Uj Magyarság, 1943. május (10. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
Szombat, 1943 május 1 Elakadt TuniszbanAmié Miétt x. évfolyam 97. ,zim az angolszászok offenzivája —"■ ELŐFIZETÉSE AKAR: EGY HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 4.— PENGŐ, NEGYEDÉVRE 11.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: ^ • 7. BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 23.20 PENGŐ, EGYES SZÁMARA eye ■ g ||T||U ICTuIill TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 16, VASARNAP» 30 FILLÉR 111*1.1# iAI 191 Viki '| 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 Sztálin az egész belső diplomáciát mozgósította Sikorszkiék ellen A finn kormány az amerikai-finn diplomáciai kapcsolatok megszakításával számol Roosevelt ultimátumot intézett a sztrájkoló amerikai bányászokhoz A német fegyvereket újra tökéletesítették s részben teljesen újakkal egészítették ki, mondja Ley úr. birodalmi főszervező Pontos külpolitikai esemény előtt áll a Távolkelet: Japán és Burma között már a napokban szerződés jön létre a közös harc folytatására s ugyanebből az alkalomból Tokió ünnepélyesen is elismeri Burma függetlenségét. Az európai közvélemény csak keveset tud a rövidesen független nemzeti állammá átalakuló Burma múltjáról, gazdasági és politikai jelentőségéről. A Japán által függetlenített keletázsiai nemzetek sorába lépő Burmát rendszerint csak stratégiai tanulmányokban tárgyalták meg a múltban: mindannyian tudtuk, hogy a „burmai út Anglia számára élet-halál kérdés“. Ez a Burma területén áthaladó nagyszerűen megépített műút volt ugyanis az egyedüli, amely lehetővé tette a keleti tengereitől elvágott Kína utánpótlását . Angliának létérdeke fűződött hozzá, hogy soha idegen hatalom birtokába ne kerülhessen. Amikor az elmúlt év tavaszán a maláji föld és Szingapúr gyors elfoglalása után Japán megindította offenzíváját Burma ellen is, az indiai angol vezérkar jóformán az összes Indiában állomásozó angol csapatokat összevonta Burmában s mindent elkövettek, hogy legalább a tartomány nyugati részében húzódó utat megvédjék a japán csapatokkal szemben. A burmai offenziva 1912 augusztus 1-én ért véget Japán totális győzelmével s ettől a pillanattól kezdődően megszűnt minden szárazföldi összeköttetés Csungking-Kína és a demokrata szövetségesek között. A közelmúltban Csungkingban kiadott hivatalos jelentések eléggé érzékeltették, mit jelentett ez Kína számára. Az éhínség többszázezer áldozatot követelt, a kínai ezredek pedig egymásután megadják magukat, mert fogy a muníció s az utánpótlás immár mindörökre lehetetlen. Wavell tehermentesítő offenzívája, amelyet ez év februárjában kezdett Burma ellen, az első sikerek után teljesen összeomlott. Április 3-án már maga a Reuter-iroda jelentette a burmai határról, hogy „fel kellett adnunk az óriási véráldozattal megszerzett minden stratégiai pontot“. Japán is tudta, hogy Burmában életre-halálra megy a küzdelem s a kora tavasszal vívott csatákban minden erejét összpontosította. Burma nyugati határait Indiával szemben most már nagyszerűen kiépített erődövezet védi s a Daily Telegraph is elismeri, hogy csak a legmodernebb hadsereg tudna megbirkózni az erődítményekkel, márpedig lehetetlen tankokat, gépesített csapatokat rohamra küldeni Burma nyugati mocsaraiban. A kis állam tehát biztosan tekinthet jövője elé s ameddig Japán támogatását élvezheti, nem is kell többé féltenie függetlenségét. A nemzeti jogaiért folytatott küzdelme persze nem ér még véget. Anglia nemcsak fontos stratégiai utat veszített el Burmában, olyan nyersanyagforrások is kikerültek ellenőrzése alól, amelyeket semmivel sem tud pótolni többé. Burma évente 550 millió rúpia értékű rizst, olajat, gyapotot szállított Indiának s az Indiában létesített angol gyáripar most kénytelen lesz kapuit bezárni. Japán támogatásával Burma rövidesen önálló ipart létesít és a nagykeletázsiai élettérben saját maga kamatoztathatja nyersanyagforrásait. A nemzeti függetlenség gazdasági szempontból is óriási értéket jelent a volt angol tartomány számára. Anglia csak rablógazdálkodást folytatott Burmában, nem látott hozzá előre meghatározott tervek alapján a burmai nyersanyagforrások kihasználásához. Japán számítás szerint Burma irányított gazdálkodás mellett minden nyersanyagjából hétszer-nyolcszor anynyit tud szolgáltatni, mint a múltban és ez a gazdasági fellendülés nagymértékben hozzá fog járulni majd a függetlenségének elismerése előtt álló állam szociális nívójának emelkedéséhez is. Tokió számára természetesen döntő fontosságú Burma további sorsa. Az Indiai-óceánon viselt háború szempontjából különösen is nagy jelentőséggel bír, hogy a legtöbb nyersanyagot nem kell távoli országrészekből, messzi tengerekről ide szállítani. Ugyanekkor pedig Burma állandó szövetsége azt is lehetővé teszi Japán számára, hogy végre valóra váltsa régi tízéves tervét: térdre kényszerítse Csungking-Kínát s az ötszázmillió kínaival is elismertesse az új Nagykeletázsia tervét. * Bár a diplomáciai életben nincs sok jelentősége annak, hogy melyik állam nagykövete veszi át a diplomáciai viszony megszakítása után az érdekelt országok képviseletét, véleményünk szerint mégis sok mindent elárul az amerikai kormánynak az az elhatározása, amelynek nyomán az Egyesült Államok moszkvai nagykövete vette át Szovjet- Oroszországban a lengyel érdekek képviseletét. Arra lehet következtetni e tényből, hogy Washington helyesli a lengyel emigráns kormány eljárását, s késznek mutatkozik megvédeni a lengyel érdekeket Moszkvával szemben. Anglia ezzel szemben máris megtagadta leghűbb fegyverhordozóját és Sir Archibald Clark-Kerr nagykövet Eden utasítására közvetítő javaslatot nyújtott át Kujbisevben Molotov szovjetorosz külügyi népbiztosnak. Javaslatával, mint a stockholmi lapok írják, az angol kormány mindenképpen el szeretné simítani a szovjetunió és a lengyel emigráns kormány között támadt konfliktust. Az angol fővárosban nem adtak bővebb tájékoztatást a Churchill-kormány közvetítő javaslatáról, úgy tudják azonban, hogy a javaslatban határkérdésekről is szó van. A stockholmi lapok londoni levelezői szerint ugyanis semmi kétség sem férhet hozzá, hogy a jelenlegi válság magvát is ilyen természetű kérdések alkotják. A Dagens Nyheter című stockholmi lap szerint angol politikai körökben egyre inkább uralkodóvá válik az a nézet, hogy Lengyelországnak engednie kell a szovjetunióval szemben s el kell ismerni Moszkva területi követeléseit. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy Eden a lengyel emigráns kormány megkérdezésével vagy megkerülésével tette-e meg javaslatát. A svájci lapok londoni tudósítói szerint ugyanis a lengyel kormány semmit sem vont vissza és semmit sem sajnál. Megnehezíti a közvetítést az a tény is, hogy a lengyel emigránsok teljes egységet mutatnak s világnézeti szempontokon felülemelkedve, mindenben azonosítják magukat Sikorszki eljárásával. Churchill kedden és szerdán órák hosszat tanácskozott Sikorszkival és Racinszki gróf lengyel külügyminiszterrel. „Egyelőre csupán arra lehet következtetni — állapítják meg a svájci lapok tudósítói —, hogy Churchill és Eden fáradozásai meglehetősen eredménytelenek maradtak“ ... Ugyanígy nem hallatszik semmi pozitívum a lengyel-szovjet viszállyal kapcsolatos washingtoni tárgyalásokról sem. A Fehér Ház hivatalosan is jelentette, hogy Hali fax lord washingtoni angol nagykövet már megbeszéléseket folytatott Cordell Hull külügyminiszterrel. A lényeget illetően azonban Washington is hallgatásba burkolódzik, s így még senki sem tudja, milyen végleges határozatot hoztak az angolszászok a lengyel-szovjet viszály ügyében. A bolseviki kormány által kiadott jelentések mindenesetre elárulják, hogy Sztálinék legalább ugyanolyan görcsösen ragaszkodnak felfogásuk védelméhez, mint Sikorszkiék. Molotov az egész szovjetorosz diplomáciát megmozgatta: a csütörtökről péntekre forduló éjszaka Majszki több órán át tárgyalt Eden külügyminiszterrel. Litvinov pedig már vasárnap vagy hétfőn útnak indul, hogy személyesen is beszámoljon Sztálinnak Washington magatartásáról az üggyel kapcsolatban. Az Exchange Telegraph diplomáciai levelezője részletesen is kitér a szovjet és a lengyel kormány ,,akaratosságának“ megvitatására s bevallja: Anglia és az Egyesült Államok felelős köreiben csak kevés remény van arra, hogy elsimítsák az ellentéteket. „Az Egyesült Államok és Anglia kormánya mindenesetre Moszkvát is tájékoztatta felfogásáról“ — írja a lap. Ami Moszkva további magatartását illeti, fényt deríthet rá a Pravda vezércikke. „Imperialista lengyel körök már hosszabb idő óta nem átallották, hogy miniszteri beszédekben, továbbá a sajtó és a rádió útján végzett hírverésben területi igényeket jelentsenek be Szovjet-Ukrajnával, Szovjet-Fehéroroszországgal és Szovjet-Litvániával szemben — írja a Pravda és megállapítja: „már csupán ez a lengyel hadjárat is azonnali szakításra késztette a szovjetuniót.“ * Mértékadó finn helyen érdekes és fontos nyilatkozatot tettek közzé az elmúlt hét külpolitikai eseményeivel, az amerikai diplomaták elutazásával kapcsolatban. „A húsvéti ünnepek előtt Helsinkiben elég izgatott volt a hangulat az amerikai kapcsolatok miatt, amelyeket amerikai részről olyképpen éleztek ki, hogy a helsinkii követség személyzetének nagy részét visszahívták — mondja a félhivatalos finn nyilatkozat. A finn fővárosban azzal számoltak, hogy Washington a szovjetunió követelésére megszakítja kapcsolatait Finnországgal. A következő napok észrevehető csendben teltek el. A várható eseményeket illetően nyilvánvaló, hogy Finnország tovább fáradozik annak az őszinte akaratának kinyilvánításában, hogy Amerikával a lehető legjobb kapcsolatokat tartsa fenn. Másfelől feltehető, hogy az Egyesült Államoknak pillanatnyilag fontosabb és kényesebb külpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia. Ha azonban a szovjetdiplomácia minden körültekintést mellőző tevékenységére gondolunk, meg lehetünk győződve róla, hogy az Amerikára gyakorolt bolseviki nyomás a finn kérdésben tovább fog tartani és ennek következtében az Egyesült Államok előbb vagy utóbb kénytelen lesz szakítani Finnországgal“ ... A nyilatkozat szerint a finn kormány valószínűtlennek tartja, hogy az Egyesült Államok most mindjárt megszakítsa diplomáciai kapcsolatait Helsinkivel. A szakítás minden bizonnyal már bekövetkezett volna, a lengyel-szovjet viszály azonban gondolkodóba ejtette az amerikai közvéleményt és kormányt. * Véget ért a Bermudákon a menekültügyi értekezlet, miután a megjelentek szebbnél-szebb határozati javaslatokat fogadtak el, az angol és amerikai sajtó is bevallja végre: teljes fiaskót szenvedett az Egyesült Államok és Anglia igyekezete, hogy kedvező megoldást találjanak a menekültügyi problémákkal kapcsolatban. A News Chronicle szerint be kell ismerni a teljes csődöt, s nem lehet arra számítani, hogy valaha is megoldják ezt a kérdést. Különösen