Uj Magyarság, 1945. március (12. évfolyam, 56-59. szám)
1945-03-10 / 56. szám
Szombat, 1945 március 10 XII. évfolyam, 56. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 5.20 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 15 PENGŐ. FÉLÉVRE 30 P. EGYES SZÁM ARA KÖZNAPON 20. VASÁRNAP 30 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN Ara 20 fillér is?/ SZERK ÉS KIADÓHÍV: BUDAPESTEN VIII JÓZSEF KÖRÚT 5 SZOMBATHELY; SZERK. SZÉCHENYI-U 1. TEL.: 302. KIADÓHÍV KŐSZEGI-U 33. TEL.: 1081 H két Kárpáthy írta: Farkas István Egy nemzet életrevalóságát, vagy ennek ellenkezőjét három tényező igazolja. Tagjainak tisz- tessége az egyik, megszervezettségének mértéke a másik, politikai álláspontja a harmadik. Ha bármelyikben törés mutatkozik, ennek következményét az egyénen keresztül a köz s igy a nemzet, mint egész, mint keret is megsínyli. A német nép mindhárom tényezőben tökéletes s ezért állja oly csodálatos erővel a rászakadt veszedelmeket. A magyar nép tükre sajnos vakult üveg, amelyből mostanában fényesedik ki az igazi érték, de ugyanakkor a vakulás okai isfelszínre kerülnek. Amit a kör mutat, azt mutatja az egyén s hogy menynyire áll ez a tétel, arra szolgál kitűnő példának a Kárpáthy család. Amelynek életéből, ha majd egyszer újból megszületik egy Jókai Mór, különb regényt lehet kanyarítani, mint amilyet a rég elporladt öregúr életében összeálmodott. Az apa: budapesti rendőrfőtanácsos volt, élveteg, ápoltkülsejű férfi, a családját nyűgnek tekintő életművész. Az anya: csendes sirály mártír, dolgos, rendes, a családjáért élő asszony. A kisebbik fiú újságíró volt. Nemzetiszocialista lapnál kezdett, de hamar átterelődött a zsidókhoz, a Nyolc Órai Újságnál magába szívta a a liberális modort és a Pesti Hírlapnál bújt meg, hogy az 1945 Október Tizenötödikét megelőző időkben a bolsevista Szabadságmozgalom röpiratait gyárthassa zavartalanul. Mégis elkapták, de megszökött s most újból hallatja a hangját a magyar fővárosban, Zilahiék takarója alatt mozgolódó kommunista lapban. A nagyobbik Kárpáthyról meg a minap olvastunk valamit. Azt, hogy honvédfőhadnagyi minőségében behatolt a bolsevista állásokba, százötven szovjet katonát néhányadmagával közelharcban megsemmisített s egész sor aknavetőt meg löveget zsákmányolt. Kárpáthy Tasziló főhadnagy neve bekerült a magyar hadijelentésbe, ahol ugyan csak ritkán osztogatják a dicséretet. Ugyanakkor pedig az öccse a kommunista pesti lapban ir véres, magyarellenes cikkeket Íme, a tükör. A nemzet egyik pillére volt a Kárpáthy-család is. Mint a többi istentudjahány magyar cslád. Vájjon miféle tényezők játszódhattak közre a két Kárpáthy-fiú nevelésében, hogy a nyers életben, ahol nem lehet csalni, nem lehet szemeket bekötni: egyetlen család két tagja oly végzetesen szembekerülhetett egymással? A Kárpáthyak ügye azonos az egész magyarság ügyével. Ez az óriási, jobb sorsra érdemes család a saját hibájából épp azért szakadt szét, tükre azért törött ezernyi cseréppé, mert nem birt oly magasságokra emelkedni, ahol életlehetőségének három feltétele, nevezetesen a tisztesség, az egysíkú, nemesedett megszervezés s a fajtánknak megfelelő politikai nézetek egybehangoltsága biztosítja a jövőt, mégpedig azt a jövőt, amelyben egy nép szabadon, egészségesen fejlődhet. így adódott aztán, hogy szembekerült egymással a két Kárpáthy is, s még sok, rengeteg hasonló magyar. Szembenáll ma is s úgy látszik nincs az Úristennek az a jósága, ami elegendő volna a sokmillió magyar Kárpáthy-típus összehangolására. Ezért pusztulunk, ezt szenvedünk, ezért ült a nyakunkra a keleti ellenség, ezért marjuk egymást mi, egyvérűek, egyhitüek. Ezért gyengültünk el, ezért van a mi életünk tükre Anyáink tiszta vére a jó örökségünk. Apáink bűnei a rajtunk fekvő átok. Akárcsak a Kárpáthy-családban. De annák aztán semmi akadálya, hogy a derék nagyobbak és az elrugaszkodott kisebbek végre megtalálják egymást a nagy, közös életcélban s inkább a hadijelentés megemlékezését vágyjuk, mint a pesti bolsevista lapban való szereplést! A tükrőt összeállítjuk megint s a világ szeme belekáprázik, ha az egymásratalálás napfénye ragyog tündöklő lapján. a döntő hónapban vagyunk ? A felületes újságolvasó mindig csak azt látja, amit a jelentések betűkben eléje tálalnak. Van azonban az események összejátszásának olyan háttere is, amelyből következtetések vonhatók le és nincs olyan esemény, amelynek időbeni és cselekvő elhelyezkedéséből ne lehetne utalni arra, ami holnap, vagy holnapután bekövetkezhetik. Semmire sem érvényesebb ez a tétel, mint a most folyó hadicselekményekre, mert hiszen világosan érezhető, hogy a döntés hónapjában vagyunk, vagy legalábbis ez a hónap az utolsó felvonás függöny-felhúzója. Az a körülmény, hogy nyugaton az angol-amerikaiak a kölni dóm elüszkösödött romjai körül vívják nehéz harcukat a minden követ és téglát utolsó mozdulatig védő németekkel, és hogy az arcvonal hosszában, kezdve valahol Belfortnál lent a Aragmet-vonal déli végén, végig Saarbrücken-Duisburg és általában a Rajna alsó folyásának vonalán véreznek az időért, arra enged következtetni, hogy most már a döntés bármely pillanatban bekövetkezhet. A keleten teljesen szétszaggatott bolsevista tömegrohamok ereje a kétségbeesés ismérveit mutatja abban, hogy e szétszakítottság ellenére is a szovjet támad és támad szüntelenül, mindegy hogy hol és milyen célokért. Végeredményben is a célt ők ismerik a legjobban, de ez a cél nem az ő céljuk, hanem éppen a mienk. Ezt kell, hogy megelőzzék még márciusban, mert különben bekövetkezik a katasztrófa. A harcok keleten is, nyugaton is az egyformán gyorsan pergő huszonnégy órákért folynak és ha a szövetségesek nem tudják megelőzni megálmodott győzelmükkel azt a napot, amelyen Hitler megindítja új hadosztályait ellenük, akkor minden elveszett, amire számtalan konferenciát és hiú álmokat alapítottak. Fentiek és úgy érvényesek a magyarországi arcvonalakra is és teljesen lehetetlen, hogy az a látszólagos nyugalom, amely most a vonalakat megmerevíti, sokáig tarthasson. Akárhol, mindegy, hogy Esztergom alatt, vagy valahol Kaposvárnál, de mozgásnak kell bekövetkeznie akármelyik részről és bennünk,az azvélemény alakul ki, hogy a keleti és nyugati nagy arcvonalakat megelőzve ez a mozgás valahol magyar területen kezdődik. Szinte csodálatra méltó, hogy fentiek eddig is be nem következtek nálunk. Míg egyrészről a magyar-német erők felkészülése az utolsó csapásra nagyon is érthető, annál érthetetlenebb az a körülmény, hogy miért éppen itt vonult tétlenségbe a szovjet, amikor Moszkva állandóan azt kürtöli szét a nagyvilágba, hogy Magyarország ma a leggyengébb ellenálló pont a keleti arcvonalon. Lehet, hogy ezt a gyengeséget igen ravaszul saját magára értette ugyan, de ez számunkra teljesen közömbös, mert hiszen semmi sem nyilvánvalóbb annál, minthogy most valóban a fegyverek végső mérkőzése veszi kezdetét és nem a hátország megdolgozásán keresztül az a katonailag meg nem magyarázható aljasság, amivel eddig a szövetségesek győzelmet igyekeztek kicsikarni Aligha tévedünk, ha azt állítjuk hogy március második fele meghozza azokat a szenzációkat, amikre a gyengébb idegzetű itteni népesség már nem is számít, de amit mi, akik most is törhetetenül bízunk győzelmünkben, a nap minden órájában teljes bizonyossággal elvárunk Köln városa nem pusztult el teljesen (Berlin) Helmut Sandermann, a birodalmi kormány sajtófőnökének helyettese érdekes közléseket tett a nyugati harcok gyújtópontjában álló Köln városára vonatkozóan. Köln volt az első német város, amelyet az angol-amerikai terrorbombázói tönkretettek. Egy amerikai haditudósító Kölnből azt jelentette, hogy „meggyőződést szerzett“ az amerikai