Uj Magyarság, 1943. február (10. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

^ '/U' ' * V' mac.yarsAC-_...................................................2........ H­ITEL NEMZETPOLTIKA! SZEMLE A. januári szám tartalmából: CSIZMADIA ANDOR Az új olasz testületi állam VENCZEL JÓZSEF Tallózás az erdélyi földreform román , irodalmában­­ BAKK Pf­TER Népoktatásunk mai kérdései BÍRÓ JÓZSEF Erdély műemlékeinek sorsa a belvederes döntés után Magyar Figyelő: Ujfalvi Sándor emlékiratai a primőrökről Egyetemi ifjúságunk útja Vojnovich Géza Illetékessége Szemle: SZABÓ ISTVÁN: A háborús Berlin szellemi élete Szerkesztők: Albercht Dezső, Székl Béla, Venczel József, Vita Sándor. Előfizetés 1843. évre 12.— P. Egyes szám­ára 1 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Mátyás király­ tér 6. I. Postacsekk: 72809. Megjelenik havonta. Amire megérkeztek a részletek Euró­pába Roosevelt és Vargas találkozójá­ról, kitűnt az is, hogy miért kellett a két elnöknek három ízben is beható tanácskozásokat folytatni a Potengi folyón horgonyzó amerikai romboló fe­délzetén. Buenos Airesből kapott hírek szerint az amerikai államok blokád alá akarják venni Argentínát s erőszakkal akarják kikényszeríteni az argentin nemzetnek a háborúhoz való csatlako­zását. Hivatalos formában Brazília tenné meg a javaslatot a blokád meg­szervezésére vonatkozóan, az Egyesült Államok pedig azonnal támogatná ezt a tervet, s talán mondani se kell, hogy Washington csatlakozása az összes, amerikai államok blokádját jelentené Argentína ellen. A Washington Post nem hagy fennforogni semmiféle két­séget Roosevelt igazi terveit illetően, s Chile döntésével foglalkozva, megálla­pítja: ,,A chilei köztársaság önszántá­ból belátta, hogy nem tehet semmit az amerikai népek egységes akaratával szemben. Az Egyesült Államok kellő formában értékeli Chile elhatározását, magától értetődő viszont, hogy Argen­tínának is dönteni kell végre: vállalta-e az amerikai népek sorsát, vagy külön utakon járva, a náci nagyhatalmak ol­dalára áll. Nem tudjuk elképzelni,­­ hogy az amerikai népek szolidaritásá­val szemben bárki is felléphessen“ ... Az Egyesült Államok hajói már tizen­egy hónap óta elkerülik az argentínai kikötőket, s Brazília blokádjavaslata nyomán a jövőben elmaradnának az argentínai kikötőkből azok a hamik is, amelyek úgy ahogy eddig még biztosí­tani tudták az argentin nép gazdasági szükségleteit. Megy japán győzelem a Salamon-siisetekné£ ' ' /■ ■ Tokió, február 1. A japán főhadiszállás hétfőn délben a következő külön jelentést adta ki: A japán tengerészeti légierő január 29-én nagyobb angolszász hadihajóköteléket vett észre a Salamon-szigetek déli részén fekvő Kennel-szigettől északra. Hét különleges japán gép teljes bombaterhével az ellensé­ges hadihajókra vetette magát. Két csata­hajó és három cirkáló elsülyedt, egy további csatahajó és még egy cirkáló pedig meg­sérült. A japánok a hét önfeláldozó gépen kívül három további repülőgépet vesztettek. Japán repülők légiharcban elpusztítottak három angolszász gépet. A harc még tart. Ennek a dicsőséges haditényneki lezaj­lása után a Dömei-iroda összesítő jegyzé­ket adott ki a salamonszigeti tengeri üt­közetek eddigi eredményeiről és vesztesé­geiről. Az angolszász flotta elvesztett 6 csatahajót, 4 anyahajót, 31 cirkálót, 21 rombolót, 9 torpedónaszádot, 1 aknakere­sőt és a szállítóhajót. Súlyosan, részben ki­javíthatatlanul megsérült 4 csatahajó, 4 anyahajó, 6 cirkáló, I6 romboló és 11 egyéb hadihajó. Ugyanezen a hadműveleti terü­leten japán erők 910 ellenséges repülő­gépet pusztítottak el. A japánok a salamonszigeti harcokban Asszisen 1 csatahajót és 41 különböző mintájú hadi- és száll­óhajót vesztettek, továbbá 224 repülőgépet, ezenkívül 31 ja­­pán gép megsérült.­ ­­ Kormányzó Urunk és a Führer táviratváltása A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó úr öfőméltósága Hitler Adolf birodalmi kancellárhoz a nemzeti szocialista hatalomátvitel tizedik évfor­dulója alkalmából a következő táviratot intézte: )rA hatalomátvétel tizedik évfordulója alk­almából őszinte szük­ségét érzem, hogy Excellenciádnak legszívélyesebb jókívána­­taimat fejezzem ki. Azok az egyedülálló történelmi teljesít­mények, amelyeket a német birodalom Excellenciád vezetése alatt véghezvitt, a legőszintébb csodálattal töltenek el és csak megerősítik szilárd bizalmamat, hogy Né­metország az európai művelődés megmen­téséért folyó jelenlegi harcot győzelmeseit állja meg. Ebben a szellemben k­öszöntjük a mai történelmi napon Excellenciádat és a szö­vetséges német népet.“ A Führer választávirata a következő­képpen hangzik: )­A nemzeti szocialista hatalomátvétel tizedik évfordulójának alkalmából távira­tilag kifejezett baráti jókívántaiért szí­vélyes köszönetemet és őszinte üdvözlete­met nyilvánítom. Hitler Adolf.“ Hitler mondja: Sem fegyver, sem az idő nem fogja térdre kényszeríteni a német nemzetet A nemzeti szocialista hatalomátvétel 10-ik évfordulóját a német katona harctéri küzdelmének és az egész nemzet totális erő­kifejtésének jegyében ünnepelte meg szom­baton a német birodalom. Az Új Magyar­ság vasárnapra részletesen beszámolt az ünnepségekről, a Máv menetrendjéhez al­kalmazkodni kényszerült korai zárás miatt azonban lappéldányaink egy részéből, ön­hibánkon kívül, kimaradt Hitler kiáltvá­nya, amelyet most megismétlünk. Csak két lehetőség van: győzelem, vagy pusztulás A Führer kiáltványában megemlékezett arról, hogy ma van tizedik évfordulója an­nak a napnak, amelyen Hindenburg elnök ráruházta a felelősséget a birodalom veze­téséért. Ezzel véget ért a hatalomért foly­tatott tizennégyéve­ küzdelem és a nem­zeti szocialista párt, mint legerősebb párt törvényes úton jogot kapott a kormány­átalakításra. A kiáltvány ezután vázolta azokat a szo­morú viszonyokat, amelyek Németország­ban 1919 és 1933 között uralkodtak, majd rámutatott arra, hogy Hitler 1933-ban a német néphez intézett első kiáltványában mindenekelőtt azt az elhatározást jelen­­tette be, hogy a nemzetet egyesíteni fogja, mert ez az előfeltétele minden felemelke­désnek, majd négyévi időt kért arra, hogy jóvátegye mindazt, amit az előző időszak bomlása szétrombolt. Ami 1933 óta a né­met birodalomban az új vezetés alatt gazdasági, kulturális és szociális haladás terén történt, példátlanul áll. Demokrata országok nem tudnak ehhez hasonlót fel­mutatni, csak a fasiszta Olaszország tu­dott Duceja révén belső felépítő munkájá­ban hasonlókat véghezvinni. Ily módon rövid néhány esztendő alatt a belső bomlásnak számtalan megnyilatkozá­sát sikerült kiküszöbölni és az így nyert belső nemzeti erő tette lehetővé a külső fel­adatok megoldását. Az eltelt hosszú esztendők alatt ismétel­ten gyakorlati értékű javaslatokat tettem a fegyverkezés korlátozására és a lojális együttműködésre, de soha még senkinek békés ajánlatait nem fogadták több gyűlö­lettel, mint ezeket az ajánlatokat. Különö­sen a nemzetközi zsidóság fokozta hajtoga­tását az új Németország ellen, amely nem volt hajlandó meghajolni a nemzetközi tőzsdeérdekek előtt és még kevésbé ijedt meg a bolsevista fenyegetésektől. Csak most, a hatalom átvételének tizedik évfordulóján ismerjük fel teljes egészében, mi történt volna Németországgal és Európá­val, ha 1933 január 30-án a Gondviselők, Hindenburg elnök útján nem bízta volna rá a hatalmat a nemzeti szocializmusra. A bolsevizmus valóban óriási méretekben kezdte meg már akkor tervszerű előkészü­leteit, hogy rajtaüthessen Európán. Mi lett volna a német népből és Európából, ha 1941 június 22-én a német véderő az utolsó pilla­natban nem tartja védőpajzsát Európa felé. Ki hiszi el, hogy nevetséges garan­ciák és papirosnyilatkozatok az angolszász államférfiak részéről megmentették volna a világot attól, hogy a bolsevizmus Euró­pát megrohanja, kultúráját megsemmisítse emberanyagát kiirtsa, hogy rabszolgái legyenek? Európa legnagyobb része csak azért csoportosulhatott ebben a harcban Német­ország köré, mert Németország 1933-ban megteremtette a politikai, erkölcsi és anyagi előfeltételeket ahhoz, hogy vezető legyen a harcnak, amely ma a világ sorsát Amint akkoriban belpollt"krim­" csak két lehetőség volt: a nemzeti szo­cialista forradalom győzelme és ezzel a szociális újjáépítés, vagy a bolsevista fel­fordulás és ezzel mindennek pusztulása,­­ éppúgy ma is csak két lehetőség van: vagy Németország és a vele szövetkezett népek győznek, vagy pedig betör a leg­ősibb kultúrájú földrészre kelet felől az ázsiai bolsevista világ éppolyan pusztítóan, amint ez Oroszországban történt. Franciaország és Anglia 1939-ben min­den alap nélküli hadüzenetül be el akarat­lanul jót is tettek, mert abban a pillanat­ban indították meg a második világhábo­rút, a történelem legnagyobb mérkőzését, amikor a német birodalom elérte erejének teljét. Ennek a mérkőzésnek óriási ará­nyai mellett minden más esemény elhal­ványul. • Mindaz, amit 1933 óta alkottunk, el­homályosul a most előttünk tornyosuló feladatok előtt. Ha a nemzeti szocializmus semmi mást nem alkotott volna, mint azt, ami mögötte van, ezzel is a világtörténelem egyik leghatalmasabb jelensége volna, de Európa elveszne ennek ellenére is. A moz­galom csodálatos útja csak úgy fogható fel, mint a Gondviselés akaratának kifejezése, hogy megadja a német népnek és azonfelül egész Európának a lehetőséget, hogy ered­ményesen szálljon szembe minden idők leg­nagyobb fenyegetésével. A nemzetközi zsidóság bűnei Ameddig lehetséges volt, újra és újra kezemet nyújtottam a másik világnak a megbékülésre. 1940 júliusában tett utolsó ajánlatom visszautasítása után azonban világossá vált, hogy ajánlataimat csak gyengeségnek minősítik, mert a háborúért felelős uszítók semmiképpen sem kívánták a békét. A nemzetközi kapitalizmus és a bolsevizmus összeesküvése nem logikátlan, hanem természetes megnyilvánulás, mert mindkettőben az a nép a hajtóerő, amely gyűlöletével évezredek óta újra és újra belülről felbomlasztja az emberiséget, gazdaságilag kifosztotta és politikailag megsemmisítette. A nemzetközi zsidóság mindaddig a népek és államok­­ bomlásá­nak erjesztő anyaga marad, amíg a népek nem találják meg azt az erőt, hogy maguk­ból kiküszöböljék. Nem szabad azt várnunk, hogy a Gond­viselés ajándékba adja a győzelmet minden idők eme leghatalmasabb küzdelmében." Minden egyes ember és minden nép mér­legre kerül és amely könnyűnek b­onyul, el fog bukni- Ezért jelentettem ki már 1939 szeptember 1-én, hogy bármi történik is, sem az idő, sem fegyver nem fogja térdre kényszeríteni a német nemzetet. Az elmúlt tíz esztendő valóban páratlan katonai tet­tekben is s annak felismerése folytán, hogy ebben a háborúban nem lehet győző és le­győzött, csak életben maradt és meg­semmisült, a nemzeti szocialista állam azzal a fanatizmussal fogja a küzdelmet foly­tatni, amely első pillanattól kezdve lelkesí­tette, amikor kezébe vette a hatalmat Né­metországban. Már a múlt év január 30-án kijelentet­tem, hogy győzelmeket a gyenge is elbír, de csak az erős állja ki a sorscsapásokat. A plutokráciák zsidó vezetői már az elmúlt télen is ujjongtak a német véderő szerin­tük kikerülhetetlen összeomlásán. De más­képp történt. Lehet, hogy most ugyanazt remélik, de látni fogják, hogy a nemzeti szocialista eszme erősebb, mint az ő vágya­kozásuk. Minél tovább tart a háború, ez az erő annál szorosabban összefogja ezt a népet s ezzel fokozza teljesítményeit. Ez az eszme mindenkit rá fog vezetni köte­lességének teljesítésére és mindenkit el fog pusztítani, aki ki akarná vonni magát kö­telességei alól. Ez az eszme addig fogja vezetni ezt a harcot, amíg ismét elkövet­kezik egy új január 16-ika, vagyis a két­ségtelen győzelem. 1 KEDD, 1948 FEBRUÁR . A Führer ezután köszönetet mondott azoknak, akiknek a tíz év­ eseményeiben és eredményeiben részük vele. 1939 szeptem­bere óta, ez a köszönet elsősorban a katoná­kat illeti, a tábornagyokat, tengernagyok­at, tábornokokat és tiszteket, különösk­éppen pedig a sok százezer és millió alacsonyabb­­rendű vezetőt és katonát. A haderő dicső tettei hervadhatatlan babérral övezetten kerülnek a történelembe. A jelen és a jövő aligha foghatja fel, amit az ismeretlen gránátosnak el kell szenvednie. A magas északtól az afrikai sivatagig, az Atlanti­­óceántól a keleti térségig, az Éigei-tenger­­től Sztálingrádig olyan hősi ének csendül fel, amely évezredekig fenn fog maradni. A hazának becsületbeli kötelessége, hogy méltó maradjon ezekhez a tettekhez. A nemzet összesített munkáját még fokozni kell A Volga mentén küzdő katonáink hősiessége figyelmeztetés mindenki szá­mára, hogy a lehető legtöbbet tegye meg Németország szabadságáért, népe jövőjéért és egész földrészünk fennmaradásáért folyó harc érdekében. Isten segítségével ütni fog az óra! Az a harc, amelyet ugyanazok az ellen­ségek kényszerítettek ránk, mint 1914-ben, népünk létéről vagyó pusztulásáról dönt. A Mindenható lesz az igazságos­ bíró. A­ mi feladatunk azonban kötelességünket úgy teljesíteni, hogy Előtte megállhassunk a létért folytatott küzdelemben úgy, aho­gyan ő rendelte. Mi a küzdelmet folytatni fogjuk anélkül, hogy valaha is meginog­nánk és nem sajnáljuk sem a munkát, sem az életet, hogy népünk jövő életét biztosít­­suk. Egyszer azután ütni fog a nagy óra, amelyben népünk megszabadul a külső el­lenségtől. Hősi halottaink áldozatából, vá­rosaink és falvaink romjaiból új élet fog virágzani, hogy tovább fejlődjön az állam, amelyben hiszünk, amelyért harcolunk és dolgozunk: a német nemzet germán állama, népünk minden férfiúnak és asszonyának, egyformán kedves örök otthona: a nem­zeti szocialista nagynémet birodalom. Eb­ben a birodalomban azután minden időkre meglesz az az erő, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőben is megóvja az európai n­é­pek családját a Kelet veszedelmeitől. S e nagy német birodalom és a vele szövetsé­ges nemzetek közösen biztosítani fogják azokat az élettereket is, amelyekre létük fenntartása érdekében ezeknek a népeknek múlhatatlanul szükségük van. A Führer koszorúja Hindenburg sírján A hatalomátvétel tizedik évfordulóján Koch körzetvezető nemzeti szocialista elő­kelőségek társaságában elhelyezte a Führer koszorúját Hindenburg tábornagy sírján a tannenbergi emlékmű kriptájában. Koch körzetvezető beszédében rámutatott arra, hogy amint Hindenburg annak idején saját elhatározásából felvette a harcot az orosz túlerővel és le is győzte Tannenbergnél­, úgy most a Führer hadvezéri tehetségétől a bolsevizmus fog vereséget szenvedni. Az. ünnepség az egyes fegyvernemek különít­ményeinek díszfelvonulásával ért véget. Nagyjövőjü vidéki magkereskedelmi vállalat keres az apró- és takarmánymagüzletben 15—20 évi tapasztalattal biró főtisztviselőt van tárgyaló és levelező 35­—40 évet Ü Ciú­­­s­ztény, hadmentés urak ajánlatát kér­jük, fizetési igények megjelölésével „Főtiszt­­viselő 9456­‘ jeligére Blockner hirdetőbe. Városháza u. 10.

Next