Uj Magyarság, 1943. március (10. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-02 / 49. szám
Kedd, 1943 március 28. évfolyam 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .EGY hÓNAPRA 4.— PENGŐ, NEGYEDÉVRE 11.00 PENGŐ FÉLÉVRE ;1.00 PENGŐ, EGYES S.AMARA KÖZNAPON 16, VASÁRNAP 80 FILLÉR Moszkvai jelentés német sikerekről Ara 16 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN /áSfn L? v -fV SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, VIK., JÓZSEF KÖRÚT 5. TELEFON: 14-64-20, 14-61-28, 14-61-29 ÉS 14-44-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 A szovjet és a londoni emigránsok viszonya tovább bonyolódik Egyre inkább bonyolódik a szovjetunió és Anglia ,,keleti szövetségeseinek“ viszonya. Csütörtökön azt jelentette a Newyork Times, hogy Sztálin „totális garanciát“ adott Benesnek Csehszlovákia függetlenségének és területi integritásának biztosítására. E híradás nyomán nagy optimizmus lett úrrá a londoni emigráns körökben s a Daily Mail már arról írt: Sztálin gesztusa tulajdonképpen amellett szól, hogy Moszkva a Kárpátoktól délre nem akar életteret biztosítani magának. .Talán mondani se kell, Európa demokrata köreiben is óriási örömmel fogadták a Newyork Times hírét és sokan már igazolva látták régi tételüket: ha Németország és Európa nacionalista hatalmai elveszítik a háborút, Anglia és az Egyesült Államok „non stopoffenzívát“ kezdenek a szovjet ellen s kényszeríteni fogják Moszkvát, hogy megelégedjen az 1941-es határaival. A demokrata csoda természetesen ezúttal is csak három napig tartott. Szombaton délután awashingtoni szovjetorosz nagykövetség hivatalos közleményt adott ki, amelyet szerzőként Kornelcsuk Sándor, a legfelsőbb ukrán-szovjet tagja írt alá. A közlemény többek között megállapította, hogy az 1939-ben Szovjetoroszországba bekebelezett lengyel területek lakossága nem fogja tűrni a lengyel közigazgatás alá való visszautalását s ennélfogva a szovjetnek támogatni kell a keletlengyelországi tömegeket, hogy kivívják Varsóval szemben a szabadságukat. Az amerikai sajtó optimizmusa pillanatok alatt szertefoszlott s a Chicago Tribune vasárnap reggel már bevallotta: „újból megállapíthatta bárki, hogy a szovjet háborús és békecéljai tisztázatlanok“. A Daily Telegraph szerint a londoni emigráció köreiben most még nagyobb a tanácstalanság, mint amilyen a szovjet hivatalos közleményei előtt volt. A Benesnek felajánlott garanciát az emigráció köreiben nem veszik komolyan, mert mint utólag kiderült, a Kreml csupán „magánúton puhatolódzott“ Benesnél, hogy mit szólna a volt elnök Csehszlovákia függetlenségének a szovjet által való garantálásához. Diplomáciai jegyzékváltásra tehát nem került sor Benes „kormánya“ és Sztálinék között s így nincsen egyetlen szempont sem, amely megnyugtathatná a többi emigránst. Sikorszki tábora azt sem tagadja, hogy a maga részéről hivatalos bolseviki ígéretekben sem tud hinni s így Keleteurópa háború utáni sorsa változatlanul nyitott kérdésként szerepel. Nem hozott különösebb megnyugtatást az a moszkvai hír sem, amely szerint Molotov már két ízben is tárgyalt Lengyelország moszkvai „nagykövetével“ s a szovjet végre ünnepélyes ígéretet tett a két és fél évvel ezelőtt Szibériába internált kétmillió lengyel szabadonbocsájtása érdekében. A Sphere című londoni hetilap nyíltan bevallja, hogy „az angol fővárosban komolyan kétkednek a szovjet jóindulatában. Esztelenség arról beszélni — írja a lap —, hogy a háború után Anglia és az Egyesült Államok szabadon irányíthatják Európa életét. A szovjet semmiképpen sem fogja megengedni, hogy az angolok és az amerikaiak azt tegyék Európában, amit akarnak. Moszkva abban a helyzetben van, hogy győzelme esetén minden téren keresztezheti az angolok és amerikaiak összes európai terveit“. * Nem hatnak túlságosan megnyugtatóan Finnországra sem az emigráns kormányoknak Moszkvával folytatott tárgyalásai. A finn sajtó éber figyelemmel kíséri a háború utáni Európára vonatkozó londoni eszmecseréket s a maga számára azt a konzekvenciát vonja le a szovjet magatartásából, hogy Európa csak abban az esetben tudja biztosítani szabadságát és függetlenségét, ha a kontinens népei megsemmisítik a szovjet hadsereget a keleti fronton. Az Aftonbladet című stockholmi lap szerint a demokrata nagyhatalmak és a szovjetunió közti viszály kihat a finn kormányválságra is. Helsinkiben csak olyan kormány foglalhatja el a mostani helyét, amely fenntartás nélkül vállalja a bolsevismus elleni küzdelem totális programját. Ebből a szempontból nézve a finn kormányválságot, nincsen tehát semmi különösebb jelentősége annak, hogy milyen pártállású politikus alakítja meg az új kormányt. A Helsinkiből érkező jelentések szerint az új kormány megalakulására már hétfőn éjszaka sor kerülhet, nincs kizárva azonban, hogy az alkotmányszerű kormánylemondás után az új kormány megalakulása még néhány napig is elhúzódhat. A pártközi megbeszélések során Kivinidii tanár, berlini követ és Reinikka bankigazgató neve került előtérbe, mint miniszterelnökjelölté. Külügyminiszterként Ramsay eddigi közélelmezési minisztert emlegetik, s valószínűnek látszik, hogy Gripenberg vatikáni követ is belép a kormányba. A vasárnapi Kalevala-ünnepségek alkalmával az egész finn sajtó megemlékezett a finn-orosz háború legközelebbi céljairól. A Helsingin Sanomat cikke szerint Finnország ugyanolyan lelkesedéssel küzd ma is a bolsevizmus ellen, mint a háború kitörésének első napján. „Az egész nemzet érzi, — állapítja meg a lap, — hogy életrehalálra megy a harc, s ezúttal a katonai eredmények nemcsak néhány esztendőre, hanem több évtizedre is megpecsételik Finnország sorsait.“ * Az Egyesült Államokban egyre lázasabban folytatják a küszöbön álló elnökválasztás előkészületeit. Wendell Willkie a köztársasági párt newyorki gyűlésén vasárnap hivatalosan is bejelentette, hogy pártja jelöltjeként ismét fellép az 1944-es választásokon. A Newyork Herald Tribune értesülése szerint Willkie azért vállalta a jelöltséget, mert a köztársasági párt nem tud nála alkalmasabb jelöltet a választási harcokba küldeni. Thomas Devey newyorki kormányzót szerették volna jelölni, Devey azonban visszalépett, s hasonlóképpen Hoover volt elnök is elutasította a felajánlott jelöltséget. Willkie oldalán esetleg Bricker ohiói kormányzó is indul, amennyiben azonban a demokraták ismét Rooseveltet jelölik, biztosra vehető, hogy a köztársasági párt túlnyomó többsége kitart Willkie mellett. A Gallup-intézet jelentése szerint Willkie népszerűsége egyre inkább növekszik s az Egyesült Államok csak akkor választaná meg újból Rooseveltet, ha 1944 tavaszán is hosszú háborúra volna kilátás. * Választási láz hatja át Törökországot is, ahol vasárnap kezdték meg az elmúlt héten megtartott programbeszédek után az új képviselőkre leadott szavazatok összeszámlálását. Törökország most 455 képviselőt választ, a parlament nagyrésze tehát kicserélődik. Mivel Törökországban az „egypárt-rendszer“ uralkodik, nem várható semmiféle változás a külpolitikában. A választásoknak a múltban megtartottaknál ezúttal viszont mégis nagyobb jelentősége van: a néppárt egészen új, ismeretlen nevekkel indult a küzdelembe s így biztosra vehető, hogy a török politika irányításában is sor kerülhet bizonyos személyi változásokra. Ellenzéki párt Kemál alkotmányreformja óta csak egyszer indult, 1933-ban. A kommunisták küldtek be egy képviselőt a parlamentbe, Moszkva ágensének szereplése viszont a tiszavirágénál is rövidebb életű volt. Az ügyészségnéhány nap alatt rábizonyította, hogy „külföldi hatalmak zsoldjában áll“ s a vizsgálat lefolytatása után a parlamentből egyenesen a börtönbe került a törökországi kommunisták egyetlen képviselője. A most megtartott választásokon leadott szavazatok összeszámlálása rövidesen véget ér s az új képviselők előtt Szaradzsoglu még március első felében nyilatkozatot tesz a török külpolitika céljairól. A Cumburyet című lap ünnepélyesen hangoztatja, hogy Törökország céljaiban semmiféle belső esemény nem hozhat változást. Általános feltűnést keltett nemzetközi politikai körökben Franco tábornoknak az a rendelete, amellyel XIII. Alfonznak, az utolsó spanyol királynak halála napját, február 28-át a spanyol királyok emléknapjának nyilvánította. Az emlékünnepet először hétfőn reggel ülték meg hivatalosan az Escorrial-székesegyházban Franco tábornok és a kormány részvételével. Rendelete indokolására a spanyol államfő megállapította, hogy mindig is a monarchia volt a spanyol nép egységének, birodalmi és gazdasági hatalomra törekvésének megtestesítője. Spanyolország küldetése, egyetemes jellegét figyelembevéve is, a történelmi feszültségek nagy pillanataiban mindig azonos volt királyai küldetésével. Minthogy mozgalmunk, — mondja Franco, — hazánk örök rendeltetését testesíti meg, tiszteletben kívánja tartani a spanyol királyok dicső emlékét. Mivel az elmúlt hetekben már többször is felbukkant a világsajtóban a spanyol monarchia visszaállításának híre, Franco legújabb rendelete különösen az angolszász államokban sok kombinációra adott okot. A londoni Daily Mail szokása szerint messzemenő jóslásokba bocsátkozott Spanyolország jövőjét illetően s madridi tudósításában már arra a végső következtetésre jutott: Franco legújabb rendelete is bizonyítja, hogy Spanyolország közeledni kíván az angolszász hatalmakhoz. Huszonnégy óra sem telt el a londoni lap szenzációt keltő bejelentése óta s máris előttünk fekszik egy hivatalos spanyol nyilatkozat, amely élesen rácáfol a londoni kispolgárok kedvenc újságjára. „Spanyolország állásfoglalása a kommunizmus európai előnyomulásának és kiterjedésének veszélyével szemben holnap éppen úgy, mint ma és tegnap, határozott, erélyes és fenntartás nélküli lesz, — mondotta Raimondo Fernandes Cuesta, Spanyolország új kriináli nagykövete. — Ez az álláspont összhangban van a múltban tanúsított magatartással, változatlan és nem csökkenő harci magatartás a legnagyobb áldozatok árán is“. Más szóval: Spanyolországot nem lehet eltántorítani az Európával szemben vállalt kötelezettségeitől, Madrid ma is a nacionalista Európához tartozónak vallja magát. Hitler üzenetet Mussolininak Németország és Olaszország ismét kifejezésre juttatták azt a szilárd akaratukat, hogy a végső győzelem kivívása után új rendet teremtenek Európában Ribbentrop öt napig Rómában tárgyalt Róma, március 1. Rómában hétfőn délután 1 órakor a következő hivatalos jelentést adták ki. A Führer megbízásából a napokban Olaszországba érkezett és február 24-től 28-ig ott tartózkodott Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter. A német külügyminisztert megérkezésekor Bastianini külügyi államtitkár, Rossi miniszterelnökségi és Albini belügyi államtitkár, más magasrangú állami személyiségek, a fasiszta párt és a fegyveres erők képviselői, Mackensen római német nagykövet és a követség tisztikara fogadták. A német külügyminisztert utazására Ritter nagykövet a német külügyminisztériumból, Warlimont tábornok, a Führer főparancsnokságának helyettes főnöke és a német külügyminisztérium illetékes szolgálati főnökei kísérték el. Alfieri berlini olasz nagykövet szintén résztvett az utazáson. Ribbentrop külügyminisztert a megérkezését követő napon a Duce rezidenciáján fogadta és a német külügyminiszter átnyújtotta a Ducénak a Führer személyes üzenetét. Ezután az első megbeszélés következett Bastianini külügyi államtitkár, valamint Mackensen és Alfieri nagykövetek társaságában, amely négy óra hosszat tartott. A megbeszéléseket még ugyanaznap és a következő napokon folytatták. A megbeszélések során kimerítették az összes európai problémák és a háborúnak a háromhatalmi egyezmény államai által való viselésével összefüggő kérdések megvizsgálását. Az egyik megbeszélésen Bastianini külügyi államtitkáron kívül, aki már külön is hosszú