Uj Magyarság, 1943. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

Német tengeralattjáróK ma . , 1 -I*» 4Va Wfillér* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA ».r __ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALl 560 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐI BUDAPEST, Vill., JÓZSEF-KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 82 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA Hll 11 flTflV IGT1/A­M ViWJgYTELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR ■■■ " L.­U BHV 13 ■ VHH " 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 A szovjet hétfőn is nem csökk­enő hevességgel folytatta támadásait Kedden újra megjelentek a dán lapok, a dán király egészségi állapota kielégítő, jövő hétfőn ülésezik a kopenhágai városi tanács — Tovább folyik az angol sajtóvita a remélt hármas­értekezletről — A pápa nem tesz határozott békejavaslatokat Az orosz harctéren még négy hét van az esőzés beköszöntéséig Amint német részről már előre jelez­ték, az oroszok a keleti arcvonal déli ré­­­szén tovább fokozták támadásaik erejét, jelentik Berlinből. Különösen áll ez a miuszi arcvonalra, ahol a német csapa­tok arcvonalrövidítés céljából az előző­leg teljesen elpusztított Taganrogot tervszerűen kiürítették. Az ehhez ha­sonló területfeladások német katonai körök magyarázata szerint a Keleten folyó felmorzsoló csata természetes je­lenségei. A német hadvezetőség nagy gonddal vigyáz arra, hogy a minden áron döntésre törő ellenséggel szemben a rendelkezésre álló erőket kímérje és azért ott, ahol csak nagy áldozatokkal tudná állásait megtartani és a stratégiai szempontok azt megengedik, inkább a tervszerű kitérést választja. Ezeknek a visszavonulásoknak a tervszerűségét mutatja, hogy mindig arcvonalmeg­­rövidítéssel járnak együtt és a vissza­vonuló csapatok a kiürített területeken előzőleg minden katonai berendezést a leggondosabban elpusztítanak. Ily módon az ellenség mindig olyan területeket nyer, ahol utánpótlásának megszerve­zése hosszabb időt vesz igénybe, míg a német csapatok csak közelebb jutnak utánpótlási támaszpontjaikhoz. Stockholmi távirat szerint a német fővárosban az érdeklődés most a Millsz­­arc vonalszakasz körül összpontosul. Itt a harcok változatlan hevességgel to­vább tartanak. Azzal számolnak, hogy az oroszok ezen a szakaszon a legkö­zelebbi napokban új tartalékokat ved­nek be. Berlinben általában azt hiszik, hogy az orosz hadvezetőség a lehető­ség szerint ki akarja használni azt a négy hetet, amely az eső és sár bekö­szöntése előtt még rendelkezésére áll. Taganrog kiürítésével meghiúsították az oroszoknak arra irányuló hadászati terveit, hogy a német déli szárnyat el­vágják. Moszkvai jelentések azt állít­ják, hogy az arcvonal most Taganrog­­tól 70 kilométerre nyugatra, Nikolajev­­kától Kotelnikovoig vonul. Berlinben azonban nem hozták nyilvánosságra, hogy a német csapatoknak Taganrog­­nál történt visszavétele nagyobb vagy kisebb arányú hadművelet volt-e, je­lenti egyik tudósító. Csupán annyi is­meretes, hogy ez a katonai intézkedés az oroszok h­arkovi előrenyomulása miatt vált szükségessé, miután ennek következtében az egész német déli arc­­vonal abba a veszélybe jutott, hogy be­kerítik. A német katonai szakértők hangoztatják, hogy mindamellett a Charkov körüli harcok a döntők. Itt az orosz hadvezetés repülőerőktől támoga­tott erős páncélos alakulatokat vet harcba. Noha a h­arkovi arcvonalsza­kaszon az oroszoknak sikerült itt-ott benyomulniok a német arcvonalba, ennek csupán helyi jelentősége van és az orosz betörési helyeket azonnal el­reteszelték, illetőleg a betöréseket visszaverték.­­ Mint a német birodalmi főváros ve­zető katolikus köreiben már most isme­retessé vált, a fuldai püspöki értekez­let tagjai az idei fuldai tanácskozáson elfogadott és megszövegezett „nagy pásztorlevelet“ szeptember hónap utolsó vasárnapján akarják felolvastatni. Be­avatott körök máris kijelentik, hogy ennek a pásztorlevélnek tartalma a né­met katolikus egyház szószéki megnyi­latkozásai közül minden eddiginél na­gyobb mértékben áll a háborús befo­lyása alatt, mint ahogyan a fuldai ér­tekezlet is teljes mértékben a háború jegyében állott és az egyháznak a há­borús szükségességekhez való alkalmaz­kodása jellemezte. Minden jel arra mu­tat, hogy a légiháború és kihatásai, a támadások mértéke, de ezen kívül az utóbbi időben alkalmazásra került tá­madó eszközök különösen hatásos mó­don kerülnek tárgyalásra a pásztor­levélben. Valószínűleg nem helytelen az a feltevés, hogy a pápa bejelentett leg­közelebbi beszéde keretében személye­sen is szóbahozza ezeket a kérdéseket. Vezető katolikus papok azt a nézetüket fejtik ki, hogy a Vatikán, úgy látszik, elérkezettnek tekinti az időt, hogy még­­egyszer felemelje szavát a háború ve­szélyes kinövései ellen. Ezek a körök mindenesetre a vatikáni diplomácia élénk tevékenységét várják az elkövet­kező hetekre. E tevékenység különös jelét látják abban, hogy a pápa nem­régiben körkérdést intézett az Európá­ban akkreditált apostoli követekhez. E körkérdés eredményéről eddig a leg­szigorúbban hallgatnak, mégis azt hi­szik, hogy ez az anyag alapjául szolgál a pápa legközelebbi szózatának. Rómából érkezett jelentés szerint a Vatikánhoz közelálló körökben az a né­­zet uralkodik, hogy a pápa szerdán el­mondandó rádióüzenetében nem tesz határozott békejavaslatokat, hanem csu­pán a mielőbbi béke szükségességére mutat rá. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetnek arra, hogy a pápa összes eddigi üzeneteiben, amelyek a béke kérdését érintették, soha sem lépte túl az ilyen általános békeóhajokat. Az egyetlen üzenet, amelyről azt lehet mondani, hogy bizonyos tekintetben túlmentek az ilyen általánosságokon, az 1942. évi karácsonyi üzenet volt, amelyben a pápa az általános béke szükségességét formu­­lázta meg az egyház szempontjából. Karácsonyi üzeneteiben 1939 óta mindig leszögezte az egyház álláspontját a há­ború és béke kérdésében, valamint az azzal összefüggő problémákkal szemben és mindig arra szólította fel a népeket és politikai vezetőiket, hogy imádkozza­nak és tartsák be az iyen irányú egy­házi törvényeket. 1942 karácsonya óta a pápa egyáltalán nem tartott rádió­beszédet. A nyilvánosság előtt mind­össze kétszer beszélt azóta: egyszer az északolasz munkások előtt, egyszer pe­dig jubileuma befejezése alkalmából az olasz írók és művészek előtt. Az első római légitámadás óta még magán­kihallgatásain sem mondott többé be­szédet, holott azelőtt különösen a fiatal házaspárokhoz mindig beszédet intézett. Az a té­ny, hogy a pápa a háború kitöré­sének negyedik évfordulóján rádió­üzenetre szánta el magát, azt mutatja, hogy vatikáni körökben igen nagy­jelentőségűnek tartják ezt az évfordulót. XII. Pius szerdán délután 1 óra 15­­ perckor mondja el a világ népeihez inté­­­zett rádiószózatát. A szózatot a vatikáni rádió közvetíti 15.30, 19.84, 20.35 és 31.06 m-es hullámhosszon. A közvetítést számos más ország rádiója is átveszi. Az olasz rádió már be is jelentette, hogy átveszi a vatikáni rádió közvetítését. A Szentatya olasz nyelven beszél, de számolnak azzal, hogy a vatikáni rádió rögtön a beszéd után a fontosabb világ­nyelveken is megismétli a közvetítést. * Mint Kopenhágából hivatalosan köz­ült, a Scavenius-kormány augusztus 29-én benyújtotta lemondási kérelmét a királynak és nyomban beszüntette hiva­tali tevékenységét. A minisztériumok­ban és vezérigazgatóságokban további intézkedésig a minisztériumi osztály­­főnökök, vezérigazgatók vagy igazgatók intézik az ügyeket. Lemondása előtt a kormány nyilatkozatot tett, amelyben azzal a felhívással fordult a néphez, hogy tanúsítson nyugalmat és meggon­­doltságot. Egyben felhívta az állami tisztviselőket, maradjanak helyükön és folytassák működésüket az ország és a nép javára. Berlini jelentés szerint a német lapok a dániai kivételes állapot elrendelését a dán tengerpartok biztosítására és a né­metellenes ügynökök dániai tevékeny­ségének elfojtására irányuló szükség­­szerű rendszabálynak mondják. Dánia megszállása óta — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung — Németország Dánia számára a szabadságnak és állami önállóságnak a lehető legnagyobb mér­tékét biztosította. Külföldről kiinduló uszítások azonban a rendet többizben veszélyeztették és jóllehet a dán kor­mány intelmekkel fordult az országhoz, mégsem volt abban a helyzetben, hogy biztosítsa a szilárd rendet, amit kétség­kívül maga a dán nép is óhajtott volna. Válságos fejlemények megelőzése céljá­ból Németország most megfelelő rend­szabályokhoz nyúlt és a dánok beláthat­ják, hogy az ország érdeke szempontjá­ból ezek a rendszabályok feltétlenül kívánatosak. A Berliner Börsenzeitung szintén kiemeli, hogy Dánia a háború által érintett többi államhoz viszonyítva kivételesen előnyös helyzetnek örven­dett. Anglia és a bolsevizmus hívei — írja a lap — rendszeresen arra töreked­tek, hogy a német megszálló hatóságok­nak nehézségeket támasszanak. Ideje volt bebizonyítani, hogy Németország jóakaratát és nagylelkűségét nem lehet összetéveszteni a gyengeséggel. Illetékes német helyen tájékoztatásul a következőket közölték: A dániai kivé­teles állapot elrendelésével kapcsolatban német illetékes körökben kijelentik, hogy a dán partvidék biztosítása az év­szak szempontjából fontos pillanatban éppúgy szükségessé tette ezt az intézke­dést, mint a rend és nyugalom biztosí­tása olyan elemek ellen, akik az ötödik háborús év előestjén fel akarják hívni a figyelmet magukra. Hogy a dán nép túlnyomó többségében nyugalmát és megfontolt magatartását megőrizze, azt említeni sem kell. A Kopenhágából eddig beérkezett jelentések bizonyítják ezt. Másrészt a háború törvényei nem tűr­nek semmiféle hanyagságot. A német véderő, amely Dánia védelmét átvette, ezt a feladatát teljesíti mindaddig, amíg a háborúnak nincs vége. Stockholmba a dániai helyzetről nem érkezett újabb jelentés. Csak azt tud­ják a svéd fővárosban, hogy a dán la­pok hétfőn nem jelentek meg, de ked­den rendesen megjelentek. A dán rá­dióban az ország belső helyzetéről nem közöltek részleteket és a lapszemle he­lyett dán nemzeti dalokat játszottak. Újabb menekültek nem érkeztek Dániá­ból. Azok a dán vendégek, akik a Svéd­országgal megszakadt közlekedés miatt itt maradtak, kijelentették, hogy az első lehetséges alkalommal vissza akar­nak térni Dániába. A dán hajóhad ama kis egységei, amelyek svéd kikötőkbe érkeztek, Humbeboekből jöttek. Az epréb kikötőkben levő dán hajók sor­sáról különböző hírek keringenek, biz­tos értesülést e tárgyban nem lehet nyerni. Landskrone kikötőjének egy ré­­szét, ahol a dán hajók tartózkodnak, lezárták. Hogy a hajókat és legénység­­üket a svéd hatóságok miként kezel­­jék, az — mint a lapok jelentik — még nincs tisztázva. A nehézség abban áll, hogy Dánia nem hadviselő ország. Fel­­vetődik tehát a kérdés, várjon a ha­jók lefegyverzésére és legénységük internál

Next