Uj Magyarság, 1942. november (9. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-03 / 248. szám

n magyarság 2 b­g Dakarta is hatásosan, fenyegethető dél felől. Tekintsünk a térképre s beszéltessük an­nak hiteles adatait, így egyszeriben meg­állapíthatjuk, hogy mi a valódi helyzet s hogyan állunk Rommel ,hiátának veszé­lyeztetésével“! Afrikát nyugat-keleti irányban tényleg átszeli két szilárd alépítményű műút, ezek azonban légvonalban is kereken 2500 kilo­méterre esnek Libériától s csak a tenger felől közelíthetők meg. Ez úgyszólván teljesen elkészült utak egyike a guineai öbölben fekvő Dualából indul ki s Fort Lamyn keresztül Kar­­thumba vezet. A déli út a Kongó torkolatától indul s Brazzavillen keresztül a nílusparti Jubáig vezet. Az egyiptomi Szudánban végződő két utat egy jóval előbb kiépült észak-déli Irányú útvonal köti össze s ez a haránlút a Viktória-tavat érintve Mombassáig nyúlik. Az amerikaiak ezt a két közlekedési vonalat, igen hangzatos névvel látták el . ..Afrika burmai útjának“ keresztelték, nyilván azért, mert e nagy sietséggel megépített műutakon szeretnék — mint annak idején Csungkingot — a közelkeleti és egyiptomi angol haderőt hadianyaggal ellátni.­­ Megvannak az utak, mi akadálya lehet most már a szállításnak? — gondolhatnék magunkban. Hát bizony ennek egyelőre el­háríthatatlan­ akadályai vannak! Először is a nyugatafrika vizek­en őr­ködő német, olasz és japán tengeralatt­járók gondoskodnak arról, hogy az ameri­kai hajókaravánok csak igen súlyos vesz­teségek árán érhessék el kikötőiket. A be­futott hajók rakományát tehergépkocsikra kéne átrakni s úgy nekiindítani a dualai barthumi 3000 kilométeres útnak. * Vegyük elő a ceruzát és számoljunk egy kissé! Az amerikai szállítóhajók átlagosan 6500 bruttó regisztertonnásak s így kö­rülbelül 8000 tonnányi hasznos rako­mány továbbítására képesek. E 8000 ton­nányi hadianyag továbbszállítására el­méletileg 2600—2700 darab tehergép­kocsira volna szükség, a valóságban gya­korlatilag ennél is jóval többre. E teher­gépkocsi-oszlopnak 3000 kilométernyi út­vonal megtételére körülbelül 8 millió li­ternyi üzemanyagra van szüksége! Mivel Afrikában — a számba is alig vehető egyiptomi termelés kivételével — egyál­talában nincsenek olajforrások, a szüksé­ges üzemanyagot ugyancsak tengelyen kell a kívánt helyre juttatni. Tehát az egyszeri oda-vissza való útvonal meg­tétele 16 millió liter üzemanyagot igé­nyel s ez üzemanyagmennyiségnek Afri­kába való szállításához újabb hajóra — ennek legalább 8—10.000 tonnás tartály­­hajónak kell lennie — van szükség! Az ellenséges behatás következtében eddig az angolszász hatalmak 5 millió tonnányi tartályhajó-teret veszítettek el, azaz kétszeresét annak a mennyiségnek, mellyel az USA flottája a háború kitö­résekor rendelkezett. (Ezzel a kérdéssel egyébként már,több alkalommal részlete­sen foglalkoztunk.) Ugyanezt a számítást elvégezték az Atlanti-óceán túlsó partján is s hogy ha­sonló eredményre jutottak, azt azért tud­juk, mert az USA hadvezetősége nem is gondol arra, hogy ezeken az afrikai szá­razföldi útvonalakon rendszeres szállítá­sok lebonyolítására rendezkedjék be. Mi még egy másik nagy akadályról —: meg­felelő szakszemélyzet hiánya, tehergép­­kocsipark és a forgalom fenntartásához szükséges üzemanyag — és javítóállomá­­sok stb. — számításunk során nem is tet­tünk említést. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy második frontról, vagy Rommel há­zának veszélyeztetéséről beszélni az USA csapatok libériai partraszállásával kap­csolatban — enyhén szólva — „kissé“ túlzott dolog és ennek a „második“ front­nak beharangozása aligha lelkesíti majd­­ túlságosan Sztálinékat... Vitéz Görgey Vince ­ti Fotókópia-okmányfénykép: RÁD, Andrássy­­út 52. Muszolini-térrufils Telefon, UC-BiMb* Tuapsze fölött súlyos harcok­ban előbbre küzdötte magát a német gyalogság Magyar és olasz csapatok meghiúsították a szovjet­­ átkelési kísérleteit a Donon Berlin, november 2. A szombati német hadijelentés szerint Julcsiknál német és román csapatok szét­szórt ellenséges erőket semmisítettek meg és kikényszerítettek egy fontos folyóátke­­lést. Sztálingrádban rohamcsapatvállalko­­zások révén újabb térnyerés történt. Az ellenség súlyos veszteségei miatt a város­tól délre abbahagyta támadásait. Harci­repülőkötelékek újból támadást intéztek az Asztrah­ántól északra levő vasútvona­lak ellen. Magyar és­ olasz csapatok a Don mentén ellenséges átkelési kísérleteket ver­­tek vissza. A keleti arcvonal többi részén a helyzet változatlan volt. A német légi­­haderő Leningrád ellen intézett bomba­­támadásai heves tüzeket okoztak a város­nak. Murmanszk ellen éjjel-nappal folyta­tódtak a légitámadások. A szovjet október 29-én és 30-án 180 repülőgépet vesztett. Az eredményekből magyar és román va­dászrepülők is kivették részüket. A vasárnap kiadott német hadijelen­tés hírt ad egy háromezertonnás szov­jet kereskedelmi hajónak Tuapsze előtti elsülyesztéséről. A Terektől nyugatra né­met rohamcsapatok a légihaderőtől támo­gatva, lerohanták; az ellenség állásait és a bolsevikieket messzire visszavetették. A Kaspi-tengeren felgyújtottak, vagy elsü­­lyesztettek kilenc nagyobb szállító- és csa­patszállítóhajót, köztük négy tartályhajót. Sztálingrádtól délre az ellenség újból tá­madni kezdett, de eredményt nem ért el. Sztálingrádtól északra egy szovjet zászló­alj volgai átkelési kísérlete véres kudarcba fulladt. A Don arcvonalán az olasz csapat­­ok ellenséges átkelési kísérleteket vertek vissza. Magyar vadászrepülők saját harci­­repülőgépeiket kísérve, négy szovjet repülő­gépet lőttek le.. Az Jvnyen-tótól­­délkeletre az ellenség ellentámadásai összeomlottak. A Ladoga-tavon az ellenség bombatalála­tok következtében elvesztett egy teher­hajót és egy vontatóhajót. A Murmanszk elleni nappali és éjszakai légitámadások folytatódtak. Berlin, november 2. A keleti front harcairól a német táv­irati iroda hétfőn délután 2 órakor a véd­erőfőparancsnokságnak a Führer főhadi­szállásáról kiadott következő hivatalos jelentését közölte: Gyalogságunk a Tuapszeba vezető vasútvonaltól északra kiépített sdserőd­­állásokért folyó súlyos, de eredményes harcokban a kedvezőtlen hegyiterepen új­ból előbbre küzdötte magát. Az ellenséges csapatok részeit bekerítettük és megsem­misítettük, több ellentámadást visszaver­tünk. A Terektől nyugatra csapataink lendü­letes támadása a súlyos terepviszonyok mellett is több hegyi patakon át vissza­vetette a makacsul védekező ellenséget. Elfoglaltuk Alagir városát és ezzel elzár­tuk a szovjet fontos csapatfelvonulási útját. A légihaderő támogatta a hadsereg har­cait és megtámadta Ordzsonikidzse vá­rosának csapat-tartózkodó helyeit és vas­úti berendezéseit. Sztálingrádtól délre az ellenség újabb, egyes páncélosoktól támogatott támadá­sai meghiúsultak. Az ellenség sikertelen kísérletet tett újból, hogy a várostól északra csapatokat tegyen partra. Két ágyúnaszádot és több nagy csapatszállító csónakot elsülyesztettünk, egy ágyúnaszá­dot megrongáltunk és többszáz hadifog­lyot ejtettünk. Shvnytől északnyugatra az ellenség helyi jellegű támadásai meghiúsultak. A középső és az északi arcvonalszaka­szon kölcsönös felderítő és rohamosztag­­­ vállalkozások voltak. A magyar légvédelmi tüzérek és vadászrepülők tizenkilenc szovjet gépet lőttek le A honvédvezérkar főnöke 27. számú hadi jelentésében a következőket közli: Az elmúlt hét folyamán az ellenség fel­derítő és légi tevékenysége a magyar hadsereg arcvonalán igen élénk volt. Gyalogságunk példásan működő záró­­tüzében az ellenség minden vállalkozása Összeomlott-Tüzérségünk igen jó eredménnyel lőtte az ellenség gyülekező helyeit és műszaki építményeit. Légvédelmi tüzérségünk több ellenséges bombázó-köteléket szórt szét és összesen 14 gépet lőtt le. Saját rohamjárőreink néhány sikeres vállalkozást hajtottak végre saját veszte­ség nélkül. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédvezérkar főnökének 27. számú hadi jelentésével kapcsolatos tájékoztatás szerint a Don mentén küzdő magyar had­sereg helyzetében október utolsó hetében nem történt változás. Szövetséges katonai körökben különös méltánylással szólnak a honvédtüzérség értékes teljesítményeiről. E részben főként tűzvezetésének nagyfokú rugalmasságát és lőkiképzésének kiválóan érvényesülő szabatosságát emelik ki. Gyalogságunk egyes önként vállalkozó ki­sebb csoportjainak a járőr és romboló tevékenységben elért szép sikerei nemcsak a honvédség eleven támadó szellemének, hanem annak is bizonyítékai, hogy a­ csa­patok nagy gyakorlati érzékkel alkalmaz­zák eddig szerzett haditapasztalataikat minden kínálkozó alkalommal. Talán leg­jellemzőbb erre nézve az a legutóbbi fegy­vertény, amelyet egy négy főből álló hon­védjárőr hajtott végre s amelynek során a járőr egy ellenséges aknavetőt és két tel­jesen felszerelt szovjet páncéltörő löveget zsákmányolva, minden­­ veszteség nélkül tért vissza vállalkozásából. Veszteségeink egyébként is alig számottevőek. Berlin, november 2. A német távirati iroda értesülése sze­rint a Szovjetunió elleni harcban az elmúlt napokban különösen kitűntek a magyar vadászrepülők. Október 30-án és 31-én a doni arcvonal felett légiharcban — rész­ben szabadvadászaton, részben védőkísé­retben — öt bolsevista repülőgépet lőt­tek le. A keleti arcvonal középső szakaszán egyre világosabb jelei mutatkoznak annak, hogy a szovjet egy második téli offen­zívát kezdeményez. Szuhhinicsi vidéké­ről és a Rzsevtől délkeletre eső arcvonal­­szakaszról érkeznek jelentések nagysza­bású csapatmegerősítésekről. A bolsevista viszonyokat tekintve, jelentékenyen­ meg­növelték az utóbbi napokban a vörös légi­haderő gépeinek számát is, a középső arc­vonalszakaszon harcbavetett szovjet gépek számát mintegy kétszáz géppel fokozták. Ezeket leginkább az északi arcvonalsza­­kaszról vonták el. A bolsevista állások­ban élénk sáncmunka folyik, a csapatok földalatti folyosókat ásnak a német ál­lásrendszer aláakn­ázása céljából, ami ugyancsak a bolsevista támadási előké­születek mellett szól. A német repülők az arcvonalra vezető összes vasútvonala­kat éjjel-nappal bombázzák és saját meg­figyelések, valamint bolsevista szökevér­nyék és hadifoglyok vallomása alapján a német bombázások következtében kelet­­kezett szovjet károkat mintegy 25—30 szá­zalékra lehet becsülni. Pusztító német légitámadások a Kaukázusban és a Kaspi-tengeren Berlin, november 2. Vasárnapi berlini jelentés szerint a kaspitengeri szovjet hajózást szombatra virradóra újból súlyos veszteségek érték. A német harcirepülők 7 szállítógőzöst, több tartályhajót és kompot sülyesztettek el. Egy Grosnij környéki szovjet repülőté­ren szétrombolták a német bombák a fel­es leszálló tereket és súlyosan megrongál­tak a földön­ veszteglő, többmotoros bom­bázót. Tuapsze és Nalcsik környékén a német vadászrepülők heves légiharcban 26 bolsevista repülőgépet lőttek le. Német bombavetők több, mint 150 katonasággal és hadianyaggal, téli gépjárművet pusztí­tottak el. Német vadászgépek és légelhárító üte­gek a keleti harctér déli szakaszán novem­ber 1-én 59 bolsevista repülőgépet­ lőt­tek le. A Mölders vadászezred Nordmann őr­nagy tölgyfalombbal kitüntetett parancs­nokának vezetése mellett a napokban aratta négyezredes légigyőzelmét. A keleti arcvonalon Sztálingrádnál és a Terek folyó vidékén változatlan hevesség­gel folynak a harcok. Berlini katonai szak­értők véleménye szerint, bár e két had­színtér egymástól ,távol van, a harcok mégis szoros kapcsolatban, állnak egymás­ »KEDD, 1942 NOVEMBER 3 sal. A szovjet csapatok már hetek óta igyekeznek, hogy ismét megnyissák az utat a Kaukázus felé. Amióta a német csapatok Sztálingrád fölött záróállást al­kottak a Don és a Volga között, a szovjet­­hadvezetőség nemcsak arra törekszik, hogy Sztálingrád romjait megmentse, h­anem­, hogy ismét helyreállítsa az össze­köttetést a déli országrészekkel. A sztálin­grádi harc legutóbbi szakaszában a szov­jet csapatok dél felől is megkísérelték a német vonalak megtámadását. A legutóbbi hét folyamán nyilván nagyobb csapatokat hoztak át a Volgán. A német légierőnek a Volgától keletre levő szovjet közlekedési utak ellen intézett támadásai azt mutat­ják, hogy ezen a szakaszon is nagyobb ak­ciók várhatók. Ugyanakkor a Terek felső folyásánál is újabb fontos sikereket értek el a német és szövetséges csapatok és ez a tény világossá teszi a két hadszíntér belső összefüggését. Sztálingrád utolsó romjainak védelmé­nél a szovjetcsapatok új harci taktikát alkalmaznak, amelyet Berlinben „vakond­­hadászatnak“ neveztek el. Földalatti jára­tok segítségével igyekeznek ugyanis a szovjetcsapatok fenntartani az összeköt­tetést utolsó megmaradt támaszpontjaik­kal, hogy így egyesítsék az egyes ellen­állási fészkeket. E taktika ellenére a szov­jet csapatok egyik támaszpontjukat a má­sik után vesztik el. Táviratváltás a kormányzó és a török államfő között A Magyar Távirati Iroda jelenti: Horthy Miklós kormányzó a török nem­zeti ünnep alkalmából üdvözlő táviratot intézett ismét Inönühöz, a török köztár­saság elnökéhez. A török államfő a táviratra a követke­zőkben válaszolt: „Főméltóságodnak a török köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából hoz­zám küldött szívélyes jókivánatai nagyon meghatottak és kérem­, fogadja azokért hálás köszönetemet. Izmet Inönü“. Kedden a honvédelmi költség­vetést tárgyalják a bizottságok A képviselőház pénzügyi és véderő bizott­sága kedden délután öt órakor tárgyalja a honvédelmi tárca költségvetését. A pénz­ügyi bizottság szerdán délelőtt tíz órakor a miniszterelnökségi tárca, valamint a kisebb tárcák költségvetését,­ annak be­fejezte után pedig a pénzügyi és külügyi bizottság a külügyi tárca költségvetését tárgyalja. Szerdán délelőtt féltízkor egyéb­ként a közjogi bizottság tárgyalja rész­leteiben a felsőházi javaslatot. Újvidéken kivégezték egy fegyveres banda tagjait Újvidék, november 2. Lelkiismeretlen bujtogatók ismét szer­vezkedést kezdtek és szabotázsokkal, vala­mint rablásokkal az ország rendjét és a köz nyugalmát akarták megzavarni. Kisebb fegyveres bandákba csoportosulva soroza­tos rablásokat, gyilkosságokat követtek el, sőt a hatósági közegeket megtámadva több­­isben fegyvert használtak. A hatóság eré­lyes fellépése a szervezkedésben résztvevő­ket idejekorán ártalmatlanná tette. A ve­zérkar főnökének bírósága az ügyben foly­tatólagosan tartott tárgyaláson Gálly Ignác, Stefanov Peró, Medurity Dani­é, Szemcsev Lázár, Medurity Bogdán, Gányin Velimir, Jocity Koszta, Mamikov Markov, Andrin Branko, Stefan Iso és Vujin Atanász turjai lakosokat kötél általi halálra ítélte, míg a mozgalom többi résztvevőit súlyos szabadságvesztés büntetésben részesítette. A két utolsó halálraítélt büntetését élet­fogytig tartó szabadságvesztés büntetésre változtatták. A halálos ítéleteket október 30-án Szenttamás községben végrehajtot­ták. Nagyvállalat keres autószakmában jártas fiatal gépészmérnökit vagy technológust Ajánlatokat életleírással és fizetési igény megjelölésével „Autó“ jeligére kiadóhivatalba. Gamma Finommechanika­ és optikai művek r.-t. alkalmaz keresztény származású önálló szerszámszerkesztőket és munkaelőkészítésben és előkalkulációban jártas infiitiillist vagy egyéb műszaki végzettségű tisztviselőket. Ajánlatok írásban a személyzeti osztály címére: Be­zsák­-úl ,i ügy, küldendők.

Next