Uj Magyarság, 1942. július (9. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
SZERDA, 1942 JÚLIUS 1 használja ki, hogy megsemmisítse az útjába kerülő ellenséget. Birel Hacheim, Tobruk, vagy Marsa Matruk neveknek itt csak annyiban van jelentőségük, hogy ezekkel jelölik meg a mérföldköveket azon az úton, amely az angolok közelkeleti katonai uralmának letöréséhez vezet. A nagynémet vezérkarban az északafrikai hadműveleteket nem önmagukban, összefüggés nélkül ítélik meg, hanem azokat beállítják a három hatalom hadászatának nagy keretébe. Ez a tény késztette ma a katonai köröket arra az utalásra, hogy 1939 óta valamennyi hadjáratban megnyilvánult az a forradalmi hadműveleti elgondolás, hogy messze kiterjedő átkarolásokkal mindig az ellenség egész erejének megsemmisítésére törekedtek és miként az egyes hadjáratok igazolják, ezt el is érték. Ezzel összefüggésben különösen figyelemreméltó a német véderő főparancsnokságának az a vasárnapi jelentése, amely 107.000 tonna térfogatú kereskedelmi hajó elsülyesztéséről számol be. Ha Churchill és Roosevelt az egész helyzetet az ő szempontjukból most „jobbnak“ tartják, mint a múlt év vége felé, a felfogásukkal szemben állanak a következő tények: a hármashatalmi egyezményhez tartozó országok 1941 december óta 1942 júniusig hat és félmillió tonna térfogatú angol és északamerikai hajóteret sülyesztettek el, továbbá az ellenség hajóállományát több csatahajóval és repülőgépanyahajóval, legalább egy tucat cirkálóval és több mint száz rombolóval, kísérőnaszáddal, őrhajóval és más kisebb hadijárművel csökkentették azáltal, hogy ezeket a hajókat megsemmisítették. Abban az időszakban, amelyről Churchill és Roosevelt szólott, Anglia és az Egyesült Államok a távoli keleten a japán véderő tevékenysége folytán több mint 2,7 millió négyzetkilométernyi területet vesztettek el. Ugyanekkor az ellenség légi fegyverneme 12.000 repülőgépet vesztett, hozzászámítva a németek által megsemmisítettt 4000 szovjet repülőgépet. A német és a szövetséges csapatok az európai keleti arcvonalon több mint 500.000 foglyot ejtettek, nem is szólva az Északafrikában fogságba került 57.400 angol katonáról. Amíg Churchill és Roosevelt így beszél, a világban már visszhangzanak a kelet elülső részén levő angol hatalmi pozíciókra mért első pörölycsapások. Kairó nyílt város? Angol katonaság őrzi az egyiptomi miniszterelnökséget és a királyi udvart Ritchiet előbb Auchinleck, aztán Churchill menesztette Isztanbul. június 30. Isztanbulban olyan hírek terjedtek el, hogy Kairót nyílt városnak nyilvánítják. Nem látszik azonban valószínűnek, hogy Nahaz pasa ebben az ügyben eljárna az angoloknál, mert emlékezetes, hogy Ali Maher pasának 1940-ben éppen ezért kellett lemondania. Amszterdam, június 30. Churchill angol miniszterelnök kedden kijelentette az alsóházban, hogy nem áll szándékában semmiféle nyilatkozatot tenni arról a súlyos csatáról, amely jelenleg Egyiptomban dúl. Stockholm, junius 30. Londoni távirat szerint Churchill bejelentette, hogy Auchinleck tábornok veszi át a 8-ik angol hadsereg parancsnokságát Ritchie tábornok helyett. Közölte Churchill azt is, hogy Auchinleck volt az, aki tudatta a kormánnyal elhatározását, hogy átveszi a 8-ik hadsereg parancsnokságát, a kormány pedig rögtön megadta hozzájárulását. Kairó, június 30. Hivatalosan közlik, hogy az angol csapatok hétfőn kiürítették Marsa Matrukot. Róma, június 30. Azok a jelentések, amelyek a kairói és damaszkuszi arab rádió útján kerültek nyilvánosságra, rendkívül sötét képet nyújtanak a tengelyhatalmak nagy eredményei által előidézett egyiptomi belpolitikai válságról. Az angolok minden erejük latbavetésével megkísérlik, hogy Kairóban valamiféle, katonai diktatúrát tartsanak fenn, amelyből mind a kormányt, mind a királyt teljesen kikapcsolták. Erre mutat elsősorban az a tény, hogy a miniszterelnökség, ahol az egyiptomi kormány állandó készenlétben tanácskozik, az egész királyi udvar, a posta, távíró és rádió péntek óta angol katonák őrizete alatt áll. A külfölddel való telefon- és rádiókapcsolat megszűnt, az újságokat előzetes cenzúra alá vetették, még az angol tulajdonban lévő Egyiptien Mail és a degaulleisták orgánuma is a legszigorúbb ellenőrzés alatt áll. A nem angol nemzetiségű állampolgároknak megtiltották a kiutazást, ami különösen az Alexandriában, Port Saidban és Kairóban lakó zsidókat érinti súlyosan, akik Szaudi-Arábiába szeretnének menekülni. Az egész országban a sötétség beállta után nem szabad magánautónak közlekedni. London, június 30. A kairói angol főhadiszállás továbbra is azon fáradozik, hogy Marsa Matruk elvesztését önkéntes kiürítésnek tüntesse fel. Ennek ellenére azonban Londonban nem ismerik félre a helyzet komolyságát, amelyet a tengelycsapatok a Nílusdelta felé való előretörése előidézett. Londonban igen valószínűtlennek tekintik, hogy Alexandriát, mint flottatámaszpontot huzamosabb ideig tarthatják, jóllehet remélik, hogy a korszerűen kiépített erődítések segítségével a várost eredményesen védelmezhetik a tengelycsapatokkal szemben. Valószínűnek tartják azt is, hogy a beérkezett csapaterősítések és páncélos osztagok ismét helyreállítják az egyensúlyt az angol és a tengelycsapatok között. Több helyről burkoltan rámutatnak arra, hogy a jelenleg utóvédharcokkal elfoglalt Auchinleck tábornok még néhány ütőkártyát tart a kezében. Hogy ezek az ütőkártyák miben állanak, erről még nem nyilatkoztak. Szinte valamennyi kairói angol hírlaptudósító egybehangzóan megállapítja, hogy az angol páncélos harckocsik nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is a német harckocsik alatt maradnak. A Times tudósítója behatóan vizsgálja a líbiai hadjárat fejleményeit és azt írja, hogy az ember mindinkább arra a meggyőződésre jut: az angol visszavonulás azon a téves taktikai feltevésen alapult, hogy az angol páncélos harckocsik eléggé mozgékonyak és tüzelőképesek. Végül azonban bebizonyosodott, hogy az angol gépesített osztagok alulmaradtak. A Times katonai munkatársa a lap kedd reggeli számában hosszabb cikkben foglalkozik Alexandria elvesztésének lehetőségével. A cikkíró abból indul ki, hogy Marsa Matruk elfoglalása után Alexandria és a Szuezi-csatorna immár a veszélyes övezetbe került és felveti a kérdést, hogy vájjon mi történjék azokkal a francia hadihajókkal, amelyek Franciaország összeomlása óta az alexandriai kikötőben horgonyoznak. Alexandria kikötőjében egy régi francia csatahajó egy féltucat cirkáló és kisebb egységek horgonyoznak. A cikkíró véleménye szerint nem valószínű, hogy az angolok ezeket a francia hadihajókat átengednék az ellenségnek. Egyelőre azonban még nem tudni, hogy az angol főparancsnokság mit szándékozik tenni a hajókkal. Lehetséges ugyan, hogy elszállítja azokat Alexandriából, de az sincs kizárva, hogy a hajókra elsülyesztés vár. Természetesen kérdéses, hogy miképpen reagál majd ezekre az intézkedésekre a vichyi kormány. Berlin, június 30. Marsa Matruk elfoglalása alkalmával megtalálták Auchinleck tábornoknak, az angol csapatok főparancsnokának, parancsát, amelyet az egyiptomi és a középkeleti csapatok főhadiszállásának csoportvezetőihez és osztályvezetőihez, valamint az alájuk rendelt parancsnokságokhoz intézett. A parancs a következőket mondja Rommelről: „Rommel barátunk nem valami földöntúli erővel bíró „fekete ember“, csak erélyes és tehetséges, ez az egész. Egészen közönséges német tábornok ő, akiről nem kellene oly sokat beszélni. Felkérem tehát Önt és az összes parancsnokokat, hassanak oda, hogy ne „Rommelről“, hanem általában az „ellenségről“ beszéljünk. Erre lélektani szempontból szükség van, mert különben a csapatok körébe erősítik azt a benyomást, hogy Rommel valóban csodákra képes férfi, földöntúli erők birtokában és legyőzhetetlen.“ Ennek a 23.338/6. számú parancsnak, amelyben Auchinleck igyekszik gyengíteni Rommel győzelmének az angol hadsereg katonáira gyakorolt hatását, az utóirata szó szerint így szól: „Egyáltalában nem irigykedem Rommelre.“ .3. n magyarság _____ FOOPEPODQL. A német hadosztályok keletről is betörtek Szebasztopol belső erődövébe A volt volhhovi katlanban egyre emelkedik a szovjetfoglyok száma . A Donec-medencében összeomlottak a bolsevisták erős helyi támadásai Mannerheim tábornagy a Führer főhadiszállásán Berlin, június 30. A keleti front harcairól a kettős ünnep alatt a véderőfőparancsnokság a Führer főhadiszállásáról különjelentést adott ki, amely így szólott: .Ez év februárjában a második szovjetorosz rohamhadseregnek, valamint az 52-ik és 59-ik szovjetorosz hadsereg részeinek sikerült a befagyott Volhhovon át az Ilmen-tótól északra előretörve, mély öblöt létesíteni a német elhárító arcvonalba. A hadsereg és a fegyveres SS csapatai — velük együtt spanyol, holland, és flamand önkéntes kötelékek — Lindemann lovassági tábornok parancsnoksága alatt Keller vezérezredes légirajától kiválóan támogatva, hónapokon át tartó elkeseredett harcokban a legnehezebb időjárási és terepviszonyok mellett ezeket az ellenséges hadseregeket előbb elvágták mögöttes összeköttetéseiktől, majd mindjobban összeszorították és vasárnap végleg megsemmisítették. Ezzel meghiúsult az ellenség nagyszabású áttörési támadása a Volhhovon át, amely támadás célja Leningrad tehermentesítése volt és e támadásból az ellenség súlyos veresége lett. E kemény harcok legnagyobb terhe a gyalogságra és az utászokra hárult. Az ellenség vesztesége az eddigi megállapítások szerint 32.759 fogoly, 649 löveg, 171 páncélos harckocsi, 2904 géppuska, gránátvető és géppisztoly, valamint sok más hadianyag. Az ellenség véres veszteségei sokszorosan felülmúlják a foglyok számát. Kedden délután 2 órakor a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott következő szokásos napi hivatalos jelentését közölte . A Szebasztopol ellen folyó támadás során a német hadosztályok északról átkeltek a Szevernaja-öblön és a várostól keletre, noha az ellenség makacs ellenállást fejtett ki, betörtek a belső erődövbe. A szovjet ellentámadások hatástalanok maradtak. A keletről indított támadásban a román kötelékekkel együttműködve elfoglalták a vidéket uraló Sapun-magaslatot. Erős harcirepülőgép-kötelékek összetörték a Sapun-magaslat ellenséges erődberendezéseit és a szovjet csapatösszevonásokban súlyos veszteségeket okoztak. Keresnél egy 18 hajóból álló ellenséges hajóköteléknek a szoroson át megkísérelt előretörését eredményes tüzérségi tűzzel meghiúsították. A Donec-medencében az ellenség tüzérségtől és légierőtől támogatott helyi támadásai nagy ellenséges veszteséggel omlottak össze. A volt volhhovi katlan területén folyó tisztogató hadműveletek során több szétszórt ellenséges erőcsoportot semmisítettünk meg és további 1100 foglyot ejtettünk. Az ellenségnek a Volchov-hídfő ellen intézett ismételt támadásai kemény harcok után a tüzérségtől és légierőktől hatásosan támogatott gyalogság makacs ellenállásán meghiúsultak. E harcok során 21 ellenséges páncélost megsemmisítettünk és telitalálatokkal több üteget harcképtelenné tettünk. A finn tengeröböl vizein harci repülőgépeink elsülyesztettek egy ellenséges gyorsnaszádot, két kisebb hadijárűvet pedig megrongáltak. A Kola-öbölben két szovjet kereskedelmi hajót nehéz űrméretű bombákkal eltaláltunk. A Führer főhadiszállásáról jelentik meg német távirati irodának. A Führer von Küchler vez°r ezredest, az északi hadseregcsoport főparancsnokát a Leningrád felmentésére széles arcvonalm harcba,vetett bolsevista hadseregek visszaverése és megsemmisítése körül szerzett érdemeiért, valamint a, parancsnoksága alatt hacoló csapatok hősi teljesítményeinek elsmeréseképpen vezértábornaggyá léptette elő. Helsinki, június 30. A kedden kiadott finn hadijelentés ezeket mondja: A karéliai földszoroson nehéz tüzérségünk és aknavetőink erős tűzzel lőtték az ellenséges állásokat, utánpótló helyeket és felgyújtották a szállásberendezéseket. Az aunusi földszoroson visszavertük az ellenség kisebb támadásait. A keleti arcvonal déli szakaszán egy két szakasz erősségű ellenséges különítmény megkísérelte tüzérségi támogatással Maaselkatnál az előretörést. Visszavertük őket. Az arcvonal középső és északi szakaszán kölcsönös tüzérségi és járőrtevékenység volt. Berlin, június 30. Mannerheim báró, Finnország tábornagya viszonozta a Führer látogatását. A finn főparancsnok június 27-én érkezett a német főhadiszállásra. A találkozás rendkívül szívélyes és baráti volt s alkalmat nyújtott beható katonai beszélgetésekre. Két katona találkozott egymással. Mindkettő annak a küzdelemnek az élén áll, melyet népeik acélos akarattal vívnak meg a bolsevizmus ellen. Ez az akarat összeköti őket abban az eltökélt szándékban, hogy mindörökre megtartják azt a szabadságot, amelyet népeik számára kiharcoltak. A Führer, mint a német hadsereg főparancsnoka, délután alkalmat nyújtott vendégének arra, hogy együtt legyen a német véderő főparancsnokságának vezető tisztjeivel. Finnország tábornagya Göring birodalmi tábornagyot is meglátogatta főhadiszállásán. Göring ebből az alkalomból a két hadsereg bajtársiasságának kifejezéséül átnyújtotta Finnország tábornagyának a gyémántokkal díszített arany repülőjelvényt, amiért Mannerheim meghatott és szívélyes szavakkal mondott köszönetet. Június 28-án délelőtt Mannerheim tábornagy, miután előzőleg még hosszabb megbeszélést folytatott Göringgel, repülőgépen visszatért finnországi főhadiszállására.