Uj Magyarság, 1944. október (11. évfolyam, 223-248. szám)
1944-10-01 / 223. szám
Vasárnap, 1944 október XI. évfolyam 223. szám ELŐFIZETÉSI ÁRANÍ: EGY HÓNAPRA 6.60 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 16 PENGŐ FÉLÉVRE 32 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 20, VASÁRNAP 40 FILLÉR Minden német bunker egy-egy előd nyugaton FELELŐS SZERKESZTŐ: MOLOTAY ZSTifán SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VHL, JÓZSEF KÖRÚT 6. TELEFON: 14-64-20, 14-04-28, 14-64-28 ÉS 14-44-00. POSTA CSEKKSZÁMLA 6500 Csamjaink elérték Makót, ahol utcai kanok folynak A mezőhegyes-sarkadi határszakaszon az ellenség páncélosokkal támogatott számos támadását visszautasítottuk — Nagyvárad hősies védelme után ellentámadásunk a várostól délre szétverte a bolsevista erőcsoportot —Kolozsvártól délre és a Székelyföld északi részén az ellenség támadó tevékenysége a súlyos veszteségek miatt csökkent . A Tatár-hágó és az attól nyugatabbra levő szorosok ellen intézett támadásokat sikeresen visszavertük A szovjet hiába ostromolja északon a Beszkideket miközben délen a Vaskapunál is vereséget szenved Vitézül harcoló honvédeink és hős német bajtársaik lendületes ellentámadásai lényegesen enyhítették azt a fenyegető nyomást, amelyet a szovjetcsapatok az elmúlt hét közepén északról, keletről és délről egyidőben fejtettek ki arcvonalaink ellen. A hadihelyzet általános képe az alább következő jelentéseinkből bontakozik ki: Berlin, szeptember 30. Pénteken éjjel az Interinf a keleti arcvonalról a következőket jelentette: Az elmúlt héten elszenvedett rendkívül súlyos veszteségek után a bolsevisták az Erdős-Kárpátok északi részében kénytelenek voltak beszüntetni támadásukat, mert erejük már csak összefüggéstelen helyi vállalkozásokra futotta. Sokszáz kiégett, vagy átlőtt páncélos harckocsi és a halott bolsevisták tízezrei bontják a csatamezőt. A bolsevistáknak csak egy nagyobb betörést sikerült elérniük, azután kivérezve megakadtak a beszkidi hágók előtt. Ezért kénytelenek összezsugorodott hadosztályaikat részben kivonni az arcvonalból és újjászervezni. A magyar-román határ mentén a bolsevista offensiva nyugvópontra jutott. A magyar és a német kötelékek magukhoz ragadták a kezdeményezést és széles arcvonalon jelentős sikerrel ellentámadásba lendültek Temesvár és Nagyvárad között. Makó harci térségében a honvédcsapatok sok helységet visszafoglaltak a bolsevistáktól, 17 páncélost megsemmisítettek és többszáz foglyot ejtettek. Gyulától északkeletre Sarkad helységet egy magyar páncélos kötelék visszafoglalta. Azok a német páncélos erők, amelyek keleti irányból Nagy-váradtól délre a bolsevista-román támadó éleket oldalba kapták, átlépték az Arad felé vezető utat és körülzárták a Nagyváradtól délre álló ellenséges csoportokat. Erdélyben az esőzés és az első hóesés korlátozta a mozgó hadműveleteket. A bolsevisták csak helyi előretöréseket hajtottak végre, amelyeket mind visszautasítottunk. Szászrégentől északkeletre német hegyivadászok ügyes mozdulatokkal további szovjetorosz és román erőket zártak körül és semmisítettek meg. A német légihaderő az egész harciterületen erős csatarepülő kötelékekkel támogatta a magyar és német földi csapatok támadásait. Bolsevista állásokat bombázott és négy üteget harcképtelenné tett. Ezenkívül, megsemmisített kilenc páncélos harckocsit, 150 teherjárművet és 182 fogatolt járművet. Max Kruhdr., a német távirati iroda katonai munkatársa ugyancsak pénteken éjjel a következőket írta az arcvonalak helyzetéről: A román határon Nagyvárad és Szeged között kedvezően haladó németmagyar ellentámadások lényegesen tehermentesítik ezt az arcvonalszakaszt. A szovjet-román csapatokat Nagyváradról kiverték és dél felé visszaszorították. A Balkánon német és horvát csapatok Banja-Luka elfoglalásával érzékeny csapást mértek Tito partizánjaira, egyébként azonban az egész Balkánon még teljes folyamatban vannak a német átcsoportosítások, úgyhogy az ottani harcokról egyelőre nem lehet tiszta képet alkotni. A bolsevistáknak a Duna déli partjáról való elűzése a Vaskapunál meghiúsította a szovjet első kísérletét, hogy Szerbiába benyomuljon. Szombaton reggel a nemzetközi sajtótudósító adott részletes beszámolót azészakkárpáti és a délerdélyi helyzetről. E beszámoló szerint a keleti arcvonalon a legkeményebb harcok jelenleg a Besskidektől északra lévő térségben folynak, miután a baltikumi csata átmenetileg ellanyhult. A szovjet a szlovák határ közelében újabb nagy erőket vetett be a német állások ellen s az arcvonal helyzete átmenetileg többször megváltozott, így például egy német hegyivadász-hadosztály szakaszán a bolsevisták elfoglaltak egy magaslatot, de rövid idő múlva német ellentámadás következtében ismét kénytelenek voltak feladni. A Beszkidek szorosai és hegygerincei német kézben vannak. A Beszkidek előterében a szovjet továbbra is erős páncélos kötelékeket vet harcba, noha a terep erre alig mondható alkalmasnak. Az utóbbi hetekben itt 300 szovjet páncélost semmisítettek meg, ami világosan mutatja, hogy mennyire fontos volna Moszkva számára az áttörés kierőszakolása. A szovjetesen az arcvonalszakaszon a harcok megkezdése óta húsznál több lövészhadosztályt, három páncélos hadtestet és egy lovas hadtestet hajszolt a küzdelembe. Mégis az egyetlen siker, amit e három hét óta szakadatlanul tartó szívós harcok során a bolsevisták elértek, csupán az volt, hogy egyes kisebb csoportjaik átlépték a Beszkidek gerincét, amint az utóbbi napokban uralkodó ködben átszivárogtak a német vonalakon. Tisztán technikai szempontból a Beszkidek szorosain való átkelés nem nehéz, mert azok alacsonyak és kényelmesek. A Duklai-hágó, amely már az első világháborúban is nevezetessé vált, csupán 502 méter magasságban halad, a Beszkidi-szoros pedig 683 méter magas és a keleti Beszkidek csúcsai is csak 1000 méter körüliek. Lényegesen magasabbak a nyugati Beszkidek, amelyek 1725 méterig emelkednek. A hegység azonban ott sem okoz nehézségeket a hegymászónak, sőt a legtöbb helyen még a sétálónak sem. A délerdélyi, illetőleg dunai arcvonalról azt adta hírül a beszámoló, hogy a Vaskapunál lévő német záróállások eddig minden ellenséges rohammal szemben sikeresen kitartottak. Ezzel kapcsolatban Werner Kallmerten német haditudósító a következőket jelentette: A szovjet kívánsága nem valósul meg, hogy Románia és Bulgária harc nélkül kezébe került területeiről betörjön a szomszéd országokba. A német csapatok mindenütt záróállásokat létesítettek és az ellenséget megállították. A Bánátból és a Duna mentén a német zászlóaljak Románia nyugati határvidékére vonultak be. A döntő pontokon mindenütt sikerült a szovjet csapatokat megelőzniük és a védelemre nézve fontos terepszakaszokat megszállniuk. Ezek-