Uj Magyarság, 1943. március (10. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

Kedd, 1943 március 2­8. évfolyam 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .EGY hÓNAPRA 4.— PENGŐ, NEGYEDÉVRE 11.00 PENGŐ FÉLÉVRE ;1.00 PENGŐ, EGYES S­.AM­ARA KÖZNAPON 16, VASÁRNAP 80 FILLÉR Moszkvai jelentés német sikerekről Ara 16 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN /áSfn L? v -fV SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATAL. BUDAPEST, VIK­., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. TELEFON: 14-64-20, 14-61-28, 14-61-29 ÉS 14-44-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 A szovjet és a londoni emigránsok viszonya tovább bonyolódik Egyre inkább bonyolódik a szovjet­unió és Anglia ,,keleti szövetségeseinek“ viszonya. Csütörtökön azt jelentette a Newyork Times, hogy Sztálin „totális garanciát“ adott Benesnek Cseh­szlovákia függetlenségének és területi integritásának biztosítására. E híradás nyomán nagy optimizmus lett úrrá a londoni emigráns körökben s a Daily Mail már arról írt: Sztálin gesztusa tulajdonképpen amellett szól, hogy Moszkva a Kárpátoktól délre nem akar életteret biztosítani magának. .Talán mondani se kell, Európa demokrata köreiben is óriási örömmel fogadták a Newyork Times hírét és sokan már igazolva látták régi tételüket: ha Né­metország és Európa nacionalista ha­talmai elveszítik a háborút, Anglia és az Egyesült Államok „non stop­­offenzívát“ kezdenek a szovjet ellen s kényszeríteni fogják Moszkvát, hogy megelégedjen az 1941-es határaival. A demokrata csoda természetesen ezúttal is csak három napig tartott. Szombaton délután a­­washingtoni szovjetorosz nagykövetség hivatalos közleményt adott ki, amelyet szerzőként Kornelcsuk Sándor, a legfelsőbb ukrán-szovjet tagja írt alá. A közlemény többek között meg­állapította, hogy az 1939-ben Szovjet­­oroszor­szágba bekebelezett lengyel területek lakossága nem fogja tűrni a lengyel közigazgatás alá való vissza­utalását s ennélfogva a szovjetnek támogatni kell a keletlengyelországi tömegeket, hogy kivívják Varsóval szemben a szabadságukat. Az amerikai sajtó optimizmusa pillanatok alatt szertefoszlott s a Chicago Tribune vasárnap reggel már bevallotta: „újból megállapíthatta bárki, hogy a szovjet háborús és békecéljai tisztázatlanok“. A Daily Telegraph szerint a londoni emigráció köreiben most még nagyobb a tanácstalanság, mint amilyen a szov­jet hivatalos közleményei előtt volt. A Benesnek felajánlott garanciát az emigráció köreiben nem veszik komo­lyan, mert mint utólag kiderült, a Kreml csupán „magánúton puhatolódzott“ Benesnél, hogy mit szólna a­ volt elnök Csehszlovákia függetlenségének a szov­jet által való garantálásához. Diplo­máciai jegyzékváltásra tehát nem került sor Benes „kormánya“ és Sztálinék kö­zött s így nincsen egyetlen szempont sem, amely megnyugtathatná a többi emigránst. Sikorszki tábora azt sem tagadja, hogy a maga részéről hivatalos bolseviki ígéretekben sem tud hinni s így Keleteurópa háború utáni sorsa változatlanul nyitott kérdésként szere­pel. Nem hozott különösebb megnyugta­tást az a moszkvai hír sem, amely sze­rint Molotov már két ízben is tárgyalt Lengyelország moszkvai „nagyköveté­vel“ s a szovjet végre ünnepélyes ígére­tet tett a két és fél évvel ezelőtt Szibériába internált kétmillió lengyel szabadonbocsájtása érdekében. A Sphere című londoni hetilap nyíltan bevallja, hogy „az angol fővárosban komolyan kétkednek a szovjet jóindulatában. Esztelenség arról beszélni — írja a lap —, hogy a háború után Anglia és az Egyesült Államok szabadon irányíthat­ják Európa életét. A szovjet semmi­képpen sem fogja megengedni, hogy az angolok és az amerikaiak azt tegyék Európában, amit akarnak. Moszkva abban a helyzetben van, hogy győzelme esetén minden téren keresztezheti az angolok és amerikaiak összes európai terveit“. * Nem hatnak túlságosan megnyugta­tóan Finnországra sem az emigráns kormányoknak Moszkvával folytatott tárgyalásai. A finn sajtó éber figye­lemmel kíséri a háború utáni Európára vonatkozó londoni eszmecseréket s a maga számára azt a konzekvenciát vonja le a szovjet magatartásából, hogy Európa csak abban az esetben tudja biztosítani szabadságát és füg­getlenségét, ha a kontinens népei meg­semmisítik a szovjet hadsereget a ke­leti fronton. Az Aftonbladet című stockholmi lap szerint a demokrata nagyhatalmak és a szovjetunió közti viszály kihat a finn kormányválságra is. Helsinkiben csak olyan kormány foglal­hatja el a mostani helyét, amely fenn­tartás nélkül vállalja a bolsevismus elleni küzdelem totális programját. Ebből a szempontból nézve a finn kor­­mányválságot, nincsen tehát semmi kü­lönösebb jelentősége annak, hogy mi­lyen pártállású politikus alakítja meg az új kormányt. A Helsinkiből érkező jelentések szerint az új kormány meg­alakulására már hétfőn éjszaka sor ke­rülhet, nincs kizárva azonban, hogy az alkotmányszerű kormánylemondás után az új kormány megalakulása még né­hány napig is elhúzódhat. A pártközi megbeszélések során Kivinidi­i tanár, berlini követ és Reinikka bankigazgató neve került előtérbe, mint miniszter­elnökjelölté. Külügyminiszterként Ram­say eddigi közélelmezési minisztert em­legetik, s valószínűnek látszik, hogy Gripenberg vatikáni követ is belép a kormányba. A vasárnapi Kalevala-ünnepségek alkalmával az egész finn sajtó megem­lékezett a finn-orosz háború legköze­lebbi céljairól. A Helsingin Sanomat cikke szerint Finnország ugyanolyan lelkesedéssel küzd ma is a bolsevizmus ellen, mint a háború kitörésén­ek első napján. „Az egész nemzet érzi, — állapítja meg a lap, — hogy életre­­halálra megy a harc, s ezúttal a kato­nai eredmények nemcsak néhány esz­tendőre, hanem több évtizedre is meg­pecsételik Finnország sorsait.“ * Az Egyesült Államokban egyre láza­sabban folytatják a küszöbön álló elnökválasztás előkészületeit. Wendell Willkie a köztársasági párt newyorki gyűlésén vasárnap hivatalosan is beje­lentette, hogy pártja jelöltjeként is­mét fellép az 1944-es választásokon. A Newyork Herald Tribune értesülése szerint Willkie azért vállalta a jelölt­séget, mert a köztársasági párt nem tud nála alkalmasabb jelöltet a válasz­tási harcokba küldeni. Thomas Devey newyorki kormányzót szerették volna jelölni, Devey azonban visszalépett, s hasonlóképpen Hoover volt elnök is el­utasította a felajánlott jelöltséget. Willkie oldalán esetleg Bricker ohiói kormányzó is indul, amennyiben azon­ban a demokraták ismét Rooseveltet jelölik, biztosra vehető, hogy a köztár­sasági párt túlnyomó többsége kitart Willkie mellett. A Gallup-intézet jelen­tése szerint Willkie népszerűsége egyre inkább növekszik s az Egyesült Álla­mok csak akkor választaná meg újból Rooseveltet, ha 1944 tavaszán is hosszú háborúra volna kilátás. * Választási láz hatja át Törökországot is, ahol vasárnap kezdték meg az elmúlt héten megtartott programbeszédek után az új képviselőkre leadott szavazatok összeszámlálását. Törökország most 455 képviselőt választ, a parlament nagy­­része tehát kicserélődik. Mivel Török­országban az „egypárt-rendszer“ ural­kodik, nem várható semmiféle változás a külpolitikában. A választásoknak a múltban megtartottaknál ezúttal viszont mégis nagyobb jelentősége van: a nép­párt egészen új, ismeretlen nevekkel indult a küzdelembe s így biztosra ve­hető, hogy a török politika irányításá­ban is sor kerülhet bizonyos személyi változásokra. Ellenzéki párt Kemál alkotmányreformja óta csak egyszer indult, 1933-ban. A kommunisták küld­tek be egy képviselőt a parlamentbe, Moszkva ágensének szereplése viszont a tiszavirágénál is rövidebb életű volt. Az ügyészség­­néhány nap alatt rábizo­nyította, hogy „külföldi hatalmak zsoldjában áll“ s a vizsgálat lefolytatása után a parlamentből egyenesen a bör­tönbe került a törökországi kommunis­ták egyetlen képviselője. A most meg­tartott választásokon leadott szavazatok összeszámlálása rövidesen véget ér s az új képviselők előtt Szaradzsoglu még március első felében nyilatkozatot tesz a török külpolitika céljairól. A Cum­­buryet című lap ünnepélyesen hangoz­tatja, hogy Törökország céljaiban semmiféle belső esemény nem hozhat változást. Általános feltűnést keltett nemzet­közi politikai körökben Franco tábor­noknak az a rendelete, amellyel XIII. Alfonznak, az utolsó spanyol király­nak halála napját, február 28-át a spa­nyol királyok emléknapjának nyilvání­totta. Az emlékünnepet először hétfőn reggel ülték meg hivatalosan az Esco­r­rial-székesegyházban Franco tábornok és a kormány részvételével. Rendelete indokolására a spanyol államfő meg­állapította, hogy mindig is a monarchia volt a spanyol nép egységének, biro­dalmi és gazdasági hatalomra törekvé­­sének megtestesítője. Spanyolország küldetése, egyetemes jellegét figye­­lembevéve is, a történelmi feszültségek nagy pillanataiban mindig azonos volt királyai küldetésével. Minthogy mozgal­munk, — mondja Franco, — hazánk örök rendeltetését testesíti meg, tiszte­letben kívánja tartani a spanyol kirá­lyok dicső emlékét. Mivel az elmúlt hetekben már több­ször is felbukkant a világsajtóban a spanyol monarchia visszaállításának híre, Franco legújabb rendelete külö­nösen az angolszász államokban sok kombinációra adott okot. A londoni Daily Mail szokása szerint messzemenő jóslásokba bocsátkozott Spanyolország jövőjét illetően s madridi tudósításá­ban már arra a végső következtetésre jutott: Franco legújabb rendelete is bizonyítja, hogy Spanyolország köze­ledni kíván az angolszász hatalmakhoz. Huszonnégy óra sem telt el a londoni lap szenzációt keltő bejelentése óta s máris előttünk fekszik egy h­ivatalos spanyol nyilatkozat, amely élesen rácá­fol a londoni kispolgárok kedvenc új­ságjára. „Spanyolország állásfoglalása a kommunizmus európai előnyomulásá­nak és kiterjedésének veszélyével szemben holnap éppen úgy, mint ma és tegnap, határozott, erélyes és fenntar­tás nélküli lesz, — mondotta Raimondo Fernandes Cuesta, Spanyolország új kri­ináli nagykövete. — Ez az állás­pont összhangban van a múltban tanú­sított magatartással, változatlan és nem csökkenő harci magatartás a leg­nagyobb áldozatok árán is“. Más szó­val: Spanyolországot nem lehet eltán­torítani az Európával szemben vállalt kötelezettségeitől, Madrid ma is a na­cionalista Európához tartozónak vallja magát. H­itler üzenetet Mussolininak Németország és Olaszország ismét kifejezésre juttat­ták azt a szilárd akaratukat, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában Ribbentrop öt napig Rómában tárgyalt Róma, március 1. Rómában hétfőn délután 1 órakor a következő hivatalos jelentést adták ki. A Führer megbízásából a napokban Olaszországba érkezett és február 24-től 28-ig ott tartózkodott Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter. A német külügyminisztert megérke­zésekor Bastianini külügyi államtitkár, Rossi miniszterelnökségi és Albini bel­ügyi államtitkár, más magasrangú állami személyiségek, a fasiszta párt és a fegyveres erők képviselői, Mackensen római német nagykövet és a követség tisztikara fogadták. A német külügy­minisztert utazására Ritter nagykövet a német külügyminisztériumból, Warli­­mont tábornok, a Führer főparancsnok­ságának helyettes főnöke és a német külügyminisztérium illetékes szolgálati főnökei kísérték el. Alfieri b­erlini olasz nagykövet szintén résztvett az utazáson. Ribbentrop külügyminisztert a meg­érkezését követő napon a Duce reziden­ciáján fogadta és a német külügyminisz­ter átnyújtotta a Ducénak a Führer személyes üzenetét. Ezután az első meg­beszélés következett Bastianini külügyi államtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövetek társaságában, amely négy óra hosszat tartott. A megbeszéléseket még ugyanaznap és a következő napokon folytatták. A megbeszélések során kimerítették az összes európai problémák és a háború­nak a háromhatalmi egyezmény államai által való viselésével összefüggő kérdé­sek megvizsgálását. Az egyik meg­beszélésen Bastianini külügyi állam­titkáron kívül, aki már külön is hosszú

Next