Uj Magyarság, 1943. július (10. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-01 / 145. szám
QZÜtfeß PEETJiíw-A'Fc? Csütörtök, 1943'alius 1 A francia kommunizmus fillér* X. évfolyam 145. szám titkairól közlünk Cikket ......................kimit írnimim. 'iiwiwiifi— 11 MAGYARSÁG ELŐFIZETÉSI AKAR: EGY HÓNAPRA SZERKFSZTrt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 4.— PENGŐ, NEGYEDÉVRE 11.60 PENGŐ ÜHLULO. aZLKKEjOZlO. -fcT ") BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 23.30 PENGŐ, EGYES SZÁMARA (ya | g 3LW ECTVAN 0 TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 16, VASÁRNAP 30 FILLÉR Iwl BL. V ■#!¥ *9 ■ W WkWU 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 CRIPPSTŐL WAVELLIG (•) Indiából ma nem sokat látunk. Sűrű, sötét és zavaros felhők takarják el a világ szeme elől a hatalmas birodalmat. Az angol hivatalos jelentések szerint csend és nyugalom honol az indus városokban s a megszámlálhatatlan sokaságú indus faluban. A csend alatt azonban, vagy talán felette készülődik valami. Indiát, amióta az angoloké, kétfelől fenyegetheti veszedelem: belülről és kivülről. A belsőt sohasem vették túlságosan komolyan az angolok. Hamarosan kitanulták a nép lélektanának törvényeit, hasznukra fordították társadalmi alkatának törvényeit, népi rétegeződésének sokféleségét s a nagy, megosztott tömeg tehetetlenségét. A külső veszélynek lehetőségeivel szemben annál érzékenyebbek voltak, mert hosszú indiai uralmuk alatt arra a meggyőződésre jutottak, hogy Indiát mindenki uralma alatt tarthatja, kincseit és egyéb előnyeit mindenki szabadon élvezheti, aki meg tudja vetni lábát ezen a földön. Ezt a külső veszélyt azonban mindig nyugatról, majd későbben észak felől várták. Különösképpen nyugatról s az első, a kicsi világháború előtt a legveszedelmesebb csapot, amely India felé tapogatózik, a németek bagdadi vasútjában látták. Most pedig a veszély minden várakozás és számítás ellenére kelet felől fenyeget. Amikor az elmúlt tél utóján Wavell tábornagy, a jelentések szerint meglehetősen nagy haderőkkel megtámadta az előretolt burmai japán állásokat, az angolszászok jelszava az volt, hogy most újra megnyitják a burmai utat és friss levegőt engednek be a csungkingi pokolba. Ez azonban minden jel szerint csak biztatás volt Csangkaj sek lankadó, szétmorzsolódó erőinek, hogy a közeli segítség reményében folytassák kllátástalan harcukat. Mint a legújabb események világánál aztán kiderült, az igazi cél az volt, hogy védekező állásaikat a japánokkal szemben megerősítsék és Bengáliát, a fegyveres indus felkelések örök tűzfészkét nagyobb biztonságba hozzák. Ugyanakkor azonban kiderült az is, hogyez a kísérlet mily nagy kudarcot vallott. A japánok ugyan ezt már akkor jelentették, de ezek a szűkszavú, bár nyomatékos japán közlemények nem tettek nagyobb benyomást, talán a nagy távolság miatt, ahonnan jöttek vagy egyéb okokból, amelyek újabban divatosak lettek. Most aztán az Indiából Washingtonba érkezett Stillwell amerikai altábornagy tett ezekről az eseményekről meglepő és szokatlanul őszinte vallomást. Kijelentette, hogy az angol csapatokat, amelyeknek soraiban talán amerikaiak is küzdöttek, nemcsak visszavetették, hanem a szó eredeti katonai értelmében teljesen megverték. India jelenlegi helyzete azonban nemcsak azért új, mert nyugat vagy észak helyett most kelet felől fenyegeti a veszedelem. Egészen új helyzetet teremt, hogy ebben a veszedelemben egymásra találtak a külső katonai tényezők a belső, az indiai erkölcsi erőkkel. Subhas Chandra Bose már két hete Tokióban van, ahová eddig ismeretlen, titokzatos módon jutott el Berlinből. Tozso, a japán miniszterelnök pedig alig néhány nappal Bose megérkezése előtt tartott nagy programbeszédében kijelentette: Japán minden segítséget megad az indus népnek, hogy önállóságát és függetlenségét megszerezze, mint szabad nép pedig beléphessen az ázsiai népek hatalmas szövetségébe és ebben a nagy, ezermilliónál több embert jelentő szövetségben szabadon és függetlenül élhessen. Ez a kettős, egyesített támadás szokatlanul és kellemetlenül veszélyesnek ígérkezik. Erre vall legalább is, hogy az angolok egészen szokatlan, még sohasem alkalmazott védekező eszközhöz nyúltak. Wavell tábornagyot, az indiai angol csapatok főparancsnokát tették meg indiai alkirálynak. Amióta az indiai országok a keletindiai társaság magánbirtokából az angol korona gyarmatai lettek s legalább külsőleg jogi életformát kaptak, még egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a politikai és katonai hatalmat ugyanabban a kézben egyesítették volna. Ha most ehhez a végső eszközhöz nyúltak, bizonyára alapos okaik vannak reá s ez az ok nem lehet más, mint az, hogy a belső és külső veszedelem egyaránt s még hozzá egyszerre fenyegeti az indiai angol pozíció biztonságát. Mindnyájan élénken emlékezünk arra a nagyarányú angol kísérletre, amit Sir Stafford Cripps indiai megjelenése keltett. Már a kísérleti léggömb szerepére szánt férfiút is úgy választották ki, hogy személye bizonyos bizalmat vagy legalább is érdeklődést keltsen s az újdonság ingerével hasson. Sir Stafford Crippset valóban új és merész utakon járó angol politikusnak ismerte az egész világ s akkoriban sokszor és sokfelé írták meg azt róla, hogy ő lesz, mégpedig a közeli jövőben Churchill utóda az angol kormány elnöki székében. A kísérlet azonban a bő kézzel osztogatott ígéretek ellenére sem sikerült. Az indusok annyi keserves csalódás után ezúttal nem szavakat, hanem tetteket követeltek s hogy ezeket miért nem kapták meg, ezt most mindenki megértheti és láthatja, amikor Wavell tábornagynak, az indiai angol hadsereg főparancsnokának alkirályi kinevezését olvassa. Az angolok nemcsak arra nem hajlandók, hogy kivonják megszálló hadaikat az indiai országokból és az indusokra bízzák Angliához való viszonyuk kialakítását, hanem habozás nélkül készek arra is, hogy minden eddigi megállapodást és eredményt egyszerűen az árokba hajítsanak s nyíltan visszatérjenek oda, ahonnan voltaképpen sohasem távolodtak ők az indiai országok és népek gyarmati állapotához. Anglia tehát az események mai állása mellett nemcsak a japánoktól tart, akiket legutóbb sem tudott visszaszorítani határainak közvetlen közeléből, annak a tartománynak szomszédságából, ahová azért telepítette annak idején egész hadifontosságú indiai iparát, mert örökké északnyugati veszedelmektől tartott, hanem fél Subhas Chandra Bose személyiségétől is, akinek súlyát és jelentőségét, gyújtóerejét és visszhangját bizonyára sokkal jobban ismerik az India Office-ben, mint mi, a távoli és tájékozatlan szemlélődök. Alighanem a legalkalmasabb embert keresték most, amikor Wavellt állították a felelősségteljes kétfejű hivatalba s az sem kétséges, hogy India mostani helyzetében a katonai részt tartják a fontosabbnak, mert hiszen köztudomású, hogy Wavell tábornagynak politikai szempontokból még Indiában sincsenek tapasztalatai, mert ott is csak mint katona szolgált régebbi időkben. Akárhogyan van is, annyi kétségtelen, hogy ez a kinevezés világszerte nagy érdeklődést és feltűnést keltett, mindenekelőtt Angliában, ahol nem szeretik az új dolgokat és a kísérletezéseket. Érdekes volna azonban, ha valónak bizonyulna ez a hír, hogy Moszkvában is kelletlenül fogadták ezt az új szereposztást, állítólag azért, mert Wavell tábornagy, amíg még csak indiai főparancsnok volt, több izben érdeklődött az északindiai határokon történő, valamint az Afganisztán felé irányuló szovjetorosz csapatösszevonások célja iránt. Ez természetesen ellenőrizhetetlen híresztelés, de már az is érdekes, hogy felmerülhet és kereken körülrepülheti a világot. Mindenesetre azonban, Crippstől Wavellig elég hosszú az út... ... Subhas Chandra Bose kedden Tokióból a rádió útján üzenetet intézett a Keletázsiában élő honfitársaihoz, hogy jelentkezzenek önként mindazok, akik alkalmasak az India felszabadításáért és függetlenségéért vívandó harcra. Ez a legfőbb feladatuk és kötelességük. Kijelentette, bízik abban, hogy Keletázsiában élő honfitársai segítségével sikerül olyan óriási hatalmi szervezetet létrehozniuk, amely meg tudja dönteni Indiában az angol uralmat. Bőse utalt arra, hogy a japán kormány kész segítséget nyújtani, hozzátette azonban, hogy elsősorban magának Indiának feladata kiküzdeni felszabadítását. Háború földön, vizen, levegőben Német tengeralattjárók újabb sikerei az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren — Az angolszász repülők egyre súlyosabb veszteségeket szenvednek terrortámadásaik során — A szovjet fronton nem volt jelentős harci esemény Német tengeralattjárók működnek a Fekete-tengeren is A különböző harcterekről kedden és szerdán érkezett jelentéseinkből a háborús helyzet a következőkben bontakozik ki: Nyugat és dél Berlin, június 30. Az angolszász hatalmak ellen folyó háborúról kiadott keddi hadijelentés így szólott: A Földközi-tenger nyugati részében egy német tengeralattjáró erősen biztosított ellenséges hadihajókötelékből egy Frnbisher-osztályú cirkálót elsülyesztett, egy másik egységet pedig megtorpedózott. (Gyors német harci repülőgépek köteléke hétfőn Pantelleria kikötőjében hajókat, berendezéseket és a repülőteret bombázta. Az ellenség a hétfői nap folyamán a földközitengeri térségben 18 repülőgépet vesztett. Az angol légierő a keddre virradó éjjel újból súlyos terrortámadást intézett Köln városának lakónegyedei ellen. A sűrűn beépített városrészekben a sok robbanó és gyújtó bomba nagyarányú tüzeket okozott. A kölni dómban a robbanó és gyújtó bombák súlyos károkat okoztak. A város lakosságának veszteségei voltak. Egyes ellenséges repülőgépek támadásokat intéztek néhány nyugat- és északnyugatnémetországi helység ellen. Eddig 26 ellenséges bombázó lelövését állapították meg. Lelőttek ezenkívül egy északamerikai bombázókötelékkel folytatott légiharc során 11 négymotoros repülőgépet is, amelyek az Atlanti-óceán partvidékén egy támaszpont ellen kíséreltek meg támadást. Egy német vadászrepülőgép veszett el. Szerdán délután 2 órakor a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott következő újabb hivatalos jelentését közölte: Nehéz német harci repülőgépek nagy köteléke a szerdára virradó éjszaka jó eredménnyel bombázta a bonni kikötő berendezéseit és az ott lévő hajókat. A földközitengeri térségben kedden 12 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Két vadászrepülőgépünk nem tért vissza. Német tengeralattjárók az Atlantioceánon és a Földközi-tengeren hajókaravánok és egyedül haladó hajók ellen vívott kemény harcok során nyolc, összesen 49.000 tonnányi hajót sülyesztettek el, köztük egy rombolót és három csapatszállító hajót. Egy másik gőzöst megtorpedóztak. E harcok folyamán hajóink öt ellenséges bombázó repülőgépet lőttek le. A német távirati iroda további értesülése szerint a földközitengeri térségben az olasz városok elleni angol-amerikai légitámadások elhárítása során német és olasz vadászrepülők és a légvédelmi tüzérek júniusban eddig 378 ellenséges repülőgépet lőttek le. A tengely védelmi ereje ezen a területen csaknem olyan nagy veszteségeket okoz az ellenségnek, mint a német birodalmi terület ellen intézett támadások elhárítása során. A birodalom területe fölött ebben a hónapban ötszáznál több, nagyobbrészt négymotoros ellenséges repülőgépet lőttek le. Róma, június 30. A kedden közzétett olasz hadi jelentés ezeket mondotta: Német harci repülőgépek kedvező eredménnyel támadták Pantelleria kikötői berendezéseit. Az ellenséges légihaderő Livornót, Reggio Calabriát, Messinát, valamint Szicília és Szardínia több más helységét bombázta. Livornóban jelentős károk keletkeztek. A lakosság veszteségeinek megállapítása folyamatban van. Vadászaink kilenc ellenséges repülőgépet lőttek le: hatot Szardínia, hármat pedig Livorno felett. Légvédelmünk szintén kilenc ellenséges gépet semmisített meg: egyet Szardínia, négyet Szicília és négyet Livorno felett. A Livorno felett lelőtt gépek közül kettő a tengerbe esett Ardenza magasságában, a harmadik Tombolo, a negyedik pedig Salviano közelében zuhant le. A Joni-szigeteken működő légvédelmünk szintén lelőtt egy ellenséges repülőgépet, a gép a tengerbe zuhant. Mint a Stefani-iroda kiegészítőjem közölte, a hadijelentésben említett légitámadásoknak az eddig beérkezett adatok szerint Livornóban 175 halálos és 300 sebesült, Reggia Calabriában 14 halálos és 52 sebesült, Messinában pedig 4 sebesült áldozata van. Szerdán délután 2 órakor a Stefaniiroda az olasz főhadiszállás következő újabb hivatalos jelentését tette közzé: Német légikötelékek eredményesen bombázták Bonc kikötőjét. Messina és környéke, valamint a calabriai part ellen új támadást intéztek. Néhány bombát Porto Empedocle kikötőjére is dobtak. Az ellenség tíz repülőgépet vesztett. Ezek közül ötöt a tengelyhatai