Uj Magyarság, 1945. március (12. évfolyam, 56-59. szám)
1945-03-10 / 56. szám
1945 MÁRCIUS 10. SZOMBAT. ----— 3.___ Mit hozott a magyarság számára a hungarizmus? Mi a jentősége a hivatott Vezérnek a nemzet élén ? Mit jelent az, hogy a pirosvérű egészséges népet fel kell engedni a társadalom vezetőrétegeibe ? Ezeken a kérdéseken gondolkozott az újságíró. Hirtelen az a különös ötlete támadt, hogy a sokféle és súlyos kérdésre a közvélemény síkján kérjen választ. A közvéleménykutatásra legbüszkébbek éppen az úgynevezett „demokratikus“ államok. Semmi sem helyénvalóbb annál, mint: fegyver a fegyver ellen ! A közvéleménykutatás divatja legnagyobb az Egyesült Államokban. Ott névlegesen folyvást a közvéleményt kutatják. Különös ötlet alapján elindult a magyar újságíró, hogy megtudja ezzel a módszerrel: mi a magyar közvélemény? Embereket keresett fel, a társadalom minden rétegéből; kérdésekett intézett hozzájuk, hogy megtudhassa milyen a magyar jelen, s milyen lesz a jövendő mi vár a magyarságra? Az alábbiakban sorakoznak egymás után azok a válaszok, amelyeket az újságíró a közvélemény síkján kapott. A honvéd . Tisztelettel közlöm szerkesztő úr, hogy most boldogok vagyunk- Tudjuk, hogy sok csapás érte az országunkat, sokat kell harcolnunk, amíg megkapjuk a parancsot: tiszta a levegő, pihentessük a fegyvert! De addig is, most is, boldogok vagyunk. Érezzük mindannyian az erőt, a céltudatos cselekvést, s majdnemazt mondhatnám az urnak, hogy csak így lehetséges a nagyság, ha kicsiből és apránként épül, sok törődés és keservesség árán, de biztosan! Tudja-e az úr, mióta vár erre a népünk, hogy olyan vezetés legyen, amelyben bízhassunk? Ez a hungarizmus, uram! Mert ugyebár tudja maga is, ha civil is, hogy szóból ért a magyar. De ezt a szót el is kell hinni! És mostan az van meg, hogy a kimondott szót nemcsak megértjük, hanem el is hisszük és ha bunkó kell az ellenségnek, hát most majd oda tesszük neki a bunkót, hogy csak úgy füstölögjön a füle között. Határozottságot, célokat, szervezettséget látunk magunk előtt, s tudjuk, miért harcolunk. Legfőbb Hadúrunk, a Nemzetvezető jár előttünk a legszebb példával. A legszebb példa, hogy az élete eddig is csupa küzdelem volt. Van nekem egy igen kedves sógorkám, aki ott szolgál a Nemzetvezető közelében, s azt márdja, hogy mégis csak igen szereti az isten a magyart. Érzelem ez, uram, nem pedig véletlen, s ha ezt megérti, akkor megtudja mindjárt azt is, hogy ma miért boldogság magyar katonának lenni!? Azért, mert tudjuk, hogy miért vagyunk katonák! És higgye el, hogy az a katona, aki tudja, hogy miért katona, az a katona győz ! Az anya — Egyszerű, magyar asszony vagyok én, szerkesztő úr! Ne tessék kérdezgetni tőlem. Istenem, azt tetszik kérdezni tőlem, hogy mit szeretnék? A gyermekeimet, s ha még életben lesznek, az unokáimat szeretném jobb életsorsban látni. Ezért dolgozom, ez a vágyam. Legyenek szorgalmasak, takarékosak és tegyék meg a kötelességüket a Hazában is; sokszor aggódok értük, sírok is, a fiaimért, a kettő közül egyik katona, a harctéren van, a másik ipari munkás. De mégis csak akkor vagyok boldog, ha ilyenek, mert nem szültem őket alábbvalónak, mint az ellenség, hanem inkább ők legyenek felül. Én szégyelném magam legjobban, ha nem ilyen fiaim volnának. A párom is ott volt soká az első világháborúban, de az esküvőnkön sem éreztem olyannak a csókját, mint amikor nyolc hónap után hazajött szabadságra a harctérről. Dehát, szerkesztő úr, én egyszerű asszony vagyok, az ilyen beszéd nem újságba való. A kisgazda — Hogy milyen a helyzet? Megmondom én magának, mert sokszor elgondolkozok rajta az utóbbi időben. Mondjuk — sertés hízik az ólban. Elkövetkezik egy nap, amikor azt mondjuk: „No, most már érett!" S ha ezt mondjuk, akkor már hamarosan meg kell dölni. Hát látja, uram, ilyen a harctéri helyzet."Magam is frontszolgálaton vagyok, s csak néhánynapos szabadságra jöttem. De mielőtt eljöttem, már megbeszéltük a pajtásokkal, hogy a sertéssel ez a helyzet. Mindannyian láthatjuk, hogy itt az ideje, mert már igen felfűzött a szovjet. Magyarul mondva: megérett. Hát most majd megdöfjük, a német testvérekkel együttesen. Ez a helyzet, uram. Csak ki kell várni. Eljön a sora ennek is. Muszáj is, hogy eljöjjön, mert ha már a más földjén kell vetni, inkább mi vessünk az ő földjén, mint ő a miénken. Akadnak idősebb gazdák, akik pusmognak, hogy hát nem kellett volna így ráengedni az országra őket. Nem ám! Azonban, mi tehetünk-e erről, vagy az a francos, régi kormányzat?! Ugye, hogy az tehet. Mert úgy bánt az ország dolgával is, mint azzal a földdel, amelyet a parasztnak kellett volna megkapnia. Ez a helyzet, uram. Helyesebben: ez volt a helyzet októberig. Most meg más helyzet van. De nyugodt is lehet! Lesz országunk, lesz földünk ítészete, amely kifejezte a kor lelkét. Gondoljunk a románra, a gótra, a reneszánszra vagy a barokkra. Elképzelhető-e, hogy egy akkora korszaknak, mint a mai, nincsen mondanivalója az építészetben?! Ez új Európa új emberének lényege és lelki élete: a világosság, célszerűség, egészség, tisztaság, napfény! De még ennél is több. Az új Európa minden dolgozó embernekazonosan korszerű jólétet akar juttatni ! Az elpusztult városok és városrészek helyén fog felépülni az uj lakóhely, s vele együtt az uj élet. Az uj városrész uj utcájában, uj házában és uj lakásában fogja megtalálni korszerű boldogságát az uj ember. Nem szép-e ez ? Az egyetemi tanár — Milyen lesz a jövőnk ? Ez a magyar tudástól és a magyar tudománytól függ! Ennek a ténynek felismerésében kell dolgoznunk szüntelenül, s akkor a népünk első lesz az egészségben, a sportban és a szellemi életben. Ma még kevesen értik meg, hogy a népi erők felszabadításával mit hoz fel a fajból a hungarizmus. Amit felhoz, az lesz jövőnk. A színész — Az emberábrázolás és társadalmi megjelenítés kolosszális lehetőségek előtt áll. Legbiztosabb iránytűnek az ösztöneimet tartom, s ösztönösen soha egy pillanatig sem tartottam lehetségesnek, hogy az európai kultúra helyét a bolsevizmus sivár és lélektelen mechanizmusa foglalhassa el. Szebbet és izgalmasabb feladatot el sem tudnék képzelni, mint a már most is biztosan vajúdó és megszülető új nemzeti irodalom alkotásaiban alakítani az új embert, aki nemcsak alanya, de cselekvő és továbbépítő részese is az új Európa közösségi életének. A magyar színművészet lélekben erre készül. Ezt érzem. És ha érzem, sokkal több, mint ha csak gondolnám. Az orvos — Egy nép jövője az egészségi állapotától függ. A magyarságnak egészségesnek kell lennie, csecsemőtől az aggastyánig! Akkor nagy lesz a magyar. Márpedig ez a korszakos népegészségügyi változás elkövetkezik. Tudom, mert ismerem a hungarizmust. A társadalombölcselő . Mélységes örömmel kérdezem öntől: tudja-e, mit hozott el a magyarság népcsaládjába a hungarizmus? Az okszerűséget, a célszerűséget, a rendet, a rendszerezést. Összefoglalóan azt is, mondhattam volna : a szervezés tudományát! Ennek a tudásnak hiánya volt a mi legnagyobb hibánk. Régebben az egész világ elismerte, hogy bátor és ötletes nép vagyunk. Azután elismerték, hogy tehetséges és ötletes nép vagyunk. És mi mégsem tudtunk értéket alakítani a képességeinkből. Most a hungarizmus elhozza számunkra a magyar ég legnagyobb ajándékát. A világ nemsokára megtudja majd, ki és mi a magyar. Így felelt a nyolc ember az újságíró kérdéseire. A nyolc válasz a valóságot mutatja. A magyar valóságot. KENESSEY PÉTER Nyolc magyar ember beszél a magyar jelenről és jövendőről Ilyen a magyar közvéleménykutatás Az építészmérnök — Az új Európa technikai feladatai grandiózusan szépek. Nekünk, építészeknek a csoportjába tartoznak az építés feladatai. Ezek aősorban az újjáépítendő városokban és falvakban adódnak Mindannyian sajnáljuk a háborús küzdelem okozta pusztulást. Kár az öreg utcákért, a régi, jól ismert városrészekért. Azonban azt képzelni, hogy helyettük mi épül, csak szakember tudja. Tessék elhinni, nagy gyönyörűség lesz abban, hogy az elpusztult, régi világ helyén korszerű utakat, utcákat, tereket, középületeket, házakat építhetünk. Minden nagy átalakulásnak, korszaknak megvolt a maga építés JB HTta -Sámy Zoltán halála Mélységes megrendüléssel veszik tudomásul a hungarista tömegek, hogy az egyik terrorbombázás áldozatául esett Sámy Zoltán testvérünk, az Operaház igazgatója, a zenei ügyek kormánybiztosa. A régi magyar nemzetiszocialisták szerették, tisztelték és értékelték Sámy Zoltánt, mint a hungarizmus legismertebb zeneszerzőjét, az eszme egyik kiváló harcosát, az Operaház művésztagját, aki velünk együtt tollal is harcolt annak idején az elzsidósodott Opera megtisztításáért és a tiszta magyar művészet szolgálatába állításáért. Sajnálatos, hogy amikor mint igazgató végleg megtisztította első dalszínházunkat a befurakodott zsidóktól, utána a szovjet ostrom következtében már nem sokáig vezethette a m. kir. Operaházat, és még sajnálatosabb, hogy oda most már többé nem térhet vissza. Mint zeneszerző is eredményesen harcolt dalaival, pompás indulóival a hungarizmusért. Arató Géza, Fehértáji Tibor és Kondorosi László verseire ő szerezte a legtöbb hungarista dalt, amelyek közt legelől áll a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom himnusza, a minden értekezleten és ünnepségen énekelt „Ébredj Magyar“ és két legismertebb indulója, a „Riadó hangzik“ és a „Testvér, elég a szolgaságból“. Ezt a kiváló magyar tehetséget is hosszú időn át elnyomta a magyar kulturéleten, a zeneművészeten és az Operaházon is eluralgó liberális zsidó rendszer. Zenei kultúránk és a hungarizmus nagy veszteségére alkotóereje teljében, a legszebb férfikorban halt meg Sámy Zián, akitől mint zeneszerzőtől mindazok, akik ismerték és becsülték, még igen sokat vártak. Sámy Ziliánnak nemrég készült el új magyar operája, amelyet baráti művésztársaságban bemutatott. Új irányú, rigga stílusú, melódiagazdag, hargu opera ez, amelynek nagy sikert jósolnak. Sajnos, szerzője az opera nyilvános bemutatóját nem érhette meg. Úgy tudjuk, hogy az opera részleteit a rádió „A hungarizmus a zenében“ című sorozatában, vagy Sámy Zoltán emlékének szánt előadásában indulóival, dalaival együtt bemutatja. A hungaristák közt Sámy Zoltán testvérük emléke sose halványulhat el: mind rá gondolunk, amikor értekeleteken, ünnepségeken az „Ébredj magyar“-t énekeljük, vagy amikor vérpezsdítő indulóit halljuk. Ugyanakkor az emlékezés mellett ét szívünkben érte és minden elpusztult magyar testvérünkért a bosszú, a megtorlás gondolata is. SOMODY ISTVÁN Új MAGYARSÁG