Új Művészet, 2009 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2009-04-01 / 4. szám

Az örök szépséget, állandóságot kereste a mítoszokban, vallásokban, de a régi történeteket új szemmel látta, egyedi interpretációja a preraffaeliták legendákat, mítoszokat szubjektív módon átfogalmazó látásmódjával rokon. A századvég szimbolistái ugyanúgy merítettek munkáiból, mint az angol mesterek vagy Puvis de Chavannes művészetéből. Egy-egy kiemelt motívuma, így Orfeusz történetének feldolgozásában a lantra helyezett fel a művész, a költő áldozathozatalának tartalmával gazdagodott; a lanton nyugvó fej a szimbo­lizmus pátoszformájának tekinthető, mely a következő nemzedék, Jean Delville (Orfeusz, 1893), Odilon Redon (Orfeusz, 1913-16 körül) műveiben már önálló jelentéssel bíró szimbólumként élt tovább. Salome-feldolgozásai a „femme fatale” megjelenítői. A végzetes táncáról ismert bibliai hősnőből összetett figurát alkotott, mely a századvég és a századforduló nőképének meghatározójává, ikonjává vált. Moreau számos rajzán a nőalakot keleti pompa veszi körül, testét finom rajzú ornamensek fedik. A nőalakból mágikus, misztikus szimbólumot formál: mágikus jelek borítják a testét, élő hieroglifa ő. A Jelenés vagy Salome víziója című festménye az álom, a vízió, a révület birodalmába vezet, mely a francia mester művészetének kulcsa. Justh ízlését a korszak különc regényírója, J. K. Huysmans regénye formálta, s tette érzékennyé Puvis de Chavannes, Odilon Redon, Félicien Rops és Moreau művészete iránt. Nem volt egyedül: az 1887 és 1889 között Párizsba utazó magyar művészek, Rippl-Rónai, majd Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és Csók István egyaránt felfedezték a bontakozó szimbolista művészetet - elsősorban Puvis de Chavannes-t - az új törekvések mindegyikük festészetében többé-kevésbé nyomot hagytak. Justh az irodalomban felfedezte a parnasszisták költészetét. Moreau Salome víziójáról írt sorai a szim­bolisták által kedvelt J. K. Fluysmans Visszájára (A Rebours) című művének hatását mutatják.„Salome épp elvégezte táncát, ruhái leváltak termetéről, jóformán csak ékkövek fedik kést, mámort lehelő meztelen testét, s egyszerre csak aranyfénytől környezve megjelenik Keresztelő Szent János vértől csepegő levágott feje, irtóztató foltot vetve a színektől, ékkövektől ragyogó háttérre. (...) Salome testén az ékkövek ragyo- Nagy Sándor: A szerelem temploma, 1926 előtt akvarell, papír, 32x23 cm Gustave Moreau: Részlet a Jupiter és Szemeié című festményről, 1894-95 olaj, vászon, 213x118 cm N Q. co •co 10

Next