Új Művészet, 1994 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 7-8. szám
Avantgárd a két világháború között Művészet minden érzéknek A két világháború közötti cseh avantgárd • Bakos Katalin A prágai Wallenstein Palota Lovardájában 1993-ban látott kiállítást az Egyesült Államokban élő Jaroslav Andel rendezte, és először a spanyolországi Valenciában mutatta be. Tárlata nagy visszhangot keltett Prágában pozitív és negatív értelemben egyaránt. A kritika legfőbb kifogása a kiállítás úgymond „didaktikus”, „leegyszerűsítő” jellegére vonatkozott. A rendező szemére vetették, hogy a kiállítás összképe nem tükrözte kellő szemléletességgel a korszak egyik fő jellemzőjét, az összművészeti törekvéseket, és nem érzékeltette a dzsessz-éra dinamikáját. A néző a „műkereskedelmi objektumként tálalt” egyes művekre volt utalva. Ugyanakkor hírek terjedtek arról, milyen akadályokba ütközött Andel még a valóban igen egyszerű, tiszta és áttekinthető installáció megvalósításakor is. Hogy mennyire közelítette volna meg az atmoszférateremtő kiállítás eszményét, ha szabad kezet kap, ahhoz csak a bővebb anyagot bemutató valenciai kiállítás látogatói tudnának hozzászólni. A korszakkal és a cseh avantgárd fő műveivel először találkozó néző számára a puritán rendezés mindenesetre megkönnyítette az eligazodást. A kiállítás első fejezete, a Poetizmus és konstruktivizmus, a Devetsil művészcsoport (1920—31) tevékenységében sajátosan összefonódott kétféle művészeti programot mutatta be. A poetizmus Karel Teige által megfogalmazott ars poeticája a művészet fantázia- és játékjellegét, a szubjektív élmény közvetítését hangsúlyozza. Az irányzat képviselői egyúttal eddig esztétikumon kívülinek számító területeket is bevontak a művészetbe, nyersanyagként használták az amatőr- és riportfotókat, rajongtak a cirkuszért és sportért, alapélményük volt a tömegkommunikáció és az utazás következtében kitáguló világ. A párhuzamosan kibontakozó konstruktivista szemlélet formálója szintén a szinte minden új lépésnek első lendületet adó Teige — mintegy , fordított folyamatot indított el: az orosz konstruktivizmus produktivista szárnyának szellemében az életépítést tűzte ki célul, a művészetet alárendelte a funkciónak. Mindkét törekvés a hagyományos műformák feloldásához vezetett. A poetizmus képversei és kollázsai (a költők is készítettek grafikát) a költészet és a vizuális művészet határán mozogtak, a konstruktivizmus fontos eszköze lett a fotó, a fotómontázs és az építészet mint új plasztikai térformálás. A poetizmus szabad játéka a betűkkel, sorokkal és képekkel megteremtette az elementáris tipográfia alapját, melyet a konstruktivisták hirdettek meg. A Deversil egész tevékenységét erős dal- Karel Teige: Az A betű az ABC-sorozatból, 1926 57