Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

WmAGYARSÁG________________________2 m­égis csak új alapokra kellene fektetni. Ezt annál is inkább, mert az angol külügyi hivatal vagy egyáltalában nem teljesítette vagy csak nagy nehezen teljesíti a londoni cseh kormány kéréseit. Nagyon sokszor ignorálták ezeket a kéréseket és úgy tet­tek, mintha nem is jutottak volna el hoz­zájuk a cseh beadványok. Mindezeken túl pedig az angol katonai hatóságok nyomást gyakoroltak a Moravec ezredes vezetése alatt álló cseh katonai csoportra, hasson r oda, hogy a cseh kormány körei változtas­sák meg a régi állapot visszaállítását kö­vetelő álláspontjukat, ők is azt követelték, hogy a csehek vigyenek új gondolatokat középeurópai elképzeléseikbe. -A zavart még csak tetézi a szovjetunió álláspontja, ami eléggé világos kifejezést kap azzal, hogy a legújabban csehszlovák dandárt állítottak fel Moszkvában, s ter­mészetesen akad olyan csehszlovák csoport is, amely ezt a kérdést „a csehszlovák nép“ nevében jóváhagyta és rendezte. Senki sem tudja tehát e pillanatban, hogy hány csoport és hány vállalkozó kép­viseli a különböző kormányoknál a „cseh­szlovák“ érdekeket és milyen szempontok szerint. Ennek a következménye pedig, hogy a rengeteg csoport között a külön­böző fővárosokban szüntelenül tartanak a lázas tárgyalások, anélkül, hogy a leg­kisebb eredménnyel járnának. Végül is abban egyeztek meg, hogy az egyeztetés helyéül Washingtont jelölik ki, idejéül pe­dig az ottani tanácskozások napjait. Ez volt a története Benes amerikai útjának. Az elvi döntést azonban nyomon követték a gyakorlati megvalósulás nehézségei. A legbiztonságosabb utat keresték, amellyel Benes eljuthat az Egyesült Államokba. Ha Benessel valami baj történik az úton, akkor megbukik a csehszlovák állam — ez volt a sötét lidéret ami a londoni cseh táboron elterpeszkedett, amíg ki nem de­rült, hogy Churchill ezúttal nem hadihajón szelte át az óceánt, hanem maga is a Clipperre ült, így aztán elhatározták, hogy Benesnek is rá kell szánnia magát a légi­­útra. Látva a növekvő nehézségeket, Benes végül meghozta ezt az áldozatot is, sőt még arra is ígéretet tett, hogy meghall­gatja a különböző­ cseh csoportok újabb terveit és javaslatait. Arról azonban, hogy eleget tett volna angolszász barátai követe­léseinek és új gondolatokkal állott volna elő, még semmiféle hír sem érkezett. Most már talán nem azért, mintha nem akart volna, mert hiszen a személyes siker érde­kében Benes mindenre vállalkozik. Sokkal valószínűbb, hogy nem tud. * Hosszú hónapok tárgyalásai és huza­vonái után végül megtörtént a „törté­nelmi“ találkozó a két versengő tábor­nok, De Gaulle és Giraud között. De Gaullet az algíri repülőtéren Giraud és angolszász megbízottak várták. A fogad­tatás tehát ünnepélyes volt, de nem túl­ságosan barátságos: általános feltűnést keltett, hogy a két tábornok nem nyújtott egymásnak kezet. Amikor pedig autóba ültek, egy harmadik generális, Catroux helyezkedett el közöttük. Ezek a szokatlan külsőségek persze nem hatnak túlságosan komolyan. Annál komolyabb, hogy ezzel a találkozással pontosan egybeesik Churchill váratlan megérkezése Gibraltárba. Chur­­chillnek természetesen sokkal sürgősebb és fontosabb okai lehetnek, hogy most Gibraltárba jött, mint a két versengő francia generális kibékítése. Mindazon­által úgy h­írlik, hogy részt vesz a fran­ciák megbeszélésein és bizonyára érvé­nyesíteni fogja befolyását. A két francia generális közül Giraud nyilatkozatban is hangoztatja, hogy kész a megegyezésre, mert azt Franciaország érdeke kívánja. De Gaulle azonban eddig nem nyilatkozott.­­Churchill Amerikából jövet kötött ki Gibraltárban és hogy útjának egyéb célja is van, mint a két francia tábornok kibé­­kítése, az abból is látszik, hogy a gibral­­tári találkozón megjelent Eisenhower, az Északafrikában álló amerikai csapatok pa­rancsnoka, valamint számos angol vezénylő tábornok is. A hadviselésnek mindenesetre új módja ez, amit most az angolszászok be akarnak vezetni. Eddig a hadműveleteknél a fő cél az volt, hogy a tervbevett támadás meg­lepetésül hasson. Ezúttal a pergőtüzet fe­nyegetésekkel, bejelentésekkel és csábító ígéretekkel akarják helyettesíteni: a cél­pont Olaszország. Az olasz nép idegeit pró­bálják előbb felőrölni, mielőtt valóban tá­madásba kezdenének. Nyilván e kísérlet sikerétől szeretnék függővé tenni, hogy valóban megkockáztassák-e a vállalkozást. Churchill helyett tehát mi válaszolunk, mondja a Giornale d‘Italia egyik cikke. Az angolszászok csak ringassák magukat abban az ábrándban, hogy egyetlen sike­rüket, az afrikait arra használhatják, hogy békét kényszerítsenek ránk. Az olaszokat sem fenyegetéssel, sem hizelkedéssel nem tudják eltéríteni útjukról, mert az olasz nép harcol és harcolni fog! Partfogos villatelkefe Balatonlellén . .éffyszögöle.-Jsént 22 pengő oá A Fii EK, Podmaniczky­ utca 27. sz. Telefon: 117—*74 és KO—«»30 A téli csata magyar hősei A nagy bolsevista offenzíva kezdő nap­jainak egyik legvéresebb és legelkeseredet­­tebb küzdelme a donmenti Deviza és Kali­nin környékén fejlődött ki, ahol különösen elszánt hősiességgel harcoltak honvédeink, szinte reménytelen helyzetük ellenére is. Az itteni Don-szakaszt már 1913 január 12-én óriási tömegekben rohanta meg az ellenség. Az aránytalan erőviszonyokat a legnagyobb hősiesség sem tudta kiegyenlí­teni. Sikerült az ellenségnek a védőöve­zetbe betörnie s a maroknyi csoportokban küzdő honvédek nagy részét leküzdenie. Ezekben a harcokban a hősies fegyver­tények egész sorozatát hajtották végre honvédeink. Jurkovics-Kovács József főhadnagy az általános viaskodásban néhány honvéddel magára maradva teljesen elszigetelt hely­zetbe került. Reménytelen állapota elle­nére sem adta fel a harcot és sikerült is kitartania mindaddig, amíg ezredének ár­­kászszázada ellentámadásra nem indult. Három óra hosszat tartó hősi helytállásá­val megakadályozta azt, hogy az ellenség már 12-én birtokába vegye a devizás védő­­állást s foglyul ejthesse az abban még küzdő honvédeket. Másnapra azonban­­ezredének zöme mégis az ellenség gyűrűjébe került. Ebből már csak kitöréssel vághatta ki magát. Ennek a kitörésnek során Jurkovics­ Ko­­­vács főhadnagy huszonnégy emberből álló csoportot állított össze s annak élén har­colt. Az általános viaskodás közben egy előnyomuló nagyobb ellenséges oszlop mögé került. Mivel embereinek puska­­lőszere ekkor már mindössze hatvan töl­tényre és két kézigránátra fogyott, arra nem gondolhatott, hogy magát az ellensé­ges oszlopot támadja meg, de az előnyo­muló bolsevista egységek közötti össze­kötő­ járőröket egymásután pusztította el. Eközben foglyokat ejtett és egy orosz gép­pisztolyt is zsákmányolt. Ezzel a fegyver­rel váratlanul tűz alá vette az előreözönlő oszlopot s ott a legsúlyosabb vesztesége­ket okozva, vakrémületet keltett annak soraiban. E vakrémület zűrzavarában­­ veszteség nélkül sikerült kivezetnie csőd­ís­portját az ellenséges tömegek közül s­ csatlakozhatott a gyűrűből kitört ezredé-­ nek zöméhez. Horváth István szakaszvezetőt január 12-én előretolt támpontban érte az ellen­séges tömegroham. Ezt sikerült megtor­­pantania, de az ellenség csak az állás előtt húzódó horhosba vonult vissza s ott újabb rohamhoz csoportosult. Horváth szakasz­vezető ekkor golyószórót ragadva, négy honvéddel a horhosig lopózott s várat­lanul rajtaütött az ott gyülekező ellensé­gen. Olyan pusztítást vitt véghez közöt­tük, hogy azok nagyszámú halottjuk hátra­hagyásával elmenekültek. Ez a részletsiker jelentősen hátráltatta a bolsevisták előre­törésének ütemét. Deák Pál szakaszvezető január 13-án mint páncélromboló­ járőrparancsnok indult el­lentámadásra a Kalinin felől átkaroló moz­dulatot végrehajtó ellenség ellen. Bár a terepen a legsúlyosabb tűz feküdt, vak­merő bátorsággal vezette járőrét s hosszú szakaszon megtisztította kézigránátjaival ez árkokat az ellenségtől. Eközben négy foglyot ejtett, két gránátvetőt zsákmá­nyolt s huzamosabban biztosította ellen­­támadó osztagaink balszárnyit. Ezzel nagy­mértékben járult hozzá az ellentámadás ''Treneti sikeréhez. Bajtársa, Németh István szakaszvezető, ugyanennek az ellentámadásnak során észrevette, hogy egy ismeretlen erejű ellenséges egység a legközvetlenebbül se- Az egész magyar nép lelkében fokozott öntudatot, újerejű bizalmat, a jö­vendőért való felelősségvállalás és munkakedv friss hitét keltette Kállay Miklós miniszterelnök be­széde. Messze, kicsiny falukban a rádió hangtölcsérei előtt, másutt az újságok beszámolói fölött hajoltak össze mind a magyarok, hogy érte­süljenek kormányzatunk vezetőjé­nek hatalmas áttekintésű összefog­lalásáról, amelyben őszinte és rész­letes képet adott az idők viharának közepébe került Magyarország hagyományokhoz hű helytállásáról, áldozatot vállaló jelenéről, s ugyan­akkor kemény, biztos ígéretet mon­dott jövőnk kiérdemléséről. Hogy várva várt és rendkívül nagy meg­nyugtatás volt ez a beszéd a nem­zet számára, abban nem népünk kicsinyhitűségét kell felfedeznünk, hanem azt a minden más országé­nál nehezebb földrajzi-történelmi helyzetünket, amely mint annyiszor, ebben a világégésben is a nyugat­keleti és észak-déli szélfúvás közepébe állított bennünket. Éppen ebben a helyzetben van különös je­lentősége a miniszterelnök beszédé­nek, amely egy kis, de erős és bátor nemzet európai hivatásérzetét, cse­lekvésében való öntudatát és önálló­ságát hirdette meggyőző erővel. A beszéd felölelte hazánk valamennyi időszerű, jövőnket meghatározó kérdését. Leszögezte, hogy a Kárpá­tok medencéjében mi a mai állapo­tot tiszteletben tartjuk, megértés­sel közeledünk szomszédaink felé. Nemzetünket éber és nyugodt erő­vel át kell vezetnünk a ma világá­nak krízisén s ennek érdekében sokat kell tenni: az elveszett helyett új hadsereget teremteni, minden erővel biztosítani a közéleti tiszta­ságot, az ország szociális átépítését és az ország belső rendjét, amely iránt eddig is a legteljesebb biza­lommal lehettünk. Leszögezte a miniszterelnök a parlamentarizmus melletti kitartást, nemzeti és állami létünk biztosítását s ezzel kapcso­latosan hangsúlyozta, hogy nemze­tünknek egyénisége értékeivel, mint a független államnak van küldetése Európában s joga elvitathatatlan az új európai programban való önálló részvételre. Erélyes szavakkal bélyegezte meg véglegesen a mi­niszterelnök az emigránsokat és a belső rend tisztasága érdekében hangsúlyozta a zsidóság kitelepíté­nyegeii már ellentámadó honvédeink olda­lát. Német ekkor négy honvéddel, saját elhatározásából elvált szakaszától s várat­lanul megrohanta az oldaltámadásra ké­szülő bolsevistákat. A kifejlődött heves közelharcban négy­­­éppisztolyos vörös ka­tonát elfogott, a többi pedig holtan ma­radt a küzdelem színterén. , Kőműves Lajos őrvezető január 13-án a Kalinin ellen végrehajtott ellentámadás­ban tűnt ki rettenthetetlen bátorságával. Ezt az ellentámadást erősen veszélyez­tette egy jólrejtett ellenséges géppuska. Kőműves őrvezető egymagában vállalko­zott arra, hogy ezt a tűzgépet elnémítja. Vakmerően áthatolt az útjába eső drót­akadályokon, valamint aknazáron, harminc lépésnyire közelítette meg a bolsevista tűzgépet, majd azt kézigránátjaival meg­rohanva, szétverte a géppuska kezelőit. Mivel a géppuska is megrongálódott, azt felrobbantotta. Példátlan veszteségeket okozott az ellen­ségnek január 13-án a Deviza környéki küzdelmekben Gömböcz Imre honvéd, gép­puskairányzó. Előretolt támpontját elszán­tan védelmezve, késő estig kitartott és szakadatlanul tüzelt. A támpont előtt való­ságos halomban hevertek az ellenséges se­besültek és halottak. Rettenthetetlen helyt­állásával jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ezredének sikerült Kalinin felé kitörnie a bolsevista gyűrűből. Hasonló hősiességgel küzdött Fodor Vince honvéd, gránátvetőkezelő. Kiválóan célzott tüzével újból és újból sikerült előre­lendítenie az előtte harcoló puskásszakasz előrejutását. Eközben a szomszédságban tüzelő golyószórós súlyosan megsebesült. Fodor — miután saját gránátvető-lőszere már elfogyott — gránátvetőjét bajtársaira bízta, maga pedig a gazdátlanul maradt golyószóróval harcolt tovább. Nagy része volt abban, hogy az ellentámadó csoportok sének szükségességét, valamint a zsidóság konjunkturális törekvései­nek teljes megszüntetését. Kállay Miklós beszéde az egységes magyar lelkiismeret leplezetlen őszinteségű, áldozatvállaló és jövőt követelő biz­tos hangja volt. Az angol kormány hivatalos álláspontja szerint a szovjetunió nem jelent semmiféle veszedelmet, hanem ellen­kezőleg a béke legbiztosabb kezese s az emberi művelődés előharcosa. Éppen azért nem kell tőle félni, aminek Anglia kifejezést is adott azzal, hogy húszéves szerződést kö­tött a szovjettel. Ezt a hivatalos álláspontot különös lendülettel Eden, a külügyminiszter védi, aki­nek ehhez különleges rátermett­séget ad, hogy múltját nem terhe­lik olyan dühös szovjetellenes ki­rohanások, mint Churchillét. Úgy­­látszik azonban, nem mindenki van ezen a véleményen Angliában s ezek közé tartozik az Observer, a nagy­­tekintélyű konzervatív orgánum is, amely vasárnapi vezércikkében újabb tanúságot tett erről. A kom­­intern feloszlatása adott alkalmat a cikkre, írója Nagybritannia és a szovjetunió viszonyának jövendő alakulására, két lehetőséget lát: vagy megegyeznek a hatalmi és érdekkörök elhatározásában, vagy a háborúra bízzák a döntést! Majd így folytatja a lap: A békét csak az biztosítja, ha olyan hatalmi cso­port alakul, amely elég erős, hogy azt mindenkivel szemben meg­védelmezze. Ilyen hatalmi csoport képződhetik a most folyó háború után Nagybritannia, a szovjetunió és az Egyesült Államok megegye­zéséből. A szovjetunió és Nagy­­britannia szempontjából az alapvető kérdés így hangzik: váljon a békét és biztonságot egyetértésben kere­sik-e, vagy egymással szemben akarják megszervezni? A második esetre a cikkíró kilátásba helyezi Anglia harci készségét és igen érde­kes mondatokban rámutat arra: amennyiben a két nagyhatalom kö­zött az egyetértés nem jönne létre, az angol és a szovjet haderők „az Elba partján vagy az Oderánál áll­nak majd egymással szemben, éberen és bizalmatlanul”. Arról, sajnos, nem ad bővebb felviágosí­­tást, hogy miképpen és mikor jut­nak el mind a ketten az Oderához vagy az Elbához. ,KEDD, 1943 JÚNIUS 1 . sikeresen oldották meg feladatukat s át­menetileg feltartóztatták előreözönlésében az ellenséget. A Joalinini kitörés sikerében igen nagy része volt Csitkovics János géppuska­­irányzó honvédnek is, aki, bár harc köz­ben megsebesült, mindaddig folytatta a küzdelmet, amíg az ezred zöme kivághatta magát az újból és újból megismétlődő kö­­rülzárásból. Tüzelőállását csak akkor hagyta el, amikor feladatát tökéletesen megoldotta, noha végig a legválságosabb helyzetben kellett harcolnia. Dunántúli nagyerőmű részére turbingépészeket, maróst, gyalust, esztergályost, szerszám­akatos­ műszerészt, elektrikusokat, üzem­ villany­szerelőket valamint vegyilaboratóriumba szén-, salak- és vízvizsgálathoz két elemzőt és laboránst felveszünk. Ajánlatokat rövid életpályaleírással, fizetési igények stb. megjelölésével „Állandó 25” jel­­igére kérünk RUDOLF MOSSE­RT. HIR­­DETŐVALLALATHOZ, Budapest, VII., Erzsé­­bet­ körút 23. Hívjon! 391 Jön! Veszek szenzációs áron férfiruhát, női ruhát, fehérneműt, bundát, szőrméket, bútort, zon­gorát, szőnyeget. Telefon 427—122. Erzsébet­­körút 32. GERSTL G. Hívásra jövök!

Next