Uj Magyarság, 1943. október (10. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-01 / 222. szám
-—• tJlSE'ö PJIL.Oa^ „. . Tovább sokasodnak 1/ . ^áTkJtiSEJt » Pentek, 1943 ofttober I —------.--------------- ^BBfj/tQ^ X• évfolyam 222. szám ® SZÖV6tS0Q6S©K QOndjai in ■ ■■■ i—■■■■—!■ 'inn ■■ ii —————— ELŐFIZETÉSI AKAR: EGT HÓNAPRA bttt t t na w„.,„ TtTN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» 5.60 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: pj®* BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. FÉLÉVRE 32 PENGŐ, EGYES SZÁMARA MNI ffSTAV ISTUIIM I''^'-4 -^y TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 20. VASARNAP 40 FILLÉR **■ ILU I AI 191 11 fl I» 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 Keleti hadszíntér, szeptember hó. Német-szovjet megegyezés előestjén! Fegyverszüneti tárgyalások a szovjetunió és Németország között! Fegyverszünet keleten! Közös megegyezésen alapuló tervszerű visszavonulás; valótlan, hogy a vörös hadsereg nagy veszteségeket szenved, a németek harc nélkül ürítik ki Ukrajnát, a szovjet haderő szintén harc nélkül nyomul be az előre megbeszélt közös tervek alapján a német hadivezetőség által kiürített területekre ! Ilyen és ezekhez hasonló propagandaanyagot sugároznak az úgynevezett „semleges“ rádióállomások. Ugyanilyen szellem árad az európai semleges sajtó egy részének azokból a lapjaiból, folyóirataiból, amelyek szórványosan ugyan, de mégis csak kiérnek a harctérre. A német hadsereg katonáit s a szövetséges seregek váll-váll mellett küzdő harcosait ezek a célzatos és minduntalan fel-felbukkanó híresztelések éppen olyan kevéssé befolyásolják és zavarják, mint az a tagadhatatlanul ügyesen és új köntösbe öltöztetett bolsevista propaganda, amely csak mosolyt és derűt fakaszt a lőporfüstös és sárosarcú csatárok kemény vonásaira. Tegnap este feljegyzéseim között lapozgattam, egyik német bajtársam a rádiót „gyötörte“. A sípoló, fütyülő hangzavarból néhány másodpercre egy ismeretlen állomás bemondójának szófoszlányaira lettem figyelmes. „...annak ellenére, az a hír... szovjet-német fegyverszüneti tárgyalások.“ Német bajtársam mosolyogva legyintett s a oldal ensender Gustav“ adására állította a kereső tárcsáját. Ezekkel a képtelen híresztelésekkel többi bajtársamhoz hasonlóan eddig magam se foglalkoztam, hisz ez nem lett volna más felesleges időtöltésnél. De most ebben a percben arra gondoltam, hogy ha ide, a harctérre is elérkeznek az ellenséges propaganda szülte vad híresztelések, akkor egészen bizonyos, hogy haza, magyar földre és a magyar fővárosba sokkal nagyobb és szélesebb terjedelemben jutnak el. Innét a távolból s a harc forgatagából nehéz megítélni, hogy milyen lehet otthon a hatása ennek az ellenség által sugalmazott káros propagandának. Nem lehetetlen azonban, hogy sok jószándékú, de tájékozatlan és gyengébb idegzetű magyar ember is hitelt ad a meséknek s ezeknek terjesztésével nemcsak saját ellenálló erejét és bizalmát, hanem másokét is erős mértékben befolyásolja, csökkenti. A bolsevizmus elleni európai háború kitörése óta most harmadszor van alkalmam arra, hogy az egész világ jövendő sorsát eldöntő gigászi küzdelemben személyesen részt vegyek, vagy az ádáz harc legjelentősebb mozzanatait közvetlen közelből átéljem. Első alkalommal páncélosainkkal űztük és tizedeltük az ellenséget, az elmúlt téli csata során annak gyújtópontjaiban a magyar és német repülőbajtársak harci kötelékeinek sorából figyelhettem hoszszabb időn át a bolsevisták elkeseredett erőfeszítéseit, most pedig a német hadseregfőparancsnokság meghívása tette lehetővé számomra, hogy meglátogassam a keleti hadszíntér legfontosabb arcvonalszakaszait s az első vonalak mögötti nagy térségeket is. Mielőtt az elmúlt hetek személyes tapasztalatai és benyomásai, valamint a kapott részletes tájékoztatások alapján bemutatnám a keleti hadszíntéren kialakult és részben még alakulóban lévő általános katonapolitikai helyzetet, egyet határozottan ki kell jelentenem: a német-szovjet fegyverszüneti tárgyalásokról terjesztett mindennemű híresztelés teljes egészében valótlanságon alapul s egyedüli célja — az angolszász hatalmak által bejelentett fokozott idegháború keretein belül — a megtévesztés, az erők megbontása! Ennek a megállapításnak az alapja a tényleges valóság. Valószínűleg lesznek olyanok, akik, mint mindig, most is „jobban tudják“ majd a dolgokat. Ezek a mindent jobban tudók azonban rendszerint a kávéházi törzsasztalok környékén lebzselnek és sűrűn változó informátoraikat lesik ... Még útbaindulásom előtt gyakran hallottam a kérdést: miért vonulnak vissza a németek, mi ennek a nagyarányú visszavonulásnak az oka? A válasz igen egyszerű, nincsen benne semmi jövendölés, körmönfontság; igaz, hogy talán éppen ezért olyan tekintélyes a kétkedők száma. A legfelső német hadvezetőség a téli csata befejezése után, az 1943-as esztendőre vonatkozó hadászati tervének kidolgozása során úgy döntött, hogy a keleti hadszíntéren — az előző esztendők támadóhadjáratával ellentétben — defenzívát kezdeményez a vörös hadsereggel szemben. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ez a terv helyes, hisz az 1942/43-as téli csata során nem egy német katonától hallottam azt a véleményt, hogy az idén semmiesetre sem szabad kelet felé törnie a német hadigépezetnek, hanem ellenkezőleg, a szovjet haderejét kell támadásra késztetni, mert a jelenlegi helyzetben így lehet a legkevesebb veszteséggel és a leghatásosabban a bolsevistákat véreztetni s hadianyagukat felmorzsolni. Hogy a német katona, az első vonalakban küzdő harcos, teljes mértékben megértette ezt a nagyvonalú és egész embert kívánó hadászati tervet, azt most, az elszakadási harcok forgatagában személyesen, saját érzékszerveimmel tapasztalhattam. Vájjon nem jellemző-e például, hogy míg a német harcosok, nemcsak a repülők vagy a páncélosok,, hanem elsősorban éppen a gyalogosok, akik a legsúlyosabb terhet viselik, magabizóan, a biztos fölény érzetével harcolnak, addig a bolsevisták körében, akik pedig előnyomulásban vannak, igen nyomott a hangulat a rossz élelmezés és a rettenetes arányú veszteségek hatása alatt. A bolsevista szökevények száma egyre nő s ami még ezelőtt soha sem fordult elő, megsemmisült szovjet repülőezredek utolsó épségben maradt harci gépeit hozzák át a szovjetpilóták a németekhez! Váljon az ellenséget megverő, győztesen előnyomuló hadseregnek ezek és hasonló esetek-e a jellemzői? De a német hadműveletek végrehajtásának pontosságára és tervszerűségére más példákat is felemlíthetünk. Az egyik városban a . .. hadseregnek ezernél több vagon hadianyaga volt elraktározva. A hadműveletekbe illeszkedő kiürítési parancs vétele után, minden ellenséges behatástól mentesen szállították el a 20 vasúti szerelvénynél is több gördülő anyagot igénylő fegyverzetet, felszerelést és élelmiszert. Teljesen elszállították. Egyetlen patkószeg se került az ellenség birtokába! Ami a gazdag idei ukrajnai termést illeti, azt teljes egészében szintén sikerült idejében biztonságos helyre, a Dnyeper-vonal mögé szállítani! Ez a tény már egymagában is a nagy nyári szovjetoffenzíva egyik fő céljának szertefoszlását, megsemmisülését jelenti . A lap az egész keleti arcvonalat ábrázoló térképlapok fölé hajolva, a ... parancsnokságnál szolgálatot teljesítő magasrendfokozatú német vezérkari tiszttel vitattuk meg a keleti hadszíntéren kialakult katonai helyzetet. A kapott felhatalmazás alapján az alábbiakban közölhetjük az általános helyzet egyes fontosabb részleteit. Délen, a messze keletre előreugró kubáni hídfőben az eddiginek többszörösére fokozódott a bolsevisták szám- és anyagbeli fölénye. Jelenleg óriási erőfeszítéseik mind megtörtek, összezúzódtak a német csapatok szívós ellenállásán. Lehetséges, hogy a közeljövőben még erőteljesebb tömegtámadásokat kapnak a védőseregek s a szovjet más és számára szintén igen fontos arcvonalszakaszokról elvont hadosztályok feláldozása árán fogja megrohamozni a kubáni hídfő védőállásait. A döntő elhatározás, éppen úgy, mint ma, akkor is a német hadvezetőség kezében lesz. A kubáni hídfő hős védőseregei eddig hat csatában álltak helyt és győzelmes sikereikre jellemző, hogy a saját ember-, fegyverzet- és anyaglétszámuknak többszörösét kitevő szovjethadseregeket semmisítettek meg teljesen e hat győzelmes csata során! A Krím-félsziget helyzete sziklaszilárd, az, itt készenlétben álló német hadseregcsoport parancsnoka az a legendás hírű vezér, akinek nevéhez oly sok győzelmesen megvívott páncélos csata emléke fűződik. A Krim támaszpontjainak s a szigeten állomásozó csapatoknak ellátása és utánpótlása teljesmértékben biztosított. A Todt-szervezet legnagyszerűbb teljesítményeinek egyike, hogy ma már a Krím-félszigetet két nagyteljesítőképességű vasútvonal köti össze a szárazfölddel. Saposnikov tábornagy, a szovjet déli arcvonalszakaszának főparancsnoka a rendelkezésre álló erőinek legnagyobb részét abból a célból összpontosítja, hogy vér- és anyagveszteségre való tekintet nélkül legalább részben elvágja a zaporozsje—szimferopol—szebasztopoli utánpótlási vonalat, tehát a két rendelkezésre álló vasútvonal közül az északkelet felé ívelőt. A küzdelem hevességére és a bevetett erők nagyságára jellemző, hogy a vörös hadsereg zömét itt délen összpontosították. Saposnikov saját kijelentése szerint 5—600 hadosztály felett parancsnokol. Ez az erő — tekintettel a szovjet hadosztályok 40.000 főnyi átlagos létszámára — öthatmillió katonát jelent. Aligha tévedünk, mikor — részben Sztálin egyik legutóbb nyilvánosságra került titkos parancsára is hivatkozva — azt állapítjuk meg, hogy a vörös hadsereg harcoló csapatai a tartalékokkal együtt körülbelül nyolc-kilencmillió katonára becsülhetők. E 8—9 millión felül kiképzett és csatasorba állítható nagylétszámú tartalékokkal már nem rendelkeznek a bolsevisták. A katonaköteles újoncok száma a szovjet haderejét évente egymásfélmillió katonával pótolhatja. Ezek még mindig igen tekintélyes számok, azonban ha tekintetbe vesszük, hogy például az oreli csatában a bolsevistáknak nem kevesebb, mint 11 teljes hadserege szenvedett pótolhatatlan súlyos veszteségeket, — ez kereken egymillió katona, — akkor világosan látszik, hogy a szovjet ember- és anyagtartalékai megszűntek „kimeríthetetlenek lenni! Az említett vasútvonaltól közvetlen keletre lévő térségben most kivívott német sikerek — ezeket a legerőteljesebben támadó szovjet seregtestekkel szemben csikarták ki — az egyenes és rövid feltartóztató állásrendszer hollétére engednek következtetni. Hogy milyen súlyos és nehezen áthidalható természetes akadály a helyenként másfél két kilométerre szélesedő Dnyeper hatalmas folyama, azt minden harcteret járt magyar honvéd saját tapasztalataiból nagyon jól tudja! A folyó jégpáncélja még a legnagyobb hidegben se biztos talaj nehéz páncéljárművek számára. Hivatalos német katonai körök ismételten kijelentették, hogy az idei téli csatát a német és szövetséges seregek katonája minden tekintetben teljes biztonságot nyújtó állásrendszerben fogja eltölteni és végigharcolni. E hely és a nyivánosság természetesen nem alkalmas arra, hogy ezt az állásrendszert részleteiben bemutassuk. Elegendő a tény: ez az állásrendszer kiépült és pedig igen előnyös helyen. Az arcvonal középső szakaszán, a Dnyeper felső folyásának vidékén még sehol sem érték el a bolsevisták a folyam keleti partját. Ez jelentős és A hadihelyzet keleten