Uj Nemzedék, 1918 (5. évfolyam, 1-45. szám)

1918-02-06 / 1. szám

UJ 1. nemzedék kamara, mint értesülünk, a napokban felterjesztést intéz a kereskedelmi mi­­nisztériumhoz, amelyben a közlekedési zavarok csökkentésére és közlekedé­­sünknek az átmeneti gazdaság érdeké­­ben való fejlesztésére tesz konkrét ja­­vaslatot. Félő, hogy a kamara ezen fel­ terjesztésekkel is csak úgy jár, mint a legtöbbel eddig: szaporítja a miniszté­­rium irattárába kerülő nyomtatványok számát, anélkül, hogy javaslatai megszívó lehetnének. Kérjük mindazokat az elő­­fizetőinket, akik előfizetésüket eddig nem újították meg, hogy az e számunkhoz mellékelt Utal ványlap felhasználásával küld­­jék be az esedékes díjakat, hogy az Új Nemzedék postai szétküldésében fennakadás ne történjék. Miután új szerkeszt­­őségi és kiadóhivatali helyisé­­günk berendezése még néhány napot igénybe vesz, további értesítésünkig egyelőre minden ilynemű küldemény régi ele­münkre: Budapest, V., Csákyi utca 49. sz. intézendő. Tisztelettel A KIADÓHIVATAL Szerkesztői üzenetek VIDÉKI. Hogy mikor lesz vége Hat­­vany „Feleségek felesége" című tárca» sorozatának? Nem tudjuk, mert az u. n. végtelen tárca természetét csak most kezdjük kiismerni a föltaláló első mo­­delljén, eddig ilyen — sajna — nem volt. B. F. Igaza van, Veér Imre nem az athéni dekadencia regényét írta meg (minek következtében recenzorunk nem óhajt megemlékezni róla), hanem ismét sikeresen használta a meztelenséget a fügefalevélnek. A tehetségtelensége fölé. BOLSEVIKI Nézze, ne vitázzunk, szemlélje végig Trockij arcképét, Raden­kével együtt. Ha jól megnézte és ana­­lizálta, akkor aztán legyen még ábrázata, hogy velünk vitatkozzék. NAIV, ön is nevetett? Mi még most is nevetünk rajta, hogyan szerkesztette ki a B. H. kitűnő közgazdasági rovat» vezetőjét, Serényi Gusztávot, miután a lap kötelékéből megvált, „örülünk neki“ — írta a hírrovatban egy imperialista, — „hogy az a gyanúsító és gyűlölködő szel­­lem, mely közgazdasági rovatunkban há­­rom éven át garázdálkodott, ezután hiányozni fog onnan", ön is azt kérdezi erre a gyilkos, helyesebben öngyilkos pár sorra, hogy várjon, hogy szerkesztik a B. H.-t, ha három év múlva jut eszébe, hogy megtagadja a közösséget saját leg­­fontosabb rovatával s három év múlva eszmél rá, hogy ezalatt az idő alatt gyű­­lölködő és gyanúsító szellem áradt bizo­­nyos hasábjairól. Igaza van önnek: ilyen éberség, ilyen szerkesztői ellenőr­ zés és ilyen érzékeny lelkiismeret mel­­lett megtörténhetik, hogy holnap a ve» zércikk helyén fog a B. H. hamut hin­ teni a fejére s bevallja, most jut eszébe, hogy harminc éven át álság, rosszhisze­­műség, elvárulás és hazug szemforgatás mérgezte e helyről is a magyar közszel­­lemet. Amit három év után meg lehet tenni, miért ne lehetne ugyanolyan ár­­tatlanul harminc év múlva is? De azt már most, hogy a B. H. közgazdasági rovatában ezután se gyanúsítás, se gyű­­lölködés nem lesz a bankokkal szemben, ez igazán komoly dolog s ezt igazán el­ hiheti. Sőt! Erre teljes garancia az új szerkesztő és az új rovatvezető sze­­mélye. Felelős szerkesztő és kiadó: MILOTAY ISTVÁN

Next