Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-09 / 129. szám
. ......................................... Vérbefulladt az angolszászok imáT* / Szerda, 1943 junius 9 partraszállása Lampedusa szigetén fíiibS** X. évfolyam 129. szám .......... nw ii'mwrwini'Mnnir un mniTnimr mi min ifi w MAGYARSÁG ELŐFIZETÉSI ARAN: EGY HÓNAPRA ^_______ SZFRKESZTCSEO ES KIADÓHIVATAL-i- ---HÉVRE » FELELOS SZERKESZTŐ: ATM S^ 1?n. iózs^ kerct 5*. F . I!L ti„ll l ENOO, SZA.VAKA n a ff jb 0 £11 Tf BOTMátM L./ TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 16, VASARNAP 30 FILLÉR ilfi 8 L. u I M / 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6300 Ciolipoli 1915-ben Egy angol partraszállás tanulságai Sokat beszélnek manapság egy angolszász partraszállás lehetőségéről. Érdekes lesz ezzel kapcsolatban feleleveníteni azt a kísérletet, amelyet az elipult világháború folyamán hajtottak végre az angolok Gallipoli félszigetén. Csak kevesen tudják, hogy a félsziget hős védője, az angol inváziós tervek keresztülhúzója egy akkor még alig ismert török vezérkari tiszt volt, aki később Kemál Atatürk néven országa újjáépítésével írta be nevét a török történelembe. Angol életrajzírója, H. C. Armstrong ,,Grey Wolf“ (Szürke farkas) című könyvében részletesen és tárgyilagosan leírja Kemál életének ezt az epizódját. elején Kemál a bolgár fővárosban volt katonai attasé. A világháború javában tombolt s az angolok kétszer is megkísérelték, hogy hadihajókkal áttörjenek a Dardanellákon. Ekkor kapta Kemál a parancsot, amely hazarendelte és a Gallipoli-félsziget védőihez osztotta be. Gallipoli védelmét Limon von Sanders német tábornok szervezte. Nehéz helyzetben volt, mert mindössze 60.000 jól-rosszul felszerelt ember állott rendelkezésre s ezeket kellett erős hadsereggé kovácsolnia. Egyiptomból egyre érkeztek a nyugtalanító hírek: az angolok 80.000 embert és erős hajóhadat vontak össze a Gallipoli-félsziget megtámadására. Az angol támadás Limon von Sanders azonnal felismerte Kemál kivételes katonai képességeit és egy hadosztály vezetését bízta rá. A két férfi — bár gyakran támadt összetűzés közöttük —, ,,mert mindkettő olyan büszke volt, mint Lucifer“, mégis kölcsönösen becsülte egymást. Kemál hadosztályát később tartalékba helyezték s az ő vaskeze ebből a gyengén kiképzett két arab és egy török ezredből álló hadosztályból csakhamar fegyelmezett sereget nevelt. 1915 április 25-én könnyű köd feküdt az Égei-tengeren. Ebből a ködből hatalmas hajóraj körvonalai bukkantak ki. Az angol flotta nagy egységeitől kísért hatalmas szállítóhajók kötöttek ki az egész félszigeten uralkodó Chonuk Bair hegycsúccsal szemben s a partraszálló ausztráliaik erőltetett menetben, a legmeredekebb hegyoldalon törtek előre e fontos kulcspont elfoglalására. Kemál egyik ezredével éppen gyakorlatozott. A tengert eltakaró parti dombok mögül hirtelen néhány parti őrségre kirendelt csendőr futó alakja libegett elő. „Hova mentek?“ — állította meg őket. „Az angolok partraszálltak az Ari Burnu öbölben.“ Gyorsan kikérdezte őket. Egy pillantást vetett a térképre s máris tisztán látta, hogy a támadóknak mi lehet a céljuk. De tisztán látta azt is, hogy a védetlenül hagyott Chonuk Bair elfoglalása megpecsételné az egész félsziget sorsát. Villámgyorsan határozott. Megkérdezte segédtisztjét, van-e a legénységnek éles tölténye. Mikor igenlő választ kapott, kiadta a parancsot: „Előre a hegycsúcs felé!“ Kesében térképpel és iránytűvelmaga rohant előre. A szakadékos, sziklás, meredek hegyoldalon serege alig tudta követni. De rohanni kellett: Konstantinápoly volt a tét. Amikor pár kimerült, lihegő emberrel a hegycsúcsra ért, alattuk alig négyszáz méterre feltűnt az ausztráliaiak előőrse. Ők is tudták, miért sietnek annyira. A támadás megakad Kemál nem sokáig habozott, ösztönösen érezte, hogy az angolok fő támadási irányát sikerült megtalálnia s ha itt meg nem állítja őket, akkor minden elveszett. Amint egyik kimerült ezrede felért a csúcsra, azonnal rajvonalba állította és parancsot adott a támadásra. Közben egy tüzérüteg is megérkezett. Kemál maga ragadta meg az egyik ágyú kerekét és úgy segítette tüzelőállásba. Mindent egy kockára tett fel. Parancsot adott másik két ezredének s azokat is az utolsó emberig bevetette a küzdelembe. A harc egész nap váltakozó szerencsével folyt. Kemál egy pillanatra sem nyugodott. Támadást támadás után szervezett, lelkesítette, buzdította embereit. Ha egy rohamot megállítottak, nyomban újat indított. A hegyoldalon egész nap vad kavarodásban öldökölték egymást törökök és ausztráliaiak. Mindkét fél rengeteget vesztett. Kemál ezredei megtizedelődtek, az arabok közt fejetlenség lett úrrá. A támadókat nem tudták ugyan visszaszorítani, de megállították őket. A Chonuk Bair nem került ellenséges késre. Megmenekültek a Dardanellák, Konstantinápoly és az Oroszország felé vezető út. ,,A nagy lehetőségek és a támadó ausztráliaiak között ott állott Musztafa Kemál elszánt, kemény arccal és a kimerült törököket egyedül az ő uralkodó egyénisége tartotta a Chonuk Bair keskeny gerincén.“ Kemál nem pihen A következő hosszú hónapok lövészárokharccal teltek el. Vad szuronyrohamok izgalmai váltakoztak az őrségállás idegtépő egyhangúságával. Srapnellek vijjogása, vagy az angol flotta nehézágyúinak pergőtüze töltötte meg a levegőt. A perzselő nyári nap kemencévé fűtötte a sziklás domboldalakat, s a hőség enyhítésére kevés volt a víz. Az arcvonalak között feloszló hullákból nagy kék legyek szállták meg a védőket, élvezhetetlenné téve a táplálékot, betegséget, járványt terjesztve mindenütt. Kemál keveset pihent ezekben a hónapokban. Elemében volt, küzdhetett, szervezhetett. Az egyéniségében felraktározott óriási energiát, mint valami titokzatos fluidumot sugározta szét környezetére. Állandóan az első vonalban tartózkodott, kapcsolatban állt alantas tisztjeivel s mindjárt első kézből szerezte értesüléseit. Egyik fegyverszünet alkalmával altiszti ruhát öltött s részt vett a vonalak között a halottak eltemetésén, így kémlelve ki az ellenség gyenge pontjait. Soha sem kímélte magát. Állandóan helyi támadásokkal morzsolta, nyugtalanította az ellenséget és gyakran a legkisebb vállalkozásokat is maga vezette. Nyugodtan sétált a legnagyobb golyózáporban is és sohasem sebesült meg. Példáia fanatizálta az egyszerű török katonák Törökország folytatta békés velit Ankara, június 8. A török köztársasági néppárt 6-ik nagygyűlésének megnyitásakor Inönü államelnök Ankarában beszédet mondott, amelyben különösen hangsúlyozta, hogy a török politika célja a jelenlegi háborús időpontban is az, hogy az ország számára megtartsa a békét. A török nemzet azonban elszánt és kész arra, hogy mindenkor megvédelmezze az ország biztonságát, ha kár, s vakon követték a legelszántabb vállalkozásokra is. A törökök sorát belső egyenetlenség is bomlasztotta. Enver pasa, az akkori hadügyminiszter kétszer is meglátogatta a harcteret, s mind a kétszer kiújult a közte és Kemál között régóta lappangó ellentét. Kemál kétszer is beadta lemondását s csak Simon von Sanders közbenjárására vonta azt vissza. A Haja Chement tartani kell! Augusztusban az angolok új taktikával próbálkoztak. Haditervük most a szomszédos, csak gyengén védett Haja Chemen hegycsúcs ellen irányult. Ha azt elfoglalják, átkarolhatják és felgöngyölhetik a török állásokat. Augusztus 6-án éjjel 16.000 ember indult el titokban az ausztráliai állásokból, hogy kerülő úton megszállja a hegycsúcsot. Liman von Sanders, amikor a támadásnak hírét vette, egy kisebb egységet küldött a hegycsúcsra. A meglepett támadók azt hitték, hogy szervezett ellenállásra találtak s a hegyoldalban beásták magukat. A Suvla felől partraszállt csapataik, amelyeknek az lett volna feladatuk, hogy a török állásokat oldalba támadják, szintén késlekedtek egy napig. Ez elég időt adott a védőknek arra, hogy állásaikat némiképpen megerősítsék. A következő napon a törökök helyzete aggasztó volt. Az angolok általános támadásra készültek. A surlai vonalat csak egy zászlóaljnyi kimerült csendőr védte. A berendelt tartalékok késtek. A nehéz helyzetben Liman von Sanders úgy határozott, hogy főerőit a suvlai vonalon vonja össze s azok vezetését Kemálra bízza. Kemál a megszokott nyugalommal fogott a feladathoz. Emberfeletti erőfeszítések árán sikerült behoznia a késlekedő tartalékokat. Elhatározta, hogy az angolok támadását ellentámadással fogja megelőzni. Megszervezte csapatait és támadásra adott parancsot. A pirkadó hajnalban egyszerre indult meg a támadó sereg. A törökök elszánt rohama megállította az angol támadás erejét. Vad közelharcban egész nap verekedtek. Az angol támadás elakadt, a törökök megtartották állásaikat. A Haja Chemen nem került ellenséges kézre. A döntő roham A Chonuk Balr lejtőin váltakozó szerencsével folyt a harc. Egy indiai kötelék nagyerejű szuronyrohama elűzte a törököket az egyik fontos hegyhátról. Ekkor azonban — valami fatális tévedésből — az angol flotta nehézágyúi pergőtüzet zúdítottak saját gyalogsági török nép léte ezt szükségessé teszi , akkor minden emberi és anyagi eszközt fel fog használni erre. — Senki sem tudja megjósolni — folytatta az államelnök , hogy hogyan és mikor fog végződni a világháború. Befejeződéséig azonban, sőt még azután is Törökország nem láthatja előre a még beállható fejleményeket. Mindenesetre ■még sok idő fog eltelni a végleges meggák közé. Az óriásgránátok tüzében megzavarodott az indiai gyalogság s a törökök ezt felhasználva, visszafoglalták a támaszpontot. Egy másik ponton veszélyesebben alakult a helyzet. Az újzélandiak megvetették lábukat egy dombon, ahonnan teljesen uralni tudták a török állásokat s megzavarhatták az utánpótlást. A helyzet kritikus volt. A legénység között pánik jelei mutatkoztak, a tisztikarban fejetlenség lett úrrá. Sokan már a visszavonulást emlegették. Utolsó reménységül kétségbeesetten telefonáltak Kemálért a suvlai frontra. „Ne aggódjatok!“ — csengett nyugodt hangja a telefonban. — „Azonnal megyele és rendet csinálok.“ Amikor megérkezett, rögtön felismerte, hogy a helyzetet csak úgy lehet megmenteni, ha az ellenséget erős támadással elsöprik a veszélyes helyről. Higgadtan, de gyorsan cselekedett. Minden rendelkezésre álló tartalékot összegyűjtött az első lövészárokba. Köztük sétált, tréfálkozva, beszélgetve. Nyugalmat és erőt sugárzó egyénisége felvillanyozta a már-már csüggedő katonákat s harci vágytól égve várták a támadást.Hajnal felé eldördültek a török ágyúk és gyilkos tűzzel árasztották el az ellenséges állásokat. Pontban három órakor, a hajnali szürkületben Kemál kilépett a lövészárokból. A török ágyúk elnémultak. Az angolok tüzet nyitottak. Egy percig ott állt golyózáporban, egyedül, fedezetlenül, rendíthetetlenül. Egy golyó összeroncsolta karóráját, de maga sértetlen maradt. Világtörténelem dőlt el ezen az egy percen. Ha eltalálják, nincs hatalom, amely a török katonaságot kimozdítsa és rohamra vigye. Aztán felemelte jobbját. E jelre a pokol szabadult el a török állásokból. Egetverő csataordítással rohant a török gyalogság vezére után. Ezt a rohamot nem lehetett megállítani. Egyetlen lendülettel elsöpörték az ellenséget, le egészen a tengerig s csak az angol flotta óriáságyúinak tüze akadályozta meg, hogy a tengerbe nem szorították őket. Chonuk Bair és a Konstantinápoly felé vezető út véglegesen megmenekült. A következő hónapok lövészárokharcai után 1915 decemberében az angol flotta felszedte a horgonyt és „dicsőséges visszavonulással“ távozott gyászos szereplése színteréről. Azoknak, akik egy európai angol partraszállás lehetőségeit latolgatják, szolgáljon okulásul ez a huszonnyolc év előtti példa. A mai Európa sem hősökben, sem hadvezéri tehetségekben nem szegényebb az akkori Gallipolinál. Orbán János dr.