Uj Magyarság, 1944. október (11. évfolyam, 223-248. szám)

1944-10-01 / 223. szám

Vasárnap, 1944 október­­ XI. évfolyam 223. szám ELŐFIZETÉSI ÁRANÍ: EGY HÓNAPRA 6.60 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FÉLÉVRE 32 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 20, VASÁRNAP 40 FILLÉR Minden német bunker egy-egy előd nyugaton FELELŐS SZERKESZTŐ: MOLOTAY ZSTifán SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VHL, JÓZSEF­ KÖRÚT 6. TELEFON: 14-64-20, 14-04-28, 14-64-28 ÉS 14-44-00. POSTA CSEKKSZÁMLA 6500 Csamjaink elérték Makót, ahol utcai kanok folynak A mezőhegy­es-sarkadi határszakaszon az ellenség páncélosokkal támogatott számos támadását visszautasítottuk — Nagyvárad hősies védelme után ellen­­támadásunk a várostól délre szétverte a bolsevista erőcsoportot —Kolozsvár­tól délre és a Székelyföld északi részén az ellenség támadó tevékenysége a súlyos veszteségek miatt csökkent . A Tatár-hágó és az attól nyugatabbra levő szorosok ellen intézett támadásokat sikeresen visszavertük A szovjet hiába ostromolja északon a Beszkideket miközben délen a Vaskapunál is vereséget szenved Vitézül harcoló honvédeink és hős né­met bajtársaik lendületes ellentáma­dásai lényegesen enyhítették azt a fenyegető nyomást, amelyet a szovjet­csapatok az elmúlt hét közepén észak­ról, keletről és délről egyidőben fejtet­tek ki arcvonalaink ellen. A hadihelyzet általános képe az alább következő jelen­téseinkből bontakozik ki: Berlin, szeptember 30. Pénteken éjjel az Interinf a keleti arcvonalról a következőket jelentette: Az elmúlt héten elszenvedett rend­kívül súlyos veszteségek után a bolse­visták az Erdős-Kárpátok északi részé­ben kénytelenek voltak beszüntetni tá­madásukat, mert erejük már csak össze­függéstelen helyi vállalkozásokra fu­totta. Sokszáz kiégett, vagy átlőtt pán­célos harckocsi és a halott bolsevisták tízezrei bontják a csatamezőt. A bolse­vistáknak csak egy nagyobb betörést sikerült elérniük, azután kivérezve meg­akadtak a beszkidi hágók előtt. Ezért kénytelenek összezsugorodott hadosztá­lyaikat részben kivonni az arcvonalból és újjászervezni. A magyar-román határ mentén a bol­sevista offensiva nyugvópontra jutott. A magyar és a német kötelékek maguk­hoz ragadták a kezdeményezést és szé­les arcvonalon jelentős sikerrel ellen­­támadásba lendültek Temesvár és Nagy­várad között. Makó harci térségében a honvédcsapatok sok helységet vissza­foglaltak a bolsevistáktól, 17 páncélost megsemmisítettek és többszáz foglyot ejtettek. Gyulától északkeletre Sarkad helységet egy magyar páncélos kötelék visszafoglalta. Azok a német páncélos erők, amelyek keleti irányból Nagy-­­váradtól délre a bolsevista-román tá­madó éleket oldalba kapták, átlépték az Arad felé vezető utat és körülzárták a Nagyváradtól délre álló ellenséges cso­­portokat. Erdélyben az esőzés és az első hóesés korlátozta a mozgó hadm­űveleteket. A bolsevisták csak helyi előretöréseket hajtottak végre, amelyeket mind vissza­utasítottunk. Szászrégentől északkeletre német hegyivadászok ügyes mozdula­tokkal további szovjetorosz és román erőket zártak körül és semmisítettek meg. A német légihaderő az egész harci­­területen erős csatarepülő kötelékekkel támogatta a magyar és német földi csa­patok támadásait. Bolsevista állásokat bombázott és négy üteget harcképte­lenné tett. Ezenkívül, megsemmisített kilenc páncélos harckocsit, 150 teher­járművet és 182 fogatolt járművet. Max Kruhdr., a német távirati iroda katonai munkatársa ugyancsak pénte­ken éjjel a következőket írta az arc­vonalak helyzetéről: A román határon Nagyvárad és Sze­ged között kedvezően haladó német­­­magyar ellentámadások lényegesen tehermentesítik ezt az arcvon­alszakaszt. A szovjet-román csapatokat Nagyvárad­ról kiverték és dél felé visszaszorítot­ták. A Balkánon német és horvát csapatok Banja-Luka elfoglalásával érzékeny csapást mértek Tito partizánjaira, egyébként azonban az egész Balkánon még teljes folyamatban vannak a német átcsoportosítások, úgyhogy az ottani harcokról egyelőre nem lehet tiszta ké­pet alkotni. A bolsevistáknak a Duna déli partjáról való elűzése a Vaskapu­nál meghiúsította a szovjet első kísérle­tét, hogy Szerbiába benyomuljon. Szombaton reggel a nemzetközi sajtó­tudósító adott részletes beszámolót az­­északkárpáti és a délerdélyi helyzetről. E beszámoló szerint a keleti arcvona­lon a legkeményebb harcok jelenleg a Besskidektől északra lévő térségben folynak, miután a baltikumi csata át­menetileg ellanyhult. A szovjet a szlovák határ közelében újabb nagy erőket ve­tett be a német állások ellen s az arc­vonal helyzete átmenetileg többször megváltozott, így például egy német hegyivadász-hadosztály szakaszán a bolsevisták elfoglaltak egy magaslatot, de rövid idő múlva német ellentámadás következtében ismét kénytelenek voltak feladni. A Beszkidek szorosai és hegy­gerincei német kézben vannak. A Beszki­dek előterében a szovjet továbbra is erős páncélos kötelékeket vet harcba, noha a terep erre alig mondható alkal­masnak. Az utóbbi hetekben itt 300 szovjet­ páncélost semmisítettek meg, ami világosan mutatja, hogy mennyire fontos volna Moszkva számára az át­törés kierőszakolása. A szovjet­esen az arcvonalszakaszon a harcok megkezdése óta húsznál több lövészhadosztályt, há­rom páncélos hadtestet és egy lovas hadtestet hajszolt a küzdelembe. Mégis az egyetlen siker, amit e három hét óta szakadatlanul tartó szívós harcok során a bolsevisták elértek, csupán az volt, hogy egyes kisebb csoportjaik átlépték a Beszkidek gerincét, amint az utóbbi napokban uralkodó ködben átszivárog­tak a német vonalakon. Tisztán technikai szempontból a Beszkidek szorosain való átkelés nem nehéz, mert­ azok alacso­nyak és kényelmesek. A Duklai-hágó, amely már az első világháborúban is nevezetessé vált, csupán 502 méter ma­gasságban halad, a Beszkidi-szoros pe­dig 683 méter magas és a keleti Beszki­dek csúcsai is csak 1000 méter körüliek. Lényegesen magasabbak a nyugati Beszkidek, amelyek 1725 méterig emel­kednek. A hegység azonban ott sem okoz nehézségeket a hegymászónak, sőt a legtöbb helyen még a sétálónak sem. A délerdélyi, illetőleg dunai arcvonal­­ról azt adta hírül a beszámoló, hogy a Vaskapunál lévő német záróállások eddig minden ellenséges rohammal szemben sikeresen kitartottak. Ezzel kapcsolatban Werner Kallmerten német haditudósító a következőket jelentette: A szovjet kívánsága nem valósul meg, hogy Románia és Bulgária harc nélkül kezébe került területeiről betör­jön a szomszéd országokba. A német csapatok mindenütt záróállásokat léte­sítettek és az ellenséget megállították. A Bánátból és a Duna mentén a német zászlóaljak Románia nyugati határvidé­kére vonultak be. A döntő pontokon mindenütt sikerült a szovjet csapatokat megelőzniük és a védelemre nézve fontos terepszakaszokat megszállniuk. Ezek-

Next