Új Művészet, 2017 (28. évfolyam, 1-12. szám)
Melléklet
épülete elé állított elvont, bányagépalkatrészekből konstruált jelképes, emberi alakra utaló szobrot, amelyet 1997-ben a Szénmolnár, majd 1998-ban a Hintalámpa című, a bányászatra utaló, a szerkezeteket és tárgyakat megidéző és hordozó alkotások követtek. A tatabányai ihletettségű főművek sorozata 2004-től folytatódott a Turul emlékmű hajdani váza által uralt skanzenparkban. A szoborváz formai jellegzetességeivel összhangban vastraverzekből, csövekből, lemezekből Vin Peettel közösen konstruálta meg 2004-ben a Turulasszonyt vagy Turulnét, amely a Donáth-féle Turul vázánál kisebb, törékenyebb és kecsesebb madárszerkezet. Miután így a másként és másként lecsupaszított, felületi szépségeitől megfosztott Turul és a Turulné egymás mellett állt, 2005-ben megformálták a Turultojást. E belső tartalmát hol eltakaró, hol megnyitott héjú, vasdarabokból hegesztett tojás révén 2006-ban színre léphetett a két turulgyerek, a Turul fiú és a Turul leány, és az így kialakult família - tipikus turulcsaládmodellként is - kissé nyersen megformált, de azért némi bájt is csillogtató közössége bensőséges ünnepét 2012-ben már a Turul karácsonyfája alatt ülhette meg. A család keletkezéstörténetére így pillantott vissza a művész egy beszélgetésben: „Eleinte a szomszéd gyár segített hulladék fémanyagokkal, bár kötve hiszem, hogy felfogták volna, mit jelent az a kifejezés, hogy szponzor. A jövőben inkább hengerelt lemezekkel szeretnénk dolgozni, a technikai megoldások is azt kívánják, hogy ne csak maradványokból képezzünk valami addig nem létezőt. Nos, a korábbi gyakorlat azt eredményezte, hogy felhalmozódott sok fémhulladék, amelyet fel kellett dolgoznunk. Lényegében ez a meglehetősen hétköznapi ok nemzi a Turul családot. De egy kicsit azért a fémhulladék feldolgozásán túl akadt némi elképzelés, alapgondolat is, hogy miért éppen ezt, miért éppen itt kell nekünk megalkotni. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy a Turul madár párját, Turulnét úgy hozzák létre, hogy a tábor résztvevői saját stílusukban elkészítik az egyes alkotóelemeket, például a szárnyat, a fejet, a lábat, és így egy remek eklektikus rémálom alakul ki. Ez meghiúsult, mert a saját művek mellett döntöttek az akkori meghívottak. Vinnek tetszett, érdekelte, és így ketten nekiláttunk. Elkészült a Turulné, aztán később a Turultojás, idén pedig a két gyerek, a lány és a fiú Turul, így aztán már teljes lesz a Turul család, és lezárulhat ez a folytatásos szappanopera. Abban bízom, hogy a Turul család tatabányai látványossággá válik idővel, és emellett talán, mint ahogyan a legendabeli madár védelmezte őseinket, újkori leszármazottai hozzásegíthetnek mindnyájunkat ahhoz, hogy vissza tudjuk szerezni az elveszett kultúrát, amelyik most valahol a rárakódott szemét alatt hever. Hátha a családi kapcsolat ezen formája rejt valami ilyesfajta misztikus erőt is." A művész reményei remények maradtak, pedig a groteszk-ironikus Turul család rozsdás vasba foglalt, megtépett kompozícióegyüttese, vázszerű konstrukciója autentikus művészi megnyilatkozásként jelenhetne meg a skanzenrégió bezártságából kiemelve, kiállítási tárgy státuszától megfosztva autentikus módon reflektáló, aktív műalkotásként, mondjuk épp Tatabánya városának főterén. Ott, ahol most múltba révedő, ostoba, avítt, hamis emlékművek állnak. Jegyzetek 1 nemzetijelképek.hu/onkormanyzat-tatabama.shtml 2 Pataki Gábor: Hangfürdő. Új Forrás, 1996 (9), 70-72. 3 Faludi Ádám: Tizenötös akna. Lois Viktor és a KÉP-ZE-LET fémszobrász tábor. Art Limes, 2009 (5), 67. DONÁITH GYULA: Turul-emlékmű, 1907, Tatabánya, Kő-hegy LOIS Viktor: Vastetem, 1997, Tatabánya, Szabadtéri Bányászati Múzeum