Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-10 / 130. szám
6-ik kiadás!______ vitéz Görgey Vince Hajrá pántélosok! Előkészítés előtt a német és bolgár kiadás kérdés, ki legyen hát az új Franciaország vezére, Giraud vagy de Gaulle. Most, hogy létrehozták végre a francia egységet, „jogi nehézségek“ ■merültek fel, s az angolszász nagyhatalmak még mindig csak „tanulmányozzák“ a kérdést, hogyan ismerjék el, milyen jogi tényezőnek a két tábornok közös kormányát. Churchill egyénisége változatlanul a régi. Beszéde végén ebben a mondatban összegezte Európával szemben táplált érzéseit: „A legfontosabb feladat a legerélyesebb és leghevesebb erőszak alkalmazása az ellenséggel szemben“. Hogy semmi kétségük se legyen Európa népeinek igazi érzelmeit illetően, még hozzátette: ne vádolja Európa a különböző angol politikusokat a totális bombázás megkezdéséért, hadügyminiszter korában, azaz egy esztendővel ezelőtt ő maga javasolta Európa „teljes megfenyítését . Ami a beszéd berlini visszhangját illeti, a német távirati iroda diplomáciai munkatársa mindenekelőtt Churchillnek a tengeralattjáró-veszélyről mondott szavaival foglalkozik. „Csapongó képzelettel a hármas egyezmény hatalmainak közeledő katasztrófáját emlegette, de ugyanabban a pillanatban kijelentette azt is, hogy természetesen nem vállalhat garanciát ezért az állításért és nyilván nem is szabad túlzott reményeket fűzni az ellenség összeomlásához, — írja a német távirati iroda diplomáciai munkatársa. Ugyanilyen túlzott optimizmus hatotta át Churchillt a tengeralattjáró-veszély leküzdésével kapcsolatban is, bár elismerte, hogy végleges megoldást még mindig nem találtak az angolszász vezérkarok, s a pillanatnyi sikerekből korántsem lehet messze néző konzekvenciákat levonni.“ Berlin véleménye általában ebben a mondatban foglalható össze: Európa felkészült az angolszászok és Moszkva támadására, s most nem a szónokokat, a minisztereket illeti a szó, hanem és csakis a fegyvereket. * Berlini jelentés szerint illetékes német helyről a következőket közüik tájékoztatásul : Roosevelt legutóbb kijelentette, hogy a tengelyhatalmak a jelek szerint előkészületeket tesznek a gázháborúra. Abban az esetben, ha a németek ehhez az eszközökhöz folyamodnának, ők is azonnal megtorló intézkedésekhez nyúlnak, mondotta Roosevelt. Az ellenség nem most terjeszt először hasonló híreszteléseket, állapítják meg Berlinben. Most viszont az Egyesült Államok elnöke ismételte meg ezeket a kijelentéseket, ami két okból érdemel figyelmet: vagy bizonyos idegesség jele ez a nyilatkozat, vagy csupán előzetes alibi az angolszászok ilyen irányú törekvéseinek leplezésére. * A nemzetközi politika szempontjából két nagyjelentőségű török külpolitikai nyilatkozat hangzott el egyszerre: Izmet Inönü és Numan Menemendzsoglu külügyminiszter határozták meg teljes részletességgel a török külpolitika útját. Inönü szó szerint a következőket mondotta: „A világháború mostani szakaszában továbbra is úgy járunk el, mint a múltban, hogy megóvjuk az ország békéjét. Készen és eltökélten állunk itt, hogy biztosítsuk az ország függetlenségét és védelmét. Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzet létének biztosításáért, ha kell, kötelességünk minden erőforrását, emberét és gazdagságát felhasználni“. Berlinben őszinte elismeréssel szólnak Inönü beszédéről s megállapítják, hogy Törökország továbbra is a fegyveres készenlét politikáját követi s e politika gyakorlatán most sem akar változtatni. Ugyanez a felfogás csendült ki Berlin megítélése szerint a külügyminiszter beszédéből is, amelyet Menemendzsoglu az új török nemzetközi jogi intézet felavatása alkalmából mondott. Kemál nemzedékének kétévtizedes küzdelmeit vázolta és kitért részletesen az új Törökország összes diplomáciai harcainak ismertetésére is. A lényeget illetően a következőkben határozta meg Ankara feladatait: „Célunk a külpolitikában az, hogy fanatikusan óvjuk Törökország jogait és érdekeit, hogy megőrizzük barátaink és szövetségeseink irányában azt a derült nyugalmat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mindenkor teljes őszinteséggel beszélőink s még a legnehezebb pillanatokban is egyetlen eszményként a holnap virágzó és a mainál sokkal magasabb színvonalon álló Törökország eszményét ápoljuk. Ezeknek az irányelveknek , keretében haladunk előre és dolgozunk nyugodtan ebben az időszakban, amikor az embervér özönével ömlik. A török nemzet bőségesen és folytonosan öntötte vérét a jog érdekében, de mindamellett, ha ennek szükségessége felmerülne, hogy holnap újra kezdje, megint csak öntudatosan s örömmel ontaná vérét függetlensége védelmében.“ Talán a közeljövő szempontjából is van jelentősége annak, hogy Törökország éppen akkor tett hitet nem hadviselő politikája mellett, amikor Churchill az angolszászok és a szovjet totális offenzíváját jelentette be Európa ellen. Buenosairesi jelentés szerint az új argentin kormány kedden este tartotta első minisztertanácsát. Kétórás tanácskozás után közölték a sajtóval, hogy a kivételes állapotot azonnal felfüggesztik, mert az országban általános a nyugalom és a mozgalmat mindenütt helyesléssel fogadták. Az események ilyen irányú lefolyását egyébként a tőzsdek helyzete is igazolja, mint ahogy azt a pénzügyminisztérium is megállapíthatta. A továbbiakban kifejezésre juttatták, hogy Argentínának a háborúval kapcsolatos állásfoglalását a hétfői kiáltványban foglaltak teljes mértékben kifejezték. Ehhez legfeljebb annyi a hozzátennivaló, hogy Argentínának az amerikai testvérnépekhez való közeledését nemcsik szavakkal, hanem tettekkel is teljesíteni fogják. * Változatlanul folyik a harc az amerikai szénbányászok és a bányatulajdonosokközött. Az angol hírszolgálat Washingtonból származó jelentése szerint John Lewis, a szakszervezetek vezetője kedden tüntetőleg elhagyta az üléstermet, ahol a két fél képviselői tárgyaltak. Lewis kijelentette, hogy az értekezlet minden tekintetben értelmetlen komédiázás, együttes tehénvásár. A bányatulajodnosok barátságtalan magatartása sérti a bányászokat és a nemzeti érdekekkel sem egyeztethető össze. A bányatulajdonosok most nagy jelentést szerkesztenek a háborús munkaügyi hivatal számára. A Newyorki távirat adja hírül, hogy a hajóépítő munkások szakszervezete, amely az egyik legfontosabb CIO-szervezet, tárgyalásokat kezdett az atlantioceáni partvidék hatvanöt hajógyárával. A szakszervezet vagy a berek erlését, vagy pedig Roosevelt ígéretének teljesítését követeli, amely szerintaz élelmiszerek árait az 1942 májusi színvonalra szorítják vissza. A szakszervezet azzal fenyegetőzik, hogy ellenkező esetben megkezdi a sztrájkot. A washingtoni rádió jelentése szerint hivatalosan közölték, hogy az Egyesült Államok hadiiparának az év végéig 18 és félmillió női munkásra lesz szüksége. A Parisból érkezett távirat adja hírül, hogy ismeretlen terrorista kedden agyonlőtte a környékbeli Vigneux városka polgármesterét, Mellott Henryt, aki régebben a kommunista párt tagja volt, később azonban szakított a bolsevizmussal. Mellet útban volt Páris felé, a merénylő kerékpáron követte és egy alkalmas pillanatban három lövést adott le. Az egyik lövés halálos volt. A merénylőnek sikerült elmenekülnie. A Tangerbe érkezett tuniszi hírek arról számolnak be, hogy valamennyi tunéziai nemzeti érzelmű személyiséget, aki az ország közigazgatásának és gazdasági életének vezető tisztségeit töltötte be, az angolok felmentették állásától és letartóztatták. Közülük többet statáriális úton agyonlőttek. * Mint az angol hírszolgálat Ottawából jelenti, Mackenzie King kanadai miniszterelnök az alsóházban nyilatkozott egy polgári és katonai védelmi rendszer kiépítéséről, mely főként a Szt. Lőrinc-öbölben és a Szt. Lőrincfolyónál a német búvárhajó-veszély megakadályozására irányul. King kijelentette, hogy valamennyi város, falu és helység lakói, akik a Szt. Lőrinc-folyó alsó folyásánál laknak, külön kiképzést kapnak, hogy a búvárhajókat megfigyeljék és hogy a repülőgépek nemzetiségét megállapítsák. * Nemrégiben elkészült Svédországban egy új rombolótípus, amely rövidesen megteszi próbaútját. Az új hajó neve Visby és az első azok közül a hajók közül, amelyek mind svéd városok neveit fogják viselni. Az új rombolónak három 12 cm-es lövege van és a régi rombolókhoz viszonyítva igen erősen fel van szerelve légelhárító ágyúkkal. Vízkiszorítása 1300 tonna. Forradalmasítani lehet az egész magyar agrárvilágot, de különösen a falu népének gondolkodását azzal az egyetlen intézménnyel, amelyet a múlt esztendőben hozott mezőgazdaságfejlesztési törvény hívott életre. A gazdasági elöljárók szerepére gondolunk, arra a roppant propaganda-lehetőségre, amit ezek a kiválasztott, haladó szellemű, gyakorlatilag is képzett emberek jelentenek egy-egy isten háta mögötti, elmaradott, ma is száz évvel ezelőtti elvek szerint termelő faluban, ahová beviszik, s példájukkal, eredményeikkel megkedveltetik a belterjes gazdálkodás módszereit és máról-holnapra új terményeket honosíthatnak meg. Majd csak a béke nyugodtabb korszakában derül ki: milyen hordereje van a törvény ez egyetlen intézkedésének, amikor már a háborús gazdálkodás kényszerű előírásai, szükségletei nem szabnak olyan merev határokat az egyéni kezdeményezésnek. Erre az időre természetesen most kell előkészülni, s megteremteni az alapot, hogy amikor a mezőgazdaság felszabadul, ott álljon ez az egész szervezet, használható állapotban, munkára készen. Az országos mezőgazdasági kamara közgyűlésére összeállított jelentés örvendetesen számol be erről az előkészítő munkáról, közölve, hogy eddig az ország 1300 községében rendszeresítették már a gazdasági elöljárói intézményt. Ennyi helyen szereznek tapasztalatokat a kiválogatott, gyakorlatilag és elméletileg egyaránt kitűnő helybeli gazdák, akik éppen a legsúlyosabb körülmények között mutathatják meg, mennyire alkalmasak missziójuk betöltésére. Az élet pedig majd igazolja az intézmény hasznos voltát, s ha csak száz faluban tudják elérni a gazdák gyakran makacs konzervativizmusának felszámolását, lesznek képesek megkedveltetni új terményeket, modern termelési módokat, már megérte a kísérlet. A „fegyveres béke” állapota csak június 20-ig tart az USA kormánya és a szénbányászok szakszervezete között, mint egy jelentés mondja. Ezen a napon túl nem érvényes a megegyezés s ha a munkásság bérköveteléseit nem teljesítik, Mr. Lewis újból a bérharc folytatására adna talán parancsot. Ez a veszélyes játék most már másodszor ismétlődik meg, mert úgy látszik, az Unió proletárjai sehogy se hajlandók elfogadni a hatalom szempontjait s érzéketlenek az érvekkel szemben, amelyek a béremelés után holtbizonyosan meginduló infláció lavinájára figyelmeztetik őket. Sztrájk, rövid Treuga Dei, megint sztrájk... így folyik a játék, amelynek eddig is csak vesztesei voltak, mégpedig nem csupán a kormány és a munkásság, hanem elsősorban az Egyesült Államok haditermelése, hiszen a bányákban beállott zavarokat a gyárak sinylet- ít ték meg. A kormány azonban a mostani fegyverszünetet arra használta fel, hogy hamar tető alá hozzon egy törvényt, amely a szabadság hazájában majdnem örökre lehetetlenné teszi ezután a sztrájkokat. A parlament galopptempóban el is fogadta a javaslatot, amely kimondja, hogy a sztrájkot ezután a szakszervezetek vezetői nem rendelhetik el maguk, hanem népszavazásszerűen a munkásságnak kell döntenie: kíván-e bérharcot folytatni, vagy sem. Sőt a törvény azt is kategorikusan megtiltja, hogy a szakszervezetek úgynevezett ellenállási alapját, amelyből a sztrájkotókat szokták segélyezni, a jövőben ilyen célokra felhasználják. Aki nem jelenik meg munkahelyén, szigorú büntetéssel sújtható s úgy kezelhetik, mint a közönséges bűncselekmények elkövetőit. Hogy persze ehhez a ravasz fogáshoz mit szólnak az érdekelt tömegek, azt csak június 20-ika után tudja meg a világ, a bányászok fegyverszünetének lejárta napján. Lehetséges, hogy a felelet igen meglepő és kínos lesz... □gy mennyi az őszinteség a demokráciák sajtójának kommentárjaiban a világ forradalmasításán dolgozó Komintern ,,feloszlatásával” kapcsolatban, nehéz volna megállapítani, hiszen ezt a propagandafogást voltaképpen az európai nemzetek jogos gyanújának elaltatására és az angolszász világ idegenkedésének közömbösítésére találták ki. Nem valószínű hát, hogy az angol és amerikai lapok szabad véleményüket mondanák el a hirtelen jött moszkvai elhatározásról, amely oly finoman esik egybe Roosevelt üzenetének megérkezésével. Annál érdekesebb viszont, hogy Svájcban milyen magatartást tanúsít a közvélemény a kommunista internacionálé állítólagos megszűntének ügyében, hiszen közismert dolog, hogy ez az ország még az angolszászok szemében is a demokrácia kifogástalan hazája. Nos, a svájci sajtó hangja azt mutatja, hogy ott se tudják készpénznek venni a feloszlató rendelkezést. A Bund például „legcsekélyebb jelét se látja annak, hogy a kommunisták lemondtak volna az erőszakos átalakulás eszközeiről” s az elhatározást csupán olyan intézkedésnek tartja, amely „nem egyéb, mint a propagandaháborúnak egyik taktikai fogása”. Ilyenformán hát még arra se kerülhet sor, hogy Svájc megváltoztassa eddigi politikáját a szovjettel szemben és felvegye Moszkvával a diplomáciai kapcsolatot, sőt érvényben marad az 1940 novemberében hozott kommunistaellenes tilalom is... Nem, az európai nemzetek, amelyek sokkal közelebbről ismerik a moszkvai politika őszinteségét, mint például Amerika, jogos gyanakvással fogadják a mesterkedést s nem hajlandók sem iyen formában határaik közé beereszteni a bolsevizmus trójai falovát. , CSÜTÖRTÖK, 1943 JÚNIUS 19 Balatonszemes gróf Hunyady-villa telepen 200 □-öles, szép villatelkek eladók. Parkváros R. T. Budapest, V., Wurm utca 3. szám, telefon: 18-02-80