Uj Magyarság, 1942. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

Német tengeralattjárók az északamerikai partok előtt ismét elsülyesztettek hat hajót A légihaderő folytatta megtorló támadásait Anglia ellen és a csütörtökre virradó éjjel Norwich városát bombázta . Északafrikában az erős homokviharok miatt csak felderítő tevékenység folyt Angol bombázók újra támadást intéztek Páris külvárosai ellen Berlin, április 30. Az angolszász hatalmak ellen folyó háborúról a német távirati iroda csütör­tökön délután 2 órakor a véderőfőparancs­nokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott­ alábbi hivatalos jelentését kö­zölte : Északafrikában az erős hóviharok miatt csak élénk kölcsönös felderítő tevékeny­ség folyt. A Földközi-tenger keleti részén egy né­met tengeralattjáró az angol utánpótlási hajózásból elsülyesztett egy vitorlás szállítóhajót. Repülőink éjjel-nappal igen hatásosan bombázták Málta szigetének repülőtereit. Tengeralattjáróink Északamerika keleti partjainál elsülyesztettek hat ellenséges kereskedelmi hajót, összesen 33.000 tonna űrtartalommal és torpedótalálattal meg­rongáltak egy további nagyobb hajót. A német légihaderő folytatta megtorló támadásait Nagybritannia ellen. Az áp­rilis 30-ra virradó éjszaka harci repülő­­gépkötelékeink jó látási viszonyok köze­pette támadást intéztek Norwich városa ellen. A város központjában és ipari be­rendezéseiben nagy kiterjedésű tüzeket és erős robbanásokat figyeltek meg. Ellenséges repülők légitámadást intéz­tek Páris külvárosai ellen. A ledobott bombák nagyobb károkat idéztek elő a lakóházakban és áldozatokat követeltek a polgári lakosság köréből. Egyedül szálló angol repülőgépek zavaró repüléseket vé­geztek az északném­et partok fölött. Két angol repülőgépet lelőttünk. Róma, április 30. A Stefani-iroda csütörtökön délután 2 órakor az olasz főhadiszállás következő hivatalos jelentését­­tette közzé: A kirenaikai arcvonalon járőreink a heves homokvihar mellett is élénk fel­derítő tevékenységet folytattak. Repülőink sikeresen támadták Tobruk kikötőjét és az erődtől nyugatra géppuskatűz alá vet­tek ellenséges gépjármű-táborhelyeket. Német vadászgépek lelőttek egy Curtiss­­repülőgépet. Erős német és olasz légikötelékek ismé­telten bombázták Málta szigetét és nagy pusztításokat okoztak. Egy olasz felderítő repülőgép, amely hajókaravánt kísért a Földközi-tenger középső részén, diadalmasan visszaverte három Bristol-Blenheim-gép támadását és egyiküket súlyosan eltalálta. Az olasz gép, amely a harc során megsérült, fe­délzetén három sebesülttel visszatért tá­maszpontjára. I Norwich tűzoltói segítséget kértek Berlin, április 30. Katonai helyről közült a német távirati irodával, hogy német harci repülőgépek szerdán és a csütörtökre forduló éjszaka nagykiterjedésű felderítő utakat tettek az angol szigetország fölött. A repülők a­ többi között értékes felvételeket készítet­tek Norwichról és Yorkról. A felvételek meggyőző erővel bizonyítják a német meg­torló támadások rendk­üli hatásosságát. Valamennyi német repülőgép sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Stockholm, április 30. Az egyik amerikai hírszolgálati iroda londoni jelentése szerint a német légihad­erő megtorló hadműveletei során a csü­törtökre virradó éjszaka és csütörtökön hajnalban támadást intézett Keletanglia egyik városa ellen. Angol közlés szerint a támadás „súlyos“ volt. Az okozott ká­rok és az áldozatok számának nagyságá­ról még nem érkeztek jelentések, a helyi tűzoltókötelékek azonban kénytelenek vol­tak segítséget kérni a környező helysé­gekből. Rostock, április 30. Hildebrandt birodalmi helytartó, Meck­lenburg körzetvezetője, felhívást intézett Rostock lakosságához s köszönetet mond a lakosságnak a város lakónegyede ellen intézett angol légitámadás alatti hősies magatartásáért. A körzetvezető kiemeli a párt és a rendőrség néhány vezetőjének nevét, aki a támadás alatt hallatlan bátor­ságról és szolgálatkészségről tett tanú­ságot. Kopenhága, április 30. A csütörtökre virradó éjszaka angol gépek repültek be Dánia fölé. Az egyik gépet lelőtték, egy másik kétmotoros gép pedig Északschleswigben kényszerleszál­lást hajtott végre. Mint közlik, a vasár­napra virradó éjszaka Tinglefftől délre lezuhant négymotoros bombázógép legény­ségének egyik tagja a kórházban belehalt sérüléseibe. Sok halott és sebesült Páris külvárosaiban Vichy, április 30. Angol repülők szerdán este Páris észak­­nyugati részére bombákat dobtak. Sok ház részben rombadőlt. Egy kórházat is elta­láltak. Az első jelentések szerint mintegy 40 ember meghalt, sok megsebesült. Egy angol repülőgépet lelőttek. Két pilótája életét vesztette. A Páris környéke ellen intézett újabb angol légitámadás áldozatainak számáról csütörtökön délután a következő adatok váltak ismeretessé: Seine megyében 18 halott és 60 sebesült, Seine et Oise megyé­ben 34 halott és 40 sebesült. A párisi külvárosok ellen intézett újabb angol légitámadás során a csütörtökön délutánig történt megállapítás szerint n­él támadó repülőgépet lőttek le. r'taW rtL^ANf " Sil"“r” Ára 12 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA wr El«« CZPRk­F«ZTr,. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 8.30 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 0.30 PENGŐ FELE OS O.­­^rSWi­.(^\ BUDAPEST, MTI., JÓZSEF­ KÖRET 5. FÉLÉVRE 18.60 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA IMN­ flTAY I CT u á || TELEFON: 1-464-30, 1-464-28, 1-464-30 ÉS KÖZNAPON 13, VASARNAP 24 FILLÉR "■ ■ M ■ 19 1 VHN­ 1-144-00, POSTACSEKKSZAMLA 6500 A MADAME UTRAKÉL írta: Sulyok István A Madame a nyilvánosság előtt eddig csak olyan kérdéseknek szentelt figyelmet, amilyenekkel a vezető állam­férfiak asszonyai szoktak foglalkozni: gyermekmenhelyeket nyitott meg, női mozgalmakat irányított, a Vöröske­reszt munkájában segített és más ha­sonló népjóléti kérdésekkel bajlódott. Mindenki tudja azonban nemcsak Kí­nában, hanem szerte az egész világon, hogy Madame a legbefolyásosabb sze­mélyiség, sőt irányító és döntő tényező abban a Kínában, amely fölött Csang­­kajsek marsall, a férje uralkodik. A szikár, szokatlanul magas termetű és szúrósszemű kínai államfő és gene­ralissimus életének társát, Sung-Mei- Ling asszonyt a világ legokosabb, leg­műveltebb emberének tartja. Azonfelül azonban valósággal imádja, lankadat­lan rajongással veszi körül. Nagy be­folyását így könnyű megmagyarázni, különösen ha még azt is tudjuk, hogy Csangkajsek semmiféle világnyelven nem beszél és nem ért, csak kínaiul és japánul. Felesége tolmácsolja még azo­kat a beszélgetéseket is, amelyeket az ausztráliai Donalddal, több évtizedes politikai és gazdasági tanácsadójával szinte naponként folytat, nem is szólva a külföldi követekről és rendkívüli küldöttekről. Minden hír tehát és ese­mény, minden üzenet és ajánlat, mely a világ más részeiről érkezik hozzá, feleségén keresztül, a szenvedélyes és elfogult, szép és kedves Sung-Mei-Ling asszonyon keresztül szűrődik át hozzá s kap helyet ítéleteinek, döntéseinek formálói között. Ennek a karcsú, kicsiny és törékeny asszonynak az egyénisége és gondolat­­világa így valósággal világtörténelmi tényezővé lett, de mindenesetre döntő szerepet játszik Ázsia új rendjének és általános politikai helyzetének kiala­kulásában. A kelet-ázsiai háború nagy fordulatainak, a burmai helyzet végze­tes kialakulásának kellett bekövetkez­nie, hogy Sung-Mei-Ling, akinek a neve magyarul „gyönyörű hangulatot“ jelent, előlépjen és ahogyan mondani szokás, a történelem ítélőszéke előtt is vállalja ezt a felelősségteljes szerepet. Alig néhány napja, hogy éles és kímé­letlen politikai levelet tett közzé a ve­zető amerikai folyóiratnak, a Newyork Times Magazine-nak, hasábjain. Ebben a levélben, mondhatni, megvető hangon ír arról, hogy az angolszász hatalmak­nak és szövetségeseiknek fehérbőrű katonái mily hamar teszik le a fegy­vert a japán hadsereg katonái előtt s milyen könnyűszerrel adják meg ma­gukat. Keserű, türelmetlen és fölé­nyes lesz a hangja, amikor azt az állí­tást kockáztatja meg, hogy ezt a kí­nai hadak még egyszer sem tették meg, hanem mindig az utolsó emberig küzdöttek. E kellemetlen vádirat ha­tásáról mit sem tudunk, de különö­sebb súllyal nem eshetett latba, mert a szép és hatalmas kínai asszonynak azóta még jobban megromlott a „han­gulata“ s most nem vár már sem­mit a szövetségeseitől, hanem maga lép a tettek mezejére. A legújabb táv­iratok azt jelentik, hogy Sung asz­­szony a burmai kínai csapatokhoz re­pült, őket személyesen akarja erőtelje­sebb ellenállásra, végső kitartásra és a bimb­ai útnak megvédésére buzdí­tani, hogy a csungkingi Kínának ez a hátsó kapuja ne csapódjon be végleg és ne szakadjon be az utolsó csatorna is, amelyen fegyver, ezüst és arany ömlött eddig az országba s fűtötte a kínai ellenállást. Mivel pedig ismeri a maga népének azt a végzetes gyöngé­jét, amit az anyagi javak dolgában mutat, a táviratok szerint ötvenezer rúpiát vitt magával s ezzel a nem túl­ságosan nagy összeggel akar különö­sebb nyomatékot adni lelkesítő szavai­nak s általában személyiségének. Ha a jelek nem csalnak, a Madam,­ már későn érkezik. A kínai hadosztályo­kat a csodálatos gyorsasággal előtörő japánok már átkarolták s nemcsak a burmai úttól,­ hanem az angol utánpót­lástól is elvágták. Beláthatatlan ka­tonai katasztrófa körvonalai bontakoz­nak ki India legfontosabb bástyájának, Burmának történelmi fővárosa, Manda­lay körül. Lashionak, a nagyfontosságú új gócpontnak külvárosaiban már japán hadak állanak, ez pedig azt jelenti, hogy a töméntelen amerikai hadianyag, ame­lyet Rangoon kikötőjéből sok-sok ezer amerikai gépkocsi s a vonatok hosszú sora szállított nagy kínnal és nagy hir­­telenében ide, ahol a vasút véget ér és az összekötő autóút kezdődik,­­ vagy megsemmisül vagy pedig a japánok kezére kerül. Ez a végső vereség kezde­tét jelenti nemcsak annak a tizenkét­­tizennégy egyébként is gyengén fel­szerelt kínai hadosztálynak, mely a japán fölénnyel és tökéletes felszerelés­sel reménytelenül viaskodik, hanem Csangkaj sek egész ellenállásának is. Ezt a lehetőséget pedig nem a tengely­­hatalmak, hanem angol és amerikai szakírók jellemezték úgy, hogy annak az egész nagy világmérkőzés eldőlésére végzetes és döntő befolyása lehet. Ha ez valóra válik, ebben a szomorú végben a romlásnak és pusztulásnak szellemét a Madame-nak kell vállalnia. Ennél a pontnál válik kísérteties jel­képességgé ez az idegen, annyira nem kínai hangzású elnevezés, amellyel Sung- Mei-Ling asszony egyéni tekintélye és politikai szerepe nemcsak külföldi diplo­maták és politikusok számára, hanem egész Ázsia vezető köreiben fogalommá nőtt. Ez az erélyes és nagyeszű fehér­nép két idősebb nővérével együtt az Egyesült Államokban született és ott is nevelkedett. Édesatyja mint kicsiny gyermek vándorolt ki amerikai földre s ott vagyont és műveltséget tudott szerezni magának. Annyira amerikai lett, hogy még a nevét is hozzáidomí­totta a környezetéhez s a szellemhez, amelyet ott magába szívott. Charles Jones, Soong formában írta a nevét, baptista keresztény lett és mint baptista hittérítő került vissza hazájába, ami­kor megszedte magát. (Érdekes, hogy maga Csangkajsek is felesége is apósa hatására ma már baptista keresztény.) Származását és életének korai kor­szakát homály fedi. Annál világosabban áll azonban a nyilvánosság előtt mindaz, amit második kínai élete alatt művelt és elért. A Soong-dinasztia, ahogyan nevezik, már a japán közbelépés előtt is a legnagyobb hatalom s a legnagyobb befolyás volt Kínában, azokon a része­ken is, amelyek azóta Japán befolyás alá kerültek. Ez a hatalom pedig abban a mértékben nőtt, ahogyan Csangkajsek kínai birodalmának határai egyre szűkebbre szorulnak. Ebben a csodálatos emelkedésben Sungnak, a dinasztia megalapítójának

Next