Uj Magyarság, 1943. december (10. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

­ Mi újság a Távolkeleten? (V. F.) Ezt kérdi ma az egész angol-­ szász világ, "s hiába titkolóznak a vezér­karok szűkszavú jelentései, a Tommyk és a jenkik mégis csak kiolvassák az igazat gyakran elég kotnyeles lapjaik­ból. Mert, úgy látszik, nemcsak az egy­szerű angol és amerikai polgár elége­detlen a helyzettel, hanem a két nagy­hatalom sajtója is: alig múlik el nap, hogy ne tennék fel a fenti kérdést, s ne igyekeznének messzemenő konzekven­ciákat levonni a különböző távolkeleti hírecskékből Néhány héttel ezelőtt, ez év szeptem­berében már elintézettnek tekintette mindenki a La Manche-csatornán túl a japán problémát. Amikor Roosevelt és Churchill a Fehérház kandallója mellől bejelentették Európa legyőzését, s hírt adtak arról is, hogy a flotta most már szabadon léphet fel a csendesóceáni vi­zeken, éppen a ma leginkább aggodal­maskodó Newyork Times volt az első, amely megkockáztatta a következő be­jelentést: „Milyen jó, hogy hosszú há­borúról beszéltünk. Most már, hogy Európával végeztünk, nyilvánvaló az is, hogy nem lesz szükség évtizedekre, Japánnal még 1944-ben leszámolunk!” ’Hírre lehetett következtetni a lap algíri tudósítójának cikkéből is, amely arról szólott, hogy a Földközi-tengeren össze­vont hadiflotta jelentős egységei máris áthaladtak a Szuezi-csatornán és útban vannak a távolkeleti vizek felé. Hogy melyek voltak pontosan ezek az egysé­gek, egyelőre nem tudhatjuk, a New­york Times cikkéből azonban arra kö­vetkeztethet bárki: az ötödik bougain­­villei csatában már a Földközi-tenger­ről elvont erők is résztvettek. Neveket nem sorol fel a lap, de­ elárulja, hogy két csatahajó, amelynek jelentős része Volt Szicília elfoglalásában, rendkívül súlyosan megsérült és hasznavehetet­lenné vált a „sárga ördögök” támadá­sai következtében. Arról senki se be­szélt, hogy elsülyedtek-e hajók, vagy sem, Amerikában csak három-négy hó­­nappal később szokták bejelenteni az ilyen eseményeket, s így felkészülhe­tünk arra, hogy, mint Pearl Harbour vitán, most is Csak akkor kapjuk kéz­hez az amerikai beismerést, amikor a­­rangos híradókban már vetíteni is fog­ok az amerikai kolosszusok iszonyú megsemmisítésének filmjét. Hogy stra­tégiai, vagy hiúsági okokból hallgat az Egyesült Államok, azt senki sem tud­hatja, ennek a körülménynek azonban aigha van valami­ jelentősége, hiszen utólag minden japán hadijelentésről megállapították Washingtonban, hogy gaza volt. Mi nem megyünk el addig következ­etéseinkben, mint a New York Times, s nem állítjuk azt sem, hogy az et­om­gain villéi ütközet öt esztendővel tolta ki ismét a Japánnal való leszámo­­ás napját. Ellenfeleink optimizmusnak nevezhetnék nálunk ugyanazt, ami az a­erikaiaknál pesszimizmusként jelent­kezik, így hát megmaradunk a rideg tények sorozata mellett. A Távolkelet­­tel kapcsolatban különösen is fontos a tárgyilagosság, hiszen több ízben volt i­á­r rá példa, hogy maguk az­ angolok se az amerikaiak is jó példát mutattak,­­megcáfolták, még­hozzá könyörtele­­nül, keleti szövetségeseik diadalittas hadijelent­ését. Hogy a tárgynál marad­junk, legutóbb például azt jelentették a kínaiak, hogy mégy hadosztályuk, amely betört Burmába, útban van a fő­­város felé s immár csak napok kérdése, mikor ütközik meg a japánok derék­hadával. Két napig Csangkajseket ün­nepelte az egész angolszász világ, a harmadik napon azonban megszólalt az United Press és kijelentette, hogy „Csungking jelentései kissé megbízha­tatlanok, mert nehéz ellenőrizni az óriási terepet“. Kitűnt, hogy még csak egy kínai zászlóalj se nyomult be Bur­mába, sőt még a határ közelébe se ju­tottak el a mandarinok jámbor unokái, ott ugyanis, a határt körülölelő hegysé­gekben még kínai területen is japánok állomásoznak s így tényleg igaza volt a Daily Mailnek, amikor az amerikai rendreutasítás nyomán azt írta: y,Bur­mára 1943 tavaszán egyszer már rá­fizettünk, várjunk a győzelmi hírekkel, amíg legalább az első puska eldördül.“ A katonai front tehát semmit sem változott, s a japánok fel is adtak ki­­sebb-nagyobb szigeteket a Csendes­­óceán végtelen területén, taktikájuk szempontjából mégis jelentős eredmé­nyeket értek el: megsemmisítették azt a hajórajt, amely egy vagy két hónap múlva már közelebbről támadta volna a japán birodalmat Az amerikaiak sem tagadják, hogy ezek a tengeri csaták messze túlszárnyalják jelentőségükben a korallzátonyok visszafoglalását, s csak egyre büszkék: az újguineai har­cokra. Ausztráliáról most már senki sem beszél, mert beigazolódott, hogy Tokió a déli támaszpontok megszerzése és tengeri védőövezetének kiépítése utá­n ismét Ázsiát tartja a legfontosabb, elsőszámú frontjának. Kínával szemben egyre nagyobb japán haderő vonul fel, s így a tokiói vezérkar már eleve el­vágja annak lehetőségét­, hogy — Roosevelt­ szavaival élve — a szövetsé­­­ges hatalmak a világ leghatalmasabb hadibázisává építsék ki Kínát. Az orosz határon, a japán sajtó szerint, most sokkal nyugodtabb a helyzet, mint egy vagy két évvel ezelőtt. A szovjet japán megítélés szerint még a nyugati háború befejezése után sem tudna rögtön távol­keleti akcióba kezdeni, annyira meg­gyöngítette keleti, csendesóceáni pozí­cióit. Japán tehát nagyszerűen kihasz­­­­nálhatja az időt, s míg Európa­­ élet­halálharcát vívja, védelmét oly tökéle­tessé teheti, hogy az esetleg teljes egészében koncentrálandó szövetséges flotta sem végezhetne birodalmi egysé­gével Van azonban a távolkeleti problé­máknak egy másik oldala is, amiről Európában csak keveset beszélnek, s ez Tokió újjáépítési tervének nagy sikere. Japán helyzete már csak azért is köny­­nyebb az ázsiai egység megteremtésé­vel kapcsolatban, mert míg az európai vagy az angolszász hatalmak a meg­szállás során szinte majdnem mindenütt nagy ellenkezésbe ütköztek, az angol­szász világ távolkeleti felszámolása után szinte természetszerűen kialakult az új ázsiai szellem. Japán seregeit senki se tekinti idegennek a megszállt országokban. Hősökként, a szabadság bajnokaiként ünnepükt még most is, s­­ szinte napokon belül kiépült a színes népek szolidaritása. Szabotázsról vagy japánellenes akciókról a legbuzgóbb angolszász lapok sem jelentenek a Tá­­volkelet újjászervezésével kapcsolatban. Sőt éppen­ a Newyork Times figyelmez­tette a „mai idők legkeserűbb igazsá­gára" az amerikai közvéleményt. „Ne higyjük azt, hogy Eltántorítottuk Japán mellől az ázsiai népeket, — írta novem­ber 4-én. — Európában könnyebb volt a helyzetünk, mindig találtunk franciá­kat, belgákat vagy hollandokat, sőt bal­káni politikusokat is, akik hajlandók voltak megszervezni a megszálló csapa­tokkal szembeni szabotázst. Ázsiában csak egyetlen szabotázs lehetséges: a mi érdekeink könyörtelen kiirtása.“ Miközben tehát a japán birodalom tengeri perifériáin a japán légierők és az amerikai hadiflotta­­élet-halálharcot vív, a sokszáz kilométerre odébb fekvő új japán gyarmatokon villámgyorsan, a bennszülött lakosság aktív támogatá­sával folyik az újjáépítés. Japán gazda­sági helyzetében a parlament megíté­lése szerint, messzemenő javulás állott be, s ha végre is hajtották a munka­erők totális mozgósítását, csak azért volt szükség erre a többi államban kényszerlépésnek tekintett szervezke­désre, mert a régi Japán már nem tu­dott eleget tenni az új idők követelmé­nyeinek. Egy angol katonai szakíró ki­számította, hogy Japán egymaga sokkal több területet foglalt el, mint az euró­pai és az angolszász hatalmak együtt­véve. Egészen új intézményeket kellett tehát életre hívni, a régi gyarmati szer­vezet a keletindiai szigetekkel sem tu­dott megbirkózni. Most már minden megszállt területen pontosan működik a közigazgatás, bár adva az óriási tá­volságokat, a tokiói lapok őszinte val­lomása szerint Japán még mindig nem érte el a szervezettségnek azt a fokát, amelyre a tokiói munkaügyi miniszté­rium hivatalnokai számítottak. Meg­­könnyíti Japán helyzetét az a körül­mény, hogy csaknem korlátlanul ren­delkezik az összes távolkeleti olajforrá­sokkal, s ma szinte az egyedüli nagy­hatalom, amelynek nem kell takarékos­kodni a benzinnel. Éppen ezért elsősor­ban Japán légihaderejét fejlesztette to­vább, az amerikaiak hozzávetőleges becslései szerint ma Japán rendelkezik a vitág legnagyobb légiflottájával. Hely­zete azonban, a nagy távolságok miatt, sokban hasonlítható az Egyesült Álla­mokéhoz: légihaderejének ütőképessége megoszlik, s támadásba újból csak ak­kor mehet át, ha a mostani, szinte fan­tasztikus gyártási számokat is felül­múlja. Tokiót egyébként — mint a washing­toni lapok jelentik — messzemenően ér­deklik az európai események. A leg­kisebb európai hírnek is visszhangja tá­mad, a szovjet front eseményeinek pedig szinte nagyobb figyelmet szentelnek, mint az angolok, vagy amerikaiak. „Ja­pán jól tudja, hogy Zsitomirnál nem­csak Európáról, hanem a Távolkeletről is döntenek, — írta a Newyork Times, é s tévedés volna azt hinni, hogy Tokió megváltoztatta szövetséges politiká­ját” ... Nos, ebben az egyben minden­képpen igaza van az amerikai lapnak, s legfel­jebb csak a­nnyit tehetünk hozzá: Európa sem felejtette el, hogy Japán sorsa a mi kontinensünk sorsa »! IRfii PtllftRf Szerda, 1943 decembert Womer­bt­rárhaffr Jjt. 9fi­fi­ff A­» x. évfolyam 272. szám ujabb jelentős győzelme! ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ÉGI HÓNAPRA smifir«fiff SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL4 5.6* PENGŐ, NEGYEDÉVRE # 1® PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, Vili., JÓZSEF-KÖRÚT 4 FÉLÉVRE 33 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA K­ 81 ATAV ICITff A MI V' ^ -ifv/ TELEFON: 14-64-30, 14-64-38, 14-64-39 ÉS KÖZNAPON 30, VASARNAP 40 FILLÉR l¥l 3 LE­U IÁT 19 I II A W 14-44-00. POSTACSEKKSZAMLA 050# Ismét elakadt a szovjet sok támadása A Kiev és Zsitomir környékén lefolyt harcokban november 9 és 28 között a bolsevisták 20.000-nél több halottat, 4800 foglyot, 603 páncélost, 1505 löveget, 1042 géppuskát, 175 gránátvetőt és 554 páncéltörő fegyvert vesztettek Cserkasszi körül és Gomel környékén tovább tart a súlyos küzdelem Berlin, november 30. A keleti front harcairól a német távirati iroda kedden délután 2 órakor a véderő­főparancsnokságnak a Führer főhadiszállá­sáról kiadott következő hivatalos jelenté­sét közölte: A perekopi földszorosban levő állásaink ellen irányuló ellenséges előretörések nem jártak sikerrel. A nikopoli hídfőnél és a Dnyeper nagy kanyarulatában hétfőn az ellenség támadó tevékenysége általában véve valamelyest lanyhább volt. Erősebb támadásokat inté­zett a szovjet Krivosrogtól északkeletre és északra, valamint a Kremenisugtól délre fekvő betörési helyein. Egy sikeres ellentámadásunkban 30 löveget pusztítot­tunk el, illetve zsákmányoltunk. Cserkasszi körül nőtt az ádáz és válta­kozó sikerű harcok hevessége. Kievtől nyugatra támadó vállalkozásunk újabb helyi sikerekkel járt. A Kiev és Zsitomir környéki támadó és védő harcokban a hadsereg és az SS csapatai Hoth vezérezredes vezetése alatt mozgó harcmodorral feltartóztatták és el­lentámadással keletre visszavetették az áttörő támadásra küldött ellenséges had­seregeket. A szovjet itt november 9 és 28 között 20.001ő-nél több halottat, 4800 fog­lyot, 603 pán­­cél­ost, 3505 löveget, 3042 géppuskát, 275 gránátvetőt és 554 pán­céltörő fegyvert­ veszített.­­ Gomel környékén a súlyos küzdelem tovább tart. A várostól délnyugatra és nyugatra csapataink kemény harcok árán feltartóztatták az ellenség erős előretört harci csoportjait. Gomeltől északra sok szovjet támadás akadt el. Eközben az el­lenség hathatós védőtűzunk és erőteljes ellenlökéseink következtében jelentős vesz­teséget szenvedett. Neveitől délnyugatra csapataink tá­madva szívós ellenséges ellenállást törtek meg s terepet és helységeket hódítottak vissza. A murmani arcvonalon egy német tá­maszpont őrszemélyzete közelharcban el­lenséges támadást vert vissza. Légiharcban hétfőn 49 szovjet­ repülő­gépet pusztítottunk el, két gépünk elve­tése árán. Rali őrnagy, egy vadászezred csoportparancsnoka november 28-án aratta 250-ik győzelmét légiharcban a keleti harctér fölött. A nemzetközi sajtótudósító további köz­lése szerint hétfőn a keleti hadszíntéren, de különösen a déli szakaszon, igen erős légitevékenység volt. Ott, ahol a szovjet gyalogsága súlypontot képezett, többszáz német harci és zuhanóbombázó repülőgépet vetettek a küzdelembe. Az eddig beérkezett jelentések szerint a német repülőgépek bombáikkal és gépfegyvereikkel hét harc­kocsit és számos lovagot semmisítettek meg. Helsinki, november 30. A kedden kiadott finn hadijelentés eze­ket mondja: Egyik arcvonalról sincs semmi jelenteni­­való.­­

Next