Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-10 / 130. szám

6-ik kiadás!______ vitéz Görgey Vince Hajrá pántélosok! Előkészítés előtt a német és bolgár kiadás kérdés, ki legyen hát az új Francia­ország vezére, Giraud vagy de Gaulle. Most, hogy létrehozták végre a francia egységet, „jogi nehézségek“ ■merültek fel, s az angolszász nagyhatalmak még mindig csak „tanulmányozzák“ a kér­dést, hogyan ismerjék el, milyen jogi tényezőnek a két tábornok közös kor­­mányát. Churchill egyénisége változatlanul a régi. Beszéde végén ebben a mondat­ban összegezte Európával szemben táp­lált érzéseit: „A legfontosabb feladat a legerélyesebb és leghevesebb erőszak alkalmazása az ellenséggel szemben“. Hogy semmi kétségük se legyen Európa népeinek igazi érzelmeit illetően, még hozzátette: ne vádolja Európa a külön­böző angol politikusokat a totális bom­bázás megkezdéséért, hadügyminiszter korában, azaz egy esztendővel ezelőtt ő maga javasolta Európa „teljes meg­­fenyítését . Ami a beszéd berlini visszhangját illeti, a német távirati iroda diplomá­ciai munkatársa mindenekelőtt Chur­­chillnek a tengeralattjáró-veszélyről mondott szavaival foglalkozik. „Csa­pongó képzelettel a hármas egyezmény hatalmainak közeledő katasztrófáját emlegette, de ugyanabban a pillanatban kijelentette azt is, hogy természetesen nem vállalhat garanciát ezért az állí­tásért és nyilván nem is szabad túlzott reményeket fűzni az ellenség össze­omlásához, — írja a német távirati iroda diplomáciai munkatársa.­­ Ugyanilyen túlzott optimizmus hatotta át Churchillt a tengeralattjáró-veszély leküzdésével kapcsolatban is, bár el­ismerte, hogy végleges megoldást még mindig nem találtak az angolszász vezérkarok, s a pillanatnyi sikerekből korántsem lehet messze néző konzekven­ciákat levonni.“ Berlin véleménye általában ebben a mondatban foglalható össze: Európa felkészült az angolszászok és Moszkva támadására, s most nem a szónokokat, a minisztereket illeti a szó, hanem és csakis a fegyvereket. * Berlini jelentés szerint illetékes német helyről a következőket közüik tájékozta­tásul : Roosevelt legutóbb kijelentette, hogy a tengelyhatalmak a jelek szerint elő­készületeket tesznek a gázháborúra. Abban az esetben, ha a németek ehhez az eszközökhöz folyamodnának, ők is azonnal megtorló intézkedésekhez nyúl­nak, mondotta Roosevelt. Az ellenség nem most terjeszt először hasonló híreszteléseket, állapítják meg Berlin­ben. Most viszont az Egyesült Államok elnöke ismételte meg ezeket a kijelenté­seket, ami két okból érdemel figyelmet: vagy bizonyos idegesség jele ez a nyi­latkozat, vagy csupán előzetes alibi az angolszászok ilyen irányú törekvései­nek leplezésére. * A nemzetközi politika szempontjából két nagyjelentőségű török külpolitikai nyilatkozat hangzott el egyszerre: Iz­­met Inönü és Numan Menemendzsoglu külügyminiszter határozták meg teljes részletességgel a török külpolitika út­ját. Inönü szó szerint a következőket mondotta: „A világháború mostani sza­kaszában továbbra is úgy járunk el, mint a múltban, hogy megóvjuk az or­szág békéjét. Készen és eltökélten állunk itt, hogy biztosítsuk az ország függetlenségét és védelmét. Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzet létének biztosításáért, ha kell, kötelességünk minden erőforrását, emberét és gazdag­ságát felhasználni“. Berlinben őszinte elismeréssel szólnak Inönü beszédéről s megállapítják, hogy Törökország továbbra is a fegyveres készenlét politikáját követi s e politika gyakorlatán most sem akar változtatni. Ugyanez a felfogás csendült ki Berlin megítélése szerint a külügyminiszter beszédéből is, amelyet Menemendzsoglu az új török nemzetközi jogi intézet fel­avatása alkalmából mondott. Kemál nemzedékének kétévtizedes küzdelmeit vázolta és kitért részletesen az új Török­ország összes diplomáciai harcainak ismertetésére is. A lényeget illetően a következőkben határozta meg Ankara feladatait: „Célunk a külpolitikában az, hogy fanatikusan óvjuk Törökország jogait és érdekeit, hogy megőrizzük barátaink és szövetségeseink irányában azt a derült nyugalmat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mindenkor teljes őszinteséggel beszélőink s még a leg­nehezebb pillanatokban is egyetlen eszményként a holnap virágzó és a mai­nál sokkal magasabb színvonalon álló Törökország eszményét ápoljuk. Ezek­nek az irányelveknek , keretében hala­dunk előre és dolgozunk nyugodtan ebben az időszakban, amikor az ember­vér özönével ömlik. A török nemzet bőségesen és folytonosan öntötte vérét a jog érdekében, de mindamellett, ha ennek szükségessége felmerülne, hogy holnap újra kezdje, megint csak öntuda­tosan s örömmel ontaná vérét függet­lensége védelmében.“ Talán a közeljövő­­ szempontjából is van jelentősége annak, hogy Török­ország éppen akkor tett hitet nem had­viselő politikája mellett, amikor Chur­chill az angolszászok és a szovjet totális offenzíváját jelentette be Európa ellen. Buenosairesi jelentés szerint az új argentin kormány kedden este tartotta első miniszter­­tanácsát. Kétórás tanácskozás után közölték a sajtóval, hogy a kivételes állapotot azonnal felfüggesztik, mert az országban általános a nyugalom és a mozgalmat mindenütt helyes­léssel fogadták. Az események ilyen irányú lefolyását egyébként a tőzsdek helyzete is igazolja, mint ahogy azt a pénzügyminiszté­rium is megállapíthatta. A továbbiakban kife­jezésre juttatták, hogy Argentínának a háborúval k­apcsolatos állásfoglalását a hétfői kiáltványban foglaltak teljes mértékben kife­jezték. Ehhez legfeljebb annyi a hozzátenni­­való, hogy Argentínának az amerikai testvér­népekhez v­aló közeledését nemcsik szavak­kal, hanem tettekkel is teljesíteni fogják. * Változatlanul folyik a harc az amerikai szénbányászok és a bányatulajdonosok­­között. Az angol hírszolgálat Washington­ból származó jelentése szerint John Lewis, a szakszervezetek vezetője kedden tünte­tőleg elhagyta az üléstermet, ahol a két fél képviselői tárgyaltak. Lewis kijelen­tette, hogy az értekezlet minden tekintet­ben értelmetlen kom­édiázás, együttes te­hénvásár. A bányatulajodnosok barátság­talan magatartása sérti a bányászokat és a nemzeti érdekekkel sem egyeztethető össze. A bányatulajdonosok most nagy jelentést szerkesztenek a háborús munka­ügyi hivatal számára. A Newyorki távirat adja hírül, hogy a hajó­­építő munkások szakszervezete, amely az egyik legfontosabb CIO-szervezet, tárgyalá­sokat kezdett az atlantioceáni partvidék hat­vanöt hajógyárával. A szakszervezet vagy a berek erlését, vagy pedig Roosevelt ígére­tének teljesítését követeli, amely szerint­­a­z élelmiszerek árait az 1942 májusi színvonalra szorítják vissza. A szakszervezet azzal fe­nyegetőzik, hogy ellenkező esetben meg­kezdi a sztrájkot.­­ A washingtoni rádió jelentése szerint hivatalosan közölték, hogy az Egyesült Államok hadiiparának az év végéig 18 és félmillió női munkásra lesz szüksége. A Parisból érkezett távirat adja hírül, hogy ismeretlen terrorista kedden agyonlőtte a kör­nyékbeli Vigneux városka polgármesterét, Mellot­t Henryt, aki régebben a kommunista párt tagja volt, később azonban szakított a bolsevizm­ussal. Mellet útban volt Páris felé, a merénylő kerékpáron követte és egy alkalmas pillanatban három lövést adott le. Az egyik lövés halálos volt. A merénylőnek sikerült el­menekülnie. A Tangerbe érkezett tuniszi hírek arról számolnak be, hogy valamennyi tunéziai nemzeti érzelmű személyiséget, aki az or­szág közigazgatásának és gazdasági életé­nek vezető tisztségeit töltötte be, az ango­lok felmentették állásától és letartóztat­ták. Közülük többet statáriális úton agyonlőttek. * Mint az angol hírszolgálat Ottawából je­lenti, Mackenzie King kanadai miniszterelnök az alsóházban nyilatkozott egy polgári és ka­tonai védelmi rendszer kiépítéséről, mely fő­ként a Szt. Lőrinc-öbölben és a Szt. Lőrinc­­folyónál a német búvárhajó-veszély megaka­dályozására irányul. King kijelentette, hogy valamennyi város, falu és helység lakói, akik a Szt. Lőrinc-folyó alsó folyásánál laknak, külön kiképzést kapnak, hogy a búvárhajókat megfigyeljék és hogy a repülőgépek nemzeti­ségét megállapítsák. * Nemrégiben elkészült Svédországban egy új rombolótípus, amely rövidesen meg­teszi próbaútját. Az új hajó neve Visby és az első azok közül a hajók közül, ame­lyek mind svéd városok neveit fogják vi­selni. Az új rombolónak három 12 cm-es lövege van és a régi rombolókhoz viszo­nyítva igen erősen fel van szerelve légelhá­rító ágyúkkal. Vízkiszorítása 1300 tonna. Forradalmasítani lehet az egész magyar agrárvilágot, de különösen a falu népének gondolkodását azzal az egyetlen intézménnyel, amelyet a múlt­ esztendőben hozott mező­­gazdaságfejlesztési törvény hívott életre. A gazdasági elöljárók sze­repére gondolunk, arra a roppant propaganda-lehetőségre, amit ezek a kiválasztott, haladó szellemű, gyakorlatilag is képzett emberek jelentenek egy-egy isten háta mö­­götti, elmaradott, ma is száz évvel ezelőtti elvek szerint termelő falu­ban, ahová beviszik, s példájukkal, eredményeikkel megkedveltetik a belterjes gazdálkodás módszereit és máról-holnapra új terményeket honosíthatnak meg. Majd csak a béke nyugodtabb korszakában de­rül ki: milyen hordereje van a tör­vény ez egyetlen intézkedésének, amikor már a háborús gazdálkodás kényszerű előírásai, szükségletei nem szabnak olyan merev határo­kat az egyéni kezdeményezésnek. Erre az időre természetesen most kell előkészülni, s megteremteni az alapot, hogy amikor a mezőgazda­ság felszabadul, ott álljon ez az egész szervezet, használható álla­potban, munkára készen. Az or­szágos mezőgazdasági kamara köz­gyűlésére összeállított jelentés ör­vendetesen számol be erről az elő­készítő munkáról, közölve, hogy eddig az ország 1300 községében rendszeresítették már a gazdasági elöljárói intézményt. Ennyi helyen szereznek tapasztalatokat a kivá­logatott, gyakorlatilag és elméleti­­leg egyaránt kitűnő helybeli gaz­dák, akik éppen a legsúlyosabb kö­rülmények között mutathatják meg, mennyire alkalm­asak misszió­juk betöltésére. Az élet pedig majd igazolja az intézmény hasznos vol­tát, s ha csak száz faluban tudják elérni a gazdák gyakran makacs konzervativizmusának felszámolá­sát, lesznek képesek megkedvel­tetni új terményeket, modern ter­melési módokat, már megérte a kí­sérlet. A „fegyveres béke” állapota csak június 20-ig tart az USA kormánya és a szénbányászok szakszervezete kö­zött, mint egy jelentés mondja. Ezen a napon túl nem érvényes a megegyezés s ha a munkásság bérköveteléseit nem teljesítik, Mr. Lewis újból a bérharc folytatására adna talán parancsot. Ez a veszé­lyes játék most már másodszor ismétlődik meg, mert úgy látszik, az Unió proletárjai sehogy se hajlan­dók elfogadni a hatalom szempont­jait s érzéketlenek az érvekkel szemben, amelyek a béremelés után holtbizonyosan meginduló infláció lavinájára figyelmeztetik őket. Sztrájk, rövid Treuga Dei, megint sztrájk... így folyik a játék, amelynek eddig is csak vesztesei voltak, mégpedig nem csupán a kor­mány és a munkásság, hanem első­sorban az Egyesült Államok hadi­­termelése, hiszen a bányákban be­állott zavarokat a gyárak sinylet- ít­ ték meg. A kormány azonban a mostani fegyverszünetet arra hasz­nálta fel, hogy hamar tető alá hoz­zon egy törvényt, amely a szabad­ság hazájában majdnem örökre lehetetlenné teszi ezután a sztrájko­kat. A parlament galopptempóban el is fogadta a javaslatot, amely kimondja, hogy a sztrájkot ezután a szakszervezetek vezetői nem ren­delhetik el maguk, hanem népszava­­zásszerűen a munkásságnak kell döntenie: kíván-e bérharcot foly­tatni, vagy sem. Sőt a törvény azt is kategorikusan megtiltja, hogy a szakszervezetek úgynevezett ellen­állási alapját, amelyből a sztrájkotó­kat szokták segélyezni, a jövőben ilyen célokra felhasználják. Aki nem jelenik meg munkahelyén, szigorú büntetéssel sújtható s úgy kezelhetik, mint a közönséges bűn­­cselekmények elkövetőit. Hogy persze ehhez a ravasz fogáshoz mit szólnak az érdekelt tömegek, azt csak június 20-ika után tudja meg a világ, a bányászok fegyver­­szünetének lejárta napján. Lehetsé­ges, hogy a felelet igen meglepő és kínos lesz... □gy mennyi az őszinteség a demokrá­ciák sajtójának kommentárjaiban a világ forradalmasításán dolgozó Komintern ,,feloszlatásával” kap­csolatban, nehéz volna megállapí­tani, hiszen ezt a propagandafogást voltaképpen az európai nemzetek jogos gyanújának elaltatására és az angolszász világ idegenkedésének közömbösítésére találták ki. Nem valószínű hát, hogy az angol és amerikai lapok szabad véleményü­ket mondanák el a hirtelen jött moszkvai elhatározásról, amely oly finoman esik egybe Roosevelt üzenetének megérkezésével. Annál érdekesebb viszont, hogy Svájcban milyen magatartást tanúsít a köz­vélemény a kommunista inter­­nacionálé állítólagos megszűntének ügyében, hiszen közismert dolog, hogy ez az ország még az angol­szászok szemében is a demokrácia kifogástalan hazája. Nos, a svájci sajtó hangja azt mutatja, hogy ott se tudják készpénznek venni a fel­oszlató rendelkezést. A Bund pél­dául „legcsekélyebb jelét se látja annak, hogy a kommunisták le­mondtak volna az erőszakos át­alakulás eszközeiről” s az elhatáro­zást csupán olyan intézkedésnek tartja, amely „nem egyéb, mint a propagandaháborúnak egyik tak­tikai fogása”. Ilyenformán hát még arra se kerülhet sor, hogy Svájc megváltoztassa eddigi politikáját a szovjettel szemben és felvegye Moszkvával a diplomáciai kapcsola­tot, sőt érvényben marad az 1940 novemberében hozott kommunista­ellenes tilalom is... Nem, az európai nemzetek, amelyek sokkal közelebb­ről ismerik a moszkvai politika őszinteségét, mint például Amerika, jogos gyanakvással fogadják a mesterkedést s nem hajlandók sem iyen formában határaik közé beereszteni a bolsevizmus trójai falovát. , CSÜTÖRTÖK, 1943 JÚNIUS 19 Balatonszemes gróf Hunyady-vil­la telepen 200 □-öles, szép villatelkek eladók. Parkváros R. T. Budapest, V., Wurm utca 3. szám, telefon: 18-02-80

Next