Uj Magyarság, 1943. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-19 / 14. szám

A MAGYARSÁG. Benkő József 100 erdélyi művet ismert Ma már alig ismeri valaki Benkő Jó­zsefnek, a tizennyolcadik század nagy erdélyi botanikusának nevét, pedig meg­érdemli, hogy kegyelettel őrizzük emlé­két. Gyerekkorától szerelmese volt Erdély flórájának, mint kis székely* góbé már örökké a hegyeiket, erdőket, mezőket járta, és­ gyönyörködött a Székelyföld gazdag növényvilágában. S ez a játékos szeretet lassan-lassan tudományos érdeklődéssé magaslott benne. Már nem csak megfi­gyelte a füvek és virágok mese­életét, ta­vasztól tavaszig, nemcsak gyönyörködött bennük, hanem gondosait kiszedte őket a földből és hazavitte megmutatni apjá­nak, nagy tiszteletű Benkő Mihály refor­mátus prédikátor Táramnak. Apa és fiú aztán gondosan , szétteregették a ,,fü­­vecskék“ gyenge leveleit, megszámlálták a virágok szirmait és megállapították nö­vényi híbvatartozásukat. Benkő József később, kollégiumi s teoló­giai tanulmányai során is behatóan fog­­alkozott a botanikával. Már kész pré­dikátor, mikor további tanulmányai foly­tatásához nem lévén elegendő pénze, állami segélyért folyamodott. II. József, a kalapos király, azonban nem szívesen támogatta a „rebellis szellemű“ székelye­ket és így kérvényei mindig elutasításra találtak. A nagy tudós tehát magára marad, mint minden magyar tehetség abban a korban. Cheont Ádám ugyan, az erdélyi gubernium országos egészségügyi tanácsá­nak elnöke, gyógyszerészek számára tar­tandó előadásokkal akarja megbízni, de a felsőbb hatóság ezt a javaslatot is eluta­sítja. A sok visszautasítás és meg nem értés nem veszi el Benkő munkakedvét. Szor­galmasan járja Erdély bérceit, völgyeit és gyűjti az anyagot egy nagy botanikai munkához. Kevéske keresetét az utolsó garasig feláldozza a­ célért, meg akarja ismerni Erdély minden füvét, hogy nagy munkája teljes legyen. „Az erdélyi három nemzet földjén tett ilyen utaimban azon igyekeztem — írja a Magyar Hírmondó 1780. évi folyamában —, hogy az efféle füveknek, amelyek az én lakásom földjén teremnek, vagy gyökereiket vagy magvai­­kat hozzam, avagy arra hagyott jóakaróim által magamnak megküldessem és ter­messzem kertemben. Ahol is ily móddal ma a füvek számát hatszázig felszaporí­tottam” Amit rendszerint csak egy-egy tudomá­nyos társaság, vagy intézet tud létrehozni, közös munkával és közös anyagi áldozat­tal, azt ez a fáradhatatlan székely pap egymaga teremtette meg. Olyan füvész­­kertet létesített, melyben egy hatalmas országrész egész flórája képviselve volt. S hogy ennek gyakorlati hasznát jobban átláthassuk, gondoljuk meg például, hogy orvosi szempontból milyen nagyjelentő­ségű lehetett az összes gyógyfüvek rend­szeres ismerete. Benkő József több értékes botanikai művet is írt, ezek közül egyik ki­sebb könyvéért („Az ecetfa alkalmazása a kordovánbor kikészítése körül“) húsz arany jutalmat kapott. A tímárok pedig arra utasíttattak, hogy próbálják ki az új eljárást a gyakorlatban. Tízesztendei fáradságos munka után készült el főműve, a „Flora Transsilva­­nica“. Ez volt az első mű, amely a maga teljességében tartalmazta Erdély növény­tani monográfiáját. Ezt is saját fillérei­ből volt kénytelen kiadni, noha egyenesen a császárhoz fordult támogatásért. A gyö­nyörű kétkötetes munka Európaszerte is­mertté tette nevét. A dicsőség hát meg­volt s azt itthon is elismerték, de annyira, sajnos, már nem ment az elismerés, hogy abból valami anyagi támogatás is jusson a lassanként teljesen elszegényedett tu­dásnak. Élete utolsó éveiben a legnagyobb nyomorban élt s gyógynövények árusítá­sából tengette életét. S mikor meghalt, olyan gyorsan elfeledték, mint amilyen gyorsan felveri a dudva a szépen ápolt kertet. Füvészkertjeivel sem törődött senki s, apnak pusztulása az ő emlékének éledéseit szimbolizálta. •­­ Elveszett a Corvin-áruház előtt egy 60 pengőt és nyolcadsorsjegyet tartalmazó pénz­tárca. Tulajdonosa Kurhélya Lajos hadirok­kant, aki az áruház előtt cipőfűzőt árul, kéri a becsületes megtalálót, hogy a pénztárcát tartalmával együtt neki vagy a Corvin-áru­­ház portásának adja át. Jól gépírni tudó­­ számlázó tisztviselőt, továbbá One Mabi-ügyekben jártas­­ bérelszámoló tisztviselőt­­ keres azonnali belépésre nagy vál­lalat. Ajánlatokat „Nagy vállalat“­­ jeligére a kiadóba kér. _8_ SzínházFilmMűvészet ... — w^iiiwniíMi-iii TiiHíWiiin.YiiVWrrTnBlWTmrininnnTiti -mmmr n— ■ Jelentős nemzeti megmozdulás elindítója lehet a magyar irodalompártoló társaság megalakulása Vasárnap délelőtt a­ budapesti ügyvédi kamara székházában a belügyminiszter engedélye alapján kétszáz alapító tag, fő­leg ügyvédek, továbbá országgyűlési kép­viselők, egyetemi tanárok, orvosok, mér­nökök s közgazdasági életünk számos ve­zető egyénisége részvételével megalakult a „Magyar irodalompártoló társaság“. Az alakuló közgyűlést vitéz Szabó Lajos dr. a MONE elnöke hívta egybe, aki ezt a nemzeti szempontból jelentősnek ígérkező mozgalmat elindította. Megnyitó szavaiban üdvözölte a jelenlevő vitéz Bonczos Miklós államtitkárt, Romhányi Gyula dr.-t, a kul­tuszminiszter és Takács Albert dr. fő­szolgabírót, vitéz Endre László alispán képviselőjét. Bejelentette, hogy Endre László nemcsak a maga személyében csat­lakozik a mozgalomhoz, hanem azt a vár­megye egész apparátusával is támogatni kívánja. Az alapszabályok szerint az egyesület célja: a magyar népi közösség és a nem­zeti újjászületés szolgálatában álló iroda­lom és írók erkölcsi és anyagi támogatása, egyes arra érdemes magyar és nemzeti irányú irodalmi értékű művek kiadásának és terjesztésének elősegítése, irodalmi dí­jak adományozása, alapítványok és nép­könyvtárak létesítése és támogatása, iro­dalmi előadások rendezése és egyéb célra­ vezető eszközök felhasználásával a ma­gyar olvasóközönség érdeklődésének fel­keltése a magyar és nemzeti irányú iroda­lom és írók iránt. Az egyesület a kitűzött célját a tagsági díjakból, önkéntes adomá­nyokból, az egyesület által létesítendő ala­pítványok jövedelmének felhasználásával valósítja meg. Az egyesület által támogatásban és dí­jakban részesítendő magyar írók, vala­mint a kiadásra és terjesztésre alkalmas művek kijelölésére irodalmi bizottság alakul. Ennek tagjai a tisztikar, a választ­mány két tagja, továbbá néhány olyan tag, akiket a kultuszminiszter az irodalmi és művészeti tanács útján delegál. Az egyesület tagjai mindazok a feddheteten előéletű teljes jogú magyarok és magyar­­országi jogi személyek lehetnek, akiket az egyesület választmánya tagul felvesz. A magyar törvények értelmében zsidónak tekintendő személyek az egyesületi tagság szempontjából nem számítanak magyar­nak. A rendes tagsági díj évi 120 pengő- A rendkívüli tagok évi 60 pengőt fizetnek, a pártoló tagok pedig 250 pengőt. Pártoló tag csak jogi személy lehet. A tagdíjak havi részletekben fizethetők. A társaság közelebbi célkitűzéseit vitéz Szabó Lajos ismertette. Eszerint a párt­politikai irányzatokon kívülálló társaság olyan írókat támogat, akiknek munkás­sága a magyarságot, mint élő, fennma­radni akaró közösséget, önmaga megisme­résében, helyzetének áttekintésében, tájé­kozódásában, gyengéinek, betegségeinek, hibáinak kiküszöbölésében, meglevő vagy szunnyadó erényeinek és erőinek fejleszté­sében és kihasználásában segíti. Mivel az irodalom elsősorban emberi megnyiatko­­zás, megbecsüli az irodalmi bizottság azt az írót is, akinek a fenti értelemben nin­csenek ugyan közösségi távlatai, de em­beri mondanivalójának kifejezésében, hangjában, költőiségének ízében jelleg­zetesen magyar, aki tehát a magyar ember sajátos természetéből, látásából, eszejárá­­sából mutat meg valamit. — Azoknak az íróknak műveit, akik ebben a szellemben dolgoznak, terjeszteni fogjuk s ezáltal részesei leszünk a magyar közízlés és köz­gondolkozás kialakításá­nak, — mondotta vitéz Szabó Lajos. Hogy ez mit jelent a nemzet jövője szem­pontjából, megmutatja­­ a közelmúlt, amelyben a zsidó szellem irányította az irodalmat s ez adta a magyar olvasó ke­zébe a könyvet. Ezelőtt jónéhány évvel még sokan közülünk múlatni tudtak a ka­barék ízléstelenségein, a Hacsek és Sajó­kon. Nem hiszem, hogy ma van köztünk valaki, aki nem fordulna el undorral ezek­től. A közfelfogás és ízlés átalakult s mi ezt a javulást fokozni akarjuk. Eddig két­száz lelkes tagunk van. De itt nem állunk meg. Mert ez a kétszáz tag felismerte cél­jaink jelentőségét, ha pedig felismerte, akkor tudja a kötelességét. Biztosra ve­szem, hogy még ebben az évben legalább ezerre szaporodik tagjaink száma. Ez pe­dig évi 150­-180.000 pengőt jelent. A formális megalakulás után a közgyű­lés megválasztotta a társaság tisztikarát. Elnökké egyhangú lelkesedéssel vitéz Szabó Lajost kiáltották ki. A tisztikar többi tagjai: társelnök Veres Gábor dr., az Tbusz alelnöke, titkár: Varga László dr. ügyvéd, pénztáros: Vásárhelyi Zoltán dr. pü. főtanácsos, ellenőr: Kiss Károly főfel­ügyelő, a számvizsgáló bizottság tagjai: Ancsin Pál dr., Fadgyas Rezső dr. a Fu­­tura igazgatója, Gaál Jenő dr. az ügyvédi kamara elnökhelyettese, Réder János dr., az árucsereforgalmi intézet vezérigazgató­ja, Juhász Sándor dr., a Diana ipari és kereskedelmi r­­t. vezérigazgatója. A nyolcvantagú választmány sorában helyet foglalnak többek között vitéz Kolos­­váry-Borcsa Mihály és Dániel Áron dr., a sajtókamara elnöke és ügyésze, ezenkívül előkelő fővárosi és vidéki ügyvédek, ügy­védi és közjegyzői kamarák elnökei, szá­mos országgyűlési képviselő s a legkülön­böző foglalkozási ágbeli személyiségek. Padányi Gulyás Jenő országgyűlési kép­viselő bejelentette, hogy a mozgalomhoz a mérnökök nemzeti szövetsége­ is csatla­kozik. Az alakuló közgyűlés az elnök záró­szavaival ért véget. * Szerepváltozás az Operaházban. Az Operaház igazgatósága közli, hogy a ja­nuár 20-iki, szerdai Don Juan-előadáson a színlapon feltüntetett szereposztástól el­térően Don Ottavio szerepét Pataky Kál­mán tiszteleti tag fogja énekelni. * Németh Antal Szófiában, Szófiából jelentik. Németh Antal dr„ a Nemzeti Színház igazgatója a bolgár nemzeti szín­ház igazgatójának, Poljanovnak meghívá­sára Szófiába érkezett. Látogatásának az a célja, hogy* a magyar-bolgár kulturális egyezmény szellemében megbeszélje a szín­darab és színészcserét. * Lehár új dalt szerzett, Bécsből jelen­tik. A Wiener Neueste Nachrichten ri­portot közöl Lehár Ferencről. Ismerteti legújabb művét, a „Garabonciás diák“ című dalművet s leírja a mester minden­napi életét és töretlen munkakedvét a sebesültek és katonák érdekében. Lehár Ferenc „Wien, du bist das Herz der Welt“ címmel fülbemászó dalt szerzett a télise­­gély-mozgalom számára. * Táray Ferenc vendégszereplése Kas­sán. A kassai nemzeti színház nézőterét pénteken este megtöltő közönség lelkesen ünnepelte Táray F­erencet, aki Shakes­peare Hamletjének címszerepét, alakította. Játéka rendkívüli élményt jelentett a kas­sai közönség számára. Január 19-én és 20-án Táray Ferenc ismét fellép Kassán Geraldy „Szeretni“ című darabjában. Ha Koréh­dafest Zeneak. *67. (Harmónia rendezés.) Dániel zongoraest ma Vigadó pontosan 7-kor (Koncert). * Kiosztották a Baumgarten-díjakat­. A Baumgarten-alapítvány idei díjait a következő íróknak ítélték oda: Az 5000 pengős nagydíjat, amelyet haláláig Babits Mihály élvezett, Tamási Áronnak juttat­ták. Asztalos István erdélyi író, Bóka László, Fodor József, Jankovich Ferenc költők és Lévay József esszéista 3000­- 300 pengős díjakat, Szemlér Ferenc erdélyi esszéista és Képes Géza költő, műfordító 2000—2000 pengő jutalmakat kaptak. * A „Csalóka szivárvány“ Kolozsváron. A kolozsvári nemzeti színház január 20-án mutatja be Tamási Áron „Csalóka szivár­vány“ című színművét. Az előadásnak az a nevezetessége, hogy Jávor Pál szerepét Kiss Ferenc játssza. * Magyar hangosfilmbemutató a berlini­­Astor-filmszínházban. A berlini Astor­­filmszínház bemutatta a „Lángok“ című magyar film németül beszélő változatát. Ez az első magyar hangosfilm, amely Né­metországban előadásra került. A­ filmet a német közönség és a sajtó kedvezően fo­gadta és a bírálatok kiemelik a művészi rendezést, a szereplők kifejező játékát és a szép felvételeket. a A budai katolikus kör díszhangversenye. Igen értékes és komoly művészi műsorral rendezte meg idei első díszhangversenyét a budai katolikus kör. A hangverseny Medvigy István kúriai bíró, a kör ügyvezető elnöké­nek bevezető szavaival kezdődött, majd Éger­szegi Gitta, az Operaház tagja énekszámok­kal, Groh Klára hegedűművésznő Beethoven és Lisznyay Szabó Gábor szerzeményeivel aratott nagy sikert. Nagy tetszés mellett működött közre még Németh Amadé, az Operaház tagja, Pulszky Kató, Básthy-Radics Gyula és Hoffmann Tamás. A díszhangver­seny Németh Béla főtitkár zárószavaival ért véget. ■KEDD, 1943 JANIJAK 19 /­ //BossémeretA vendéggel és új szereplővel Akik végignézték az Operaház vasárnap­esti előadását, pompás teljesítménynek le­hettek tanúi, amelyet bátran akár piros­­betűs színlap is hirdethetett volna. Mimi szerepében Réthy Eszter lépett fel. Gyö­nyörű hangú énekesnőnk megindító alakí­tását már jól ismerjük, de talán még egy­­ízben sem találta el annyira a szerep szív­hangjait, mint ez alkalommal. (Teljesítmé­nyének érdeme szerinti méltatásához hoz­zátartozik, hogy a rokonszenves művésznő vonatkésés következtében, csak félórával az előadás kezdete előtt érkezett a bécsi gyor­ssal Budapestre.) A vendégművésznő mellett olyan együttes vonult fel, amelyre a világ bármelyik operaháza büszke lehet­ne. Losonczy, Koréh és Maleczky remek bohémjeinél, Osváth Musette-jénél pompá­­sabb énekeseket, színészeket nem is kíván­hatnánk. Ebben a fényes társaságban első ízben énekelte Rudolf szerepét Járay József. Már kezdetben sokat vártunk ettől a fiatal énekestől, új szerepében ismét be­bizonyította, hogy a színház egyik leg­többet ígérő reménysége. Egészségesen csengő, szabadon szárnyaló, szép tenor­­hangja, őszinteségtől fűtött éneke, rokon­szenves színészi magatartása élettel töl­tötte meg alakítását. Bemutatkozását a közönség igen nagy rokonszenvvel fo­gadta, olyannyira, hogy első felvonásbeli áriáját a szűnni nem akaró tapsra meg is kellett ismételnie. Failoni tüzes, lendületes vezényléssel biztosította az előadás Puc­­­cini-szellemét. (L.) éd hegyek leánya (Radius) A film első része nem függ össze szervesen a második felével. Az első részben ugyanis arról van szó, hogy az eldugott erdélyi falu­­ban a vénasszonyok minden időszerű ok nél­kül feldühödve üldözik a hegyek leányának anyját, sőt a nézőben kínos hatást keltve, ostromolják, meg annak nyomorúságos kis vis­kóját, amiért az mintegy húsz évvel ezelőtt szép volt és vétkezett. A filmvásznon kiderül, hogy ez az utólagos felháborodás nem lehet igaz. A rendező még az anya elmenekülésével, visszatérésével, haldoklási jeleneteivel is hosz­­szadalmasam terheli a fűmet, amelyben a tu­lajdonképpeni dráma egész más vonaloit és csak ezután bontakozik ki. Akkor, amikor a leány a vasúti őrházba téved s az öregedő pályaőrnél nyugalmat és biztonságot remélve, feláldozza fiatalságát. Ezután is igen kevés az esemény, csak annyi, hogy amikor a leány összetalálkozik a fiatal pályamunkással, meg­­ismeri az igazi szerelmet, ami végzete lesz. Ez a film Tormay Cecile :„Emberek a kövek kö­zött” című regényéből készült s most rövid időn belül a Csathó-regény filmváltozata utáni — második példa arra, hogy ami a regényben elfogadható, a filmben esetleg kifogás alá es­ketik, a forgatókönyv­ írónak és a rendezőnek jelen esetben gondosabban kellett volna alkal­mazkodnia a filmszerűség követelményeiben. A hibákért k­árpótolttak a gyönyörű erdélyi, tájfelvételek s­­néhány igen érdekes, igen szép és jó beállítású jelenet. A címszereplő Fényes Alice Kolozsváron szerzett színpadi rutinját, néhány mesterkélt jelenete leszámításával, a felvevőgép előtt­­ is hatásosan érvényesíti. Si­kere lesz! Hosszú Zoltán a­­pályaőr szerepébe..', szívbehatoló, őszinte, emberi hangon szólal meg. A „Negyedsziglen” után ezzel az alakú­tással is meggyőzött arról, hogy a legjobb jel­­lemszínészeink sorába tartozik s megtisztult, leegyszerűsített, teljesen eredeti f­ifejezés­­módja még nagy feladatokra teszi hivatottá. Nagy Istvánnak az Elnémult harangok” után mostanában nem volt elég szerencséje ahhoz, hogy tehetségéhez méltó filmszerepeket kap­jon. Többnyire papirosfigurákat kellett játszó,■■ nia. A fiatal vasúti pályaőr ebben a filmben élő figura. Ladomerszky Margit, Greguss Zol­tán és Tompa Pufi játszanak még kisebb, de érdekes szerepeket az újdonságban, amelynél­ sok szép jelenetét Dolecskó Béla aláfestő ze­néje hatásosam fokozza. K. J. * Bevonulási emlékérmet kapott hét­ nagyváradi színész. Vitéz Tolnay Andor igazgató együttesének jelenleg Nagyvára­­­don lévő hét tagja, Darusa Győző, Márffy Vera, Szögi Arany, Padur Teréz, Benkő Béla, Margittay Alajos és Berta András lelkes és hazafias működésükért meg­kapták az erdélyi bevonulási emlékérmet,­­Soós István dr. nagyváradi polgármester kézfogás kíséretében adta át a városháza tanácstermében a színészeknek a kitünte­tést. * Raiter Lajos külföldi vendég­szerep­lése. Rajter Lajos, a magyar rádió karnagya, január végén Bécsben, Pozsonyban és Salz­burgban vezényel. Bécsben a szimfonikuso­k magyar estet rendeznek vezénylése alatt * Bemutatás előtt a „Vörös vihar“. Rövi­desen bemutatásra kerül a „Vörös vihar*" című északi film, melynek cselekménye 1940-ben játszódik s a finnek szabadsághar­cának egy hősi epizódját mutatja be. Az új­donságban, amelynek előterében szerelmi tör­ténet bontakozik ki Aino Taube, a legnépsze­rűbb filmsztár játssza a női főszerepet.

Next