Uj Magyarság, 1944. szeptember (11. évfolyam, 205-221. szám)
1944-09-10 / 205. szám
merev védelemre fognak szorítkozni. Erdélyi határaink mentén jelenleg a legsílyosabb harcok a háromszéki medencében fejlődtek ki. Ezek ma is változatlan hevességgel tartanak és számolni lehet azzal, hogy az ellenséges nyomás itt még fokozódni fog. A német csapatokkal együtt harcoló székely nemzetőr- és határvadász csapataink hősiességének köszönhető eddig is, hogy a román-orosz erők e területen még csak néhány magyar községet tudtak birtokukba venni. Az elmúlt napokban a gyergyói medencében hirtelen előretörő orosz erők már Gyergyószentmiklóst is fenyegették, azonban csapataink azóta ezeket is a határra szorították vissza. Dorna-Vátrától északra az egész magyar határ mentén a magyar és német csapatok mindenütt a Kárpátok előterében állanak, tehát határainkon kívül harcolnak. Részletj©leülések az erdélyi és kárpáti harcokról Románia hadiállapotban levőnek tekinti magát Magyarországgal Berlin, szeptember 9. A nemzetközi sajtótudósító az erdélyi harcokról pénteken éjjel a következő részleteket jelentette: Az erdélyi térségben a magyar ellentámadások csütörtökön további térnyeréssel jártak. Mivel a román csapatok ellenállása helyenként megerősödött, mindenütt fokozódott a harcok keménysége. Brassótól északra gyors német kötelékek az ottani erdőségekben igen súlyos veszteségeket okoztak a román csapatoknak. Néhány román alakulatot teljesen felmorzsoltak és számos foglyot ejtettek. A keleti hadszíntéren bevetett német légierő pénteken ismét a délerdélyi arcvonalra összpontosította tevékenységét. A német repülőtámadások főleg a Vöröstoronyi-szoros és Nagyszeben térsége ellen irányultak. A német csatarepülők szétromboltak három hidat és elpusztítottak négy mozdonyt. Nagyjában véve befejeződött a német csapatok visszavétele a keletromán térségből a Kárpátok vonalára. Az elszakadó műveletek biztosítása során néhány gépesített német kötelék páratlanul álló teljesítményeket vitt végbe. Ezek az utóvédként harcoló német kötelékek állandóan újabb és újabb ütközetekre kényszerítették az "üldöző szovjet csapatokat s megsemmisítettek többek között 99 szovjet páncélost és 82 különböző kaliberű löveget. A német csapatok Segesvártól délkeletre széles vonalon átlépték a román határt. Brassótól északra és északkeletre a románok támadásba mentek át, váltakozó harcok után azonban visszaverték őket. Az Interinf csütörtökön éjjel a következőket jelentette a kárpáti harcokról: Az úgynevezett „székely csücsök“ délkeleti sarkában német gyorskötelékek erősebb román alakulatokat morzsoltak fel és sok foglyon kívül még nagymennyiségű hadianyagot is zsákmányoltak. A német légierő harci kötelékei sok nappali és éjszakai támadása során súlyos veszteségeket okozott a hadmozdulatokat végző szovjet csapatoknak. A kárpáti hágóknál a támadó szovjetkötelékek nyomása elsősorban az Ojtozi-szorosra nehezedik, amelyet a bolsevisták szárnytámadással kíséreltek meg elfoglalni. A német csapatok, amelyek itt az uralkodó magaslati állásokat kezükben tartják, a bolsevisták valamennyi támadását visszaverték. A bolsevisták igen súlyos veszteségeket szenvedtek, míg a németek vesztesége csekély volt. A többi keletkárpáti hágónál, elsősorban a Gyimesi-szorosnál a bolsevisták ugyancsak fokozták támadásaikat. Több órán át tartó rendkívül elkeseredett harcok után sikerült nekik a hágó tetejét elérniök, a német gránátosok azonban ellentámadásba lendültek és visszavetették őket. A német csapatok megrohamozták a hágó tetejét és megtisztították az ellenségtől. Az előrenyomulás során a németek visszafoglalták Gyimesbükk községet is, amelytől a szoros nevet kapta. Egy erős szovjet harccsoportot, amelynek az volt a feladata, hogy legalább a községet minden körülmények között tartsa, körülzártak. A harccsoport megsemmisülés előtt áll. Pénteken éjjel az Interinf légügyi tudósítója azt jelentette a keleti arcvonalról, hogy a Kárpátok harci térségében küzdő német és magyar csapatok támadásainak tehermentesítésére erős német csatarepülőgépkötelékek szeptember 7-én is megfigyelhető jó eredménnyel folytatták ellenséges csapatosztagok és közlekedési berendezések bombázását. Bombázáson kívül fedélzeti fegyverekkel is lőtték a szovjet menetoszlopait és gépkocsi-gyülekezőhelyeit. A beérkezett jelentések szerint a német csatarepülők 75 ellenséges gépesített járművet semmisítettek meg. A Kárpátok harci térségének egyik repülőtere ellen mélyrepülésben intézett támadás során a földön veszteglő hat ellenséges repülőgépet elpusztítottak, többet pedig megrongáltak. A bevetett német csatarepülő és vadászkötelékek egyes részei a román határvidéken országúti és vasúti portyázást rendeztek, amelynek során 17 mozdonyt, négykazánkocsit, több raktárházat és pályaudvart, valamint egy vasúti hidat pusztítottak el vagy rongáltak meg. Szombaton reggel azt jelentette az Interinfnek a keleti arcvonalon működő légügyi tudósítója, hogy erős német csatarepülő kötelékek szeptember 8-án is folytatták eredményes mély támadásaikat Medgyes környékén, valamint a Vöröstoronyi-szoros területén és a Nagyszeben térségében levő ellenséges kötelékek és közlekedési célpontok ellen. Mint az előző napokban, a német csatarepülők támadásainak ismét sok mozdony esett áldozatul. Ezenkívül pénteken kereken 100 teljesen megrakott utánpótlási járművet semmisítettek meg bombákkal és fedélzeti fegyverekkel. A német csatarepülő századok pontos találatai következtében az ellenség szempontjából három fontos híd hever romokban ebben a térségben. Lisszabon, szeptember 9. Londonból érkezett hírek szerint Románia hadiállapotban levőnek tekinti magát Magyarországgal. Hivatalos jelentés a csütörtöki berepülésről A Magyar Távirati Iroda lenti. Szeptember 7 én délelőtt csak kisebbfokú ellenséges felderítő repülő tevékenység volt, főként a Duna-Tisza közén. 1/2 ház Érden 50.000 P-ért beköltözhető Forgalmi Iroda T.: 334—726 Rákóczi út 61. III., 6. Már háromszáz ítéletet hozott a bukaresti vésztörvényszék s persze az első negyvennyolc óra eredménye a legtúlzóbb szovjetorosz fantáziát is felülmúlja. Csak Jagoda és a Kaganovicsok dolgoztak gyorsabb tempóban, igaz viszont, ők nem is kutattak sokáig a delinkvensek bűnei után. Bukarestben viszont komoly bírósági tárgyalásokat tartanak, s bár huszonöt esztendővel később ült össze a román vésztörvényszék, egész működésével Kun Béláék pesti uralmára emlékeztet. Zsidó ügyvédek és kereskedők öltötték magukra nálunk is a bírói talárt, s nemigen számított, hogy törvények se voltak. „Ha akasztani kell, ítélünk mi ,törvények nélkül is”, — adta ki a jelszót a budapesti vésztörvényszék elnöke, s most Bukarestben is ez az 1919-es árny kisért. Védtelen asszonyok, polgárok, szerencsétlen aggastyánok és gyermekek kerülnek a bíróság elé, mindmind ugyanattól a vádtól terhelten: reakcionáriusok, ellenforradalmárok ... Állítólag már ■ a királyi udvar néhány tagját is elcsípték a vésztörvényszék lopói s bár Bukarest társadalmának negyven százaléka a hegyekben keresett menedéket, a hajtóvadászat „nem várt eredményeket” mutat fel minden nap. Persze, egy percig sem lehet vitás, hogy Szófiában ugyanígy jár majd el a szovjet, Sztálin szellemét, a „bolseviki szabadságszeretetet“ , hirdetik mindenütt e vésztörvényszékek, amelyeknek, mint valamikor Jagoda oly pontosan meghatározta, megkímélni senkit sem szabad, hiszen azért hívták és hívják életre őket, hogy „lefejezzék Európát”. Berlini politikai körök teljesen érthetetlennek találják, hogy a semleges sajtó is átvette azt a lehetetlen állítást, amelyet a közelmúltban az egyik ellenséges rádióadó levestett és amely szerint Németorság letette a fegyvert. A jelenség okát csak abban kereshetik, hogy ezeknek az újságoknak szerkesztőségeiben kihalt teljesen az újságírói felelősségérzet és eszükbe sem jut, h°gy a jelentések valószínűségét vizsgálat tárgyává tegyék, hanem csupán szenzációt hajhásznak, vagy pedig abban, hogy az elmúlt ötévi háborúban egyáltalában nem értettek meg semmit a nemzeti szocialista birodalom lényegéből és vezetőinek tevékenységéből. Benin vélemény szerint a legtapasztalatlanabb laikus is láthatta volna előre, hogy ez a jelentés nem felelhet meg a tényeknek. Szükségtelen hangsúlyozni ebben az összefüggésben, hogy a német birodalom magatartása semmiben sem változott és ennek a magatartásnak a lényege az a tántoríthatatlan elhatározás, hogy semmi esetre és semmi körülmények között nem lehet szó a fegyverek viteléről. Mint jelentik, a hamis hírek Londonban is valóságos örömujjongást idéztek elő. Ez csak azt igazolja, hogy Angliában hamisan ítélik meg nemcsak a német birodalom harci elszántságát, hanem a hadihelyzetet magát is. Éppen ilyen lehetetlenek mindazok a jelentések és híresztelések is, amelyek Németország állítólagos béketapogatózásáról tudnak és német miniszterek e célból történő utazásairól beszélnek. Berlinben hangsúlyozzák, hogy Németország nem gondol sem béketapogatózásokra, sem békére, hanem csupán arra, hogy meg kell birkóznia és meg is fog birkózni minden körülmények között a helyzettel. Más kérdésekre nincs Németországban pillanatnyilag sem idő, sem érdeklődés. Ideológia kerestetik, — ezt a furcsa címet adta George Glasgow, a Contemporary Review közismert vezércikkírója legújabb politikai tanulmányának, amelyben a lengyel kérdéssel, foglalkozva megállapítja, hogy Anglia és az Egyesült Államok történelmük leggyávább s egyben legszomorúbb árulását követték el Varsóval szemben. Ezernyi világnézeti szempontból védték esztendőkön át Lengyelország érdekeit, amikor azonban arra került volna sor, hogy gyakorlatilag is megvédjék a lengyel szövetségest, egyszerűen minden habozás nélkül alárendelték magukat Moszkvának. Most aztán minden világnézetből kifogytunk, nem tudunk többé semmivel magyarázkodni, — írja Glasgow és hozzáteszi: persze, maga Moszkva se magyarázkodik" sokat. A szovjet égés." egyszerűen kijelentette, hogy a lengyel nép az oroszok rokona, s mint ilyen, nem is követelhet magának önálló független nemzeti életet. Ma csak Lengyelországgal szemben érvényesül a szovjetterrorja, Glasgow szerint azonban Délkeleteurópa minden, népe erre a sorsra, jut ha „valamil a csoda nem segít rajtuk”. Mert legyünk tárgyilagosak, — mondja az angolszász közíró, — nemcsak a magyarokat, románokat, bolgárokat, szerbeket és horvátokat juttatnák a lengyelek sorsára, hanem Görögország és Törökország esetében is tehetelenségre volnánk kárhoztatva ... Keserű, szomorú szavak ezek s ha öt hónappal ezelőtt mondták volna ki, rögtön felzúdult volna az egész angolszász sajtó, hogy hazaárulásnak bélyegezze meg. Öt hónappal ezelőtt még „náci hazugságnak” minősítették az angolszász tehetetlenségről szóló mesét, s ki tudja, talán maga Churchill se hitte, hogy valamikor tényleg sor kerülhet a teheráni ígéretek teljesítésére. A korai és befejezett győzelem igézetében „lelkileg” már a szovjetet is leigázták az angolok, s most — lám — nemcsak Varsóval kapcsolatban állítanak ki szegénységi bizonyítványt a brit birodalomról, hanem beismerik: ha csak valamilyen csoda nem segít, bolsevizálódni fog egész Európa ... VASÁRINAP, 1944 SZEPTEMBER 10