Új Művészet, 1994 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
ellenpontozza azonban a festett papírtömeg strukturált rendjét a ráaggatott sok apró személyes holmi Vereczkei Szilvia kötetlen kötözött kötegein. A hajdani diadalmas tértextilek elrettentően ízléstelen utánérzése Holb Margit nemezfém tákolmánya. De akinek még ez sem elég, nézze meg a pop-polgárpukkasztás jelentéktelen utánérzéseit: Gink Judit MRI Szövetség díjával jutalmazott Fourhangjét, vagy Miklódy-Kardos Judit szerény giccsparódiáját. Az alkalmazott textilek kategóriája az idén a Kontrasztok címet kapta. Egészében erőteljesebbnek érzem ezt a kollekciót, amely elsősorban a közép és idősebb korosztály seregszemléje. Jóllehet a magyar textilipar a nyolcvanas évek krízise óta csak rosszabb helyzetbe került, az iparnak dolgozó művészek egzisztenciája megroppant, világossá vált, hogy a magyar textilipar csak akkor maradhat életben, ha versenyképes anyaggal tud a világpiacon jelentkezni. A katalógus bevezetőjében F. Dózsa Katalin kialakulóban lévő hazai, jómódú vevőrétegről beszél, amely „igényli és meg is tudja fizetni a kézműves, egyedi vagy kis példányszámban előállított művészi darabokat, s exportra is ilyen típusú alkotások keresettek”. Lelke rajta. A lakástextilek ragyogó színhatásokkal (Daróczi Péter, John Ágoston, Kis-Kéry Csilla, Regős Anna, Vereczkey Szilvia), a nyers színek elegáns használatával (Brinkus Kata, Holb Margit, Pauli Anna), finom art decós stílusukkal (Szűcs Blanka, Kiss Katalin), keleti mintáikkal (Dolányi Anna, Gulyás Judit, Kovács Péter) vagy konstruktív formavilágukkal (Sziráki Katalin) tűnnek ki. A ruhamodellek inkább kiállítási darabok, elegánsan tartózkodnak a divatirányzatoktól. A fiatal díjnyertes, Csille Márta nemezkabátja és fejfedői jelentik a népi technika és a merész formafantázia termékeny egymásra találását. Bonin Katalin, Kovácsházy Éva szövött gyapjúkabátjai túl nehézkesek, Göbölyös Márta, S. Borz Judit és Manninger Mária kötései túl konzervatívak. Balázs Klára csipke- és kötés-, Kozma Vera írás- és kötéspárosításai muzeális hatásúak. Könnyed fantáziájukkal üdítenek Latin Anna kecses alkalmi öltözetei és Bán Csaba nőies konfekciótervei. Ez lenne hát a magyar textilművészet seregszemléje? Illetlenség lenne a távolmaradók nevét felsorolni, mégsem titkolhatjuk el, hogy Budapesten a Lajos utcai Galériában egy időben látható Solti Gizellának és Szenes Zsuzsának bensőséges „profán textiles ikon” hitvallása. Mint ahogy szinte ellenbiennálénak tűnik a margitszigeti Víztorony Galéria fiatalos lendületes kiállítása, amely, ha nélkülözi is az esztétikai szenzációkat, de talán a művekkel való sáfárkodásnak épp azt az „édes új stílusát” beszéli talpraesetten, amit oly fájdalmasan nélkülöz a nagy szombathelyi seregszemle. A Nemzetközi Miniatűrtextil Biennále immár a tizedik. A két nagytextil-szekció közé ékelve most is az elkápráztatás, a rácsodálkozás, a kis méretben végletekig fokozott érzéki intelligencia díszfelvonulása ez, a „szép, komoly fiúk” játékának ünnepe. Dimenziót váltanak az Hauser Beáta: Profán apokrif, gyapjú, pamut, műszál, félsoros és fektetett szövés, 5-ös felvetés, 180x150 cm v