Uj Magyarság, 1943. október (10. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

-—• tJlSE'ö PJIL.Oa^ „. . Tovább sokasodnak 1/ . ^áTkJtiSEJt » Pentek, 1943 ofttober I —------.--------------- ^BBfj/tQ^ X• évfolyam 222. szám ® SZÖV6tS0Q6S©K QOndjai in ■ ■■■ i—■■■■—!■ 'inn ■■ ii —————— ELŐFIZETÉSI AKAR: EGT HÓNAPRA bttt t­ t na w„.,„ TtTN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» 5.60 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: pj®*­ BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 32 PENGŐ, EGYES SZÁM­ARA MNI ffSTAV ISTUIIM I''^'-4 -^y TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 20. VASARNAP 40 FILLÉR **■ ILU I AI 191 11 fl I» 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 Keleti hadszíntér, szeptember hó. Német-szovjet megegyezés előestjén! Fegyverszüneti tárgyalások a szovjet­unió és Németország között! Fegyver­­szünet keleten! Közös megegyezésen alapuló tervszerű visszavonulás; valót­lan, hogy a vörös hadsereg nagy vesz­teségeket szenved, a németek harc nél­kül ürítik ki Ukrajnát, a szovjet haderő szintén harc nélkül nyomul be az előre megbeszélt közös tervek alapján a né­met hadivezetőség által kiürített terüle­tekre ! Ilyen és ezekhez hasonló propaganda­anyagot sugároznak az úgynevezett „semleges“ rádióállomások. Ugyanilyen szellem árad az európai semleges sajtó egy részének azokból a lapjaiból, folyó­irataiból, amelyek szórványosan ugyan, de mégis csak kiérnek a harctérre. A német hadsereg katonáit s a szövetsé­ges seregek váll-váll mellett küzdő har­cosait ezek a célzatos és minduntalan fel-felbukkanó híresztelések éppen olyan kevéssé befolyásolják és zavarják, mint az a tagadhatatlanul ügyesen és új köntösbe öltöztetett bolsevista propa­ganda, amely csak mosolyt és derűt fa­kaszt a lőporfüstös és sárosarcú csatá­rok kemény vonásaira. Tegnap este feljegyzéseim között la­pozgattam, egyik német bajtársam a rádiót „gyötörte“. A sípoló, fütyülő hangzavarból néhány másodpercre egy ismeretlen állomás bemondójának szó­foszlányaira lettem figyelmes. „...annak ellenére, az a hír... szovjet-német fegyverszüneti tárgyalások.“ Német bajtársam mosolyogva legyintett s a oldal ensender Gustav“ adására állí­totta a kereső tárcsáját. Ezekkel a képtelen híresztelésekkel többi bajtársamhoz hasonlóan eddig magam se foglalkoztam, hisz ez nem lett volna más felesleges időtöltésnél. De most ebben a percben arra gondol­tam, hogy ha ide, a harctérre is elér­keznek az ellenséges propaganda szülte vad híresztelések, akkor egészen bizo­nyos, hogy haza, magyar földre és a magyar fővárosba sokkal nagyobb és szélesebb terjedelemben jutnak el. Innét a távolból s a harc forgatagából nehéz megítélni, hogy milyen lehet ott­hon a hatása ennek az ellenség által su­galmazott káros propagandának. Nem lehetetlen azonban, hogy sok jószán­dékú, de tájékozatlan és gyengébb ideg­zetű magyar ember is hitelt ad a me­séknek s ezeknek terjesztésével nem­csak saját ellenálló er­ej­ét és bizalmát, hanem másokét is erős mértékben be­folyásolja, csökkenti. A bolsevizmus elleni európai háború kitörése óta most harmadszor van al­kalmam arra, hogy az egész világ jö­vendő sorsát eldöntő gigászi küzdelem­ben személyesen részt vegyek, vagy az ádáz harc legjelentősebb mozzanatait közvetlen közelből átéljem. Első alka­lommal páncélosainkkal űztük és tize­deltük az ellenséget, az elmúlt téli csata során annak gyújtópontjaiban a magyar és német repülőbajtársak harci kötelékeinek sorából figyelhettem hosz­­szabb időn át a bolsevisták elkesere­dett erőfeszítéseit, most pedig a né­met hadseregfőparancsnokság meg­hívása tette lehetővé számomra, hogy meglátogassam a keleti hadszíntér leg­fontosabb arcvonalszakaszait s az első vonalak mögötti nagy térségeket is. Mielőtt az elmúlt hetek személyes tapasztalatai és benyomásai, valamint a kapott részletes tájékoztatások alap­ján bemutatnám a keleti hadszíntéren kialakult és részben még alakulóban lévő általános katonapolitikai helyzetet, egyet határozottan ki kell jelentenem: a német-szovjet fegyverszüneti tárgya­lásokról terjesztett mindennemű híresz­telés teljes egészében valótlanságon alapul s egyedüli célja — az angolszász hatalmak által bejelentett fokozott idegháború keretein belül — a meg­tévesztés, az erők megbontása! Ennek a megállapításnak az alapja a tényleges valóság. Valószínűleg lesznek olyanok, akik, mint mindig, most is „jobban tud­ják“ majd a dolgokat. Ezek a mindent jobban tudók azonban rendszerint a kávéházi törzsasztalok környékén leb­zselnek és sűrűn változó informátorai­kat lesik ... Még útbaindulásom előtt gyakran hallottam a kérdést: miért vonulnak vissza a németek, mi ennek a nagy­arányú visszavonulásnak az oka? A válasz igen egyszerű, nincsen benne semmi jövendölés, körmönfont­­ság; igaz, hogy talán éppen ezért olyan tekintélyes a kétkedők száma. A leg­felső német hadvezetőség a téli csata befejezése után, az 1943-as esztendőre vonatkozó hadászati tervének kidolgo­zása során úgy döntött, hogy a keleti hadszíntéren — az előző esztendők támadóhadjáratával ellentétben — defenzívát kezdeményez a vörös had­sereggel szemben. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ez a terv helyes, hisz az 1942/43-as téli csata során nem egy német katonától hallottam azt a véleményt, hogy az idén semmiesetre sem szabad kelet felé törnie a német hadigépezetnek, hanem ellenkezőleg, a szovjet haderejét kell támadásra kész­tetni, mert a jelenlegi helyzetben így lehet a legkevesebb veszteséggel és a leghatásosabban a bolsevistákat vérez­­tetni s hadianyagukat felmorzsolni. Hogy a német katona, az első vonalak­ban küzdő harcos, teljes mértékben megértette ezt a nagyvonalú és egész embert kívánó hadászati tervet, azt most, az elszakadási harcok forgatagá­ban személyesen, saját érzékszerveim­mel tapasztalhattam. Vájjon nem jel­lemző-e­ például, hogy míg a német har­cosok, nemcsak a repülők vagy a pán­célosok,, hanem elsősorban éppen a gyalogosok, akik a legsúlyosabb terhet viselik, magabizóan, a biztos fölény érzetével harcolnak, addig a bolsevis­ták körében, akik pedig előnyomulásban vannak, igen nyomott a hangulat a rossz élelmezés és a rettenetes arányú veszteségek hatása alatt. A bolsevista szökevények száma egyre nő s ami még ezelőtt soha sem fordult elő, meg­semmisült szovjet repülőezredek utolsó épségben maradt harci gépeit hozzák át a szovjetpilóták a németekhez! Váljon az ellenséget megverő, győztesen elő­nyomuló hadseregnek ezek és hasonló esetek-e a jellemzői? De a német hadműveletek végrehaj­tásának pontosságára és tervszerű­ségére más példákat is felemlíthetünk. Az egyik városban a . .. hadseregnek ezernél több­­ vagon hadianyaga volt el­raktározva. A hadműveletekbe illesz­kedő kiürítési parancs vétele után, min­den ellenséges behatástól mentesen szállították el a 20 vasúti szerelvénynél is több gördülő anyagot igénylő fegy­verzetet, felszerelést és élelmiszert. Teljesen elszállították. Egyetlen patkó­szeg se került az ellenség birtokába! Ami a gazdag idei ukrajnai termést illeti, azt teljes egészében szintén sike­rült idejében biztonságos helyre, a Dnyeper-vonal mögé szállítani! Ez a tény már egymagában is a nagy nyári szovjetoffenzíva egyik fő céljának szertefoszlását, megsemmisülését je­lenti . A l­­ap az egész keleti arcvonalat ábrázoló térképlapok fölé hajolva, a ... parancsnokságnál szolgálatot telje­sítő magasrendfokozatú német vezér­kari tiszttel vitattuk meg a keleti had­színtéren kialakult katonai helyzetet. A kapott felhatalmazás alapján az alábbiakban közölhetjük az általános helyzet egyes fontosabb részleteit. Délen, a messze keletre előreugró kubáni hídfőben az eddiginek többszörö­sére fokozódott a bolsevisták szám- és anyagbeli fölénye. Jelenleg óriási erő­feszítéseik mind megtörtek, összezúzód­tak a német csapatok szívós ellenállá­sán. Lehetséges, hogy a közeljövőben még erőteljesebb tömegtámadásokat kapnak a védőseregek s a szovjet más és számára szintén igen fontos arc­vonalszakaszokról elvont hadosztályok feláldozása árán fogja megrohamozni a kubáni hídfő védőállásait. A döntő el­határozás, éppen úgy, mint ma, akkor is a német hadvezetőség kezében lesz. A kubáni hídfő hős védőseregei eddig hat csatában álltak helyt és győzelmes sikereikre jellemző, hogy a saját em­ber-, fegyverzet- és anyaglétszámuknak többszörösét kitevő szovjethadserege­­ket semmisítettek meg teljesen e hat győzelmes csata során! A Krím-félsziget helyzete sziklaszi­lárd, az, itt készenlétben álló német had­seregcsoport parancsnoka az a le­gendás hírű vezér, akinek nevéhez oly sok győzelmesen megvívott páncélos csata emléke fűződik. A Krim támasz­pontjainak s a szigeten állomásozó csa­patoknak ellátása és utánpótlása teljes­­mértékben biztosított. A Todt-szerve­­zet legnagyszerűbb teljesítményeinek egyike, hogy ma már a Krím-félszigetet két nagyteljesítőképességű vasútvonal köti össze a szárazfölddel. Saposnikov tábornagy, a szovjet déli arcvonalsza­kaszának főparancsnoka a rendelke­zésre álló erőinek legnagyobb részét abból a célból összpontosítja, hogy vér- és anyagveszteségre való tekintet nél­kül legalább részben elvágja a zapo­­rozsje—szimferopol—szebasztopoli után­pótlási vonalat, tehát a két rendelke­zésre álló vasútvonal közül az észak­kelet felé ívelőt. A küzdelem hevessé­gére és a bevetett erők nagyságára jel­lemző, hogy a vörös hadsereg zömét itt délen összpontosították. Saposnikov saját kijelentése szerint 5—600 had­osztály felett parancsnokol. Ez az erő — tekintettel a szovjet hadosztályok 40.000 főnyi átlagos létszámára — öt­hatmillió katonát jelent. Aligha téve­dünk, mikor — részben Sztálin egyik legutóbb nyilvánosságra került titkos parancsára is hivatkozva — azt állapít­juk meg, hogy a vörös hadsereg­ harcoló csapatai a tartalékokkal együtt körül­belül nyolc-kilencmillió katonára be­csülhetők. E 8—9 millión felül kiképzett és csatasorba állítható nagylétszámú tartalékokkal már nem rendelkeznek a bolsevisták. A katonaköteles újoncok száma a szovjet haderejét évente egy­másfélmillió katonával pótolhatja. Ezek még mindig igen tekintélyes számok, azonban ha tekintetbe vesszük, hogy például az oreli csatában a bolsevisták­nak nem kevesebb, mint 11 teljes had­serege szenvedett pótolhatatlan súlyos veszteségeket, — ez kereken egymillió katona, — akkor világosan látszik, hogy a szovjet ember- és anyagtartalé­kai megszűntek „kimeríthetetlenek­ lenni! Az említett vasútvonaltól közvetlen keletre lévő térségben most kivívott né­met sikerek — ezeket a legerőteljeseb­ben támadó szovjet seregtestekkel szem­ben csikarták ki — az egyenes és rövid feltartóztató állásrendszer hollétére engednek következtetni. Hogy milyen súlyos és nehezen át­hidalható természetes akadály a helyen­ként másfél két kilométerre szélesedő Dnyeper hatalmas folyama, azt minden harcteret járt magyar honvéd saját tapasztalataiból nagyon jól tudja! A folyó jégpáncélja még a legnagyobb hidegben se biztos talaj nehéz páncél­járművek számára. Hivatalos német katonai körök ismételten kijelentették, hogy az idei téli csatát a német és szö­vetséges seregek katonája minden tekintetben teljes biztonságot nyújtó állásrendszerben fogja eltölteni és végigharcolni. E hely és a nyivánosság természetesen nem alkalmas arra, hogy ezt az állásrendszert részleteiben be­mutassuk. Elegendő a tény: ez az állás­rendszer kiépült és pedig igen előnyös helyen. Az arcvonal középső szakaszán, a Dnyeper felső folyásának vidékén még sehol sem érték el a bolsevisták a folyam keleti partját. Ez jelentős és A h­adihelyzet keleten

Next