Új Művészet, 1999 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1-2. szám
TANULMÁNY ismer, őt szereti legjobban. Ez a feleség tehát az egykori szövőnő, hímzőnő és modell, Clotilde Maillol, aki szintén másodmagával, nővérével állt Maillol szolgálatába, majd hamar előbbre, feleségstátusba lépett. Sejtésem, hogy Rippl-Rónai a mostani emlékkiállításon bemutatott Hímző nők című képén a két Maillol-alkalmazott szerepel, míg Lazarine-t és nővérét a másik hímző nőket ábrázoló lappangó kép ábrázolja.15 Egy eleven tusrajz, némileg színezve, lavírozva maradt meg Clotilde Maillol ifjúkori arcáról Rippl-Rónai birtokában, mely később a Szépművészeti Múzeumba, majd a Magyar Nemzeti Galériába került.16 1899-re datálta a festő, de talán korábban készült. Szembenézetben eleven, bátor tekintetű ifjú nő, egyszerű ruhában, nyakán nagy laza szalagcsokorral. A portré nem emlékezetből készült, de a festő szabadon örökítette meg modelljét. Hajába kis sárga színt festett, noha Clotilde — későbbi fényképein is látszik, fekete hajú nő volt. A hosszú orr, a különösen csavart haj, a büszkén felszegett áll és az arc természetes vidámsága azonban nehezen elfelejthetővé teszi az ábrázoltat. Az arc még lángos, mint amilyennek Rippl-Rónai 1894 körül megismerhette Clotilde-t, a felső testen még alig látszik a gömbölyödés, amiért Maillol később neheztelt feleségére, s ami mégis legszebb mediterrán emlékű nő-szobrainak ihletője lett. A kiállításon szereplő kis rajznak bizonyára volt és van párdarabja profilból, oldalról Maillol hagyatékában, amelyből néhány éve múzeum nyílt Párizsban, a rue de Grenelle-n. Ezt már Maillol második felesége, időskori modellje, Dina Vierny rendezte be, s érthető módon a múzeum kiállításán Clotilde csak hímzésekben, általa szőtt kárpitok alakjában és az elfeledhetetlen szobrok formáiban szerepel. Adatokért, fényképekért esedező levelemre sem érkezett a mai napig válasz Párizsból. Egy festményt, melyet Clotilde arcképének vélek, s melynek méltó helye Maillol vagy Rippl-Rónai valamelyik múzeumában lenne, most e lap hasábjain adok közre, tisztelettel adózva a feltételezett ábrázolt és a festő emlékének. 1998 januárjában egy svédországi magángyűjteményben, melynek eredete Pöstyén és Vágújhely műtárgyakra, modern művészetre fogékony környzetébe vezethető vissza — egyébként szerencsésnek nem mondható küldetés folytán — bukkantam egy fiatal nő portréjára, mely anyagában, méretében, technikájában rokon a Rippl-Rónai kilencvenes évekbeli pasztellportréival s kétségkívül az ő alkotása. Színvilága finom szürke, fekete, sápadtfehér, ibolyaszín. A profilban ábrázolt nő nem arisztokrata, nem nagyvilági dáma, hanem olyan valaki, aki munkával keresi kenyerét (megőrzi függetlenségét, születésétől meglevő belső erejét, biztonságát).17 Tanárnő, nevelőnő lehet, valaki egy nagy ember környezetéből, de nem olyan álmatag, délszaki virág, mint Cleo de Merode rokona. Piatsek Margit közelebb áll hozzá, természetesen kalap nélkül, akár magyar írónő is lehetne. De az egyenes hosszú orr, az előreugró áll, az elevenség és a nagy szalagcsokor a nyakon mégis inkább arra enged következtetni, hogy Clotilde Maillol az ábrázolt, akinek lányos kedvessége Rippl-Rónait is elragadtatta. 1902-ben Clotilde Kaposvárra néhány sort üzen egy Rippl- Rónainak írt Maillol-levélben Lazarine-nak.18 Megemlíti, hogy nővére is üdvözli a messzire szakadt barátnőt. Ez azt jelenti, hogy közel élt, talán még ekkor is együtt dolgozott vele. Maillol ekkor Rippl-Rónai tanácsát követve már szobrász volt, és mediterrán arányú termékenységszobrokat faragott munkásnőfelesége alakjáról. Egy későbbi fényképen, amely egy Maillol monográfiában jelent meg, már ezt a Clotilde-ot látjuk kalapban.18 Rippl-Rónai kiállítása 1998-ban Budapesten hihetetlen gazdag, sokoldalú bemutató volt. Festmények, rajzok, fotók, E. Csorba Csilla és mások gyűjtésében és interpretálásában, írásos dokumentumok sokaságában dúskálhatott a néző.20 A katató- Rippl-Rónai József: Fiatal nő virágcsokorral enteriőrben, pasztell, vászon, s.b.l. Rónai 98. 63 x 79 cm, Mű-Terem Galéria 6 ÚJ MŰVÉSZET