Uj Magyarság, 1942. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-02 / 123. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGT HÓNAPRA UTT­K­'r fi« «7PRKF«ZTfI. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 8.20 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.30 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VOL. JÓZSEF-KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 18.00 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA ZWIN­­STAY ISTVVÁN (*­TELEFON: 1-164-20, 1-464-38, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 13, VASARNAP 24 FILLÉR ■»-WÍM¥ 19 I WHN­ 1-444­00, POSTACSEKKSZAMLA 6500 Rommel csapatai Északafrikában áttörték az angol vonalakat A német haditengerészet és légihaderő májusban 170 angol­szász hajót sü­lyesztett el, összesen 924.000 tonna tartalommal A charkovi csata befejezésével a szovjet frontnak ezen a részén igen kedvező új helyzet alakult ki a szövetséges csapatok számára A német véderőfőparancsnokság a charkovi csata hatalmas eredményeit összefoglaló zárójelentésének kiadása után kilépett eddigi tartózkodó maga­tartásából s a csata tervezésének, a katlan kialakításának és Timosenko seregcsoportjának teljes megsemmisíté­séről oly megkapó részleteket közöl, amelyek önmagukban is elegendőek arra, hogy megbizonyosodjunk egy tényről: a vörös hadsereg képtelen lesz annak a döntő rohamnak ellenállani, melynek a célja a háborúnak Európa,­­földjéről való kiküszöbölése. A c­arkovi csata térképének közre­adásával egyidejűleg foglaljuk röviden össze e csata négy szakaszát. Az első rész az előkészítés és a fel­vonulás szakasza volt. A német közel­és távolfelderítés már abban az időpont­ban igen értékes anyagot szolgáltatott Bock vezértábornagy törzshadiszállásá­­nak, mikor az ellenség előkészületei még csak megindulóban voltak. Az ellenfél szándékai minden leplezés és ravasz cselfogás ellenére is igen hamar fel­­ismerhetőkké váltak. Az ellenség fel­vonulása Keres félszigetén és a Donec­­től keletre folyt le. Az ellenség támadó zömének seregtestei Charkovtól mint­egy 200 kilométerre délkeletre és 100 kilométerre északkeletre lévő térségben gyülekeztek. A legfelső német vezetés az egyre szaporodó jelek alapján tisz­tán látta, hogy ezek a felvonulási terü­letek, melyeket egyre nagyobb ellensé­ges tömegek töltöttek meg, hatalmas arányú bekerítő hadműveletek kiinduló­pontjai s ezeknek a hadműveleteknek az a célja, hogy a szovjet a Donec-vidék ipari központjait s a termékeny ukrajnai síkságot visszafoglalja. Mielőtt még a légi felderítés leleplezte volna a szovjet tényleges katonai szán­dékait, már ismeretesek voltak ezek az elgondolások a legfelsőbb német veze­tés előtt. A német vezérkar megtette intézkedéseit és ezeknek az intézkedé­seknek megtétele annál könnyebb volt, mivel az ellenség szándékainak felis­merése kezére játszott a német táma­dási tervnek. Hogy még jobban meg­erősítsék az ellenfelet szándékainak megvalósításában, a német arcvona­lon „meggyengítették“ azokat a helye­ket, amelyeket szovjet részről valószí­nűleg áttörési pontnak szemeltek ki. Csupán azok a bizonyos állások voltak ez alól kivételek, amelyek az ellen­sé­ges támadás gyanítható irányának az oldalában voltak. Ezeket az oldalpon­tokat olyan messze helyezték el egy­mástól, hogy a német vezetés nagy te­ret engedjen az ellenséges tervek ke­resztülvitelére. Már ekkor, az előkészí­tés és a felvonulás során elhatározták minden nagyszabású ellenséges hadmű­velet teljes megsemmisítését. A második szakasz a keresi csata volt. Az ellenség a keresi térből akarta a bekerítő harapófogó egyik szálát el­indítani, azonban már akkor szétver­ték a német csapatok az ellenséget, mikor még javában folyt a felvonu­lása. Tudjuk, hogy a keresi har­cok so­rán a szovjet mindhárom támadó had­seregét elvesztette. Timosenko tervei összekuszálódtak. Most már a harapó­fogó másik szárát Charkov környékén olyan időpontban kellett mozgásba len­dítenie, amelyet a keresi győzelem bir­tokában a német hadvezetőség diktált. A harmadik szakasz a c­arkovi csata. A német vezérkarnak legna­gyobb gondja az volt: engedi-e Timo­senko, hogy tervezett hadműveletei számára a német hadvezetőség írja elő az időpontokat. Várjon harapó­fogója erős déli szárnyának szétzú­zása folytán lemond-e terve további végrehajtásáról s így a német és szö­vetséges csapatoknak a tervezett időpont előtti harcbavetése nem lesz-e hiábavaló hadműveletek kiinduló pontja? Május 12-én még a hajnali szürkület előtt a német vezérkar egy csapásra mentesült ettől a gondtól. Bock vezér­tábornagy főhadiszállásán fellélegzet­tek, amikor Kleisthez és Paulushoz in­tézett rövid és rejtélyes rádióüzenetek­ben a megbeszélt parancsokat továbbí­tották. Körülbelül azon a szakaszon, amelyet északról Balakb­a, délről Ale­­xandrovszka helységek határolnak, a pa­rancsnak megfelelően a támadó szovjet­­hadosztályok számára a német és szö­vetséges seregtestek rést nyitottak, mégpedig kemény harc közben, nehogy az ellenfél esetleg arra a gondolatra jusson, hogy itt tervszerű eljárásról van szó. Hatalmas szovjet ék tört előre Izjum térségén és a Donecen át egészen Krasznográdig. A mintegy száz kilo­méter hosszú résnek ezen a végén a szovjet gépesített egységei a szervezett védelem gránitfalába ütköztek. Char­kovtól északra Volcsanak területén kö­rülbelül Pecsenegig szintén nyitottak egy kaput a támadó szovjet egységek számára. A bekövetkező bekerítés során itt kitűnt, hogy az ellenség nagy táma­dását csak a Charkovtól délre eső terü­leten akarta védeni azzal a nyilvánvaló hadműveleti céllal, hogy a nagyváros körül kialakítandó gyűrűt teljesen be­zárhassa. Sztari Szaltov mellett ezt a csoportot is az a sors érte utól, amely délen Alexejevszkoje szűkebb területén már fenyegetni kezdte Timosenko há­rom hadseregnyi csoportját. Negyedik szakasz: a teljes győzelem kivívása. Kleist vezérezredes páncélos hadserege az Izjum mellett történt első szovjet betörés helyétől délre eső térség­ről előretörve, felvette a kapcsolatot Paulus vezérőrnaggyal, a Charkovtól közvetlenül délkeletre eső területről előrerontó páncélos hadsereg parancs­nokával. Mindkettő a nagy szovjet­ek hátában mintegy 80—100 kilom­ ötév­nyire találkozott páncélos hadserege élén. E hadműveletek befejeztekor, má­jus 24-én az ellenséges csapatok zömét bekerítettnek lehetett tekinteni. A Krasznográd mellett álló ellenséges részek súlyos helyzetüket ekkor hirte­len felismerték és érezték, ha valamit még meg akarnak menteni, akkor min­denáron és azonnal vissza kell vonul­­niuk. Ezek a szovjetkötelékek felismeré­sükkel már elkéstek és súlyos harcok közepette csak Alexejevszkoje térségéig juthattak el: az arcvonalon nyitott rés kapuja becsapódott mögöttük. Löhr vezérezredes és Pflugbeil repülőtábor­nok légikötelékei elhomályosították az eget s zúrták, csépelték, verték a mind halálosabb szorítású gyűrűbe fogott vö­rös seregeket. Május 29-én Timosenko­­Tit csapatainak félmillió embere ezen a térségen vagy elesett vagy megsebesült vagy pedig a németek fogságába került. A tizennégy páncélos dandárból egyet­len páncélos sem menekülhetett. Hét lovashadosztály lovai, amennyiben nem pusztultak el, vadul száguldoztak a há­rom megsemmisített hadsereg roncsai között. Ezen a területen, amely talajánál fogva a páncélos kötelékek küzdelme számára megfelelt, zajlott le a történe­lem legnagyobb páncélos csatája, itt ütköztek meg a világ legnagyobb páncé­los hadseregei. A számtalan páncél­­jármű hernyótalpától felszántott terü­let most köröskörül a pusztulás képét mutatja. A sokat dicsért angliai és északamerikai harckocsik összelőve, a német bombák t­alálatai után kigyul­ladva, szétszórt játékszerekként hever­nek szerte-széjjel. Csaba Német hadijelentés a szovjet front harcairól Berlin, június 1. A keleti front harcairól kiadott vasár­napi hadijelentés így szólott: A keleti harctér középső és északi szaka­szán saját helyi támadó cselekményeink sikerrel jártak. A mögöttes területen magyar kötelékek két hétig tartó harcokban megsemmisítet­tek erősebb bolsevista bandákat. Az ellen­ség ennek során sok foglyon kívül több mint 4300 halottat, 21 löveget, 97 gránát­­vetőt és géppuskát, valamint nagy tömeg kézi tűzfegyvert és lőszert vesztett. A Charkov körüli csatában egy h­orvát ezred különösen kitüntette magát. Hétfőn délután 2 órakor a német táv­irati iroda a véderőfőparancsnokságnak a­­ Jührer főhadiszállásáról kiadott követ­ező újabb hivatalos jelentését közölte: A keleti arcvonalon sikeres helyi táma­dásokat hajtottunk végre. Az ellenség elszigetelt támadásait visszavertük. Légihaderőnk nagy hatással támadta Szebasztopol városának, valamint a kikö­tőnek katonai célpontjait. A murmanszki vizeken zuhanóbombázó repülőgépeink két nagy teherhajót bomba­­találattal megrongáltak. A Führer a charkovi csatában kiválóan harcolt dunántúli honvédkötelékek parancsnokát az I. osztályú vaskereszttel tüntette ki A legénység közöl eddig 150-en kapták meg a II. osztályú vaskeresztet Azon az arcvonalon, amelyre a charkovi csata küzdelmei nem terjedtek ki, vitéz honvédeink a bolsevisták minden támadását visszaverték A Magyar Távirati Iroda jelenti: Katonai körökből nyert értesülés sze­rint a c­arkovi csata befejezésével az arc­vonalnak ezen a részén igen kedvező új helyzet alakult ki. Az a hatalmas ered­mény, amelyről a német hadijelentés rész­letesen beszámolt, egyébiránt kellőképen érzékelteti a nagy győzelem arányait és annak roppant jelentőségét. A charkovi bekerítő csatában oly ki­válóan harcolt dunántúli kötelékek pa­rancsnokának, Abt Ottó vezérőrnagynak a német birodalom vezére és kancellárja, az I. osztályú német vaskeresztet adomá­nyozta, amelyet ünnepi külsőségek között adtak át a kitüntetett magyar tábornak.

Next