Uj Magyarság, 1944. április (11. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-18 / 86. szám

wmacwrsac néger vendég szabályosan megváltotta beléptijegyét s mivel viselkedésével nem sértette meg a jóízlést,, sem a köz­­erkölcsöket, őt a fürdő területéről nincs módjukban kitiltani. Nálunk nincs olyan jogszabály, mely a színes embert eltiltaná a közfürdők használatától. A jenkik még tovább heveskedtek egy darabig, a néger pedig hálásan báva mosollyal alámerült a vízbe. Aztán 1944 április 3-án megtörtént Budapest első légitámadása az ameri­kai bombavetők által. Nagy anyagi ér­tékek és ezernél több emberélet pusz­tult el a hosszú tél után várva-várt, első tavaszi ragyogású délelőttön. A gépek személyzetének nagy része néger volt, lehet, hogy köztük az ifjú fehértrikós fekete is, akit néhány év előtt, ameri­kai polgártársai el akartak távolítani a Gellért hullámfürdőjéből. Visszajött hozzánk, de nem azért, hogy hálájának nemes kedvtelésével újból meggyönyör­ködhesse ezt a hozzá oly irgalmas vá­rost. Parancsból jött, nem is parancs­ból, hanem a gazdag és mégis hitvány zsoldért, a dollárezrek tudáspénzéért, mellyel megfizették ezt az útját, hogy a megérdemelt köszönet virágesője he­lyett, halált hozó, üvöltő bombák zápo­rát zúdítsa békés otthonokra, fegy­vertelen polgárokra és verejtékező munkásokra. Akik küldték és busás jutalommal bírták rá hóhérmunkájá­nak elvégzésére, amerikaiak voltak, ta­lán ugyanazok az amerikaiak is, akik a pesti mondainélet luxushelyén kényes undorral tiltakoztak az ő jelenléte el­len. Az eset egyformán jellemző a né­gerre és az Egyesült Államok fehér emberére. Lincoln csak a testeket tudta felszabadítani, de a szellem a régi ma­radt. Megmaradtak a rabszolgák és megmaradtak a rabszolgatartók is. Csak a rabszolgarendszer eszközei és a rabszolgamunka feladatai változtak: a hét ágával vért sercentő korbácsot fel­váltotta a meggazdagodással kecseg­tető dollár, az őserdővadonok irtásának feladatát ősi civilizációk pusztítása. Nem csodálkozunk sem a fekete nége­ren, sem az amerikai fehéren, mind­egyik hű maradt a maga múltjához. Az Új Világot Európa kivándorolt fosz­togatói teremtették meg az indiánok kitűnő és nemes fajtájának állati kiir­tásával, hogy majd ötszáz esztendő múltán, rabszolgáik színes ármádiáját zúdítsák múltjuknak őshazájára s a régi módszert alkalmazva, romsivatag­gá pusztítják Európa nagyvárosait, mint egykor az inkák és asztékok vi­rágzó, időtlenül ősi kultúráját. Európa állja a harcot és megvetéssel tekint az utódokra, akik Amerikát meg­hódító őseik banditizmusának eszközei­vel özönlenek most az emberi faj dicső eszméket megharcoló, megszentelt föld­je fölé. Budapest pedig az ősi Európá­val összeforrott, ezeréves múltjának döbbenetével és a barbár rablókkal Kiss Károly székely kisgazda­­képviselőnek a medvékárokról az Új Magyarságban közölt cikkére vadászkörökből számos levelet és hozzászólást kaptunk. Ezek közül adjuk az alábbi levelet: " Igen tisztelt Képviselő Úr! A medvekár kérdésének képviselő úr par­lamenti felszólalása kapcsán kialakult vitá­jához az „audiatur et altera pars” elve alap­ján kívánok hozzászólni. Mint közel 40 esztendeje komoly — rész­ben hivatásomnál fogva is vadászember és a kérdés alapos ismerője, ismételten kijelentem: szívvel lélekkel támogatom képviselő úr azon óhaját, hogy létesítsen a földmívelésügyi mi­niszter úr alapot, amelyből „nagyon indokolt esetben, amikor csak egy-két állatja van a károsultnak és azt is megeszik a medvék, le­­hessen kártalanítani.’’ Ehhez a javaslathoz csupán annyi volna a hozzáfűznivalóm, hogy megfelelő szakértői megállapítás és az ügy lelkiismeretes kivizsgálása után csakis annak a károsultnak adassék megfelelő kártérítés, akinek állatját a medve a legeltetésre enge­­­­délyezett legelőterületen vágta le. Mint egy kárpáti nagy vadászterület bérlője, akinek vadászterületén elég szép számú medve tar­tózkodik — habár közel sem annyi, mint Zetelakán —, ahol továbbá mintegy 4,5 ezer hold havasi legelőterületen évente több száz marha legel, készségesen felajánlom az évente fizetett Vadászati haszonbér egy százalékát az így létesítendő , kártalanítási alapra. Meggyő­ződésem ugyanis, hogy ez az összeg — a medvekár szempontjából tekintetbe vehető va­dászterületek bérlőire kivetve — bőségesen fedezni fogja a kétségtelenül megállapított károkat. Mert túl minden hangulatkeltésen és írói fantázián: a „vérmedve”,• képviselő úr, még ritkább, mint Indiában az „emberevő” tig­ris! Ritka, mert a medve elsősorban növény­evő, az év nagyobb részén gyökereken, fü­­vön, erdei gyümölcsökön, korhadt tuskók ro­varain és azok álcáin, erdei méhek mézén, darazsak fiasításán stb. táplálkozik, ősszel, elvackolás előtt a makk, főképpen a bükk makk a tápláléka, ezen hízik fel annyira, hogy a téli álom alatt 2—3 hónapig is kibírja táplálékfelvétel nélkül. Megeszi a dögöt 13, sőt ősszel, ha szokott őszi tápláléka kevés, vagy azt korai hóesés eltakarja, kiveszi a vá­mot a vaddisznókondákból is. De élő háziálla­tot a legritkább esetben támad meg! A medve óvatos, sőt félénk állat addig, ameddig fel nem ingerült, csak sebzetten, vagy ha bocsait félti, zsákmányán zavarják meg, támad: pásztorok, őrzőebek őrizte nyáj közelébe rit­kán merészkedik. Természetesen akad közöt­tük, aki — bocsána­t, de nehezemre esik ezt az imponáló ősállatot „amelynek” szólítani! — ha egyszer a friss pecsenye ízére rájött, vakmerőbbé válik és prédáját esetleg a jól ört­ött nyájból is megkísérli el ragadni. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy a medve kártékony ragadozóvá váljék, mert meg le­het akadályozni; semmi egyéb nem kell hozzá, csak a rend és fegyelem megtartása! Sajnos, a rendet és fegyelmet a havasokon legeltető pásztorok és állattulajdonosok a legritkább esetben tartják be ... Saját személyes tapasztalatomból tudom a következőket: 1. A havasi legelők mindenütt elhanyagolt állapotban vannak, az­ok javítá­sára — az erdőkincstár legelőin kívül — senki a legcsekélyebb gondot se fordítja; 2. a havasi legelőikre lényegesen több állatot hajtanak fel, mint amennyit a legelő elbír; 3. legelő állatok havasi legelőktől távol, tilal­mazott erdőterületeken is mindenütt találha­tók. Mi következik ezen tényekből? Az elhanyagolt havasi legelőkön a nagy számban felhajtott állat nem talál elegendő­­táplálékot, tehát elkóborol szerte az erdőkön, legtöbbször a pásztor tudtával és akaratával, ahol gyakran szerencsétlenül jár, lezuhan a szikláról, lábát töri a szél döntéseken, nagy­­súlyú száraz ág zuhan reá. Az ilyen állatra rátalál a medve, megöli és lakmározik be­lőle. Ez a­z első lépés­ a következő esetben már az, hogy megkedvelvén a friss pecsenye ízét, adandó alkalommal rablótámadástól se riad vissza, hogy magának hasonló élvezetet szerezzen. így lesz az eredetileg növényevő és dögevő mackóból „vérmedve!” De önként következik a fentiekből az is: mit kell tenniök a havasbirtokosoknak és az állattulajdonosoknak, hogy a medvekárokat csökkentsék? Fel kell javítaniuk elhanya­golt havasi legelőiket, gondozni kell őket; a legelőre csak annyi marhát szabad felhajtani, amennyit a legelő tényleg elbír és végül: le­gelő állatjaikat vissza kell tartaniuk attól, hogy elkóboroljanak. Engedje meg képviselő úr azt is, hogy az idézett szakértő véleményeket komoly kritika tárgyává tegyem. Biró M. István zetelaki közbirtokosság­ elnök úr szerint „a zetelaki közbirtokosság erdőjében több, mint 50 medve él és garáz­dálkodik.” Minden tiszteletem az elnök úré, de ezt a számot alaposan túlozta! Nagy át­lagban hazánk azon részén, ahol a medve honos, 5000 holdanként egy medvét számít­hatunk. Kivétel őezenkint olyan vidék, ahol különösen bő makiktermés, vagy vadgyü­mölcstermés a medvéket messzi vidékről odavonzza. Alig hinném, hogy a zetelakai közbirtokossági erdő ilyen óriási területű volna, vagy pedig ott olyan különlegesen op­timális viszonyok uralkodnának, hogy ennyi töméntelen medve élne ott állandóan. Az or­szág két ismeretlen legjobb medvés területén, a báró Bánffy-család ratosnyai uradalmában és az erdőkincstár gyertyánligeti erdőgond­­nokságában is legfeljebb 7.5—3 holdra esik egy medve. Az 59 db számos állat pedig — ▼alőszínüleg — elpusztult, de kétlem, hogy valamennyit medve pusztította el. Azt is el­hiszem, hogy valamennyit medvék falták föl, de nem medvék ütötték le! Mindenesetre cse­kély étvágyú fenevadak lehetnek a zetelaki medvék, ha a több, mint 50 darab két év alatt beérte 59 állattal, mert akkor egy-egy medvére évente alig több, mint egy fél marha esett... Ha pedig képviselő úr csak egyetlen esetet tud felhozni arra, hogy a medve­rabló szán­dékkal védett karámba hatolt — miként azt a parajdi vadászterület ügyvezetője leírja __, akkor önkénytelenül álláspontomat erősíti! A legkevésbbé lehet a medve szórványos kártétele ok arra­, hogy boldogtalant, főként pedig a pásztorokat fölfegyverezve rászaba­dítsuk a medvére. Mert a medve után, sőt azzal egyidejűleg, vagy talán még előbb sor kerülne az erdő minden más vadjára is: szarvasra, őzre, disznóra és a székelyföld ismét azzá válna, ami volt a régi monarchia idejében, elavult és tágan magyarázott va­dászati törvényünk folytán, vadászati Sza­hara, amelyben ritka oázisként csak az erdő­kincstár és néhány uradalom erdejében volt vad! A székelyföldi vadászterületek éveken át kiadatlanul állottak és csak a múlt év fo­lyamán kerültek jórészt kiadásra. Valószínű, hogy ez a különös huzavona a kiadatlan ter­­ületeken alaposan elszaporította * medve* állományt... Mint vadászévi bér, ki ennek a nemes mez térségnek nemcsak sport­oldalát, hanem nem­­zetgazdasági és etikai értékét is alapjában ismerem és értékelem, örömmel üdvözlöm képviselő úr azon kijelentését, hogy „mint igazi vadászember, szereti a vadjait, meg is becsüli őket”. Engedje meg tehát képviselői úr, hogy a medvét az igazi vadásznak ért székely férfinak oltalmába ajánljam! A va­­dászat hősi korszakából, amikor az még fér­­fias mérkőzés volt egyenrangú, sőt erősebb­ ellenféllel, nem pedig népünnepély, vagy új­, gazdagok módis szórakozása, ez az egyetlen vad maradt meg Európa kis részén, amelynek vadászata még valami veszélyt jelent, amely­ lyel szembekerülve még megdobban a vadász szíve, amelynek vadászata még férfias mu­ latság! Ha eltekintünk minden egyéb érvtől, amely a kultúra által kihalásra ítélt medve­­védelme ’mellett szól, ez az egyetlen egy —­ azt hiszem — elég arra, hogy az igazi vadász és szé­kely férfi ne a medve dúvaddá nyilvá­nítása mellett törjön lándzsát, hanem min­­den erejével azon munkálkodjék, hogy mer­­nél későbbre segítsen kitolni azt az időt, amikor az utolsó erdélyi medve is az erdélyi bölény sorsára jut. .. Fogadja képviselő úr egy igaz vadász őszinte nagyrabecsülésének kifejezését. N. Th­iri Tiger János aki. erdőmérnök (Körmend). —— Egy vadász válaszol Kiss Kálmán székely kisgazdának szembeni utálattal tűnődik el annak a demokráciának lényegén, mely arcátlan merészséggel a humanitás jelszavait pattogtatja úton-útfélen és ugyanakkor robbanóanyagot rejtő rongybabákkal megindította bámulatot érdemlő hő­­siességű harcát — a gyermekek és cse­csemők ellen. —. —........... in »»Ilii— ——nn n—rm—imtm——»t—nw ——■ i— ■mini M M —a­z MM 0 0 Milliméter «ár ára hétköznap 10 fillér, I Mi M B B ATff /f fit B vasárnap és ünnepnap 1.20 T. Ir* 1 ff W ife ff M ‘ ff % Ár kiseb­b hirdetés (10 mm) 9.— F, illetve K is 12. — P. Álláskeresőknek 50% kedvezni. K 1 J1 _ rr^.T1 Hagyatékból p.A ja Elsőrendű mosónő, a J w m Ja­­vasyok vasalónő 1 . korabeli barokk garnitúra április . ---------------—. fizetéssel, áriházba felvétetik. 26-ig bezárólag­ minden elfogad. S f _ Telefon: 144*400, Uj Magyarság ható árért eladó. Andrássy-út 20. 3ilveSzter — 1942. hirdetési osztálya. N­ 4. Kizárólag d. u. 3-^—6-ig. többször üzentem­. Mi van velem? kertész d Külön tel« | SS S'S |“,‘ jó fizetéssel •«—«*. -■ | Vétel, eladna | T*"“: ”­ »■*—■"« VitliCh­ VitStiHVZlil I ----| hirdetési osztály, ___________ Azonnal felállítható! X.. Kóresz SV*D ACAL | "........ | Ceoma­n. 39 Tel. Stó—101 Skagerák rútok Falójuk ínborotvapenge ismét kapható. M I 1JF 8« használt 1­81 11 da U 11 Csak nagyban, önborotvapenge- m « « m w ivn ah U*m. VII., Bethlen Gábor.tér 3. NAGY SÁNDOR aHA j-------------------------------------------| Kére­y-körút 26 ST W '---------------------------------' - ZINSS .......... ^üi---­ Vdéki konnveyár TM Klitfessin s kerw társat 300.000 pengővel, O || » fi » T "legjobbäiä~ If I fi íl f ft fi ft« m kát „Konzervgyár“ Jeligére Dr. ^Xho” „tea , 'll W ütöh ÖüiL­&an! SZN­ASIN* hirdetőbe, ITj vidék. ^ Kom­bináU «ót,ák, ..... _________________ ■templom-udvar 4, hálók, ebédlők dia választékban. I­mmmmammmmmummm KEDD, 1­4 ÁPRILIS 18 Petiot gyilkosságairól már régebben is értesítették­ a francia rendőrséget Paris, április 17. A Petiot-féle gyilkossági ügy törvénye,­széki iratai a tömeges gyilkosságok fel*­fedezése óta eltelt öt hét alatt hatalmasan megnövekedtek. A Petiot-ügy aktái már terjedelemben is­ felülmúlják a százados összes gonosztetteiről szóló iratokat. A bűnöst magát még mindig nem siker­­rült kézrekeríteni,­­ bűntársat, egy részét azonban letartóztatták. A szakértők jelen­­leg a még megtalált és el nem égetett csontmaradványokból igyekeznek az áldo­z­zatok kilétére következtetni. Az egyik törvényszéki orvos véleménye szerint kö­rülbelül két héten belül sikerül Petiot dr. áldozatainak számát megállapítani. Időközben kihallgattak egy bútorkeres­­kedőt, ak­i kapcsolatban állott Nezondet- vel, a Petiot-testvérek egyik barátjával és akit azzal vádolnak, hogy két ízben vitt gazdag embereket Petiothoz. Ez a Porchon nevű bútorkereskedő azonban tagadja, hogy az ügyhöz valami köze is lenne. Szavai sze­­rint Nezondet egyszer azt mondta neki, hogy Petiot dr. a legnagyobb gonosztevő. Azokat az embereket, akiknek megígérte, hogy külföldre juttatja őket, meggyilkolta és Nezondet maga 16 hullát látott. Porchog erre azt tanácsolta Nezondetnek, hogy értesítse a rendőrséget. Nezondet azonban úgy vélte jobb, ha bevárja a háború végét. A bútorkereskedőnek állítólag egy barátja volt a rendőrségen, akit ezután értesített a hallottakról. A rendőrtisztviselő azonban csak annyit mondott, hogy pillanatnyilag semmit sem lehet tenni, mivel Petiot dr. börtönben ül. Ugyanilyen kitérő választ ka­pott később is, amikor Petiot dr.-t már szabadlábra helyezték. Március 13-án az orvos villájában elkövetett gyilkosságok felfedezése után is­mét felhívta a rendőr­séget és kijelentette: „úgy-e megmond­tam“. Petiot dr., mint ismeretes, még egyszer megjelent a bűntény felfedezése után a Lesueur­ utcában és a villa kertjéből for­dult vissza, amikor látta, hogy a tűzoltó­kon kívül már a rendőrök is megjelentek. Két rendőrhivatalnok meg is szólította, Petiot azonban ezt válaszolta:, „Jó hazafi vagyok és a mi ügyünkért dolgozom". A rendőrök erre hagyták Petiot dr.-t tá­vozni. Az illetékes rendőrhatóságok ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy a két rendőrt hivatali kötelességének elmulasz­tása miatt lefokozták. Könyvvásárnál nincsen gondja, ha S­tádium a könyves­boltja József-körút 5.

Next