Uj Magyarság, 1941. december (8. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-02 / 275. szám

VIMA CIARSAC stadt körüli vizeken német harcigépek el­­sülyesztettek egy jégtörőt, bom­batalálatok súlyosan megrongáltak egy nagyobb szállítóhajót. Légitámadásokat intéztünk Moszkva és Leningrád ellen is. Katonai részről a következőket köztik a német távirati irodával: Azok a német kötelékek, amelyek Rosz­­tov körzetében parancsuk értelmében el­hagyták a város területét, hogy a lakos­ság ellen megindulhasson a szükséges megtorló intézkedés, a légihaderővel együttműködve, hatékonyan és sikeresen visszaverik az erősen tagozott alakzatok­ban előrenyomuló bolsevista csapatokat. Az ellenséges állásokat, csapatgyülekezé­seket és a szovjet jármű oszlopait ezen a vidéken a német tüzérség és a harci re­pülőgépek olyan eredményes tűzzel áraszt­ják el, hogy a bolsevista veszteségek nehéz fegyverekben és gördülő anyagban még a keleti harctéren is szokatlan mértéket öl­tenek. A német csapatok nem okozhattak volna ilyen rendkívül súlyos vesztesége­ket a bolsevistáknak, ha az állítólagos né­met, „visszavonulás“, amint azt a bolse­­vista-angol propaganda nevezi, rendetlen és fejetlen lenne. Német közlés a három nagy csatáról Általában jól értesült helyről a követ­kezőket közüik a német távirati irodával: Három nagy csata jellemzi a katonai helyzetet: a moszkvai, a rosztovvidéki és az északafrikai Marmork­a - sivatagban folyó nagy csaták. Ezekről a csatákról, mivel még folyamatban vannak, egyelőre nem lehet közelebbit mondani. A német hadvezetőségnek eddig mindig az volt a szokása, hogy nagy katonai műveletekről csak akkor közölt részleteket, ha azok már befejeződtek. Mindazonáltal a Moszkva körüli hadműveletek, német felfogás sze­rint, már eljutottak arra a fokra, amely lehetővé teszi, hogy a közeljövőben rész­leteket, esetleg közelebbi helymegjelölé­seket is közöljenek a nyilvánossággal. A német harci kötelékek ezen a területen jelentős előrehaladást értek el Moszkva irányában, amit pedig az ellenséges pro­paganda még a közelmúltban is a tél beállta miatt és tekintettel az igen erő­sen kiépített szovjetállásokra, teljesen le­hetetlennek tartott. Ezekkel az eredmé­nyekkel szemben alig számítanak a szov­jetnek a déli harctéren, Rosztovnál kez­dett tehermentesítő hadműveletei. Ezek legfeljebb annyiban jöhetnek számításba, hogy itt maga az ellenség végzi el, erőinek egyenesen elképzelhetetlen mértékű el­használását. Az ellenség itt erős kötelé­keket zsúfolt össze, olyan tartalékokat, amelyeket nyilvánvalóan nagysietve Szi­bériából és Iránból dobtak erre a harc­térre. A szovjet csapatok itt nagy szám­beli fölénnyel támadnak. A német hadve­zetőség a helyzet bölcs felismerésével ki­ürítette Rosztovot, hogy könnyebben végrehajthassa az ottani partizánok ellen szükségessé vált megtorló intézkedéseket. Ha most a szovjet ezt a tényt győzelem­nek akarjar feltü­ntetni, akkor ez­ azt­ je-­­lenti, hogy szerencsére megint nem ismeri fel a német szándékokat. A szovjetnek az az eljárása, amellyel győzelmi jelenté­seibe Taganrogot is beleveszi, holott az továbbra is szilárdan német kézben van és messze az arcvonal mögött fekszik, ismét csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy, a fejetlenség az orosz hírszolgálat­ban, ez pedig eddig mindig csak kárára volt az ellenségnek. Német felfogás sze­rint minden ok megvan rá, hogy ezen a szakaszon is a legteljesebb nyugalommal tekintsenek a dolgok jövő fejlődése elé. Itt is, mint különösen Északafrikában, ahol jelenleg a leghevesebb csata dühöng, az arcvonal mozgásban van. Északafriká­ban egyáltalában nem is lehet a régi érte­lemben vett arcvonalról beszélni. Egyik­másik oázis többször is gazdát cserél, de a harc célja nem a sivatag valamelyik zöld sávja, hanem az ellenség megsemmi­sítése. Az angoloknak igen súlyos veszte­ségeket kellett elszenvedniük. Nem is le­het szó többé az ellenség nagy, átfogó, egységes, támadó hadműveleteiről, ame­lyeket távoli, előre kitűzött hadászati cé­lokkal folytat. A tengely haderői ezen a különösen nehéz csatatéren is bebizonyí­tották, hogy övék az elevenebb szellem és az erősebb akarat és hogy nemcsak tar­tani tudják magukat még számbelileg na­gyobb ellenséggel szemben is, hanem a legerősebb támadó szellem hatja át őket. Sokezernyi foglyon kívül három angol tábornok is a németek kezébe került és eddig áttekinthetetlen mennyiségű hadi­anyagot zsákmányoltak, így festenek az ellenség győzelmei és ilyen a tengely és szövetségesei katonai helyzete: mind a három nagy csatában a német vezetőség kezében van a kezde­ményezés, s a legfontosabb ütközetben, a moszkvai csatában a német csapatok igen jelentős előrehaladást értek el. A felhatalmazási javaslat vitája a képviselőházban Tasnádi Nagy András elnök délelőtt tíz óra­kor nyitotta meg a képviselőház hétfői ülését, napirenden az appropriációs törvényjavaslat tárgyalásával. Feyér Károly elismerte a kivételes hata­lomnak a mai időkben való szükségességét, de­ nem ért egyet azzal a móddal, ahogyan ezt a kormány gyakorolja. Bródy András kijelentette, hogy a magyar jövő sorsa, ma inkább, mint bármikor, a magyar kormány bölcsességére van bízva. Leszögezte: magyarnak azt az embert érzi, aki magát magyarnak vallja és akit a magyar sorsközösség magyarnak ismer el, a magyar nemzetet pedig a magyaroknak az a tudatos összessége alkotja, akik magukat magyarok­nak vallják. A magyar életcél csak egy lehet: nem lehet más, mint az, hogy a magyar nemzet■ fejlődjék, erősödjék és örökké éljen. Hangsúlyozta, meg kell szüntetni azt az úgy­nevezett kettősséget, a magyar és nemzetiségi kettősséget. A Dunamedencében a magyaron kívül más nemzetiségek, népi csoportok is laknak s ennek a területnek az élettér kere­tén belül vállalnia kell a magyar nemzetnek a maga életcélján kívül e népi csoportok élet­céljának felépítését is. A népi csoportok fel­nőttek és a magyarral együttmunkálkodást és sorsközösséget akarnak vállalni. Soha nem uralkodott a Kárpátmedencében más, mint a magyarság és ez a magyarság történelmi sze­repe. A 620.000 ruszin és az­ általa lakott te­rület munkatartalékot és anyagi értéket je­lent. Sajnálattal állapítja meg, hogy Kárpát­alja gazdasági kincseit és villamosenergiát reprezentáló vizeit eddig még nem értékesí­tették. A népüket cserbenhagyott, szökevé­nyeknek azt üzeni, hogy jöjjenek ide és itt próbáljanak kiabálni, hogy népük is hallja és kérdőre vonhassa őket. Amit mi tettünk, azt meggyőződésből és tudatosan tettük és tes­szük —­ mondta — mindig népünk érdekeit tartva szem előtt és ezért vállaljuk a felelős­séget. A felhatalmazási javaslatot elfogadta. Király József megemlékezett a pénzügy­­miniszter berlini tárgyalásairól. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy nagy fegyvertársunkkal való tárgyalásaink mind­annyiunk javára szolgálnak. A nyúlt hetekben másik nagy fegyvertársunknál volt, ahol nagy megbecsüléssel fogadták és ez a megbecsülés és szeretet a nemzet egészének szól. A világ legnagyobb erkölcsi hatalma, a pápa áldását és atyai üdvözletét küldte a magyar népnek. Minden áldozatot megérdemel a honvédség, amikor az Európát fenyegető ellenség, a bol­­sevizmus ellen fölvette a harcot és megmen­tette hazánkat, keresztény kultúránkat, falusi otthonainkat s mindazt, amit őseinktől kap­tunk. A szociális gondoskodásra fordított ha­talmas összegekkel valóban nagyot fejlődött a szociális gondolat a múlthoz képest. A ju­bileumi évben Széchenyi is mosolyogva tekint le népére és látja, hogy élni akar és élni is tud. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére is hatalmas összegeket állított be a költség­­vetésbe a kormány, mint még soha. A­ ma­gyar nép azt kívánja képviselőitől, akiket a parlamentbe küldött, hogy országépítő mun­kájában­ támogassák a kormányt. Neon he­lyesli, hogy Imrédy Béláék kiléptek a kor­mánypártból. A Felvidéken 67.000 hold földet adtak új juttatásba, függőben van 70.000 és megerősítésre javasoltak 93.000 holdat Szilassy Béla hangoztatta, hogy új Európa I van kialakulóban, amelyben Magyarország-­­ nak el kell helyezkednie. Ebben a tekintetben­­ nincs különbség a­­Ház tagjai között, különb­ség csak abban van, hogy a jelenlegi lelki struktúrával, vagy változott lelki struktúrá­val menjen-e oda a magyarság. Csehszlová­kiában megváltozott a magyarság lelki struk­túrája, mégpedig olyan irányban, amely kö­zel van Imrédy programjához. A felvidéki te­rületen 776.009 hold földet osztottak ki a cseh földreform során. Kormánybiztosi működése során új juttatásba adott 67.000 holdat. A feladat végrehajtásánál arra­ ügyelt, hogy a magyar földműves lakosság igényei maradék­talanul kielégíttessenek. A telepeseknek és marad­ékbirtokosoknak kiosztott 137.000 hold­ból annak idején a csehek kaptak 37.000, a szlovákok 100.000 holdat. Kozmáry­ biztosi mű­ködése alatt függőben maradt körülbelül 70.000 hold elintézése. Ezenkívül a helyi bi­zottságok által büfék,szerzésükre megerősí­tésre javasolt 1­9.000 tulajdonos kezén lévő 110.000 holdból el nem intézett 1/3.000 tulaj­donos 93.000 holdja. Minden 50, illetve 100 toldas fejük juttatóinél ki­ kellett kérni a földmívelésügyi kormányzat hozzájárulását. Holtky Károly megállapította, hogy a volt felvidéki párt nemzeti, keresztény és szociális programjának, egyenes folytatása a magyar élet pártja, így természetes, hogy a felvidéki szellem képviselői egybeolvadtak ezzel az anyaországi párttal. Ami Kárpátalját illeti, a ruszin nép soha sem volt olyan kedvező szo­ciális és kulturális körülmények közt, mint most. (Bródy Andrással és Meskó Zoltánnal itt hosszadalmas vitába keveredett, amelynek az elnök vetett véget.) A költségvetést öröm­mel elfogadta, mert a kormány programja a tettek programja, amely a munkára és nem a régen letűnt aranyborjúra alapozza az ország jövőjét. Részletesen foglalkozott a népnevelés kérdésével. Az oktatást egyszerűbbé kell tenni és a hangsúly a jellemnevelésben legyen. A szórványok gondozása a legnagyobb nem­zeti feladatok egyike. Meggyőződése, hogy ennek­ az országnak a kormányzása békében is bonyolult, háborúban pedig még nehezebb. Mivel azonban a kormány a nemzeti célok megvalósítását eddig is eredményesen szol­gálta, feltétlen bizalommal szavazza meg a felhatalmazást. Szinyei Merse Jenő elnök az ülést tíz percre felfüggesztette, majd indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden dél­előtt tíz órakor tartsa, napirendjén a felhatal­mazási javaslat tárgyalásával. A Ház a ja­vaslatot elfogadta. Az ülés ezzel délután hat óra előtt tíz perc­cel véget ért. Bővérű, kövér egyéneknek, köszvényes be­tegeknek és aranyérben szenvedőknek regge­lenként éhgyomorra egy-egy, pohár természe­tes „Ferenc Jószef“ keserűvíz, biztos, alapos és mégis kíméletes hashajtó hatása következ­tében, gyakran igen jó szolgálatot tesz. Kér­dezze meg orvosát! Fotókópia-okmányfénykép. RÁD, Andrássy­­út 52. Brussolíni-térnél. Telefon: 116-640.* 2 Vannak megbízható elemek és vannak megbízhatatlanok, s az előbbieket az utóbbiakkal szemben előnyben­­kell részesíteni. A zsidóság, amelyet állítólag ártatlanul „üldözni” kezde­nek most az egész világon, egyre több országban, vigasztalódhatok, hogy van még hely, ahol a válasz­tott nép fiait a legnagyobb meg­becsülésben részesítik, s ahol ők az igazán konstruktív elemek. A demo­kráciák például mindenki mással szemben az izraelitákat favorizál­ják ott, ahol még hatalmon vannak, mert az érdekelt fél leghevesebb tagadásával szemben is a zsidósá­got tartják, úgy látszik, a maguk érdekei leghűségesebb kiszolgálójá­nak. Az európai országokban ugyan a zsidó közvélemény szemér­mesen lesüti a fejét és tagadja, hogy szimpátiái, hajlandóságai arra az oldalra vonzzák, amellyel a fegy­verbe állott kontinens élet-halál­­harcát vívja, sőt a nagyobb hiteles­ség kedvéért még némi műlelkese­dést is megenged, — természetesen elvei fenntartásával, — a korszel­lem és az új Európa iránt. Az ango­lok viszont, — holott meglehetősen gyanakvó természetűek, — nyu­godtan rábízzák erre a zsidóságra érdekeik védelmét, s itt van például egy hír, amely Izrael fiainak és az angoloknak testvéri szép egyetérté­sét bizonyítja: a Szíriával való ke­reskedésre senki másnak nincs módja, csak a palesztinai zsidók­nak. Egyetlen arab nem kap be­utazó vízumot a nemrég okkupált francia gyarmatra, ellenben minden zsidó nyugodtan járhat-kelhet, itt is, meg a többi közelkeleti ország­ban is, úgyhogy a Levante egész kereskedelme a zsidók kezén van már. A pardesz-tulajdonosok, akik eddig szorgalmasan termelték a narancsot, most megint, visszatér­nek eredeti foglalkozásukhoz, amit Európában abba kellett hagyniok: otthagyják az őstermelés zord szép­ségű és kevéssé jövedelmező virá­­nyait, felfektetik a könyveket, újból kalkulálni kezdenek, s a haszon­­percenten vitatkoznak ... A kuruzslók maguk csak a legritkább esetben élnek a szerekkel, amelye­ket másoknak ajánlanak, így van ez a politikai és társadalmi rend­szerekkel is, mint Anglia példája mutatja. Churchill nem győzi rá­­disputálni a világra a bolsevizmust, mint az emberi civilizáció és a ke­resztény kultúra legbiztosabb kon­zerváló szerét, az anglikán egyház főtekintélyeivel külön imákat mon­dat Sztálinért, s megtörtént már az is, hogy a bolsevizmusra rátes­tálta az egész kontinens jövőjét, mondván, hogy a demokráciák győ­zelme után itt egyetlen ország se haladhat a maga feje után. Mosz­kvából kell majd tanácsokat kérnie társadalmi rendszerének újjáépítésé­hez, amely természetszerűen a gya­korlatban oly bámulatos eredmé­nyeket felmutató marxi eszmék vezércsalagához igazodik. Miközben azonban a „bibliás ember” így ajánlgatja a bolsevizmust, féltéke­nyen vigyáz arra, hogy a British Empire határai közt gyökeret ne verhessen, ott a liberalizmus birtok­állományát ki ne kezdje, a kapita­lizmust valahogy meg ne sértse. Nemhogy a Sztálinék által meg­fejelt doktrínákat nem tűri az an­gol politikai hatalom, de még a „haladó szocializmust” se, mint egy Madrasban most lefolytatott per, s a benne hozott ítélet bizonyítja. Az Oxford Union egykori elnökét, Kumaramargalam­ot citálták bírói szék elé „törvénytelen kommunista tevékenység” vádjával, s az isten­adta hiába védekezett azzal, hogy ő csupán szocialista, kiszabtak fejére három és félévi börtönt, meg ötszáz rúpia pénzbüntetést. A törvényszék elnöke ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a haladó szo­cializmus egyet jelent a kommuniz­mussal” s ezt a hitet vallani tilos művelt gyarmati brit alattvalók­nak ... Vájjon mit szól a szigorú állásponthoz a moszkvai szövetsé­ges és helyesli-e, hogy a világmeg­váltó elvért bizonyos embereket az angolok lecsukatnak? A cionista színekben nyomtatott fedelű izraelita hetilapban olvassuk a lel­kendező beszámolót Blumenfeld úr karrierjéről, s miközben eltűnő­dünk sikerének egy-egy állomá­sán, nem tudunk szabadulni a gondolattól : mennyire tipikus ez az életút, mily végtelenül jellemző a zsidóság ösztöneire, felfogására, s hogy ennek a Blumenfeldnek sorsá­ban mennyire benne van mindaz, amit könyvtárakra menő tanulmá­nyokkal lehetne megmagyarázni. Blumenfeldünk, mostohának talál*­­ ván e hont, átképeztette magát két* kézi munkásnak, s útnak eredt, zsebében egy hajójeggyel Amerika felé, hogy ott majd farmerként, esetleg a pampákon ökörcsordás­ként újra kezdje életét. De nem ju­tott el az újvilág partjaira, Lissza­bonban rekedt, s ott olyan nyo­morba jutott, hogy végül is el kel­lett adnia a hajójegyét. „A jegy árából vállalkozásba kezdett, önálló­sította magát” — írja a beszámoló, de senki se higyte, hogy a kitűnő férfiú­tán mint átképzett kétkezi munkás, párszáz négyszögöles konyhakertet vásárolt, s ott papri­kát kezdett termeszteni... Nem, még csak napszámosnak se állt be, hanem — lapot alapított, bár ugyancsak a beszámoló szerint soha életében nem volt újságíró. Textilszaklapot csinált, azt is a Délamerika számára s a friss nyomdafestékszagú számokat vitte el a szerkesztő úr helyett a hajó Brazíliába, Paraguayba, meg Ar­gentínába. A délamerikai piacon egymással versengő európai és északamerikai textigyárak mind hirdetnek már Blumenfeld mester újságjában, s természetes, hogy ezek után „legfeljebb csak üzleti útra megy át a tengerentúlra” ő maga. Pár év múlva bizonyára villája lesz már a lisszaboni Rózsa­dombon, törzsasztala az ottani Newyork-kávéház sarokablakánál, autón jár, s előlép a portugál szak­sajtó nagyobbik oszlopává. Hát nem jellegzetes ez az egész karrier, a nyomorral, az eladott hajójeggyel s a Délamerika számára Lisszabon­ban szerkesztett újsággal? KEDD, 1941 DECEMBER 1

Next