Uj Magyarság, 1944. április (11. évfolyam, 75-97. szám)
1944-04-18 / 86. szám
wmacwrsac néger vendég szabályosan megváltotta beléptijegyét s mivel viselkedésével nem sértette meg a jóízlést,, sem a közerkölcsöket, őt a fürdő területéről nincs módjukban kitiltani. Nálunk nincs olyan jogszabály, mely a színes embert eltiltaná a közfürdők használatától. A jenkik még tovább heveskedtek egy darabig, a néger pedig hálásan báva mosollyal alámerült a vízbe. Aztán 1944 április 3-án megtörtént Budapest első légitámadása az amerikai bombavetők által. Nagy anyagi értékek és ezernél több emberélet pusztult el a hosszú tél után várva-várt, első tavaszi ragyogású délelőttön. A gépek személyzetének nagy része néger volt, lehet, hogy köztük az ifjú fehértrikós fekete is, akit néhány év előtt, amerikai polgártársai el akartak távolítani a Gellért hullámfürdőjéből. Visszajött hozzánk, de nem azért, hogy hálájának nemes kedvtelésével újból meggyönyörködhesse ezt a hozzá oly irgalmas várost. Parancsból jött, nem is parancsból, hanem a gazdag és mégis hitvány zsoldért, a dollárezrek tudáspénzéért, mellyel megfizették ezt az útját, hogy a megérdemelt köszönet virágesője helyett, halált hozó, üvöltő bombák záporát zúdítsa békés otthonokra, fegyvertelen polgárokra és verejtékező munkásokra. Akik küldték és busás jutalommal bírták rá hóhérmunkájának elvégzésére, amerikaiak voltak, talán ugyanazok az amerikaiak is, akik a pesti mondainélet luxushelyén kényes undorral tiltakoztak az ő jelenléte ellen. Az eset egyformán jellemző a négerre és az Egyesült Államok fehér emberére. Lincoln csak a testeket tudta felszabadítani, de a szellem a régi maradt. Megmaradtak a rabszolgák és megmaradtak a rabszolgatartók is. Csak a rabszolgarendszer eszközei és a rabszolgamunka feladatai változtak: a hét ágával vért sercentő korbácsot felváltotta a meggazdagodással kecsegtető dollár, az őserdővadonok irtásának feladatát ősi civilizációk pusztítása. Nem csodálkozunk sem a fekete négeren, sem az amerikai fehéren, mindegyik hű maradt a maga múltjához. Az Új Világot Európa kivándorolt fosztogatói teremtették meg az indiánok kitűnő és nemes fajtájának állati kiirtásával, hogy majd ötszáz esztendő múltán, rabszolgáik színes ármádiáját zúdítsák múltjuknak őshazájára s a régi módszert alkalmazva, romsivataggá pusztítják Európa nagyvárosait, mint egykor az inkák és asztékok virágzó, időtlenül ősi kultúráját. Európa állja a harcot és megvetéssel tekint az utódokra, akik Amerikát meghódító őseik banditizmusának eszközeivel özönlenek most az emberi faj dicső eszméket megharcoló, megszentelt földje fölé. Budapest pedig az ősi Európával összeforrott, ezeréves múltjának döbbenetével és a barbár rablókkal Kiss Károly székely kisgazdaképviselőnek a medvékárokról az Új Magyarságban közölt cikkére vadászkörökből számos levelet és hozzászólást kaptunk. Ezek közül adjuk az alábbi levelet: " Igen tisztelt Képviselő Úr! A medvekár kérdésének képviselő úr parlamenti felszólalása kapcsán kialakult vitájához az „audiatur et altera pars” elve alapján kívánok hozzászólni. Mint közel 40 esztendeje komoly — részben hivatásomnál fogva is vadászember és a kérdés alapos ismerője, ismételten kijelentem: szívvel lélekkel támogatom képviselő úr azon óhaját, hogy létesítsen a földmívelésügyi miniszter úr alapot, amelyből „nagyon indokolt esetben, amikor csak egy-két állatja van a károsultnak és azt is megeszik a medvék, lehessen kártalanítani.’’ Ehhez a javaslathoz csupán annyi volna a hozzáfűznivalóm, hogy megfelelő szakértői megállapítás és az ügy lelkiismeretes kivizsgálása után csakis annak a károsultnak adassék megfelelő kártérítés, akinek állatját a medve a legeltetésre engedélyezett legelőterületen vágta le. Mint egy kárpáti nagy vadászterület bérlője, akinek vadászterületén elég szép számú medve tartózkodik — habár közel sem annyi, mint Zetelakán —, ahol továbbá mintegy 4,5 ezer hold havasi legelőterületen évente több száz marha legel, készségesen felajánlom az évente fizetett Vadászati haszonbér egy százalékát az így létesítendő , kártalanítási alapra. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez az összeg — a medvekár szempontjából tekintetbe vehető vadászterületek bérlőire kivetve — bőségesen fedezni fogja a kétségtelenül megállapított károkat. Mert túl minden hangulatkeltésen és írói fantázián: a „vérmedve”,• képviselő úr, még ritkább, mint Indiában az „emberevő” tigris! Ritka, mert a medve elsősorban növényevő, az év nagyobb részén gyökereken, füvön, erdei gyümölcsökön, korhadt tuskók rovarain és azok álcáin, erdei méhek mézén, darazsak fiasításán stb. táplálkozik, ősszel, elvackolás előtt a makk, főképpen a bükk makk a tápláléka, ezen hízik fel annyira, hogy a téli álom alatt 2—3 hónapig is kibírja táplálékfelvétel nélkül. Megeszi a dögöt 13, sőt ősszel, ha szokott őszi tápláléka kevés, vagy azt korai hóesés eltakarja, kiveszi a vámot a vaddisznókondákból is. De élő háziállatot a legritkább esetben támad meg! A medve óvatos, sőt félénk állat addig, ameddig fel nem ingerült, csak sebzetten, vagy ha bocsait félti, zsákmányán zavarják meg, támad: pásztorok, őrzőebek őrizte nyáj közelébe ritkán merészkedik. Természetesen akad közöttük, aki — bocsánat, de nehezemre esik ezt az imponáló ősállatot „amelynek” szólítani! — ha egyszer a friss pecsenye ízére rájött, vakmerőbbé válik és prédáját esetleg a jól örtött nyájból is megkísérli el ragadni. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy a medve kártékony ragadozóvá váljék, mert meg lehet akadályozni; semmi egyéb nem kell hozzá, csak a rend és fegyelem megtartása! Sajnos, a rendet és fegyelmet a havasokon legeltető pásztorok és állattulajdonosok a legritkább esetben tartják be ... Saját személyes tapasztalatomból tudom a következőket: 1. A havasi legelők mindenütt elhanyagolt állapotban vannak, azok javítására — az erdőkincstár legelőin kívül — senki a legcsekélyebb gondot se fordítja; 2. a havasi legelőikre lényegesen több állatot hajtanak fel, mint amennyit a legelő elbír; 3. legelő állatok havasi legelőktől távol, tilalmazott erdőterületeken is mindenütt találhatók. Mi következik ezen tényekből? Az elhanyagolt havasi legelőkön a nagy számban felhajtott állat nem talál elegendőtáplálékot, tehát elkóborol szerte az erdőkön, legtöbbször a pásztor tudtával és akaratával, ahol gyakran szerencsétlenül jár, lezuhan a szikláról, lábát töri a szél döntéseken, nagysúlyú száraz ág zuhan reá. Az ilyen állatra rátalál a medve, megöli és lakmározik belőle. Ez az első lépés a következő esetben már az, hogy megkedvelvén a friss pecsenye ízét, adandó alkalommal rablótámadástól se riad vissza, hogy magának hasonló élvezetet szerezzen. így lesz az eredetileg növényevő és dögevő mackóból „vérmedve!” De önként következik a fentiekből az is: mit kell tenniök a havasbirtokosoknak és az állattulajdonosoknak, hogy a medvekárokat csökkentsék? Fel kell javítaniuk elhanyagolt havasi legelőiket, gondozni kell őket; a legelőre csak annyi marhát szabad felhajtani, amennyit a legelő tényleg elbír és végül: legelő állatjaikat vissza kell tartaniuk attól, hogy elkóboroljanak. Engedje meg képviselő úr azt is, hogy az idézett szakértő véleményeket komoly kritika tárgyává tegyem. Biró M. István zetelaki közbirtokosság elnök úr szerint „a zetelaki közbirtokosság erdőjében több, mint 50 medve él és garázdálkodik.” Minden tiszteletem az elnök úré, de ezt a számot alaposan túlozta! Nagy átlagban hazánk azon részén, ahol a medve honos, 5000 holdanként egy medvét számíthatunk. Kivétel őezenkint olyan vidék, ahol különösen bő makiktermés, vagy vadgyümölcstermés a medvéket messzi vidékről odavonzza. Alig hinném, hogy a zetelakai közbirtokossági erdő ilyen óriási területű volna, vagy pedig ott olyan különlegesen optimális viszonyok uralkodnának, hogy ennyi töméntelen medve élne ott állandóan. Az ország két ismeretlen legjobb medvés területén, a báró Bánffy-család ratosnyai uradalmában és az erdőkincstár gyertyánligeti erdőgondnokságában is legfeljebb 7.5—3 holdra esik egy medve. Az 59 db számos állat pedig — ▼alőszínüleg — elpusztult, de kétlem, hogy valamennyit medve pusztította el. Azt is elhiszem, hogy valamennyit medvék falták föl, de nem medvék ütötték le! Mindenesetre csekély étvágyú fenevadak lehetnek a zetelaki medvék, ha a több, mint 50 darab két év alatt beérte 59 állattal, mert akkor egy-egy medvére évente alig több, mint egy fél marha esett... Ha pedig képviselő úr csak egyetlen esetet tud felhozni arra, hogy a medverabló szándékkal védett karámba hatolt — miként azt a parajdi vadászterület ügyvezetője leírja __, akkor önkénytelenül álláspontomat erősíti! A legkevésbbé lehet a medve szórványos kártétele ok arra, hogy boldogtalant, főként pedig a pásztorokat fölfegyverezve rászabadítsuk a medvére. Mert a medve után, sőt azzal egyidejűleg, vagy talán még előbb sor kerülne az erdő minden más vadjára is: szarvasra, őzre, disznóra és a székelyföld ismét azzá válna, ami volt a régi monarchia idejében, elavult és tágan magyarázott vadászati törvényünk folytán, vadászati Szahara, amelyben ritka oázisként csak az erdőkincstár és néhány uradalom erdejében volt vad! A székelyföldi vadászterületek éveken át kiadatlanul állottak és csak a múlt év folyamán kerültek jórészt kiadásra. Valószínű, hogy ez a különös huzavona a kiadatlan területeken alaposan elszaporította * medve* állományt... Mint vadászévi bér, ki ennek a nemes mez térségnek nemcsak sportoldalát, hanem nemzetgazdasági és etikai értékét is alapjában ismerem és értékelem, örömmel üdvözlöm képviselő úr azon kijelentését, hogy „mint igazi vadászember, szereti a vadjait, meg is becsüli őket”. Engedje meg tehát képviselői úr, hogy a medvét az igazi vadásznak ért székely férfinak oltalmába ajánljam! A vadászat hősi korszakából, amikor az még férfias mérkőzés volt egyenrangú, sőt erősebb ellenféllel, nem pedig népünnepély, vagy új, gazdagok módis szórakozása, ez az egyetlen vad maradt meg Európa kis részén, amelynek vadászata még valami veszélyt jelent, amely lyel szembekerülve még megdobban a vadász szíve, amelynek vadászata még férfias mu latság! Ha eltekintünk minden egyéb érvtől, amely a kultúra által kihalásra ítélt medvevédelme ’mellett szól, ez az egyetlen egy — azt hiszem — elég arra, hogy az igazi vadász és székely férfi ne a medve dúvaddá nyilvánítása mellett törjön lándzsát, hanem minden erejével azon munkálkodjék, hogy mernél későbbre segítsen kitolni azt az időt, amikor az utolsó erdélyi medve is az erdélyi bölény sorsára jut. .. Fogadja képviselő úr egy igaz vadász őszinte nagyrabecsülésének kifejezését. N. Thiri Tiger János aki. erdőmérnök (Körmend). —— Egy vadász válaszol Kiss Kálmán székely kisgazdának szembeni utálattal tűnődik el annak a demokráciának lényegén, mely arcátlan merészséggel a humanitás jelszavait pattogtatja úton-útfélen és ugyanakkor robbanóanyagot rejtő rongybabákkal megindította bámulatot érdemlő hősiességű harcát — a gyermekek és csecsemők ellen. —. —........... in »»Ilii— ——nn n—rm—imtm——»t—nw ——■ i— ■mini M M —az MM 0 0 Milliméter «ár ára hétköznap 10 fillér, I Mi M B B ATff /f fit B vasárnap és ünnepnap 1.20 T. Ir* 1 ff W ife ff M ‘ ff % Ár kisebb hirdetés (10 mm) 9.— F, illetve K is 12. — P. Álláskeresőknek 50% kedvezni. K 1 J1 _ rr^.T1 Hagyatékból p.A ja Elsőrendű mosónő, a J w m Javasyok vasalónő 1 . korabeli barokk garnitúra április . ---------------—. fizetéssel, áriházba felvétetik. 26-ig bezárólag minden elfogad. S f _ Telefon: 144*400, Uj Magyarság ható árért eladó. Andrássy-út 20. 3ilveSzter — 1942. hirdetési osztálya. N 4. Kizárólag d. u. 3-^—6-ig. többször üzentem. Mi van velem? kertész d Külön tel« | SS S'S |“,‘ jó fizetéssel •«—«*. -■ | Vétel, eladna | T*"“: ” »■*—■"« VitliCh VitStiHVZlil I ----| hirdetési osztály, ___________ Azonnal felállítható! X.. Kóresz SV*D ACAL | "........ | Ceoman. 39 Tel. Stó—101 Skagerák rútok Falójuk ínborotvapenge ismét kapható. M I 1JF 8« használt 181 11 da U 11 Csak nagyban, önborotvapenge- m « « m w ivn ah U*m. VII., Bethlen Gábor.tér 3. NAGY SÁNDOR aHA j-------------------------------------------| Kérey-körút 26 ST W '---------------------------------' - ZINSS .......... ^üi--- Vdéki konnveyár TM Klitfessin s kerw társat 300.000 pengővel, O || » fi » T "legjobbäiä~ If I fi íl f ft fi ft« m kát „Konzervgyár“ Jeligére Dr. ^Xho” „tea , 'll W ütöh ÖüiL&an! SZNASIN* hirdetőbe, ITj vidék. ^ KombináU «ót,ák, ..... _________________ ■templom-udvar 4, hálók, ebédlők dia választékban. Immmmammmmmummm KEDD, 14 ÁPRILIS 18 Petiot gyilkosságairól már régebben is értesítették a francia rendőrséget Paris, április 17. A Petiot-féle gyilkossági ügy törvénye,széki iratai a tömeges gyilkosságok fel*fedezése óta eltelt öt hét alatt hatalmasan megnövekedtek. A Petiot-ügy aktái már terjedelemben is felülmúlják a százados összes gonosztetteiről szóló iratokat. A bűnöst magát még mindig nem sikerrült kézrekeríteni, bűntársat, egy részét azonban letartóztatták. A szakértők jelenleg a még megtalált és el nem égetett csontmaradványokból igyekeznek az áldozzatok kilétére következtetni. Az egyik törvényszéki orvos véleménye szerint körülbelül két héten belül sikerül Petiot dr. áldozatainak számát megállapítani. Időközben kihallgattak egy bútorkereskedőt, aki kapcsolatban állott Nezondet- vel, a Petiot-testvérek egyik barátjával és akit azzal vádolnak, hogy két ízben vitt gazdag embereket Petiothoz. Ez a Porchon nevű bútorkereskedő azonban tagadja, hogy az ügyhöz valami köze is lenne. Szavai szerint Nezondet egyszer azt mondta neki, hogy Petiot dr. a legnagyobb gonosztevő. Azokat az embereket, akiknek megígérte, hogy külföldre juttatja őket, meggyilkolta és Nezondet maga 16 hullát látott. Porchog erre azt tanácsolta Nezondetnek, hogy értesítse a rendőrséget. Nezondet azonban úgy vélte jobb, ha bevárja a háború végét. A bútorkereskedőnek állítólag egy barátja volt a rendőrségen, akit ezután értesített a hallottakról. A rendőrtisztviselő azonban csak annyit mondott, hogy pillanatnyilag semmit sem lehet tenni, mivel Petiot dr. börtönben ül. Ugyanilyen kitérő választ kapott később is, amikor Petiot dr.-t már szabadlábra helyezték. Március 13-án az orvos villájában elkövetett gyilkosságok felfedezése után ismét felhívta a rendőrséget és kijelentette: „úgy-e megmondtam“. Petiot dr., mint ismeretes, még egyszer megjelent a bűntény felfedezése után a Lesueur utcában és a villa kertjéből fordult vissza, amikor látta, hogy a tűzoltókon kívül már a rendőrök is megjelentek. Két rendőrhivatalnok meg is szólította, Petiot azonban ezt válaszolta:, „Jó hazafi vagyok és a mi ügyünkért dolgozom". A rendőrök erre hagyták Petiot dr.-t távozni. Az illetékes rendőrhatóságok ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy a két rendőrt hivatali kötelességének elmulasztása miatt lefokozták. Könyvvásárnál nincsen gondja, ha Stádium a könyvesboltja József-körút 5.