Uj Magyarság, 1942. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

Szombat, 1942 augusztus IX. évfolyam 173. számAfm12 fillér* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA Tmrr FT ac «VFWESl’/'rA ^_ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» 3.10 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9.30 PENGŐ BUDAPEST, MII., JÓZSEF-BÖRCT 5. FÉLÉVRE 18.00 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA IMN fl T A V |CTI|a R| . ) TELEFON: 1-164-20, 1-464-28, 1-464-20 ÉS KÖZNAPON IS, VASÁRNAP 34 FILLÉR IM¥ 19 I VHI1 X^ÖVVV^/ 1-444-00. POSTA CSEKKSZÁMLA 6300 A győzelem útján írta: vitéz Görgey Vince • Sanchez Maspons, a madridi „Informaciones“ különtudósítója a német véderő-főparancsnokság meghívására több semleges és baráti állam újságírójának társaságában a Rosztov elfoglalását követő napon látogatást tett a város birtokbavételéért vívott csata színhelyén. Benyomásairól és tapasztalatairól többek között szó szerint a következőket mondotta: „Rosztov gigantikus erejű és kiterjedésű erődrendszereit csak Szebasztopol védőműveivel lehet összehasonlítani. A város körül 30 kilométeres sugárban mindent letaroltak és széjjelzúztak az irtózatos erejű német fegyverek ... A városban töltött éjszaka folyamán egyetlen lövést se hallottunk ... A széjjelrombolt Donhíd térségében Dünkirchenre emlékeztető kép tárul szemünk elé.“ A támadó német seregek túlparti előretöréséről a spanyol újságíró így nyilatkozott: „A szovjet csapatok széjjelzüllesztett csoportokban hanyár-homlok menekülnek, de az üldözésre rendelt német hegyivadászok és egyéb kötelékek frissesége és nagyszerű hangulata valamennyiünket ámulatba ejt. Úgy tűnik, mintha ezek a fürge mozgású katonák új felszerelésükkel csak tegnap kezdték volna el a háborút!“ Egy másik újságíró a hosszú légiútról visszatérve megjegyzi, hogy nagyon elcsodálkozott azon, mikor a 28-iki újságokból arról értesült, hogy a moszkvai hadijelentés még mindig Rosztov utcáin dúló véres harcokról beszél, melyek az ellenségre nézve „igen veszteségteljesek“ — annak ellenére, hogy már 26-a folyamán egyetlen lövés sem volt hallható a városban. A szovjet hadvezetőségének megtévesztő propagandája — nyilvánvalóan az angolszászok praktikájából merítve s annak „kifinomult“ módszereit eltanulva — az utóbbi időben szemmel láthatóan megváltozott. Lassan-lassan felhagynak azzal az otromba módszerrel, hogy sorozatos súlyos vereségeiket saját győzelmekként kürtöljék világgá. E helyett állandóan az ellenség „roppant számbeli túlerejére“ hivatkoznak, de hogy azért túlságosan mégse keseredjenek el „otthon“, arról egy-egy újabb fogással gondoskodnak Kujbisevben. A „hazai használatra“ szánt legújabb szovjet közlések szerint bármennyire kétségbeejtő is Timosenkó hadseregcsoportjának a helyzete,, a vörös hadsereg katasztrófáját semmiesetre sem idézheti elő a „barbár fasciszták“ előretörése, mert a Volga mögött megfeszített erővel folynak az erődítési munkálatok és számos korszerű erőd „már el is készült“. Vorosilov észak-kaukázusi, közel milliós hadserege szembe fog nézni a németek támadásával s ezenkívül a „Volga“ lovashadtest is a szovjet hadvezetőség rendelkezésére áll a támadás elhárítása céljából. Ha emlékezetünk nem csal, se Iitvinov, se Molotov a második frontot sürgető kétségbeesett segélykiáltásaik alkalmával ezekről a mentő körülményekről egyáltalában nem tettek említést Washingtonban és Londonban. lehet ugyan, hogy a jelenleg „már el is készült” volgaparti erődök röviddel ezelőtt még nem állottak, viszont, ha ez így van, akkor talán kissé túlságosan derülátó a szovjet hadvezetőségének a fennen hangoztatott véleménye, hogy ha előbb nem is, majd a Volgánál sikerülni fog a szövetséges seregek mindent eltipró támadását feltartóztatnia. Rosztov és Szebasztopol erődrendszereinek rövid időn belül való teljes szétzúzása bebizonyította, hogy a szövetséges seregek lendületes támadásának még a valóban legkorszerűbben és hosszú idő alatt kiépített védőművek se képesek ellenállani, még akkor sem, ha az ellenség védelmét a legkedvezőbb terepviszonyok is hatásosan támogatják. A Volga partjai közül az innenső a nyugati part az uralgó és így a túlparton épülő védőrendszer feltartóztató ereje még a két nap alatt megsemmisített rosztovi erődrendszernél is kisebb. Az aggodalmaskodók és örök Tamások lassúnak találják a szövetséges seregek előretörésének iramát. Vájjon lassúnak nevezhető-e az a támadás, amelynek hadműveleteiben a résztvevő hadosztályok közül nem egy 1000 kilométernyire hatolt előre? A szovjet arcvonalának egyharmada feldőlt. Igen ám, de a fennmaradó kétharmadnyi arcvonalszakaszon „még most se” támadnak a németek. Illetékes katonai körök erre a kérdésre is régen megadták már válaszukat akkor, amidőn hangsúlyozták, hogy a tavalyi és az idei támadása közötti egyik fő különbség éppen az, hogy míg a tavalyi támadás sorozatos és többirányú előretöréseinek az is volt a célja, hogy a szovjet haderő „kipuhatolhassák”, addig az idén megindult offenzíva az ellenség katonai erejének pontos és részletes ismerete birtokában szem előtt tarthatta a döntő győzelem alapvető fontosságú tényezőjét, a súly- és legmesszebbmenő zömképzést. A szövetséges seregek offenzívájának eddig kivívott sikere a hatalmas területnyereség és az ellenségnek okozott rendkívül súlyos veszteségeken túl elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a vörös hadsereg hadvezetését összekuszálta és alapjában ingatta meg, aminek félreérthetetlen bizonyítékát Sztálinnak most nyivánosságra került napiparancsa szolgáltatja. „Minden talpalatnyi földet a végsőkig kell védelmezni. Aki a parancs ellen cselekszik s visszavonul, ahelyett, hogy ellenállást tanúsítana, az hazaáruló s vele ennek megfelelően kell elbánni!” — hangzik a parancs. Tehát teljes kudarcba fulladt Timosenkonak az a kísérlete, mely úgynevezett rugalmas védelemmel akarta a szovjet déli hadseregcsoportjának megsemmisülését elkerülni. Hogy mi az a halálos veszély, melyre a Vörös Hadsereg című lap Sztálin parancsával kapcsolatban rámutat, az nyilvánvaló: az elvesztett gabonatermőterületek és nyersanyaglelőhelyek önmagukban is katasztrófába sodorhatják a szovjet katonai ellenállását! Egy mondatban összefoglalva a keleti hadszíntéren kialakult katonai helyzetet, megállapíthatjuk, hogy a Volga és a Kaukázus felé előretörő szövetséges seregek a vörös hadseregnek nemcsak olaj, nyersanyag és élelmiszer ellátását bénítják meg, hanem egyszersmind oldalába és részben hátába kerültek a szovjet egész észak-déli irányú arcvonalának! Lássuk, hogyan alakul a helyzet a második front körül. A hadászati helyzetet véleményünk szerint nem is annyira annak a kérdésnek az eldöntése érinti, hogy az angolszászok belátható időn belül megpróbálkoznak-e egy nagyarányú partraszállási kísérlet megvalósításával, hanem az a legfontosabb kérdés — és ez a lényeg —, hogy a szövetséges seregek keleti offenzíváját miképpen befolyásolja és befolyásolja-e egyáltalában egy esetleg kialakítandó második front. Erre a kérdésre csodálatos módon éppen Moszkvából kaptuk meg a választ. Ugyanis a moszkvai rádió a múlt vasárnap éjféli szovjet hadijelentéshez fűzött kommentárjában többek között szóról-szóra a következőket jelentette ki: „A délen foklyó hadműveletek során megállapítható volt, hogy a németek támadásaik alkalmával újabb és újabb távolról összpontosított kötelékeket vetnek be, így a legutóbbi napokban három gyaloghadosztály bevetéséről szereztünk tudomást. Ezek: a Franciaországból érkezett 71-ik és 346-ik, továbbá a Hollandiából érkezett 82-ik német hadosztályok”. Moszkva ezzel a jelentésével valószínűleg bizonyítani akarja szövetségesei felé, hogy a vörös hadsereg mennyire leköti a német hadigépezetet. Ez a mesterkedés is, mint a múltban annyi más elődje, ugyancsak visszafelé sült el. A német hadvezetőség tehát ahelyett, hogy a második front mumuskodásának hatása alatt a keleti offenzíva átütő erejét volna kénytelen csökkenteni, éppen ellenkezőleg a szovjet elleni támadás átütő erejének növelésére nyugatról az európai partok biztosításának csökkentése nélkül újabb és újabb jelentékeny erőket is kivonhat. A második front kérdésével a lehető legszorosabb összefüggésben áll az atlanti csata helyzetének alakulása. Hogy a hajótérkérdés katasztrófája elháríthatatlannak látszik, azt még az angolszász oldalon elhangzott sorozatos megnyilatkozások se tagadják. Az angol hajómérnökök és hajóskapitányok szaklapja, a „Melchand Navy Journal“ júliusi számában igen éles hangon ostorozza az angolszász hatalmak hajóépítési politikáját. Megállapítja, hogy a londoni City pénzügyi köreinek e kérdés terén is oly nagy a befolyása, hogy azzal még a hadvezetőség se tud megbirkózni. Nem olyan hajók épülnek az angol hajóépítő üzemekben, melyeket a hadvezetőség a tengeralattjáróveszély elhárítása szempontjából a legmegfelelőbbeknek talált, hanem olyan nagy térfogatú szállító hajók, melyek a háború befejezése után jóval több nyereséget biztosítanának vállalataiknak a célszerűnek talált kisebb térfogatú egységeknél. Szinte ugyanezzel a cikkel párhuzamosan az amerikai ,.Times is foglalkozik az angolszászok valóban sorsdöntő kérdésével s ugyancsak arra a megállapításra jut, hogy a különböző amerikai pénzcsoportok önző egyéni érdekeinek szinte korlátlan érvényesülése miatt az Egyesült Államok hajóépítési programjának célkitűzései nem valósulhatnak meg! A kép teljességéhez tartozik, hogy a távolkeleti háború legújabb fejleményeire is rámutassunk. A japán légihaderő néhány nap óta igen nagyerejű légitámadásokkal sújtja az északausztráliai támpontokat s egyidejűleg a japán flotta és a haditengerészeti légierő hatásosan zavarják az Egyesült Államok közelkelet felé vezető utánpótlásának tengeri útvonalát. Végül összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy míg ellenségeink táborában az egyéni önzés a korlátlan úr, addig a nacionalista hatalmak a döntő és végsőgyőzelem kivívása érdekében az egyéni érdekek háttérbe állításával latba vethetik összes rendelkezésre álló erőiket. Kuscsevszkáját elfoglalták. Sakkért erőteljes küzdelmet folytatnak a német csapatok A nagy Don-kanyarban is átvezették a folyón a szovjetseregeket . A Dontól 180 kilométernyire délre, 250 kilométer szélességben folyik a rendetlenül visszaözönlő bolsevisták üldözése Berlin, július 31. A keleti front harcairól pénteken a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a vezéri főhadiszállásról kiadott alábbi hivatalos hadijelentését tette közzé: Német, román és szlovák csapatok átlépték a Don alsó folyását 250 kilométer szélességben és szétverték az ezen a szakaszon védelemre bevetett ellenséges erőket. Gyors kötelékeink és a gyalogság előcsapatai, valamint vadászhadosztályok szorosan sarkaiban vannak a teljes menekülésben lévő rendetlenül visszaözönlő ellenségnek és már most több helyen átkaroló üldözéssel a további visszavonulást megakadályozták. A német támadó hadsereg éle 180 kilométerrel áll délre a Dontól. Sakk fontos vasúti csomópontért péntek reggel óta folyik a harc. Egy gyaloghadosztály elfoglalta Kuscsevszkáját. A foglyok és a zsákmány száma állandóan nő, noha tekintve a gyors előnyomulást, eddig nem volt áttekinthető. A légierő szünet nélküli bevetésekkel avatkozott bele az üldöző harcokba, számtalan oszlopot szórt szét és megakadályozta, hogy az ellenség ismét megvesse lábát. A nagy Don-kanyarban német és román csapatok átvetették az ellenséget a folyón. Olasz kötelékek a páncélosoktól támogatott helyi jellegű szovjet támadásokat, véres veszteséget okozva az ellenségnek, visszaverték. A bezárt ellenséges erők kitörési kísérletei, valamint a szovjet tehermentesítő támadások eredménytelenek maradtak. Ezekben a harcokban az ellenség csütörtökön 62 páncélost vesztett. A Don-kanyarban is beavatkoztak a harci- és csatarepülő-kötelékek a támadó hadműveletekbe. Éjjel-nappal súlyos károkat okoztak a szovjet utánpótló összeköttetésnek, mind a vasúton, mind a víziutakon. Rzsev környékén erős bolsevista támadásokat részben ellenlökésekkel kivédtünk, ezek során negyven páncélost lőttünk ki. A volhhovi szakaszon és Leningrádnál meghiúsultak az ellenség helyi jellegű előretörései. A Szovjetnek a Néván megkísérelt áttörésénél hét hajót megsemmisítettünk. A Finn-tengeröbölben a légierő Lavansaari-sziget ellenséges légi támaszpontját küzdötte le.