hozzáláttak a legsürgősebb népjóléti kiadatok megoldásához, a szociális problémák rendezéséhez és a nemzeti erők megszervezéséhez. Ma­gyarország kezdte azon, hogy több­­százezer holdat juttatott a legszegé­nyebb dolgozók, a mezőgazdasági és törpebirtokosság kezére, sorozatos földbirtokpolitikai intézkedésekkel és a házhely akcióval. Folytatta azzal, hogy állami kezelésbe vette a társadalom­­biztosítást, megteremtve az azt ki­egészítő öregségi biztosítást is. Amit a marxizmus nem tudott megcsinálni, megtette az állam keresztény és nem­zeti politikája. Szabályozta a munka­időt, megállapította az egész vonalon a minimális munkabéreket, elhelyezte az értelmiségi munkanélküliek ezreit, munkába állította az összes kétkezi munkásokat, megszabadította adós­ságaitól a kisbirtokosságot és milliár­dos beruházásokkal fellendítette az ipart. Munkához és emberi élethez jut­tatta azokat, akikkel előzőleg senki sem törődött. Átállította az egész nem­zetgazdaságot és a vezetést fokozato­san a termelés megzavarása és for­galmi krízisek nélkül keresztény ma­gyar kezekbe juttatta. Ez a munka ter­mészetesen még nincsen befejezve, de az energikus folytatás biztosítva van, mert a szociális gondolat, az emberi és népi összefogás lett a kormányzati politika mozgatója és egyben az a tár­sadalmi és gazdasági erő, amelynek nyomán újjá­születik és nem sejtett erőre tesz szert a magyar nép és kö­zössége az állam. A továbbfejlesztés előtt a szociális előrehaladás útjából még egy gátat és veszedelmet kell elhárítani: azt, amely nemcsak Európát, de az egész világ szociális és gazdasági rendjét és annak fejlődését fenyegeti. Ez az orosz bolse­­vizmus expanziója, amely az emberek millióinak anyagi és fizikai erejét el­­kommunizálva igyekszik megzavarni a magángazdasági rendet s az európai fejlődést. És csodálatos, amikor Európa népei csatarendben állnak, hogy ezt a veszedelmet is legyőzzék, akkor annak a régi titkos szövetségnek a demonstrá­lására, — amely eddig is megvolt a világkapitalizmus és marxizmus vezetői között. — Anglia és Amerika plutokrá­­ciája most már leplezetlen nyíltsággal szövetkezik az orosz bolsevizmussal, hogy megakadályozza a nemzeti és szo­ciális, lényegében pedig teljesen keresz­tény világszemlélet uralomra jutását Európában. A harctéren azonban, úgy­látszik, reménytelen ennek a szövetke­zésnek a helyzete. Az egyesült európai hadseregek be fogják bizonyítani, hogy ennek a kultúra-ellenes szövetkezésnek semmi kilátása sincs a sikerre és még reménytelenebb a helyzete az európai államok beléletében, amelyek meg­szabadulva a marxizmus tévútra vezető ábrándjaitól és osztálygyűlöl­etétől, mind nagyobb határozottsággal építik fel azt a szociális rendet, amely a leg­alsóbb néprétegeknek is igyekszik biz­tosítani gazdasági boldogulását és a fokozottabb részesedést­ a fejlődő em­beri kultúra javaiban. A háború még folyik, a szociális gon­dolat azonban kétségkívül birtokba vette már Európát és kiszorította onnan úgy a liberalizmust, mint a­­ kommunizmus utópiáját, egyben azon­ban a kapitalizmus ember-uzsoráját is. A részletteendőknek azonban még egész sorozata van hátra. Ezeknek el­végzéséhez megfelelő nemzeti öntudat, áldozatkészség, egyetértés és főképpen politikai nagyvonalúság kell minden oldalon. Nincs ma semmi értelme az apró érdek- és osztályellentétek ki­hegyezésének. Amiről szó van, az az egész nemzetgazdaság átszervezése és a minden részletre kiterjedő szociális magvetés. Ez viszont sokkal több ener­giát, komolyságot, elszántságot, egyéni önmegtagadást követel, sem hogy ne kellene a nemzet érdekében tiltakozni minden olyan manőver ellen, legyen az gazdasági vagy politikai, amely ezt a munkát hátráltatja vagy zavarja. És v­égül azt sem szabad talán figyel­men­­kívül hagyni, hogy bár területün­ket eddig megkímélte a háború pusztí­tása és a teremtő munka mezőn és műhelyben minden komolyabb meg­zavarás nélkül folyik, fiaink harcban állnak a legnehezebb terepen, óriási távolságokkal és tömegekkel viaskodva, hogy újra bebizonyítsák a magyar faj életképességét és elhivatottságát az új európai rend felépítésére. Ilyen törté­nelmi időben, az újjáalakulásnak és sorsfordulatoknak ezekben a súlyos napjaiban a maximális önfegyelmet, munkát és belátást kell szükségképpen megkövetelni a szabadkai miniszter­­elnöki megnyilatkozás értelmében, kivé­tel nélkül­­ mindenkitől és a máris Európaszerte győztes szociális gondolat jegyében kell most a legkomolyabb nemzeti munkát végeznie mindenkinek. XffjSál Ára 12 fillér nm TOmBp ffinH SBm Bf HMM JHHHg nv TWggW­­jjjjBai ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3.20 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.30 PENGŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ: 0 BUDAPEST, VHI., JÓZSEF-KÖRúT 5. FÉLÉVRE 18.60 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA Ik­i ATAV ICTUÁRJ \Vv VC*?"!/ TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-461-29 ÉS KÖZNAPON 12, VASARNAP 24 FILLÉR MILUIAT 12, IVAN 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6300 1941 augusztus­­ PÉNTEK Vil­. évfolyam 174. szám Magyarország kormányzója az igazságosabb és boldogabb rendért folyó közös harc szellemében fogadta a német követ bemutatkozását Von Jagow a német-magyar bizalomteljes együttműködés újabb megacélosodásáról beszélt megbízólevelének átnyújtásakor A Magyar Távirati Iroda jelenti. A kormányzó úr őfőméltósága a mai napon d. u. 1 órakor ünnepélyes bemutató kihallgatáson fogadta Dietrich von Jagow német rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter urat, aki ez alkalommal meg­bízólevelét nyújtotta át. Dietrich von Jagow német követ a kö­vetkező beszéd kíséretében nyújtotta át megbízólevelét: — Főméltóságú Uram! Van sze­rencsém átnyújtani Főméltóságod­nak azt a levelet, amellyel a Führer és birodalmi kancellár Főméltóságod mellé engem, mint rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, ki­nevezett. — Hivatalbalépésem abba az időbe esik, amikor Magyarország, akár a világháborúban, Németország olda­lán harcban áll a közös ellenség ellen. Németország és Magyarország ba­rátságos kapcsolatai a világháborús fegyverbarátsággal megingathatat­lan alapot kaptak a két ország biza­lomteljes együttműködése számára; a jobb jövő érdekében a győzelemért folyó harcban ismét megállják a pró­bát és meg fognak acélozódni. Leg­főbb feladatom, hogy ezeknek a kap­csolatoknak elmélyítésén közre­működjem s ennek fogom szentelni minden erőmet. — Legyen szabad kifejezést adnom annak a reményemnek, hogy Fő­méltóságod és a magyar királyi kor­mány magas megbízatásom teljesí­tésében teljes bizalmával megajándé­koz és támogatásában részesíteni fog. Egyúttal arra kérem Főméltó­ságodat, fogadja a birodalmi kor­mány legőszintébb kívánságait saját kívánságaimmal együtt Főméltósá­god személyes jólétére és a magyar nemzet boldogságára és virágzására. A kormányzó köszönti a haditengerészet vitéz tisztjét, a háborús bajtársat és a Führer hűséges harcosát A Kormányzó Ur őfőméltósága a követ beszédére a következőképpen válaszolt: — Követ Ur! Különös örömmel vettem át Nagyméltóságod kezéből azt a levelet, amellyel a Nagynémet Birodalom Vezére és kancellárja Excellenciádat rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri minőség­ben mellém kirendelte. — Az Ön érkezése valóban törté­nelmi időbe esik, amelyben a német és a magyar nép sorsszerű összetar­tozása ismét világosan megnyilvánul. A két szövetséges nemzet vitéz fiai ismét vállvetve harcolnak a közös ellenség ellen, abban a szilárd meg­győződésben, hogy harcuk igazságos és boldogabb rendet fog megterem­teni. — Excellenciád személyében őszinte örömmel üdvözlöm a dicső német haditengerészet vitéz tisztjét, régi háborús bajtársat és a Vezér és Kancellár hűséges és bevált harcosát. Meggyőződésem, hogy Ön kiváló mó­don hozzá fog járulni ahhoz, hogy a két nép már meglévő szoros kapcso­latait még bensőségesebbé alakítsa és elmélyítse . Excellenciád bizonyos lehet ab­ban, hogy valamennyi feladata telje­sítésében mindig számíthat őszinte jóakaratomra, valamint a magyar királyi kormány hathatós támogatá­sára. ."Amidőn a legszívélyesebben üdvözlöm Önt, a legmelegebben remé­lem és óhajtom, hogy országunkban jól fogja magát érezni.

Next