Új Művészet, 2016 (27. évfolyam, 1-12. szám)
Melléklet
Handó Péter Harap az éjállat. Valahol a tegnapi olvadás fényleni tanul a jég alól. Buckákat fed a szél. Az ég a horizonttal összeolvad, démoni táncra kél. Piszkosfehér a táj. Vacogó nyomok simulnak az útra. Egyedül a muszáj visz erre-arra. Ha nem lenne holnap, a jelen tán megmaradna? Ha nem lenne lélekmadár, valaki föltámadhatna? így benne valaki visszajár. Valaki a fázós földre pihepaplanként terül. Sárfoltot mos elő a hóból a könnye. Hajnalban enged a vágy. Mégse vonul vissza: a létre támad a tél végtelensége. Január Botos Zoltán: Elmúlás, 2016, olaj, vászon, 140x140 cm <3 © UM n