Uj Magyarság, 1944. november (11. évfolyam, 249-271. szám)
1944-11-03 / 249. szám
—ri/41»VAK$A& szovjet repülőgépet lelőttek. A Tisza középső folyásánál, a folyó északi partjára szakadtunk el anélkül, hogy az ellenségnek sikerült volna mozdulatainkat megzavarni. Ungvár térségében sikeres támadásokkal egy arcvonalrést bezártunk. A Duklai-szorostól nyugatra elhárító tüzünkben összeomlottak a bolsevisták újabb támadásai. A narcvi arcvonalon a Weiss vezérezredes parancsnoksága alatt álló kötelékek a legutóbbi hetek folyamán, légikötelékekkel és a légihaderő légi tüzérségével együttműködve, sikeresen helytálltak kemény elhárító harcokban. Szívós kitartással meghiúsították több szovjet hadsereg áttörő kísérleteit, a belőtt ellenséget lendületes ellentámadásokkal kiinduló állásaikba vetették vissza és eközben megsemmisítettek 609 bolsevista páncélost. A csapatok és a vezetés ezzel teljesen meghiúsították a bolsevistáknak délkelet felől Keletporoszország ellen indított hadműveleteit. Libantól keletre és Autz térségében hadosztályaink hősies ellenállásán szerdán is meghiúsult minden ellenséges áttörő kísérlet. Ahol az ellenségnek keskeny arcvonalon sikerült betörnie, ott mindenütt felfogtuk, vagy ellentámadással újból viszszavetettük. A keleti harctéren október hónapban a hadsereg csapatai 4329, a légihaderő kötelékei pedig 367 ellenséges páncélost semmisítettek meg. Ezenkívül a szovjet 1562 repülőgépet vesztett. ______ A Tisza és a Duna között Bécs, november 2. A Neues Wiener Tagblatt „A Tisza és a Duna között“ címmel a magyarroszági arcvonalról ezeket írja: A magyar térség továbbra is gondos figyelmet érdemel. Azok a tiszántúli események, amelyek két szovjet hadsereg szétverésére vezettek, bizonyos nyugalmat eredményeztek ugyan ebben a térségben, az ellenség azonban más helyen ismét meg akarja indítani előrenyomulását. A szovjet itt az úgynevezett diverzió elvét alkalmazza, amely általában a súlypontok áthelyezésének nevezhető, bár a diverzió nem csupán átcsoportosítást jelent, mivel abban az a rejtett gondolat is benne foglaltatik, hogy az eddigi hadműveleteket újakkal helyettesíti, illetve eltereli a figyelmet ez előbbi hadműveletekről. Az ellenség az elmúlt napokban Szolnok térségében bizonyos lekötő célzatú hadműveleteket indított. E hadműveletekkel egyidőben azonban a Duna és a Tisza között a szovjet harci erejének tudatos megerősítése volt észlelhető. Itt az utóbbi időben a harcok teljesen mozgó jellegűek voltak. E mozgó harcokban több helység többízben gazdát cserélt, vagyis itt úgy alakult a küzdelem, hogy arcvonalról nem lehetett szó. A németek oldalán itt főképpen a harmadik magyar hadsereg küzdött. A szovjet saját és román lövészhadosztályokat vont ide, főleg gépesített erőket és ezeket október 30-án Kiskunfélegyházától északra Kecskemét ellen dobta harcba. Kecskemét előtt már állt egyszer az ellenség, amidőn Szolnoktól délre átlépte a Tiszát. Az azonnal kifejtett nyomásra azonban innen akkor ismét visszavonult. Most tehát ezen a szakaszon az ellenség másodszor tesz kísérletet a magyar főváros fenyegetésére. Nyilván úgy látja, hogy szárnyait a folyók bizonyos mértékig biztosítják, bár igen könnyen csalódhatok. Az ellenséges előrenyomulást német részről először harci repülőgépek harcbavetésével lassították meg, majd az ellenséget az azután megindított ellenintézkedésekkel Kecskeméttől északra visszaszorították. Ez a támadás mindenesetre túlságosan újkeletű ahhoz, hogy már most véglegest lehetne róla mondani. Az ellenségnek azonban ehhez az északi diverzióhoz nem állanak olyan erős egységek a rendelkezésére, mint amilyeneket a Tiszától keletre folyó páncélos küzdelmekben vetett harcba. A Tisza és a Duna közti hadműveletek kétségtelenül a szovjet ama nagy hadászati tervei keretébe tartoznak, amelyekkel egész Délkeleteurópát hatalmas harapófogóba kívánja szorítani. E harapófogónak az Erdős-Kárpátokból és Erdélyből kellett volna kifejtenie az elképzelt hatást. Az ellenséges hadvezetőség itt tehát olyan eszközökkel dolgozott, amelyek jobban kiegészítik egymást, mint azok a tervek, amelyeknek délkeletről és keletről Keletporoszország ellen kellett volna hatniuk. Ennek a jól átgondolt kétszeres átkarolásnak ez a déli mintaképe azonban a valóságban mégis szétrombolódott. A déli harapófogó-szár ugyanis eltörött. A M Magyarország két főfolyama között történő diverzió ezért csak igen kétes értékű szükségmegoldás, amely okvetlenül kivédhető. Csütörtök esti jelentés a keleti arcvonal helyzetéről Berlin, november 2. Csütörtökön este az Interinf a következőket jelentette a keleti arcvonalról: A Bácskától Kurlandig terjedő arcvonal valamennyi csataterén a bolsevisták októberben összesen 4696 harckocsit vesztettek. Ez csaknem 22 páncélos hadtest felszerelésének felel meg. A bolsevisták területnyeresége az északi és a déli szárnyon csak a németek egyes szövetségeseinek csődjéből következett szükségszerűen, a német hadvezetésnek azonban sikerült fényes küzdelmekkel és hatalmas menetmozdulatokkal az összefüggő hadműveletek alapján az elhárítást megteremtenie és minden erőt összevonnia. Keletporoszországban harcedzett páncélos és gyalogos hadosztályokkal vállvetve először indultak ellentámadásra a német népi rohamzászlóaljak és megtörték a bolsevisták támadó erejét. Ehhez a nagy elhárító sikerhez a Kurlandban álló német kötelékek is hozzájárultak, mert óriási veszteségeket okoztak a bolsevistáknak és lekötve tartottak nyolc-kilenc hadsereget. A keleti arcvonal déli szakaszán a bolsevisták Románia és Bulgária összeomlása után nagy harapófogó-mozdulatot terveztek északról a Beszkidek hágóin, délről a magyar síkságon keresztül, hogy az egyesülésük vonalától keletre álló német és magyar csapatokat elvágják. Ugyanakkor ejtőernyős ügynökökkel Szlovákiában általános felkelést igyekeztek szítani, hogy hátulról fenyegessék a német arcvonalat. E nagy célok közül azonban egyet sem tudtak elérni. A helyi jellegű felkelést Szlovákiában leverték. A Beszkidek hágói előtt egész szovjet hadosztályok elvéreztek és a hónapokig tartó rohamot végül is abba kellett hagyniuk. A magyar Alföldön át indított főtámadást is felfogták. A debreceni nagy páncélos csatában leolvadtak a bolsevista támadó kötelékek. A szolnoki oldaltámadás arra kényszerítette a szovjet hadvezetést, hogy tekintélyes páncélos erőket vonjon el Debrecen térségéből. Ennek az volt a következménye, hogy megsemmisült két bolsevista páncélos hadtest, egy lovashadtest és két hadosztály. Csak újabb hadműveleti tartalékok felvonultatása után indulhatott a szovjet hadvezetőség a Bácskából frontális támadásra Budapest irányában. Itt sikerült ugyan kezdeti sikereket elérnie, a legújabb események azonban már a helyzet megváltozására mutatnak. ESSE* Mihar szárnyakon Amadeo Nazzari: Felejthetetlen ! Eddig 80.000 ember látta II Óriási siker!! hétre prolongálva kizárólag a AMÍG TÁVOL VOLTAK A FRONTOK, a jólértesültség és beavatottság ártatlan és ártalmatlan fecsegése igazán nem okozhatott semmiféle zavart, nem idézhetett fel olyan veszedelmet, mely kihatással lehetett volna a katonai események alakulására. Ma azonban, amikor itt dúl már a harc a magunk földjén, amikor nincsenek többé végtelen távolságok, s az ellenség ejtőernyővel közénk csempészett ügynökei, vagy a védelmi vonalon átszivárgott kémei legbizalmasabb beszélgetésünket is kihallgathatják, s a legváratlanabb, leghihetetlenebb körülmények közt bukkanhatnak fel mellettünk, igazán megtanulhatjuk a hallgatás művészetét. Még ismerőseink előtt is fölösleges katonai természetű dolgokról beszélni, ha vannak értesüléseink, tartsuk meg azokat magunknak, mert úgy sem arra valók, hogy az avatatlan közvélemény használatára bocsássuk közülük akár a legkisebbet is. A polgári élet embere a maga munkájával törődjék, a maga feladatait végezze, azt is csendben, mert egy hadiüzem működéséről, teljesítményeiről, vagy munkásainak létszámáról fecsegni pontosan olyan bűn, mintha egy katona csapattestének mozdulatairól kezd beszélni, s ezzel támpontot szolgáltat az ellenség ügynökeinek. Egy könnyelműen elejtett szó óriási veszedelmeket idézhet fel, mert a kémek, ejtőernyős fürkészek, mint a mozaikképet, úgy rakhatják össze áttekinthető egésszé a szanaszét hallott híreket, melyeknek összefüggéseit az avatott elme és a gyakorlott gondolkodás pillanatok alatt megtalálja. Az legyen a mindig magunk előtt tartott elv, hogy az ellenség mindent hall, mindent lát, mindenből hasznot húz magának, s egész küzdelmünket, nemzeti létünkért, szabadságunkért folytatott harcunkat áruljuk el, ha összeköttetéseink és értesüléseink fölösleges fitogtatása kedvéért akár egymás közt is hadifontosságú kérdésekről beszélgetünk! MEGMOZDULT AZ UTCA BUKARESTBEN, a büszke jelentések szerint hetvenezer ember tüntetett a belvárosban a radikális elvek minél tökéletesebb érvényesítéséért, a polgári rendszer végleges felszámolásáért, s a szovjethez minél közelebb álló kormányzat gyors hivatalba lépéséért. Íme: ez a „demokratikus fejlődés“ a moszkvai bevált recept alapján, s nincs erő, hatalom, mely fölébe kerekedhetne a mesterségesen szított tömegindulatnak! Nem ugyanezt csinálták-e, nem kísértetiesen ugyanígy vezették-e be a szovjetek uralmát annak idején a balti országokban, ahol a világért se szóltak ugyan bele a litvánok, lettek vagy észtek belügyeibe a bolsevik „megfigyelők“, de a külvárosokban, az utcán agitátoraik egy pillanatra se szűntek meg uszítani a legszélsőségesebb demokrata kormány ellen se, ha abban a polgári létformának, az európai gondolkodásnak csak legkisebb tiszteletét is felfedezték. Ma már nemcsak Maniu, Bratianu és a többi parasztpárti, vagy liberális politikus fölött zúgtak át az események, de szinte úgy tűnik, hogy a román szalonbolsevistákat se nézik jó szemmel azok, akiket a moszkvai agitátorok bíztatnak a hatalom átvételére. Nekik ezek az elvtársak is túlságosan korruptak, túlságosan polgári gondolkodásúak, őket is le akarják fejezni, a forradalmak régi receptje szerint, amelynek tanítása azt mondja, hogy minden Danton után vérpadra kell lépnie Robespierrenek is ... Nincs megállás azon a lejtőn, melyre a bolsevizmus „baráti keze“ vezeti rá a népeket, aminél tovább halad elejön egy nemzet, anniál bizonyosabb, hogy a züllés folyamata ijesztően meggyorsul, végül pedig az ország összezúzza magát a sötét mélységben. Nincs alku, csak élet, vagy halál választása van a vörös tébollyal szemben. OLVASSUK EGY NÉMET HADITUDÓSÍTÓ BESZÁMOLÓJÁT azokról a kemény harcokról, melyeket a bolsevista túlerővel szemben a magyar és német csapatok vívtak a Tiszántúl térségében, s önkéntelenül is eszünkbe jut a közelmúlt árulóinak, alkura kész hitványainak suttogása... Hányszor hallottuk a kiszámítottan hazug, s oly könnyen megcáfolható állítást, hogy „a németek magunkra hagynak bennünket, nem akarják védeni a mi földünket a bolsevizmussal szemben“, hogy országunk csak egy hátráltató hadművelet pusztulásra kiszemelt térsége, semmi más ... S most plasztikusan elevenednek meg azok a véres, napokon és éjszakákon keresztül makacsul fel-fellobbanó harcok, melyeket Debrecennél, Nyíregyházánál a német páncélos hadosztályok, lovas ezredek és gyalogos kötelékek vívtak meg, újból és újból rárohanva az ellenségre, újból és újból visszaszorítva, megtizedelve, kemény saját veszteségek árán is az előretörni akaró vörös hordákat ... Vájjon ha igaz lett volna az árulók és alkura kész vezetők állítása, véreznének-e egy-egy falu birtokáért, egy-egy város megtartásáért, vagy visszafoglalásáért ezek a német hadosztályok ugyanúgy, mint ahogy Kgyetporoszország földjéért áldoznak vért és életet a magyar Alföldön küzdő gránátosok bajtársai... Ott, ahol a birodalom földjéről, határairól van szó, semmivel se állnak ellent nagyobb erővel, több elszántsággal a szövetséges német nép fiai, mint itt minálunk! S milyen másként alakult volna minden, ha erre a harcra mi is évekkel ezelőtt ugyanígy, ugyanilyen elszántsággal, halni, vagy győzni akaró szívvel felkészültünk volna, ahelyett, hogy egy romlott és becstelen klikk vezetése alatt tettentől vártuk a fejünkre szakadó veszedelmet ——.PÉNYIIK. 1944 NOVEMBER 3 Menekültek postája Kiszely Istvánné (Bpest VII. Cserhát-utca 9) kéri azokat, akik tudnak férjéről, értesítsék őt. Sztonek György (53 f6s hadikórház, Nagyláng) keresi hozzátartozóit. Erdélyi Imréné (Bpest, Lőportár-utca 5) értesítést kér Erdélyi Sándornétől. Braummer István (Bpest Lőportár-utca 5) keresi Reményi Istvánt és családját. Fegyverneky József (Bpest I. Gellérthegy-utca 16) keresi édesanyját. Veres József (Bpest II. Buday László utca 5/b) keresi feleségét, gyermekeit, valamint Mile József főjegyzőt. Sütő Ferenc (Szombathely, Faragvár-út 24) keresi szüleit. Nyegre Ernő (Szombathely, Faragvári-út 24) keresi Nyegre Ákost. Papp Károly vasutas (Vecsés, Halomi-út 24— 26) kéri a szegedi menekülteket, hogy aki tud feleségéről, leányairól, édesanyjáról, testvéreiről, továbbá a Kopasz, Tóth Katona, Stroll és a Széll-családokról, küldjön címére értesítést A kecskeméti Faragó Béla országos árvaház igazgatója értesíti növendékeinek gyámjait, hogy Kecskemétről balatonlellei üdülőtelepükre érkeztek. Mindannyian jól vannak és várják azokat az árvákat, akik otthonukból menekülni kényszerülnek. Cím: Balatonlelle, Greszler Jenő-árvaüdülő. A V 836-os tábori postaszámra Elekes Pálnak üzeni felesége, hogy jól vannak. Új címük: Jászárokszállás, Tompa Mihály-utca 8. Farkas Aladár dr. (Bpest m. Mandula-utca 25) címre írjanak azok, akik a nagybányai járásbírósági elnök hollétéről tudnak. Sajtes Jenő (Bpest Vécsey utca 5) keresi Pánczél Gabriellát. Mórász Mihályné (Eger Gólya, utca 1) keresi szüleit. Bakos Anna (Bpest Rottenbiller utca 17) értesítést kér Bakos Imre és családjáról, Dani Ida sógornőjéről, testvérbátyjáról és családjáról. Goér Jánosné (Hidasnémeti) értesíti férjét, hogy Salgótarjánban fog letelepedni, jelenleg Kassán, van. Volovcsák Erzsébet (Bpest, központi városháza, III. ügyosztály) keresi Volovák Miklóst. Iszlai Albert hdp. érm. ( alő, 206-os hadikórház) keresi húgát, Szabó Istvánt, Albertet és Lajost. Bagaméri Lajos (Adony, Erzsébet-utca 100) keresi feleségét és gyermekét, továbbá Bajnóczy Ákost és családját. Fényes Elemérné (Bpest Thaly Kálmán-utca 36) közli férjével új címét. Sípos Béla (Bpest Halmai-utca 46) keresi Sipos Gyulát. Fazekas Lajos (Nagybánya) kéri feleségét, hogy Tatabányára menjen. Dede András (Újpest, Fóti út 3) keresi feleségét és gyermekeit. Kovács Szilárd (Balatonöszöd, up. Balatonszemes) keresi Tóth Endrét. Ifj. Téglás Ferenc (Dömös, Horthy Miklós utca4) keresi Végh Andrást és Györgyöt. Húsz Lászlóné (Csesznek) keresi hozzátartozóit. Simon*/ Istvánná és Berzeviczy Attiláné (Bpest Virányos-út 15/b) keresik testvéreiket. Jakabffy Rudolfné (Veszprém, Füredi-utca 10) keresi fiát. Egervári László gyógyszerész jelenlegi címe: Budafok, Villa utca 5. Gaul Árpád dr. és Bereczki Béla (Balassagyarmat, Petőfi utca 8) keresik hozzátartozóikat. Félegyházi Gyula (Keszthely, Hancsók utca 2) keresi Szilágyi-Traeger Károly és Lajos családjait. Szilárd Mária (Bpest, Gömbös Gyulai út 53) keresi Versényi Elemért és leányát, továbbá Kovács Sándornét és leányát. Antal Jenő (Zalaegerszeg, Kossuth utca 4) keresi rokonait. Berkk Magdolna (Ipolyság, Szent István utca 27) keresi Bakk Andrást. Farcaai Éva (Mezőőrs, Győr megye) keresi Aranka nénit. Szerafin Elemérné értesíti férjét, hogy Mórra menekült, Deák Ferenc-utca 93 szám alá. Kacsera Viktória és Paizs Kálmán értesítik hozzátartozóikat, hogy új címük: Mór, Deák Ferenc-utca 93. Borsi József (Tata, és Komáromi út 68) keresi Szigeti Istvánt.