Uj Magyarság, 1941. december (8. évfolyam, 275-297. szám)
1941-12-02 / 275. szám
VIMA CIARSAC stadt körüli vizeken német harcigépek elsülyesztettek egy jégtörőt, bombatalálatok súlyosan megrongáltak egy nagyobb szállítóhajót. Légitámadásokat intéztünk Moszkva és Leningrád ellen is. Katonai részről a következőket köztik a német távirati irodával: Azok a német kötelékek, amelyek Rosztov körzetében parancsuk értelmében elhagyták a város területét, hogy a lakosság ellen megindulhasson a szükséges megtorló intézkedés, a légihaderővel együttműködve, hatékonyan és sikeresen visszaverik az erősen tagozott alakzatokban előrenyomuló bolsevista csapatokat. Az ellenséges állásokat, csapatgyülekezéseket és a szovjet jármű oszlopait ezen a vidéken a német tüzérség és a harci repülőgépek olyan eredményes tűzzel árasztják el, hogy a bolsevista veszteségek nehéz fegyverekben és gördülő anyagban még a keleti harctéren is szokatlan mértéket öltenek. A német csapatok nem okozhattak volna ilyen rendkívül súlyos veszteségeket a bolsevistáknak, ha az állítólagos német, „visszavonulás“, amint azt a bolsevista-angol propaganda nevezi, rendetlen és fejetlen lenne. Német közlés a három nagy csatáról Általában jól értesült helyről a következőket közüik a német távirati irodával: Három nagy csata jellemzi a katonai helyzetet: a moszkvai, a rosztovvidéki és az északafrikai Marmorka - sivatagban folyó nagy csaták. Ezekről a csatákról, mivel még folyamatban vannak, egyelőre nem lehet közelebbit mondani. A német hadvezetőségnek eddig mindig az volt a szokása, hogy nagy katonai műveletekről csak akkor közölt részleteket, ha azok már befejeződtek. Mindazonáltal a Moszkva körüli hadműveletek, német felfogás szerint, már eljutottak arra a fokra, amely lehetővé teszi, hogy a közeljövőben részleteket, esetleg közelebbi helymegjelöléseket is közöljenek a nyilvánossággal. A német harci kötelékek ezen a területen jelentős előrehaladást értek el Moszkva irányában, amit pedig az ellenséges propaganda még a közelmúltban is a tél beállta miatt és tekintettel az igen erősen kiépített szovjetállásokra, teljesen lehetetlennek tartott. Ezekkel az eredményekkel szemben alig számítanak a szovjetnek a déli harctéren, Rosztovnál kezdett tehermentesítő hadműveletei. Ezek legfeljebb annyiban jöhetnek számításba, hogy itt maga az ellenség végzi el, erőinek egyenesen elképzelhetetlen mértékű elhasználását. Az ellenség itt erős kötelékeket zsúfolt össze, olyan tartalékokat, amelyeket nyilvánvalóan nagysietve Szibériából és Iránból dobtak erre a harctérre. A szovjet csapatok itt nagy számbeli fölénnyel támadnak. A német hadvezetőség a helyzet bölcs felismerésével kiürítette Rosztovot, hogy könnyebben végrehajthassa az ottani partizánok ellen szükségessé vált megtorló intézkedéseket. Ha most a szovjet ezt a tényt győzelemnek akarjar feltüntetni, akkor ez azt je-lenti, hogy szerencsére megint nem ismeri fel a német szándékokat. A szovjetnek az az eljárása, amellyel győzelmi jelentéseibe Taganrogot is beleveszi, holott az továbbra is szilárdan német kézben van és messze az arcvonal mögött fekszik, ismét csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy, a fejetlenség az orosz hírszolgálatban, ez pedig eddig mindig csak kárára volt az ellenségnek. Német felfogás szerint minden ok megvan rá, hogy ezen a szakaszon is a legteljesebb nyugalommal tekintsenek a dolgok jövő fejlődése elé. Itt is, mint különösen Északafrikában, ahol jelenleg a leghevesebb csata dühöng, az arcvonal mozgásban van. Északafrikában egyáltalában nem is lehet a régi értelemben vett arcvonalról beszélni. Egyikmásik oázis többször is gazdát cserél, de a harc célja nem a sivatag valamelyik zöld sávja, hanem az ellenség megsemmisítése. Az angoloknak igen súlyos veszteségeket kellett elszenvedniük. Nem is lehet szó többé az ellenség nagy, átfogó, egységes, támadó hadműveleteiről, amelyeket távoli, előre kitűzött hadászati célokkal folytat. A tengely haderői ezen a különösen nehéz csatatéren is bebizonyították, hogy övék az elevenebb szellem és az erősebb akarat és hogy nemcsak tartani tudják magukat még számbelileg nagyobb ellenséggel szemben is, hanem a legerősebb támadó szellem hatja át őket. Sokezernyi foglyon kívül három angol tábornok is a németek kezébe került és eddig áttekinthetetlen mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak, így festenek az ellenség győzelmei és ilyen a tengely és szövetségesei katonai helyzete: mind a három nagy csatában a német vezetőség kezében van a kezdeményezés, s a legfontosabb ütközetben, a moszkvai csatában a német csapatok igen jelentős előrehaladást értek el. A felhatalmazási javaslat vitája a képviselőházban Tasnádi Nagy András elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg a képviselőház hétfői ülését, napirenden az appropriációs törvényjavaslat tárgyalásával. Feyér Károly elismerte a kivételes hatalomnak a mai időkben való szükségességét, de nem ért egyet azzal a móddal, ahogyan ezt a kormány gyakorolja. Bródy András kijelentette, hogy a magyar jövő sorsa, ma inkább, mint bármikor, a magyar kormány bölcsességére van bízva. Leszögezte: magyarnak azt az embert érzi, aki magát magyarnak vallja és akit a magyar sorsközösség magyarnak ismer el, a magyar nemzetet pedig a magyaroknak az a tudatos összessége alkotja, akik magukat magyaroknak vallják. A magyar életcél csak egy lehet: nem lehet más, mint az, hogy a magyar nemzet■ fejlődjék, erősödjék és örökké éljen. Hangsúlyozta, meg kell szüntetni azt az úgynevezett kettősséget, a magyar és nemzetiségi kettősséget. A Dunamedencében a magyaron kívül más nemzetiségek, népi csoportok is laknak s ennek a területnek az élettér keretén belül vállalnia kell a magyar nemzetnek a maga életcélján kívül e népi csoportok életcéljának felépítését is. A népi csoportok felnőttek és a magyarral együttmunkálkodást és sorsközösséget akarnak vállalni. Soha nem uralkodott a Kárpátmedencében más, mint a magyarság és ez a magyarság történelmi szerepe. A 620.000 ruszin és az általa lakott terület munkatartalékot és anyagi értéket jelent. Sajnálattal állapítja meg, hogy Kárpátalja gazdasági kincseit és villamosenergiát reprezentáló vizeit eddig még nem értékesítették. A népüket cserbenhagyott, szökevényeknek azt üzeni, hogy jöjjenek ide és itt próbáljanak kiabálni, hogy népük is hallja és kérdőre vonhassa őket. Amit mi tettünk, azt meggyőződésből és tudatosan tettük és tesszük — mondta — mindig népünk érdekeit tartva szem előtt és ezért vállaljuk a felelősséget. A felhatalmazási javaslatot elfogadta. Király József megemlékezett a pénzügyminiszter berlini tárgyalásairól. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy nagy fegyvertársunkkal való tárgyalásaink mindannyiunk javára szolgálnak. A nyúlt hetekben másik nagy fegyvertársunknál volt, ahol nagy megbecsüléssel fogadták és ez a megbecsülés és szeretet a nemzet egészének szól. A világ legnagyobb erkölcsi hatalma, a pápa áldását és atyai üdvözletét küldte a magyar népnek. Minden áldozatot megérdemel a honvédség, amikor az Európát fenyegető ellenség, a bolsevizmus ellen fölvette a harcot és megmentette hazánkat, keresztény kultúránkat, falusi otthonainkat s mindazt, amit őseinktől kaptunk. A szociális gondoskodásra fordított hatalmas összegekkel valóban nagyot fejlődött a szociális gondolat a múlthoz képest. A jubileumi évben Széchenyi is mosolyogva tekint le népére és látja, hogy élni akar és élni is tud. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére is hatalmas összegeket állított be a költségvetésbe a kormány, mint még soha. A magyar nép azt kívánja képviselőitől, akiket a parlamentbe küldött, hogy országépítő munkájában támogassák a kormányt. Neon helyesli, hogy Imrédy Béláék kiléptek a kormánypártból. A Felvidéken 67.000 hold földet adtak új juttatásba, függőben van 70.000 és megerősítésre javasoltak 93.000 holdat Szilassy Béla hangoztatta, hogy új Európa I van kialakulóban, amelyben Magyarország- nak el kell helyezkednie. Ebben a tekintetben nincs különbség aHáz tagjai között, különbség csak abban van, hogy a jelenlegi lelki struktúrával, vagy változott lelki struktúrával menjen-e oda a magyarság. Csehszlovákiában megváltozott a magyarság lelki struktúrája, mégpedig olyan irányban, amely közel van Imrédy programjához. A felvidéki területen 776.009 hold földet osztottak ki a cseh földreform során. Kormánybiztosi működése során új juttatásba adott 67.000 holdat. A feladat végrehajtásánál arra ügyelt, hogy a magyar földműves lakosság igényei maradéktalanul kielégíttessenek. A telepeseknek és maradékbirtokosoknak kiosztott 137.000 holdból annak idején a csehek kaptak 37.000, a szlovákok 100.000 holdat. Kozmáry biztosi működése alatt függőben maradt körülbelül 70.000 hold elintézése. Ezenkívül a helyi bizottságok által büfék,szerzésükre megerősítésre javasolt 19.000 tulajdonos kezén lévő 110.000 holdból el nem intézett 1/3.000 tulajdonos 93.000 holdja. Minden 50, illetve 100 toldas fejük juttatóinél ki kellett kérni a földmívelésügyi kormányzat hozzájárulását. Holtky Károly megállapította, hogy a volt felvidéki párt nemzeti, keresztény és szociális programjának, egyenes folytatása a magyar élet pártja, így természetes, hogy a felvidéki szellem képviselői egybeolvadtak ezzel az anyaországi párttal. Ami Kárpátalját illeti, a ruszin nép soha sem volt olyan kedvező szociális és kulturális körülmények közt, mint most. (Bródy Andrással és Meskó Zoltánnal itt hosszadalmas vitába keveredett, amelynek az elnök vetett véget.) A költségvetést örömmel elfogadta, mert a kormány programja a tettek programja, amely a munkára és nem a régen letűnt aranyborjúra alapozza az ország jövőjét. Részletesen foglalkozott a népnevelés kérdésével. Az oktatást egyszerűbbé kell tenni és a hangsúly a jellemnevelésben legyen. A szórványok gondozása a legnagyobb nemzeti feladatok egyike. Meggyőződése, hogy ennek az országnak a kormányzása békében is bonyolult, háborúban pedig még nehezebb. Mivel azonban a kormány a nemzeti célok megvalósítását eddig is eredményesen szolgálta, feltétlen bizalommal szavazza meg a felhatalmazást. Szinyei Merse Jenő elnök az ülést tíz percre felfüggesztette, majd indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tíz órakor tartsa, napirendjén a felhatalmazási javaslat tárgyalásával. A Ház a javaslatot elfogadta. Az ülés ezzel délután hat óra előtt tíz perccel véget ért. Bővérű, kövér egyéneknek, köszvényes betegeknek és aranyérben szenvedőknek reggelenként éhgyomorra egy-egy, pohár természetes „Ferenc Jószef“ keserűvíz, biztos, alapos és mégis kíméletes hashajtó hatása következtében, gyakran igen jó szolgálatot tesz. Kérdezze meg orvosát! Fotókópia-okmányfénykép. RÁD, Andrássyút 52. Brussolíni-térnél. Telefon: 116-640.* 2 Vannak megbízható elemek és vannak megbízhatatlanok, s az előbbieket az utóbbiakkal szemben előnybenkell részesíteni. A zsidóság, amelyet állítólag ártatlanul „üldözni” kezdenek most az egész világon, egyre több országban, vigasztalódhatok, hogy van még hely, ahol a választott nép fiait a legnagyobb megbecsülésben részesítik, s ahol ők az igazán konstruktív elemek. A demokráciák például mindenki mással szemben az izraelitákat favorizálják ott, ahol még hatalmon vannak, mert az érdekelt fél leghevesebb tagadásával szemben is a zsidóságot tartják, úgy látszik, a maguk érdekei leghűségesebb kiszolgálójának. Az európai országokban ugyan a zsidó közvélemény szemérmesen lesüti a fejét és tagadja, hogy szimpátiái, hajlandóságai arra az oldalra vonzzák, amellyel a fegyverbe állott kontinens élet-halálharcát vívja, sőt a nagyobb hitelesség kedvéért még némi műlelkesedést is megenged, — természetesen elvei fenntartásával, — a korszellem és az új Európa iránt. Az angolok viszont, — holott meglehetősen gyanakvó természetűek, — nyugodtan rábízzák erre a zsidóságra érdekeik védelmét, s itt van például egy hír, amely Izrael fiainak és az angoloknak testvéri szép egyetértését bizonyítja: a Szíriával való kereskedésre senki másnak nincs módja, csak a palesztinai zsidóknak. Egyetlen arab nem kap beutazó vízumot a nemrég okkupált francia gyarmatra, ellenben minden zsidó nyugodtan járhat-kelhet, itt is, meg a többi közelkeleti országban is, úgyhogy a Levante egész kereskedelme a zsidók kezén van már. A pardesz-tulajdonosok, akik eddig szorgalmasan termelték a narancsot, most megint, visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz, amit Európában abba kellett hagyniok: otthagyják az őstermelés zord szépségű és kevéssé jövedelmező virányait, felfektetik a könyveket, újból kalkulálni kezdenek, s a haszonpercenten vitatkoznak ... A kuruzslók maguk csak a legritkább esetben élnek a szerekkel, amelyeket másoknak ajánlanak, így van ez a politikai és társadalmi rendszerekkel is, mint Anglia példája mutatja. Churchill nem győzi rádisputálni a világra a bolsevizmust, mint az emberi civilizáció és a keresztény kultúra legbiztosabb konzerváló szerét, az anglikán egyház főtekintélyeivel külön imákat mondat Sztálinért, s megtörtént már az is, hogy a bolsevizmusra rátestálta az egész kontinens jövőjét, mondván, hogy a demokráciák győzelme után itt egyetlen ország se haladhat a maga feje után. Moszkvából kell majd tanácsokat kérnie társadalmi rendszerének újjáépítéséhez, amely természetszerűen a gyakorlatban oly bámulatos eredményeket felmutató marxi eszmék vezércsalagához igazodik. Miközben azonban a „bibliás ember” így ajánlgatja a bolsevizmust, féltékenyen vigyáz arra, hogy a British Empire határai közt gyökeret ne verhessen, ott a liberalizmus birtokállományát ki ne kezdje, a kapitalizmust valahogy meg ne sértse. Nemhogy a Sztálinék által megfejelt doktrínákat nem tűri az angol politikai hatalom, de még a „haladó szocializmust” se, mint egy Madrasban most lefolytatott per, s a benne hozott ítélet bizonyítja. Az Oxford Union egykori elnökét, Kumaramargalamot citálták bírói szék elé „törvénytelen kommunista tevékenység” vádjával, s az istenadta hiába védekezett azzal, hogy ő csupán szocialista, kiszabtak fejére három és félévi börtönt, meg ötszáz rúpia pénzbüntetést. A törvényszék elnöke ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a haladó szocializmus egyet jelent a kommunizmussal” s ezt a hitet vallani tilos művelt gyarmati brit alattvalóknak ... Vájjon mit szól a szigorú állásponthoz a moszkvai szövetséges és helyesli-e, hogy a világmegváltó elvért bizonyos embereket az angolok lecsukatnak? A cionista színekben nyomtatott fedelű izraelita hetilapban olvassuk a lelkendező beszámolót Blumenfeld úr karrierjéről, s miközben eltűnődünk sikerének egy-egy állomásán, nem tudunk szabadulni a gondolattól : mennyire tipikus ez az életút, mily végtelenül jellemző a zsidóság ösztöneire, felfogására, s hogy ennek a Blumenfeldnek sorsában mennyire benne van mindaz, amit könyvtárakra menő tanulmányokkal lehetne megmagyarázni. Blumenfeldünk, mostohának talál* ván e hont, átképeztette magát két* kézi munkásnak, s útnak eredt, zsebében egy hajójeggyel Amerika felé, hogy ott majd farmerként, esetleg a pampákon ökörcsordásként újra kezdje életét. De nem jutott el az újvilág partjaira, Lisszabonban rekedt, s ott olyan nyomorba jutott, hogy végül is el kellett adnia a hajójegyét. „A jegy árából vállalkozásba kezdett, önállósította magát” — írja a beszámoló, de senki se higyte, hogy a kitűnő férfiútán mint átképzett kétkezi munkás, párszáz négyszögöles konyhakertet vásárolt, s ott paprikát kezdett termeszteni... Nem, még csak napszámosnak se állt be, hanem — lapot alapított, bár ugyancsak a beszámoló szerint soha életében nem volt újságíró. Textilszaklapot csinált, azt is a Délamerika számára s a friss nyomdafestékszagú számokat vitte el a szerkesztő úr helyett a hajó Brazíliába, Paraguayba, meg Argentínába. A délamerikai piacon egymással versengő európai és északamerikai textigyárak mind hirdetnek már Blumenfeld mester újságjában, s természetes, hogy ezek után „legfeljebb csak üzleti útra megy át a tengerentúlra” ő maga. Pár év múlva bizonyára villája lesz már a lisszaboni Rózsadombon, törzsasztala az ottani Newyork-kávéház sarokablakánál, autón jár, s előlép a portugál szaksajtó nagyobbik oszlopává. Hát nem jellegzetes ez az egész karrier, a nyomorral, az eladott hajójeggyel s a Délamerika számára Lisszabonban szerkesztett újsággal? KEDD, 1941 DECEMBER 1