Uj Magyarság, 1942. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

SZERDA, 1942 JÚLIUS 1 használja ki, hogy megsemmisítse az út­jába kerülő ellenséget. Bir­el Hacheim, Tobruk, vagy Marsa Matruk neveknek itt csak annyiban van jelentőségük, hogy ezekkel jelölik meg a mérföldköveket azon az úton, amely az angolok közelkeleti ka­tonai uralmának letöréséhez vezet. A nagynémet vezérkarban az északafrikai hadműveleteket nem önmagukban, össze­függés nélkül ítélik meg, hanem azokat beállítják a három hatalom hadászatának nagy keretébe. Ez a tény késztette ma a katonai köröket arra az utalásra, hogy 1939 óta valamennyi hadjáratban meg­nyilvánult az a forradalmi hadműveleti elgondolás, hogy messze kiterjedő átkaro­lásokkal mindig az ellenség egész erejé­nek megsemmisítésére törekedtek és mi­ként az egyes hadjáratok igazolják, ezt el is érték. Ezzel összefüggésben különösen figye­lemreméltó a német véderő főparancsnok­ságának az a vasárnapi jelentése, amely 107.000 tonna térfogatú kereskedelmi hajó elsülyesztéséről számol be. Ha Churchill és Roosevelt az egész helyzetet az ő szempontjukból most „jobbnak“ tartják, mint a múlt év vége felé, a felfogásukkal szemben állanak a következő tények: a hármashatalmi egyezményhez tartozó or­szágok 1941 december óta 1942 júniusig hat és félmillió tonna térfogatú angol és északamerikai hajóteret sü­lyesztettek el, továbbá az ellenség hajóállományát több csatahajóval és repülőgépanyahajóval, legalább egy tucat cirkálóval és több mint száz rombolóval, kísérőnaszáddal, őrhajó­val és más kisebb hadijárművel csökken­tették azáltal, hogy ezeket a hajókat megsemmisítették. Abban az időszakban, amelyről Churchill és Roosevelt szólott, Anglia és az Egyesült Államok a távoli keleten a japán véderő tevékenysége folytán több mint 2,7 millió négyzetkilométernyi területet vesztettek el. Ugyanekkor az ellenség légi fegyverneme 12.000 repülőgépet vesztett, hozzászámítva a németek által megsemmisítettt 4000 szov­jet repülőgépet. A német és a szövetséges csapatok az európai keleti arcvonalon több mint 500.000 foglyot ejtettek, nem is szólva az Északafrikában fogságba került 57.400 angol katonáról. Amíg Churchill és Roose­velt így beszél, a világban már visszhangza­nak a kelet elülső részén levő angol hatalmi pozíciókra mért első pörölycsapások. Kairó nyílt város? Angol katonaság őrzi az egyiptomi miniszterelnökséget és a királyi udvart Ritchiet előbb Auchinleck, aztán Churchill menesztette Isztanbul. június 30. Isztanbulban olyan hírek terjedtek el, hogy Kairót nyílt városnak nyilvánítják­. Nem­ látszik azonban valószínűnek, hogy Nahaz pasa ebben az ügyben eljárna az angoloknál, mert emlékezetes, hogy Ali Maher pasának 1940-ben éppen ezért kel­lett lemondania. Amszterdam, június 30. Churchill angol miniszterelnök kedden kijelentette az alsóházban, hogy nem áll szándékában semmiféle nyilatkozatot tenni arról a súlyos csatáról, amely jelenleg Egyiptomban dúl. Stockholm, junius 30. Londoni távirat szerint Churchill beje­lentette, hogy Auchinleck tábornok veszi át a 8-ik angol hadsereg parancsnokságát Ritchie tábornok helyett. Közölte Churchill azt is, hogy Auchinleck volt az, aki tu­datta a kormánnyal elhatározását, hogy átveszi a 8-ik hadsereg parancsnokságát, a kormány pedig rögtön megadta hozzá­járulását. Kairó, június 30. Hivatalosan közlik, hogy az angol csa­patok hétfőn kiürítették Marsa Matrukot. Róma, június 30. Azok a jelentések, amelyek a kairói és damaszkuszi arab rádió útján kerültek nyilvánosságra, rendkívül sötét képet nyújtanak a tengelyhatalmak nagy eredmé­nyei által előidézett egyiptomi belpolitikai válságról. Az angolok minden erejük latbavetésével megkísérlik, hogy Kairóban valamiféle, katonai diktatúrát tartsanak fenn, amelyből mind a kormányt, mind a királyt teljesen kikapcsolták. Erre mutat elsősorban az a tény, hogy a miniszter­­elnökség, ahol az egyiptomi kormány ál­landó készenlétben tanácskozik, az egész királyi udvar, a posta, távíró és rádió pén­tek óta angol katonák őrizete alatt áll. A külfölddel való telefon- és rádió­kapcsolat megszűnt, az újságokat előzetes cenzúra alá vetették, még az angol tulaj­donban lévő Egyiptien Mail és a degaul­­leisták orgánuma is a legszigorúbb ellen­őrzés alatt áll. A nem angol nemzetiségű állampolgároknak megtiltották a kiuta­zást, ami különösen az Alexandriában, Port Saidban és Kairóban lakó zsidókat érinti súlyosan, akik Szaudi-Arábiába szeretné­nek menekülni. Az egész országban a sö­tétség beállta után nem szabad magánautó­nak közlekedni. London, június 30. A kairói angol főhadiszállás továbbra is azon fáradozik, hogy Marsa Matruk elvesztését önkéntes kiürítésnek tüntesse fel. Ennek ellenére azonban Londonban nem ismerik félre a helyzet komolyságát, amelyet a tengelycsapatok a Nílusdelta felé való előretörése előidézett. Londonban igen valószínűtlennek tekintik, hogy Alexandriát, mint flottatámaszpontot hu­zamosabb ideig tarthatják, jóllehet remé­lik, hogy a korszerűen kiépített erődíté­sek segítségével a várost eredményesen védelmezhetik a tengelycsapatokkal szem­ben. Valószínűn­­ek tartják azt is, hogy a beérkezett csapat­erősítések és páncélos osztagok ismét helyreállítják az egyen­súlyt az angol és a tengelycsapatok kö­­zött. Több helyről burkoltan rámutatnak arra, hogy a jelenleg utóvédharcokkal el­foglalt Auch­inleck tábornok még néhány ütőkártyát tart a kezében. Hogy ezek az ütőkártyák miben állanak, erről még nem nyilatkoztak. Szinte valamennyi kairói angol hírlap­­tudósító egybehangzóan megállapítja, hogy az angol páncélos harckocsik nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is a német harckocsik alatt maradnak. A Times tu­dósítója behatóan vizsgálja a líbiai had­járat fejleményeit és azt írja, hogy az ember mindinkább arra a meggyőződésre jut: az angol visszavonulás azon a téves taktikai feltevésen alapult, hogy az angol páncélos harckocsik eléggé mozgékonyak és tüzelőképesek. Végül azonban bebizo­nyosodott, hogy az angol gépesített osz­tagok alulmaradtak. A Times katonai munkatársa a lap kedd reggeli számában hosszabb cikkben foglal­kozik Alexandria elvesztésének lehetőségé­vel. A cikkíró abból indul ki, hogy Marsa Matruk elfoglalása után Alexandria és a Szuezi-csatorna immár a veszélyes övezetbe került és felveti a kérdést, hogy vájjon mi történjék azokkal a francia hadihajókkal, amelyek Franciaország összeomlása óta az alexandriai kikötőben horgonyoznak. Alexandria kikötőjében egy régi francia csatahajó egy féltucat cirkáló és kisebb egységek horgonyoznak. A cikkíró véle­ménye szerint nem valószínű, hogy az an­golok ezeket a francia hadihajókat áten­gednék az ellenségnek. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy az angol főparancs­nokság mit szándékozik tenni a hajókkal. Lehetséges ugyan, hogy elszállítja azokat Alexandriából, de az sincs kizárva, hogy a hajókra elsülyesztés vár. Természetesen kérdéses, hogy miképpen reagál majd ezekre az intézkedésekre a vichyi kormány. Berlin, június 30. Marsa Matruk elfoglalása alkalmával megtalálták Auchinleck tábornoknak, az angol csapatok főparancsnokának, paran­csát, amelyet az egyiptomi és a közép­keleti csapatok főhadiszállásának csoport­­vezetőihez és osztályvezetőihez, valamint az alájuk rendelt parancsnokságokhoz in­tézett. A parancs a következőket mondja Rommelről: „Rommel barátunk nem valami földön­túli erővel bíró „fekete ember“, csak eré­lyes és tehetséges, ez az egész. Egészen közönséges német tábornok ő, akiről nem kellene oly sokat beszélni. Felkérem tehát Önt és az összes parancsnokokat, hassanak oda, hogy ne „Rommelről“, hanem általá­ban az „ellenségről“ beszéljünk. Erre lélek­tani szempontból szükség van, mert kü­lönben a csapatok körébe erősítik azt a be­nyomást, hogy Rommel valóban csodákra képes férfi, földöntúli erők birtokában és legyőzhetetlen.“ Ennek a 23.338/6. számú parancsnak, amelyben Auchinleck igyekszik gyengíteni Rommel győzelmének az angol hadsereg katonáira gyakorolt hatását, az utóirata szó szerint így szól: „Egyáltalában nem irigykedem Rommelre.“ .3. n magyarság _____ F­OOP­E­P­O­D­Q­L. A német hadosztályok keletről is betörtek Szebasztopol belső erődövébe A volt volhhovi katlanban egyre emelkedik a szovjet­foglyok száma . A Donec-medencében összeomlot­tak a bolsevisták erős helyi támadásai Mannerheim tábornagy a Führer főhadiszállásán Berlin, június 30. A keleti front harcairól a kettős ünnep alatt a véderőfőparancsnokság a Führer főhadiszállásáról különjelentést adott ki, amely így szólott: .Ez év februárjában a második szovjet­orosz roham­hadseregnek, valamint az 52-ik és 59-ik szovjetorosz hadsereg ré­szeinek sikerült a befagyott Volhhovon át az Ilmen-tótól északra előretörve, mély öblöt létesíteni a német elhárító arcvo­nalba. A hadsereg és a fegyveres SS csa­patai — velük együtt spanyol, holland, és flamand önkéntes kötelékek — Lindemann lovassági tábornok parancsnoksága alatt Keller vezérezredes légirajától kiválóan támogatva, hónapokon át tar­tó elkesere­dett harcokban a legnehezebb időjárási és terepviszonyok mellett ezeket az ellensé­ges hadseregeket előbb elvágták mögöt­tes összeköttetéseiktől, majd mindjobban összeszorították és vasárnap végleg meg­semmisítették. Ezzel meghiúsult az ellen­ség nagyszabású áttörési támadása a Vol­hhovon át, amely támadás célja Leningrad tehermentesítése volt és e támadásból az ellenség súlyos veresége lett. E kemény harcok legnagyobb terhe a gyalogságra és az utászokra hárult. Az ellenség vesz­tesége az eddigi megállapítások szerint 32.759 fogoly, 649 löveg, 171 páncélos harckocsi, 2904 géppuska, gránátvető és géppisztoly, valamint sok más hadianyag. Az ellenség véres veszteségei sokszorosan felülmúlják a foglyok számát. Kedden délután 2 órakor a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott követ­kező szokásos napi hivatalos jelentését kö­zölte . A Szebasztopol ellen folyó támadás so­rán a német hadosztályok északról átkel­tek a Szevernaja-öblön és a várostól ke­letre, noha az ellenség makacs ellenállást fejtett ki, betörtek a belső erődövbe. A szovjet ellentámadások hatástalanok ma­radtak. A keletről indított támadásban a román kötelékekkel együttműködve elfog­lalták a vidéket uraló Sapun-magaslatot. Erős harcirepülőgép-kötelékek összetörték a Sapun-magaslat ellenséges erődberende­zéseit és a szovjet­ csapatösszevonásokban súlyos veszteségeket okoztak. Keresnél egy 18 hajóból álló ellenséges hajóköteléknek a szoroson át megkísérelt előretörését eredményes tüzérségi tűzzel meghiúsították. A Donec-medencében az ellenség tüzérségtől és légierőtől támoga­tott helyi támadásai nagy ellenséges vesz­teséggel omlottak össze. A volt volhhovi katlan területén folyó tisztogató hadmű­veletek során több szétszórt ellenséges erőcsoportot semmisítettünk meg és to­vábbi 1100 foglyot ejtettünk. Az ellenség­nek a Volchov-hídfő ellen intézett ismé­telt támadásai kemény harcok után a tü­zérségtől és légierőktől hatásosan támo­gatott gyalogság makacs ellenállásán meghiúsultak. E harcok során 21 ellensé­ges páncélost megsemmisítettünk és teli­találatokkal több üteget harcképtelenné tettünk. A finn tengeröböl vizein harci repülő­gépeink elsülyesztettek egy ellenséges gyorsnaszádot, két kisebb hadijár­űvet pedig megrongáltak. A Kola-öbölben két szovjet kereskedelmi hajót nehéz űrmé­retű bombákkal eltaláltunk. A Führer főhadiszállásáról jelentik meg német távirati irodának. A Führer von Küchler vez°r ezredest, az északi hadseregcsoport főparancsnokát a Leningrád felmentésére széles arcvonalm harcba,vetett bolsevista hadseregek vissza­verése és megsemmisítése körül szerzett érdemeiért, valamint a, parancsnoksága alatt hacoló csapatok hősi teljesítményei­nek elsmeréseképpen vezértábor­naggyá léptette elő. Helsinki, június 30. A kedden kiadott finn hadijelentés eze­ket mondja: A karéliai földszoroson nehéz tüzérsé­günk és aknavetőink erős tűzzel lőtték az ellenséges állásokat, utánpótló helyeket és felgyújtották a szállásberendezéseket. Az aunusi földszoroson visszavertük az ellen­ség kisebb támadásait. A keleti arcvonal déli szakaszán egy két szakasz erősségű ellenséges különítmény megkísérelte tü­zérségi támogatással Maaselkatnál az elő­retörést. Visszavertük őket. Az arcvonal középső és északi szakaszán kölcsönös tü­zérségi és járőrtevékenység volt. Berlin, június 30. Mannerheim báró, Finnország tábor­nagya viszonozta a Führer látogatását. A finn főparancsnok június 27-én érkezett a német főhadiszállásra. A találkozás rendkívül szívélyes és baráti volt s alkal­mat nyújtott beható katonai beszélgeté­sekre. Két katona találkozott egymással. Mindkettő annak a küzdelemnek az élén áll, melyet népeik acélos akarattal vívnak meg a bolsevizmus ellen. Ez az akarat összeköti őket abban az eltökélt szándék­ban, hogy mindörökre megtartják azt a szabadságot, amelyet népeik számára ki­harcoltak. A Führer, mint a német had­sereg főparancsnoka, délután alkalmat nyújtott vendégének arra, hogy együtt le­gyen a német véderő főparancsnokságá­nak vezető tisztjeivel. Finnország tábornagya Göring biro­dalmi tábornagyot is meglátogatta főhadi­szállásán. Göring ebből az alkalomból a két hadsereg bajtársiasságának kifejezé­séül átnyújtotta Finnország tábornagyá­nak a gyémántokkal díszített arany repülő­­jelvényt, amiért Mannerheim meghatott és szívélyes szavakkal mondott köszöne­tet. Június 28-án délelőtt Mannerheim tá­bornagy, miután előzőleg még hosszabb megbeszélést folytatott Göringgel, repülő­gépen visszatért finnországi főhadiszállá­sára.

Next