Uj Magyarság, 1941. szeptember (8. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

2 hermentesítő sakkhúzások, mint például Churchill és Roosevelt találkozója, vagy a moszkvai értekezlet, éppoly kevéssé vezethetnek minket félre, mint ahogy Irán durva és oktalan térdre kényszerítése sem terelheti el a figyelmet Anglia katonai kudarcairól. Az az ideges sikoly, amely Moszkvából, Londonból és Washingtonból hallatszik és az ugyanott túlságosan fi­togtatott bizakodás nem tudja elleplezni a küszöbönálló végtől való irtózást. Európa feltette magában, hogy a ten­gely vezetése alatt kicsikarja a győzelmet mindazoknak a hatalmaknak ellenében, amelyek meg akarják akadályozni erejé­nek kifejtésében. A tengely és szövetsé­gesei mindaddig nem nyughatnak, amíg ki nem várták a végső győzelmet . Európa, mentesülve minden veszélytől, saját törvényei szerint alakíthatja társa­dalmi, gazdasági és népi életét. Minden arra irányuló kísérlet, mint amilyeneknek éppen a napokban voltunk tanúi, hogy e küzdelem, egyik-másik részesét alantas indítóokkal gyanúsítsák meg, kudarcot vall, mert az Európa ellenségei ellen harcra szövetkezett hatalmak elhatározása megingathatatlan. ______ van ii» üveg »»_ __ AN&GRIRSIC KEDD, 1941 SZEPTEMBER * Újabb német győzelmek a keleti arcvonalon A bolsevisták kétségbeesett ellenállásukkal, amennyire tudják, hozzák-halasztják sorsuk beteljesülését Berlin, szeptember 1. A keleti front harcairól a német táv­irati iroda hétfőn délután 2 órakor a véderőfőparancsnokságnak a vezéri fő­hadiszállásról kiadott következő hivatalos jelentését közölte: A német hadsereg kötelékei augusztus 26-ika óta a Dnyeperen Kievtől északra 27 szovjet monitort és ágyúnaszádot sem­misítettek meg. Észtország megtisztítása során elfoglal­ták a nyugati parton fekvő Hapsal kikötő­helyet. Az augusztus 28-án befejezett Tallinn körüli harcokban 11.432 foglyot ejtettünk és 293 ágyút, 91 páncélos-harc­kocsit, két páncélvonatot és sok más hadi­anyagot zsákmányoltunk. A finn tengeröbölben német hadsereg­részek folytatták az aknalerakást. Akna­záraink területén több mint 60 égő ellen­séges hajót figyeltek meg. A két éve megindult hadműveletekről katonai tényezők a következőket közlik a német­­ távirati irodával: A rendkívül rövid idő alatt bekövetke­zett lengyel összeomlás teljesen új hely­zetet teremtett Keleteurópában. Ezt a megváltozott helyzetet, mint ismeretes, arra használta ki a szovjet, hogy meg­szállja és elnyomja Keletlengyelországot, a balti államokat és az addig román fenn­hatóság alatt álló Besssarábiát. A Keleti­tengerre kijutni akaró szovjetunió 1939 novemberének végén rárohant Finnor­szágra is, és — túlsúlyban lévén — elszakí­totta tőle Karélia fontos részeit és fő­városát, Viipurit, amelyet most két napja hódítottak vissza a finnek. A szovjetunió tehát félreérthetetlenül arra használta fel a közép- és nyugateurópai nagyhatalmak fegyveres viszályát, hogy a szomszédos kis államok kárán megerősítse saját ha­talmi állását. Ezt emlékezetünkbe kell idéznünk, ha jól meg akarjuk érteni a mai keleteurópai helyzetet. Az 1941 június végétől kezdve a szov­jetre mért német csapás eredményeként újból felszabadultak azok a peremvidékek, amelyeket 1939-ben és 1940-ben a szovjet jogtalanul bekebelezett. Ezen túlmenően a szovjetunió ma a né­met hadsereggel és szövetségeseivel már saját létéért vívja kemény harcát. Szinte teljesen elvesztette keleti tengeri hatalmi állását, mert hiszen a Pétervár körül még megmaradt területeket igen össze­szűkítették észak felől a finnek, kelet, dél és nyugat felől pedig a németek. Hiába­való a szovjet minden próbálkozása, hogy az Ukrajnában a Dnyeper nyugati partján elvesztett iparvidékét újból megkapa­rintsa. A szovjet többször megkísérelte, hogy roham- és zavaró csapatokat tegyen partra a Fekete-tenger és a Dnyeper alsó gAftENTS­T. Dnyerps rs/£­(/#/ 0 X/Yf/VWAPA x/POtv VDlOGO* WAfetS. Z£PP ff/OA KAI /AV/vJ 90AKV A/6A i'fi 1*/J£ l (/#? § •"reeszrtS**^ • \ l KAl(/i 0UAVP6tAP6 >• re//a /HŐZX I f-f /A R QOuő * 60ASfi 23/roM/P K/£x K/ROyZUtr XP/kOJJPOfi 'CHERÓZOA'fZ—h A£ASt?.v/)JS£«t 'oszrorAÍJT4ACMRA/1 AUXOlfiJfl OOfSsZR 6AKU Lelkesítő példát mutat az európai népek számára a szovjet abból a buzga­lomból, ahogyan a Churchillék által reá bízott országokban a demokrati­zálás kulturmunkáját elvégezné,­­ ha módja és alkalma lenne reá. A Pravda című moszkvai lap, talán kissé vigasztalásul is a harctéri balsikerek ellen, bejelenti lelkes bolseviki olvasóinak, hogy rövid idő múlva megkezdődik Iránban a „sah erőszakos uralmának felszá­molása” s a „feudális kormányzati rendszer helyett” a perzsa nép is megkapja a felszabadító helyi szovjeteket. Mivel persze Lenin és Sztálin eszméinek gyakorlati meg­valósításában maguk az irániak ügyetlenek lennének, valószínű, hogy a szovjet nagylelkűen expor­tál néhány kiérdemesült GPU- főnököt, s egyéb szükséges izraeli­tákat a paradicsom berendezéséhez. A jelek szerint ugyan a perzsák­nak némi halvány sejtelmük lehet már a bolseviki rendszer áldásai­ról, mert, mint a jelentések mond­ják: a lakosság hanyat-homlok menekül a fővárosból, s behúzódik a hegyek közé. A lelkeket minden­esetre előkészítik a nagy szabad­ságra s az egyedül igazságos, em­beri uralomra, mert hiszen annak ellenére, hogy az iráni kormány fegyvernyugvást kötött a szovjet­tel is, meg Angliával is, a vörös­csillagos bombavetők továbbra is szorgalmasan megjelennek­­ az immár védtelen városok fölött, s hősiesen ledobálják rakományu­kat. Legutóbb öt várost és több falut támadtak meg, sőt géppuskás rohamot is intéztek a mohamedán zarándokok ellen. Ez az utóbbi harci cselekmény nyilván a szabad val­lásgyakorlat tiszteletben tartását jelentette... A sokoldalú tehetség még napjainkban is megtalálja érvényesülési lehető­ségeit, jóllehet ez az ádáz kor annyi akadályt gördít az egyéni ambíciók elé. Igenis, akadnak rátermett fér­fiak, akik nem hagyják parlagon hevertetni talentumaikat és ha azok még oly számosan is vannak és ha még oly különbözőek is, gon­doskodnak e szellemi tőkék gyü­­mölcsöztetéséről. Ez az elismerő gondolat cikázott az agyunkon, amikor a valutaügyészség hivata­los jelentését olvastuk a pestvidéki nagyszabású lisztpanama ügyéről. Komlós­ Kohn derüre-borára aján­lotta a lisztkiutalásokat a pestkör­nyéki pékeknek némi felár fel­számítása mellett s így azután Ha­lász Izsóné könnyedén megkapta a maga néhány száz zsák nullás liszt­jét, sőt bizonyára mások is akad­tak, akik méltányolták a zökkenő­­mentes lebonyolítási ajánlatot. Az üggyel kapcsolatban Pest vár­megye vezetősége elbocsátotta Bölcskevi Lászlót, aki Pest vár­megye közellátási előadója volt. Mint most kiderült, Bölcske­i úr nagyon elfoglalt közgazdasági fér­fiú volt, mert ha igazak a hírek, a közellátási előadóság mellett az Arany János­ utcában tüzelőanyag­kereskedése volt, az északi teher­pályaudvaron fatelepe, a Kálmán­­utcában pedig textilnagykereske­dése. A közhivatal, a tüzelőanyag­kereskedési gondok, a fatelep ellen­őrzése, meg a textinagykereskedés bokros teendői bizonyára nagyon igénybe vették a sokoldalú férfiút és így tényleg nem csodálkoznánk, ha egyes szempontok elkerülték volna figyelmét nagyarányú elfog­laltsága közepette. Amikor állan­dóan cseng a telefon és az ember­nek folytonosan aláírását kell gyakorolnia, amikor mindig zaklat­ják a legkülönfélébb ügyek intézé­sével, akkor bizony előfordulhat, hogy nem tud eléggé a körmére nézni Hencz úrnak, Komlós­ Kohn­­nak és Izsónénak. Csak az a kér­dés, ilyen elfoglalt férfiú miért vállalt mégis a textil és a tüzelő mellett közellátási előadói tisztsé­get a havi 200 pengő fix fize­tésért? Miért áldozta fel magát így hónapokon át bagóért a tüzelő- és textitkereskedő Bölcskevi? kényelem nem megvetendő­ dolog és mindig gyengéd érzelmeket kelt bennünk, mikor arról hallunk, hogy embertársaink kényelmi szempontjait figyelembe veszik. Egy igen komfortos intézmény berendezéseiről olvastunk legutóbb. A tágas, világosfalú szobákban hideg-meleg víz, kerámiából készült mosdó, ruganyos ágy, íróasztal és rádiókészülék van. Az asztalon virágcsokor élénkíti a hangulatot. A nagyméretű ablakokon keresztül — minden szobában természetesen több van belőlük — csak úgy ömlik a napfény és a remek levegő. Figyelemmel voltak a kitátásra is: gyönyörködni lehet az ablakon ke­resztül a Hudson-folyó és New Jer­sey állam távoli hegyeinek termé­szeti szépségeiben. Gyengéd kezek az íróasztalon elrendezgetik a lakó családtagjainak, feleségeinek be­keretezett fényképeit, megható családi események csoportképeit, sőt a falakról filmsztárok arcképei mosolyognak. A luxus-szanatórium a világ minden részéből meghozatja az újságokat, képeslapokat. Ha valakinek egészségi állapota meg­kívánja, a legkiválóbb orvos­­professzorokat hivatják, mégpedig költségmentesen. A vendégek foga­dására tágas társalgók szolgálnak, remek karosszékekkel felszerelve. A virágos udvart minden lakó sajátjának tekintheti és ha ez a környezet még mindig nem hatna elég vidámítóan kedélyére, akkor természetesen a módjában áll az ületőnek a derűlátás előfeltételeit „házon kívül” is megszerezni . . . Várjon miféle paradicsomi intéz­mény ez és inyen érdemes halan­dók részére létesítették azt? Nem fokozzuk tovább a kíváncsiságot: a Singsingről van szó, a híres ame­rikai börtönről, ahová az elvete­mült gonosztevőket „zárják be”, néhány esztendőre, esetleg élet­fogytig. A fegyház igazgatója, Lewis E. Lawes írta le­­y kecseg­tetően az ottani állapotokat, ame­lyeket valóban paradicsomiaknak kell mondanunk. Lám, lám, az a csuda nagy demokrácia mégis csak teremt valamit, amikor ennyire vonzóvá teszi a legnagyobb ame­rikai fegyház légkörét és megnyug­tatja a gengszterek kedélyeit, hogy kényelmes jövőjükről gondoskodva van. A feltétel csak egy: el kell követni azt a kis bűntettet,­­ mert enélkül a Singsing luxus­szállójába aztán senki sem teheti a lábát! nyugati partján, a jól megszervezett né­met védelem kemény veszteségeket okozva, meghiúsította e kísérleteket, noha a Dnyeper mentén tüzérséggel és ágyúnaszá­dokkal fedezték előretörésüket. Az 1939 szeptember 1-én megindult ke­leti fegyveres leszámolás során Német­ország alaposan szétvert és hatástalanított minden olyan erőt, amely Keletről fe­nyegette. Már ma megállapítható, hogy ez vonatkozik a bolsevistákra is, bár két­ségbeesett ellenállásukkal, amennyire tud­ják, húzzák-halasztják sorsuk beteljesülé­sét. Ha­ a szovjet komolyam hisz az angol-­­ amerikai segítségben, akkor éppen a mai napnak, kellene őt arra emlékeztetnie, hogy két éve Lengyelország is hoppon ma­radt, nem kapta meg a megígért angol támogatást. Közöljük, hogy a BUDAPESTI OLASZ KIR. „EUGENIO DI SAVOIA“ középiskolában Teréz­ krt­­. a javítóvizsgálatok f. hó 6-án kezdődnek és a kapu alatt a hirdetőtáblára kifüggesz­tett rend szerint folytatódnak. Az 1941—­41. tanévre szóló beiratások még folynak. Tele­fon: 424—313.

Next