Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-09 / 129. szám
A MAGYARSÁG. Villamos háztartási készülékeknek a milliók, villamos hajszárítók (4 féle kiv.) villamos főzőlapok (8- féle kiv.) villamos porszívók Wiccyi IV- lá,ny,utca ,3-IbdiLI SLtSd&SU Telefon: 38-0-58. bekélésig, akkor azonban a jóakaratú és szilárd idegekkel rendelkező népeket, köztük Törökországot, az erős népekhez lehet majd számítani. Beszéde további során az államelnök kiemelte, hogy a nagy nemzetgyűlés milyen fontos politikai szereppel rendelkezik s hogy milyen irányító befolyással vár ez ország sorsára ezekben a válságos időkben. A nagy nemzetgyűlés számára hatalmas sikert jelent az a tény — mondotta —, hogy a világnak ebben a zavaros és zilált állapotában a török nép erőit magas szinten tartotta, mindenekelőtt azonban amiatt vagyunk hálára kötelezve a nagy nemzetgyűlés által képviselt legfőbb állami szervnek, hogy megkímélte a nemzetet az állami ellenőrzéstől, a kényszertől és az anarchiától. Most azt várjuk, hogy a nagy nemzetgyűlés hasonló nyugalommal néz szembe a jövő eseményeivel és szükség esetén habozás nélkül megteszi az egészséges és erélyes intézkedéseket. Az elnök ezután köszönetet mondott a független csoport tagjainak, akik a Kurultajból átvett küldetésüket a nemzet iránti felelősséggel hajtották végre, majd kijelentette, hogy a jövőben is a nemzetgyűlés a siker egyedüli forrása a nemzet ügyeiben. Ismeretes, hogy milyen nehéz volt a kormány előtt álló kérdéseket addig a megoldási fokig eljuttatni, amelyben jelenleg vannak. A kormány legnagyobb gondja az, hogy a nemzet biztonságát szilárd alapokon tartsa. A háború és a nemzetközi politika sokirányú áramlatainak közepette a török nemzet ereje igen tiszteletreméltó szintet ért el. Refik Szajdan elhunyt miniszterelnök tevékenységének méltatása után az államelnök rátért a kormány legfontosabb problémáira. Ezek — mint mondotta — a következők: a külső biztonság, az ország védelme, a nyersanyagok kérdése, az ellátási nehézségekkel folytatott harc gazdasági és közigazgatási téren. A kormány nehéz körülmények között dolgozik, de megőrzi hidegvérét. • Az államelnök ezután megelégedéssel nyilatkozott a pártnak az elmúlt négy évben kifejtett munkásságáról, majd végül kijelentette szilárd és megingathatatlan elhatározása, hogy az akadályoktól vissza nem rettenve a lehető leggyorsabbban munkálkodni fog annak a célnak megvalósításán, amely a török népnek haladásra képes egységgé való tömörítésére irányul. E munka számára döntő fontosságú annak elhatározása, hogy mind az eszközökben, mind a módszerekben a legnagyobb kéi látomásokat vállaljuk — mondotta. — A munka során a nagy pártgyűlés kimeríthetetlen erőforrás a török nép eszményei számára. Argentint helyzetkép Argentínának az elmúlt három nyugtalan és izgalmas nap alatt három elnöke volt, sőt, ha szigorúan vesszük, négy is, míg aztán most az utolsónál, Ramirez tábornoknál megállott a hirtelen körforgás és minden jel szerint kialakulóban van az új helyzet. A forradalmi kormány tagjai, akik közelebbről nem is látszanak túlságosan forradalmiaknak, az evangéliumra tett kézzel esküdtek meg, hogy tiszteletben tartják az alkotmányt és megvédik hazájukat minden idegen beavatkozással szemben. A legfelsőbb törvényszék, az alkotmány hivatott őre, jogilag is elismerte az új kormányt. A törvényszék megállapítása szerint a kormány kezében tartja a legfelsőbb állami hatalmat, a katonaság és rendőrség felett rendelkezik, ezáltal pedig gondoskodni tud a rend és a nyugalom megőrzéséről, valamint az állampolgárok életének és tulajdonának megvédéséről. A kormány ezenkívül elismeri az alkotmányt, hajlandó a bírói ítéletek eredményes végrehajtásáról gondoskodni, jogi szempontból tehát kifogás alá nem esik. Ezzel a kormány helyzete végleg tisztázódott. Egyelőre tisztázatlan marad azonban nemcsak az a folyamat, amely végül ehhez az államcsínyhez vezetett, hanem azok a bizonytalanságok és személyi változások is, melyek a csíny végrehajtása közben jelentkeztek. Aki távolból szemlélte az események gyors pergését s hozzá még oly szitákon keresztül kapta a híreket, amelyek saját hatalmi érdekeik mértékével mérlegelik az események jelentőségét, csak annyit látott, hogy megdöntik azt a kormányt, amely minden nehézség ellenére, minden gazdasági és egyéb hátrány vállalásával Argentína semlegességéhez ragaszkodik. Az immár jogilag elismert új kormány első hivatalos nyilatkozata azonban más képet tár elénk. A legfőbb és legidőszerűbb kérdésekről lényegében ugyanazt hirdeti, amit törvényesen megválasztott elődei hirdettek és követtek. Újra hangoztatja, hogy a fennálló egyezmények szellemében folytatja barátságon és őszinte együttműködésen alapuló politikáját a többi amerikai nemzettel. A világ többi részével szemben Argentína fenntartja jelenlegi semlegességi politikáját. A kormány ezenkívül szükségesnek tartja annak hangoztatását, hogy ragaszkodik az államok teljes önrendelkezési jogához kormányformájuk megválasztásának kérdésében. Ennek megfelelően nem tűr semmiféle idegen beavatkozást. A kormánynyilatkozatot Ramirez tábornok írta alá. . A forradalom, mely ezzel a nyilatkozattal nyugvópontra jutott, azon a napon tört ki, amikor a nemzeti demokraták és a radikálisok proklamálni akarták elnökjelöltjüket a szeptemberi választásokra. Ebből a tényből is arra lehet következtetni, hogy az államcsínynek belpolitikai okai voltak. Általában a létfenntartási költségek állandó emelkedését és a kommunista aknamunka terjedését tartják az államcsíny fő okainak. Erre vall az a körülmény is, hogy két felelős minisztert — a földmívelésügyi és a belügyminisztert — vád alá helyezték, mert az ő rovásukra írják a megvesztegethetőség terjedését, valamint az árszabályozás eredménytelenségét. Az államcsíny belpolitikai célját világosan jelezte már az első kiáltvány is, melyet az azóta lemondott államelnök, Rawson tábornok bocsátott ki. A kiáltvány elsősorban Patron Costas elnöksége ellen fordult, akinek különben nagy esélye lett volna a győzelemre. Costas személyéhez a szigorú semlegességi politika ellenségei nagy reményeket fűztek. Különösen figyelemreméltó volt ebből a szempontból a nemzeti demokrata párt választási programja, mely csak általánosságban szól a „hagyományos békepolitikáról“, míg Castillo eddigi elnök egész politikai magatartása világosan és tisztán foglalt állást a semlegesség mellett. Ez a különbség Argentínában nagy figyelmet keltett. Egyöntetűen úgy magyarázta mindenki, hogy ha Costas uralomra kerül, aligha ragaszkodik a feltétlen és következetes semlegességhez. Az új katonai kormány sem nyilatkozott még részletesebben külpolitikai céljairól. A keretet azonban nagyjában már megadta. Ez a keret az a határozott és világos állásfoglalás, amelyet Ramirez első kormánynyilatkozata a semlegesség politikája mellett jelez. Volt még külpolitikai utalás Rawson tábornok kiáltványában is és annyit mondott, hogy az amerikai államközi kapcsolatok szorosabbá tételére kell törekedni. Mindkét programpont azonban Castillo elnök politikájának is szerves része volt, aki nemcsak a semlegesség mellett tartott ki következetesen, hanem mindig hangsúlyozta, a többi amerikai állammal való kapcsolatok kiépítésének szükségét, különösen kereskedelmi téren. Ezt a célt szolgálta elsősorban az állami kereskedelmi flotta létesítése. A tényezők között, amelyek Argentínában a belpolitikai válsághoz vezettek, stockholmi táviratok most rámutatnak azokra a pénzügyi nehézségekre, amelyeket Argentína gazdasági életében Angliának magatartása okoz. Anglia ugyanis az utóbbi években nagymennyiségű árut hozott be Argentínából, ellenértékül azonban nem tudta a megrendelt ipareütkeket leszállítani. A múlt év végéig Anglia 70,5 millió angol font értékű áruval tartozott Argentínának. Ez az összeg azóta még emelkedett. Argentína gazdasági életében ez a legnehezebb probléma. A bankjegyforgalom ugyanis veszélyes mértékben megnövekedett, mivelhogy azokat az exportőröket, akik Angliának szállítottak, argentin pénzzel kellett kifizetni. Már régóta keresnek orvoslást erre az áldatlan állapotra, eddig azonban nem tudtak megfelelő megoldást találni. Londoni pénzügyi körök véleménye szerint az új argentin kormány ezt a kérdést fogja mindenekelőtt a szövetségesekkel megbeszélni. Bizonyos körök úgy vélekednek, amenynyiben az új argentin kormány barátságos magatartást tanúsít, az Egyesült Államok "hajlamló lesz lgagára vállalni az angol kötelezettségeket, és leszállítani a megfelelő árumennyiséget. Ez a híresztelés mindenesetre csábító ígéretnek látszik. Csak az a kérdés, hogy az Egyesült Államok mai helyzetében tud-e ilyen nagyarányú áruszállításra vállalkozni, amikor saját állampolgárainak fogyasztásét egyre újabb korlátozások közé szorítja? Az új katonai kormány megalakulásával kapcsolatban mindenképpen rá kell mutatni még arra, hogy a hadsereg Argentínában mindig fontos politikai tényező volt, de a „forradalmár“ tábornok típusa ismeretlen. Éppen ezért nem is hiszik argentin politikai körökben, hogy a hadsereg a külföldi diplomácia játékszerévé válhatna. Valószínűleg ugyanúgy, mint 1930-ban, a hadsereg csupán hazafias okokból avatkozott bele a belpolitikába. Erre egyfelől az egyre tarthatatlanabbá váló szociális és gazdasági viszonyok késztethette, másfelől pedig az a körülmény, hogy a jövendő kormány, amelyet a demokraták és a radikálisok választási esélyei jeleztek,, nem nyújtott semmi biztosítékot a helyzet megváltozására. Feltehető tehát, hogy az új katonai kormány az első kérdések megoldására törekszik és nem engedi, hogy a nemzetközi politika megzavarja a belpolitikai élet rendjét. Ezért alakították meg az új kormányt olyan személyiségekből, akik nem pártpolitikai emberek. Mindenesetre érdekes és tanulságos, hogy az argentin események nyomban nyugtalanságot és izgalmat keltettek Chilében, abban a délamerikai államban, amely legtovább tartott ki a szigorú semlegesség és teljes nemzeti függetlenség politikája mellett. Morales Beltramo chilei belügyminiszter ugyanis váratlanul lemondott A lemondás okáról egyelőre csak annyit tudunk : a miniszter azért vált ki a kormányból, mert úgy találta, hogy pártja nem viseltetik többé bizalommal iránta. Erre azonban az történt, hogy az egész kormány azonosította magát a belügyminiszterrel és visszalépett. A kormányválság miatt Rios köztársasági elnök kénytelen volt elhalasztani június közepére tervezett washingtoni látogatását. Ha nem tévedünk túlságosan, ezúttal már harmadszor, vagy negyedszer kerül a sor hasonló elhalasztásokra. A hétfőn este kiadott hivatalos közlemény szerint fontos állami kötelességek egyelőre nem teszik lehetővé, hogy az elnök elhagyja az országot. A valóság azonban az, hogy a kormányválság és az elnöki út ismételt elhalasztása mögött egyaránt Chile általános külpolitikai magatartásának régóta húzódó válsága lappang. Az a magyarázat sem érdektelen, amelyet a chilei belügyminiszter lemondásáról angol források terjesztenek. Ezek szerint Morales Beltramo és utóbb az egész kormány azért mondott le, mert a jobboldali körök, sőt saját pártjának egyes tagjai részéről egyre növekvő ellenséges magatartást tapasztalt. 2 Ridegen szűkszavú beszámolót közöl a marxizmus hazai orgánuma a magyar munka szobrának leleplezési ünnepségéről, holott azt hihette volna az ember: ők, akik a dolgozók szószólóinak, gyámjainak, sőt megváltóinak hirdetik magukat, találnak majd néhány megbecsülő szót a monumentumról, amely a testi munka megbecsülését és apotheózisát hirdeti Budapest egyik legnagyobb terén . .. Nem, a Conti-utca hűvösen hallgat, s mint a diplomácia nyelvén mondani szokás, „érdektelenségét jelenti be az üggyel szemben“. Természetesen egészen másként alakult volna a dolog, ha a szónoki emelvényt nemzetiszínű drapéria helyett mondjuk a kalapácsos emberrel díszített vörös vászonnal borították volna be, s az ünnepi beszédet Peyer elvtárs vagy az osztályharcos forradalom valamely más kitűnősége mondotta volna. Akkor oldalszámra olvashatnánk az öntudatos munkás magatartásáról, kemény fegyelméről, s a tömegről is, amely ott szorongott az óriási tér árnyas fái alatt, zászlók és táblák rúdjait emelve a magasba. Pedig igazán érdekes lett volna néhány mondatot idézni a munkásszónok ünnepi beszédéből, pár szemelvényt nyújtani a Népszava olvasóinak arról, hogyan gondolkozik a politikáról, a társadalmi berendezkedésről, s mi a nézete bizonyos nemzetközi programról egy olyan embernek, aki megszabadult a hazai marxizmus idegen vezetőinek járszalagjáról, " tárgyilagosan tudja nézni" a szociáldemokrácia szerepét, múltját, s érdemeit, vagy bűneit a magyar dolgozók sorsának alakulásában. Nem hat meglepetésként, hiszen Kállay Miklós miniszterelnök múltkori nagyszabású beszédében már célzott reá, legutóbb pedig Szász Lajos közellátási miniszter Kecskeméten szólott róla, hogy a gazdasági év legnehezebb időszakában, az aratás előtt várhatjuk a kenyéradagok felemelését Most ez az intézkedés már küszöbön is áll, bizonyítva, hogy a szigorúan és előrelátó módon folytatott ellátási politika, az okos gazdálkodás még szűkös készletekkel is képes egy ország népét zavartalanul hozzájuttatni az elsőrendű létfentartási cikkekhez. Nagy megnyugvást jelent a társadalom számára, ha látja: nem kényszeríti a kormányzat fölösleges lemondásokra, nem kíván tőle olyan áldozatokat, amelyek elkerülhetők volnának, de minden intézkedése a racionális meggondolásokból indul ki s mihelyt mód nyílik rá, mindjárt könnyít a háborús viszonyok szigorúságán. Az illetékesek többször is hangoztatták már, hogy a feketepiac elburjánzott veszedelmét meg akarják fékezni s ebből a célból olyan intézkedéseket terveznek, amelyek a leghatásosabbnak bizonyulnak majd e háborús jelenséggel szemben. Nos, nincs jobb ellenszere a feketebörzének, mint amilyen a kenyéradagok felemelése is lesz majd, hiszen azokban a napokban, amikor elegendő mértékben áll az ország népének rendelkezésére egyegy fogyasztási cikk, senki se fordul a törvénytelen piac spekulánsai felé és senki se vásárol normális áron felül olyasmit, amit tisztességes pénzzel meg tud fizetni. Kóstolgatják már a marokkói, algíri és tuniszi bennszülött mohamedánok a szabadságot, amelyet az angol és amerikai megszállók oly lelkesen és jóindulatúan megígértek számukra az invázió első óráiban, a repülőgépekről szórt röpcédulákon és a titokban széjjelküldözött agitátorok révén. Akkor szivárványszínűnek látszott a kilátásba helyezett új élet, most azonban, amikor az ígéretek beváltására került sor, kissé kiábrándítóan hat a valóság. Az történt ugyanis, hogy Eisenhowerék — az angolszász gyarmati politika régi tételét alkalmazva — a műveletlen és színesbőrű bennszülötteket éretleneknek minősítették a szabadság veszélyes vívmányai élvezetére, s egyelőre csupán az ottlakó izraelitáknak, mint felnőtt, komoly, megbízható népcsoportnak utalták ki a libertás megfelelő adagját. Kezdték azzal, hogy az ugyancsak színesbőrű szultán joghatósága alól kivették őket, autonómiát adtak nekik, s mindenféle kedvezményt biztosítottak számukra. Így például mind a marokkói, mind az algíri és tuniszi zsidók nagyobb élelmiszeradagokat kapnak, s ruhaneműből háromszor annyit utalnak ki nekik, mint az araboknak és természetesen kezükbe adták egész Északafrika kereskedelmét is, amelyet annak idején még a francia kormány vett el tőlük. Nem azért, mintha különösképpen antiszemita lett volna; tiszta politikából cselekedett, hiszen a gyarmatokon már-már lázadás fenyegetett a zsidó kereskedelem szemérmetlen haszonlesése miatt. Most visszatértek a régi állapotok, s a mohamedánok kissé keserűen állapíthatják meg, hogy az a „fasiszta és náci terror“, amelyet rövid ideig módjuk volt közelről látni, mennyivel kellemesebb dolog az angolszászok szabadságánál. , SZERDA, 1843 JÚNIUS 9