Uj Magyarság, 1941. augusztus (8. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-01 / 174. szám
A háború győztese írta: vitéz Martsekényi Imre Ha visszapillantunk a mögöttünk lévő egypár évtizedes múltra és körülnézünk a jelenben, egyhamar megértjük, miért iparkodott olyan dühösen a plutokrata világkapitalizmus különösen a mai háborút megelőző időben minden olyan megmozdulást vagy irányzatot már csírájában elfojtani, kompromittálni és szabotálni, amely nem a liberális vlágszemléletet szolgálta. Ma már világosan látjuk, hogy nem a demokráciának és szabadságnak féltéséből eredt ez a szinte lázas ügybuzgalom politikai és gazdasági téren, hanem abból az önös félelemből, hogy a szociális gondolat gáttörése esetén vlágveszedelem fenyegeti a régi szellemű liberális tőkés gazdálkodást és annak egyeduralkodó urait. Hogy mennyire öntudatossá lett egész Európában ez a meglátás és felismerés, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az európai törvényhozások majdnem valamennyien, teljesen jégretéve és mellőzve a liberális és marxista pártok programját, a német és olasz szociális rendszerek nyomán saját kezdeményezésükből rendre hozzák a törvényeket, amelyek szabályozzák a munkavállalók és a munkaadók közötti viszonyt és megadják úgy az egyiknek, mint a másiknak azt, amit gazdasági jelentőségük szerint megérdemelnek. Összeforrasztják a tőkét és a munkaerőt egy közös munkarendbe és olyan szervezetbe, amely az állam felügyelete alatt nem az osztályellentétek további kiélesítését, hanem az osztó igazság alkalmazásával az összesség javát szolgálja. A szociális gondolat máris győzött Európában, nem erőszakkal, nem osztályharcok árán, nem sztrájkokkal és kizárásokkal, vagy véres forradalommal, hanem az eszme és igazság erejével és az adott jó példák követésének ösztönzésével. A plutokrata kapitalizmus, valamint szövetségesei, a marxizmus és a bolsevizmus a világháború után tudvalevőleg egész Európában diadalt ültek. Az egyik behajtotta a legyőzöttektől a hadisarcot és kihasználta az egész világ fogyasztóit, halomba gyűjtve az aranyat, amelyből elképzelhetetlen mennyiség gyűlt össze az angol, francia és amerikai bankok pincéiben. A másik szövetséges pedig marxista és bolseviki alapon igyekezett a gazdasági és társadalmi rend teljes felforgatásával a legyőzöttek maradék nemzeti erejét is elemészteni és a gazdasági és politikai feltámadás minden reményét eltemetni. A német, az olasz és a magyar hamarosan átvészelte ezt a kórt és az ellenforradalom lendületével újra talpraállította politikai és gazdasági életét. A háborúvesztés agóniáján keresztül jutva, a kommunista kísérletek legyűrése után új társadalmi rendet és ennek megfelelő új gazdasági életet iparkodtak felépíteni. Ezt tette elsősorban káprázatos sikerrel a hitlerizmus Németországban, a fasizmus a tétova Olaszországban és nagy nehézségekkel küzködve a keresztény nemzeti politika Magyarországon. Jelszavak hangoztatása és álmok hirdetése helyett hozzáláttak a legsürgősebb népjóléti kiadatok megoldásához, a szociális problémák rendezéséhez és a nemzeti erők megszervezéséhez. Magyarország kezdte azon, hogy többszázezer holdat juttatott a legszegényebb dolgozók, a mezőgazdasági és törpebirtokosság kezére, sorozatos földbirtokpolitikai intézkedésekkel és a házhely akcióval. Folytatta azzal, hogy állami kezelésbe vette a társadalombiztosítást, megteremtve az azt kiegészítő öregségi biztosítást is. Amit a marxizmus nem tudott megcsinálni, megtette az állam keresztény és nemzeti politikája. Szabályozta a munkaidőt, megállapította az egész vonalon a minimális munkabéreket, elhelyezte az értelmiségi munkanélküliek ezreit, munkába állította az összes kétkezi munkásokat, megszabadította adósságaitól a kisbirtokosságot és milliárdos beruházásokkal fellendítette az ipart. Munkához és emberi élethez juttatta azokat, akikkel előzőleg senki sem törődött. Átállította az egész nemzetgazdaságot és a vezetést fokozatosan a termelés megzavarása és forgalmi krízisek nélkül keresztény magyar kezekbe juttatta. Ez a munka természetesen még nincsen befejezve, de az energikus folytatás biztosítva van, mert a szociális gondolat, az emberi és népi összefogás lett a kormányzati politika mozgatója és egyben az a társadalmi és gazdasági erő, amelynek nyomán újjászületik és nem sejtett erőre tesz szert a magyar nép és közössége az állam. A továbbfejlesztés előtt a szociális előrehaladás útjából még egy gátat és veszedelmet kell elhárítani: azt, amely nemcsak Európát, de az egész világ szociális és gazdasági rendjét és annak fejlődését fenyegeti. Ez az orosz bolsevizmus expanziója, amely az emberek millióinak anyagi és fizikai erejét elkommunizálva igyekszik megzavarni a magángazdasági rendet s az európai fejlődést. És csodálatos, amikor Európa népei csatarendben állnak, hogy ezt a veszedelmet is legyőzzék, akkor annak a régi titkos szövetségnek a demonstrálására, — amely eddig is megvolt a világkapitalizmus és marxizmus vezetői között. — Anglia és Amerika plutokráciája most már leplezetlen nyíltsággal szövetkezik az orosz bolsevizmussal, hogy megakadályozza a nemzeti és szociális, lényegében pedig teljesen keresztény világszemlélet uralomra jutását Európában. A harctéren azonban, úgylátszik, reménytelen ennek a szövetkezésnek a helyzete. Az egyesült európai hadseregek be fogják bizonyítani, hogy ennek a kultúra-ellenes szövetkezésnek semmi kilátása sincs a sikerre és még reménytelenebb a helyzete az európai államok beléletében, amelyek megszabadulva a marxizmus tévútra vezető ábrándjaitól és osztálygyűlöletétől, mind nagyobb határozottsággal építik fel azt a szociális rendet, amely a legalsóbb néprétegeknek is igyekszik biztosítani gazdasági boldogulását és a fokozottabb részesedést a fejlődő emberi kultúra javaiban. A háború még folyik, a szociális gondolat azonban kétségkívül birtokba vette már Európát és kiszorította onnan úgy a liberalizmust, mint a kommunizmus utópiáját, egyben azonban a kapitalizmus ember-uzsoráját is. A részletteendőknek azonban még egész sorozata van hátra. Ezeknek elvégzéséhez megfelelő nemzeti öntudat, áldozatkészség, egyetértés és főképpen politikai nagyvonalúság kell minden oldalon. Nincs ma semmi értelme az apró érdek- és osztályellentétek kihegyezésének. Amiről szó van, az az egész nemzetgazdaság átszervezése és a minden részletre kiterjedő szociális magvetés. Ez viszont sokkal több energiát, komolyságot, elszántságot, egyéni önmegtagadást követel, sem hogy ne kellene a nemzet érdekében tiltakozni minden olyan manőver ellen, legyen az gazdasági vagy politikai, amely ezt a munkát hátráltatja vagy zavarja. És végül azt sem szabad talán figyelmenkívül hagyni, hogy bár területünket eddig megkímélte a háború pusztítása és a teremtő munka mezőn és műhelyben minden komolyabb megzavarás nélkül folyik, fiaink harcban állnak a legnehezebb terepen, óriási távolságokkal és tömegekkel viaskodva, hogy újra bebizonyítsák a magyar faj életképességét és elhivatottságát az új európai rend felépítésére. Ilyen történelmi időben, az újjáalakulásnak és sorsfordulatoknak ezekben a súlyos napjaiban a maximális önfegyelmet, munkát és belátást kell szükségképpen megkövetelni a szabadkai miniszterelnöki megnyilatkozás értelmében, kivétel nélkül mindenkitől és a máris Európaszerte győztes szociális gondolat jegyében kell most a legkomolyabb nemzeti munkát végeznie mindenkinek. XffjSál Ára 12 fillér nm TOmBp ffinH SBm Bf HMM JHHHg nv TWggWjjjjBai ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3.20 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.30 PENGŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ: 0 BUDAPEST, VHI., JÓZSEF-KÖRúT 5. FÉLÉVRE 18.60 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA Iki ATAV ICTUÁRJ \Vv VC*?"!/ TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-461-29 ÉS KÖZNAPON 12, VASARNAP 24 FILLÉR MILUIAT 12, IVAN 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6300 1941 augusztus PÉNTEK Vil. évfolyam 174. szám Magyarország kormányzója az igazságosabb és boldogabb rendért folyó közös harc szellemében fogadta a német követ bemutatkozását Von Jagow a német-magyar bizalomteljes együttműködés újabb megacélosodásáról beszélt megbízólevelének átnyújtásakor A Magyar Távirati Iroda jelenti. A kormányzó úr őfőméltósága a mai napon d. u. 1 órakor ünnepélyes bemutató kihallgatáson fogadta Dietrich von Jagow német rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter urat, aki ez alkalommal megbízólevelét nyújtotta át. Dietrich von Jagow német követ a következő beszéd kíséretében nyújtotta át megbízólevelét: — Főméltóságú Uram! Van szerencsém átnyújtani Főméltóságodnak azt a levelet, amellyel a Führer és birodalmi kancellár Főméltóságod mellé engem, mint rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, kinevezett. — Hivatalbalépésem abba az időbe esik, amikor Magyarország, akár a világháborúban, Németország oldalán harcban áll a közös ellenség ellen. Németország és Magyarország barátságos kapcsolatai a világháborús fegyverbarátsággal megingathatatlan alapot kaptak a két ország bizalomteljes együttműködése számára; a jobb jövő érdekében a győzelemért folyó harcban ismét megállják a próbát és meg fognak acélozódni. Legfőbb feladatom, hogy ezeknek a kapcsolatoknak elmélyítésén közreműködjem s ennek fogom szentelni minden erőmet. — Legyen szabad kifejezést adnom annak a reményemnek, hogy Főméltóságod és a magyar királyi kormány magas megbízatásom teljesítésében teljes bizalmával megajándékoz és támogatásában részesíteni fog. Egyúttal arra kérem Főméltóságodat, fogadja a birodalmi kormány legőszintébb kívánságait saját kívánságaimmal együtt Főméltóságod személyes jólétére és a magyar nemzet boldogságára és virágzására. A kormányzó köszönti a haditengerészet vitéz tisztjét, a háborús bajtársat és a Führer hűséges harcosát A Kormányzó Ur őfőméltósága a követ beszédére a következőképpen válaszolt: — Követ Ur! Különös örömmel vettem át Nagyméltóságod kezéből azt a levelet, amellyel a Nagynémet Birodalom Vezére és kancellárja Excellenciádat rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri minőségben mellém kirendelte. — Az Ön érkezése valóban történelmi időbe esik, amelyben a német és a magyar nép sorsszerű összetartozása ismét világosan megnyilvánul. A két szövetséges nemzet vitéz fiai ismét vállvetve harcolnak a közös ellenség ellen, abban a szilárd meggyőződésben, hogy harcuk igazságos és boldogabb rendet fog megteremteni. — Excellenciád személyében őszinte örömmel üdvözlöm a dicső német haditengerészet vitéz tisztjét, régi háborús bajtársat és a Vezér és Kancellár hűséges és bevált harcosát. Meggyőződésem, hogy Ön kiváló módon hozzá fog járulni ahhoz, hogy a két nép már meglévő szoros kapcsolatait még bensőségesebbé alakítsa és elmélyítse . Excellenciád bizonyos lehet abban, hogy valamennyi feladata teljesítésében mindig számíthat őszinte jóakaratomra, valamint a magyar királyi kormány hathatós támogatására. ."Amidőn a legszívélyesebben üdvözlöm Önt, a legmelegebben remélem és óhajtom, hogy országunkban jól fogja magát érezni.