Uj Magyarság, 1944. február (11. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

WMADVARSAG Hí» *0Tj »liTyiti jj a *41 Hí • T I I v i L SfS&'jyL a „félelem nélküli szabadság“ visszaállításától tette függővé. Bár Attlee beszéde inkább társadalompolitikai problémákat tárgyalt, nyilvánvaló, hogy az európai államok függetlenségének biztosításáról mondott szavai elsősorban Szovjetoroszországnak szóltak. A londoni lapok diplomáciai munkatársai változatlanul fenntartják azt az értesülésüket, hogy a kulisszák mögött továbbra is Churchal miniszterelnök fáradozik személyesen a lengyel-szovjetorosz ellentétek kiküszöbölése érdekében. Bár arról nincs hír, hogy Sir Archibald Clark Kerr, Anglia moszkvai nagykövete, Churchill üzenetét is magával vitte-e állomáshelyére, Londonban mégis biztosra veszik, hogy Sir Archibald villámgyors visszautazása is Churchil közvetítő akciójával hozható összefüggésbe. Érdekes bejelentést tett egyébként vasárnap az Observer kairói munkatársa, aki jól informált délszláv politikai körök véleményére hivatkozva, arról számol be, hogy a szövetségesek rövidesen intézkedéseket tesznek Mihajlovics tábornok, a szerb emigráns kormány hadügyminisztere ellen. „A szövetségesek elégedetlensége amiatt a szerep miatt, amelyet Mihajlovics ebben a háborúban játszik, ■— írja a lap, — olyan fokot ért el, hogy azt már csupán a tábornok ellen irányuló eljárással lehet megszüntetni.“ Kairóban az Observer szerint nem tartják kizártnak azt sem, hogy a szakítás felé az első lépést Mihajlovics tábornok teszi meg. Kairóban Mihajlovics küszöbön álló menesztését a szerb szovjetbarát körök megerősödésének tudják be. Ezek a körök ugyanis ama véleményüknek adtak kifejezést az egyik legutóbbi „koronatanácson“, hogy Jugoszlávia jövőjét csak olyan szerződés garantálhatja, mint amilyet Benes kötött a szovjetunióval. Az angol hírszolgálat közlése szerint Purics jugoszláv miniszterelnök tett is már Moszkvának formális ajánlatot szövetségi és barátsági szerződés megkötése tárgyában, Sztálin azonban így válaszolt: ,Még nincs itt a pillanat.“ Nincs kizárva tehát, hogy II. Péter kormánya most Mihajlovics menesztésével próbálja egyengetni az utat Moszkva felé. Imrédy Béla beszéde Kolozsváron a bolsevizmus elleni küzdelemről Kolozsvár, január 31. Imrédy Béla dr. ny. miniszterelnök, a magyar megújulás pártjának országos elnöke, vasárnap a párt kolozsvári klubhelyiségében beszédet mondott az általános bel- és külpolitikai helyzetről. Beszéde elején a legutóbbi évek politikai helyzetének alakulását ismertette, majd a mai idők politikai és katonai helyzetét világította meg. Arra mutatott rá, hogy a legnagyobb veszély, amely minket és nemcsak minket, hanem mindazt, amit mi kultúra, emberi élet alatt értünk, fenyeget, keletről származik. A bolsevizmust nem lehet kizárólag egy felforgató társadalmi tan érvényesülésének tekinteni, hanem ezen túlmenőleg nagy történelmi folyamat egyiktényezőjeként kell felfogni. Ez a bolsevista veszély egy másik veszéllyel felerősödve jelentkezik és ez a pánszláv veszély. •— Hála Istennek — mondotta —, vannak Európában erők, melyek szembe tudnak szállni a bolsevista terjeszkedési szándékkal. A német hadsereg a bolsevizmus elleni harc 98 százalékát viseli. Ez a német hadsereg e pillanatban igen komoly harcokat vív, a németek bámulatosan csekély erőkkel tartják a frontot, de éppen az a körülmény, hogy tartalékai bármikor rendelkezésre állának, eredményért azt, hogy ott, ahol az oroszok sikere stratégiai bonyodalmakat idézhetne elő, rövidesen bekövetkezik a német visszavágás. Ezután hangoztatta, hogy semmiféle veszélyt nem lát a háború kimenetelét illető 1 leg, de sor kerülhet rá, hogy nekünk is meg kell védenünk országunkat. Védekező I háborút folytatunk. Veszély nemcsak I északkelet felől fenyeget minket, előállhatnak olyan körülmények is, amikor délről vagy délnyugatról jön a veszedelem. Egy dolgot nem értek ma sem, éspedig azt, hogy amikor az olasz árulás megtörtént, nem volt az angoloknak merészségük, hogy Dalmáciában szálljanak partra, úgy látszik, csak biztosra mernek menni. Előfordulhat, hogy az angolok elkésve rászánják magukat a balkáni partraszállásra, ami megtörténhetik Bulgáriában, Görögországban vagy Dalmáciában. Lehet, hogy jön egy balkáni hadjárat, amely az itt lévő partizáncsapatokra is támaszkodnék. Ebben az esetben a Tito-bandák átkelnének a Dráván és behatolnának Magyar-ország területére. Ezzel is számolnunk kell. Vannak nagykapitalisták, előkelő társa-dalmi rétegek, amelyek azt mondják, hogy tartsuk vissza az oroszt és ha kell, ha már megszállnak minket, jöjjenek az an-golok és amerikaiak, mert az orosszal szemben is meg fognak bennünket védeni. (Derültség.) — Van egy úgynevezett belső veszély is — mondotta végül. — Ezzel szemben épp úgy védekeznünk kell, mint a külső veszélyekkel szemben. A belső talajvíz elleni védekezés egyik módja a nemzeti ön- tudatnak, a nemzeti céloknak világossá tétele, propagálása, másik módja pedig tisztességes gazdasági és szo- ciális viszonyok teremtése, mert a bolsevizmus egyenes arányban áll a szociális és gazdasági elégedetlenséggel. A mi programunk a továbbhaladás. Nagyon is téves azt hinni, hogy azért, mert kissé lovagias ízű nézeteltérés feloldása után a miniszterelnök úrral a parlament közepén kezet fogtam, hogy mi politikailag is bármiképpen, akár ő, akár én, egymáshoz sodródtunk volna. Ez azt jelentette, hogy egy félreértést, amely az emberi érintkezést köztünk zavarta, kiküszöbölt a miniszterelnök úr második felszólalása . Tudjuk, hogy ma mindent beárnyékol az egész európai kultúrát fenyegető veszély, a küzdelem megy tovább minden belső bomlasztó erővel szemben, megy a baloldallal szemben és megy a zsidókkal szemben. Lényege az, hogy ezt a küzdelmet úgy vívjuk meg, hogy a jobboldal erőit ne bénítsuk meg és együttesen tudjunk védekezni minden magyar emberrel együtt. Imrédy Béla befejezésül a kisnépek szerepéről szólott. Nem lesz béke addig Európában, amíg a Kárpátmedence politikai egysége helyre nem áll. Ez nem öncélú magyar érdek, hanem európai érdek is, nemcsak elmélet, hanem politikai szükségszerűség. M. tar. központi STATISZTIKAI HIVATAL» Kedvezményes előfizető« csak 1044. évi április hó 1-ig. Megrendelsek a mellékelt L&C.522. számú csekk, apán eszközrendek. Előfizetési felhívás „MAGYARORSZAG TISZTI CÍM- ÉS NÉVTÁRÁNAK 1044. ÉVI KIADÁSÁRA. A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal megkezdte a Tiszti Cím- és Névtár 1944. évi köteteinek szerkesztését. Magyarország Tiszti Cím- és Névtárának 1944. évi kötete közölni fogja a Kormányzó Úr ö Föméltóságára, a kormány, az országgyűlés stb. tagjaira vonatkozó címadatokat, a kormányzósági hivatalok, az országgyűlés, a minisztériumok és az ezek alá tartozó hatóságok, hivatalok és intézetek tisztviselői személyzetének névsorát, szolgálati beosztását s fel fogja tüntetni egyene ívként az adományozott magyar és külföldi kitüntetéseket és rendjeleket is. Közli a Címtár a minisztériumok és nagyobb központi hivatalok ügybeosztását, a jelentősebb hatóságok hatáskörét és működési területkörét, az ország közigazgatási és anyakönyvi beosztását közövei és körjegyzőségek szerint, a jegyzők nevével együtt; a bíróságoknál a sajtó- él a pénzügyi bíróságok, a közjegyzői és ügyvédi kamarák, a telekkönyvi hatóság, az adó- és letéthivatal székhelyének megjelölését , az orvosi kamarák, a Színművészeti és Filmművészeti Kamara tisztikarát, a közjegyői 6© ügyvédi kamaráknak pedig teljes tagnévsorát. Az egyes hatóságoknak és hivatalokéiak (eltérő elhelyezés esetén azok betesebb tagozatainak, mint osztály, csoport stb.) nemcsak pontos helymegjelölése (utca, házszám), hanem telefonomat is megtalálhatók lesznek a Tiszti Cím- és Névtár új kiadásában is. Közölni fogja továbbá a „Függelék“-ben a tudományos és más, országos érdekű társultok és egyesületek, nagyobb pénzintézetek és a biztosító intézetek vezetőinek és tisztviselőinek nevét. Fel lesznek tüntetve a belső titkos tanácsolók a m klt titkos tanácsosok, az 1920 (Ha adományozott nem hivatalnoki címek (kormányfőtanárcsos, kománytanácsos, gazdaági tanácsos stb.), a Magyar Érdemrend, a kormányzói „Teljes elismerés“ ésKülönös drc.arő elismerés érdemérmének, a Corvin-lánc és koszorú, valamint a mtorsági érem tulajdonosai is. Végül tartstkm’Zta fogja a Címtárat tiszztviSelek rengbeosztását fizetési osztályonként és betűrő Magyarország Trenti Címén Névtárának új kiadása fél vászonkötésben 1944. évi má us how Sn fct Idegjelettel. A* AJ kötet elflfi««® IMI 15 pens", bolti Ára pedig 20 pengő lesz az elfizetésii határidő 1914. évi április hót. A Címtár új kiadása az böfietési határidő lejárta után csak bolti áron lesz beszerelhető Megrendelések kizárólag a M. kir. Miniszterelnökség 100.523. §. bevételi éneknapja útján eszközölhetők. Levébeli megrendelések, az előfizensi díjnak a könyv megjelenése után való h.,küldési kötelezettségével, csak állami hivatali aktól fogadtatnak el. Budapest, 1914. évi Január h6. M. Mr. központi STATISZTIKAI HIVATAL.. 2 .KEDD, 1944 FEBKÜÄB 1 SEfe&Ssfc 'I Alighanem igaza van Háromszék vármegye törvényhatósági bizottságának, amikor azt mondja, hogy a tisztviselőknek nem a címzés adja meg a tekintélyt, nem a méltóságos, vagy nagyságos titulus teszi őket a felek szemében becsültekké, hanem a munka, amelyet végeznek, a kötelesség, amelynek minden körülmények között hűségesen megfelelnek. Ezért tartjuk igen valószínűnek, hogy a háromszéki főispán, alispán semmivel se lesz kisebb ember ezután, amikor a harisnyás székelyek már csak a hivatali állásuknak megfelelő címzéssel szólítják meg őket, s nem teszik hozzá, hogy „méltóságos”, s a főszolgabírót se kell többé nagyságolniok. A cím feltétlenül szépen dekorálja az embert, s gyakran értékmérője is valóban egy egész élet munkájának, de nem feltétlenül szükséges dolog. Minálunk így is túlságosan elharapódzott a cím- kórság, s ma már ott tartunk, hogy az erdélyi fejedelmek „nagyságos” megszólítása kijár az egész társadalom valamennyi tagjának, s talán még a háztartási alkalmazottak is megsértődnének, ha a hozzájuk intézett leveleken az esedékes udvarló elfelejtené feltüntetni. Az ember igen gyakran hallja nyilvános helyen, hogy személyük tekintélyére sokat adó urak méltatlankodva utasítják vissza a hódolva előlegezett méltóságot, s arra intik a személyzetet, hogy tekintetesnek címezzék őket. A háromszéki megyeháza kezdeményezése igen bölcs dolog, s talán elindítója lehet egy egészségesebb társadalmi érintkezésnek is, amelyben az embereknek nemkell majd örökké azon tanakodniok: nem sértik-e meg vájjon beszélgető szomszédjukat, ha elfelejtik méltóságosozni. Vájjon mit szólnak hozzá a nemzetközi orvosi bizottság tagjai, köztük a magyar Orsós professzor, akik saját szemükkel látták a katyni tömegsírokat, hogy a szovjet bölcsei hosszú hónapok agymunkája után végre előállottak az „igazsággal" . Katynt ugyanis, üzenik Moszkvábból, nem a derék, humanista szovjetügynökök, hanem a németek követték el, őrajtuk a felelősség... Nem is kérdezzük, miért csak most pattant ki mindez a csikorgó szovjetagyakból, miért csak most rémlett fel hirtelen előttük, hogy persze, persze, Katyn nem az ő munkájuk, a mi csak a tényeket tudjuk s e tények tökéletesek, megnyugtatnak minket. Még oly sanda és ügyetlen propagandafogások sem változtathatnak rajtuk. Mi például nem felejtettük el, hogy a katyni tömegsírok feltárásánál ott volt a lengyel vöröskereszt s ott volt az a nemzetközi orvosi bizottság is, amelynek egyik tagja a mi Orsós professzorunk volt. Ők saját maguk vizsgálták meg a holttesteket, saját szemükkel látták a megdönthetetlen bizonyítékokat, az újságlapokat, naplójegyzeteket, személyi okmányokat, órákat, amelyekből szinte percnyi pontossággal megállapítható, mikor ragyogtatták itt meg bizonyos hóhérok tarkólövései tudományukat. S e tények kivétel nélkül úgy vallanak, hogy mindez még hónapokkal a német háború megindulása előtt történt, ezt vallották a katynkörnyéki parasztok nemzetközileg hitelesített okiratai is. Emellett bizonyára a , lengyel vöröskereszt megbízottai is tudták, miért informálják úgy a londoni emigráns lengyeleket, hogy azoknak máig sem jött meg a kedvük a szovjettel való osztozkodáshoz. Azt hiszszük, Sztálin ezek után joggal elcsapathatná egész propagandaszervezetét, mert aki ilyen fogással operál s nemcsak hogy ezt a Katynt keni a németekre, hanem szinte naponként újabb és újabb Katynokat „fedez fel“, hogy gyorsan helyrepótolja az eddigi mélységes, viszont annnál idegesebb hallgatását, abban valóban nem nagy tehetség lakozhat. Jellemző viszont, hogy odaát máris vannak bizonyos hangok, amelyek a kellemes harmónia visszaállítása érdekében elfogadhatónak minősítik a moszkvai mesét. De még így sem merjük hinni, hogy mégis komoly hitelre találjon ott a csatornán túl, mert végkép lehangoló bizonyítvány lenne. Hajbakaptak a polgár rokonszenvének birtoklása fölött kitűnő szociáldemokratáink, s azok a pártok, melyek úgy érzik: egyedül nekik van szabadalmuk nemcsak a haza boldogítására, de a polgár mostoha sorsának megváltoztatására is. Az idő ugyan még rendkívül meszszinek tűnik, amikor a polgár meghálálhatja a róla való gondoskodást, szavazatával mandátumhoz juttathatja akár a marxista, akár a más pártfelekezet arra érdemes vezéreit, s egyrészt pokolba kergeti a szélsőségeket, másrészt pedig politikai befolyásának éles bárdjával lefejezheti az összes antiszemitákat, de azért mindkét részről már most biztosítani akarják rokonszenvét. A Népszava vasárnap igen ingerülten támadt a tisztességtelen verseny vádjával ezekre a kiskaliberű politikusokra és államférfiakra, — ahogy csúfolódva mondotta, — asztaltársaságokra, — s mint a gyáros, akinek portékáját hitvány hamisítványokkal igyekeznek a fogyasztóközönség körében lejáratni, óva inti az igen tisztelt polgár vevőt, ne dőljön be érmék a banda-bandának, ne hallgasson a reklámra, mert egyedül csak a Conti utcában tudják igazán, mi fáj a hazai érdekelteknek, mivel lehet őket boldogítani. Még az aktotrizmust se engedi magátólelvitatni a harcias közlöny, azt állítván, hogy Károlyi Mihályék öszszes vívmányait csak ők őrzik hűségesen mind mostanáig. A vitába természetesen beleszól a szabadalmazott polgári párt is, a Terézváros kedvelt lapjának hasábjain, s védelmére kel az asztaltársaságok címével gyalázott érdekelteknek, hogy ugyanakkor a szociáldemokrácián üssön egyet. Nem csoda, hiszen nekik is régi sérelmük már, hogy a hazai marxizmus az ő vizeiken halászik, az ő híveiket csábítgatja. A szenvedélyes rendreutasításban nem kímélik az ellenfelet, s úgy véljük, egyenesen a Népszava szerkesztőjének szól az a mondat, melyben így dörögnek: „Legfőbb államférfiúi feladat számukra vasárnaponként kegyes értelmetlenségekkel vagy kopott szólamokkal táborukba verbuválni a polgárokat.“ De a túlsó oldal is megkapja a magáét azért, mert „becserkészi a professzort lombikjai mellől (csak nem a Nobel-díjast, Szentgyörgyi tanárra gondolnak?), s a kegyelmes címére támaszkodó jó öreg nyugdíjast", s ilyenformán teljessé válik a zűrzavar. A polgárt ráncigálják, vonszolják, mint a régi jó békebeli reklámon azt a bizonyos nadrágot, melynek szárába hatan is belekapaszkodtak. Nagyon kapós lett szegény... Nagyipari vállalat keres Azonnali belépésre őskeresztény, könyvelésiben jártassággal báró,továbbá kalkulációs gyakorlattal rendelkező, ■mkserdket, ugyancsak levelezési osztálya részére perfekt gyors.. gépkényzet Ajánlatokat „Kiváló referencciák" jeligére vitéz Nagyselyki hirdető vállalathoz, V3- ken, Erzsébet körút 23.