Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)

1919-09-28 / 1. szám

ívre szepte­mber 26. Uli Nemzedék Friedrich István nyilatkozik a kormány­­ helyzetiről. Hetven Képviselő sürgeti a régi Képviselőház összehívását. — Ereky miniszter a behozatalról. Felkerestem Friedrich István miniszterel­­nök­öt a Várban, hogy az Uj Nemzedék közön­sége szénáira intervjút kértek tőle, hogy infor­mációt szerezzek a kormány helyzetéről, az or­szág újjáépítéséb­e irányuló munkájáról. Azon a napon a boulevard-sajtó a Friedrich-kormány közeli bukását jósolta (azóta mindennap tele vannak az utcai lapok hasonló hírekkel), de a jól értesült emberek tudták, hogy a Friedrich­­kormány megerősödött az állami bizalmában, hogyha a formális elismerést nem is adták meg a kormánynak, nem vonják meg tőle az idegen hatalmak jóakarata támogatásukat, aminek köz­vetlen jele, hogy élelmezési téren, a gazdasági forgalom felvételében, a szénkérdésben napról­­napra javulást mutat a helyzet. Az idegen hatal­maknak ez a kedvezőbb megítélése a Friedrich­­kormánnyal szemben kizárólag a magyarság egységes állásfoglalására vezethető vissza, az ország közvéleményének igazi többsége szilár­dam All Friedrich mögött, a vidék dolgozó réte­gei elítélik a közvetlen cselekvésből kimaradt po­litikusok mesterkedéseit, intrikáit és miniszteri tárcákért való folytonos felkínálkozásuk­at. A Friedrich-kormány politikája egyesíti magában a magyarság igazi törekvéseit, a rend megsz­ár­­dulását, boldogulását, munkát akar az ország igazi közvéleménye. A régi képviselőház tagjainak egy pártkö­zi értekezlete sürgeti az országgyűlés összehívá­sát, hogy a forradalmi korszak lezáródjon, s törvényes alapom, a jogfolytonosság elvei alap­ján megindulom fenték az országban az alkotmá­nyos étet * 5£ mstífezteatelnök a palotában helyrehozták a bolseviki pusztítást. Kihordták a szemetet, fé­nyesre sikálták a parkettet, féltették a szőnyege­ket. A tanácskozóterem hire a minisz­terelnök­­portréi érintetlenek. A bolsevikiere csak az élő és szereplő politikusokra pályáztat, azokat, akik ott vannak barámánva, nem bántották. Egy letűnt nemzedék érdekes fejei néznek le a falakról. Az a diezmagyaro® alak ott (óh mennyi hite fekete­ség) a megölt Tisza. A negyvenhárom esztendős , Tieza, mfest miatiszterese­k a maga világában milyen szenzáció. A jobb oldali falon teás­ordák­kal Fejérváry, a darabont-kormány elnöke, Széll Kálmán, Lukács László, Bámffy Dezső, Szapáry, csupa javakorbeli férfin, még a legfiatalabb köz­tük Weikerle, de egy sincs olyan, aki fiatalság­ban versenyezne Friedrich Istvánnal. Hogy eze­ket a portrékat nem rakták máglyára Kun Bé- Mék — érthetetlen. Egy gyönge pillanatukban talán arra gondoltak a népfesség bitorlói, hogy kár lenne az értékes galériáért, hátha ők te itt fognak lógni a nagyok arcképcsarnokában s mi­ért legyem hiányos a sorozat. Vagy talán arra a két dogéra gondoltak a Miiismeretmardosás­i óráiban, akik a velencei köztársaság árulói vol­tak és két gyászkeret jelzi sötét jellemük emlé­két a dogepalotában... Megnyílik a miniszterelnök csotg­ozószo­­bája, Fridrich István látogatókat fogad. Milyen kontraszt ez a fiatal miniszterelnök, aki nem lát­szik többnek, mint harmincnégy esztendősnek, teringettét az ősz Fejérvár, hogy ráncolja a szemöldökét. Az öregek, akik mindent megfon­toltak: Tisza Kálmán, akinek az volt a szokása, hogyha nagyon mérges volt, aludt a dologra egyet s csak azután határozott. Mennyi fejtöré­sébe került Széll Kálmánnak, míg kitalálta az isehl­ klauzulát. És ez a fiatal miniszterelnök itt, a­ki karcsú, mint a jegenye, elegáns, fürge járású, szaporabeszédű, közvetlen, nem fon­toskodó egész könnyedséggel teszi túl magát a legnagyobb­­problémákon. A forradalomból nőtt ki Fridrich István neve, karrierje, népszerűsége forradalmi jelenség. A forradalom füzében acé­losodon meg akarása, erős, hajlíthatatlan, dacos jelleme. Ki hibáztatná ezt a fiatalságot, ki tudna gáncsoskodni azért, hogy a dolgokat olyan könnyen látja rózsaszínben? Órák alatt száza­­­­dos eseményekért élünk át, komprimálva kapjuk a történéseket. Kedvelt kifejezései, ezt akarom,­­ haladok a magam útján és dacol a viharral. Mi­­­­kor Linder hadügyminiszter Károlyi alatt meg­bontja a frontot, a katonák eldobálják fegyverü­­­ket, Friedrich látja a bolsevik­ veszedelmet, nem ezt akartuk mondja és félreáll. S negyon sokat dolgozik, missziókkal, politi­kusokkal tárgyal, küldöttségek, vidéki pártvezé­rek látogatják. Délután jutok be hozzá. El­pusztíthatatlan fizikuma jól állja a sok munkát, nem egy fáradt „kegyelmes arc“, egy élénk fiatal­­ -ember fogad le kötelező szívélyességgek Friedrich István nyilatkozata. A kormány helyzetéről szeretnék egyet­­mást megtudni, kegyelmes uram . . — A kormány helyzete szilárd és megdörít­­hetetlan — mondja a miniszterelnök. Bennünket a vidék lakosságának ellenforradalmi szervezete juttatott hatalomra. Az elle­nforradalmi szervezet szálai elnyúltak a legkisebb faluig is. Ebből az e­mforadalmi szervezetből Mafedruilt a keresz­­tény­ brock, amelyben a lakosságnak hetven-nyolcv­van százaléka van képviselve. Első politikánk az lett, hogy a szélsőséges irányzatokat mérsékel­jük, nehogy felülkerekedjenek a balszélső anti­szemita párt. A mérséklés csak úgy volt lehet­séges, hogy magunk álltunk a mozgalom élére, erősen állí­tom, hogy csak így sikerült a pogro­mokat megakadályozni. — Hogy é­n a kormány a többi pártokkal? — Orientálódunk a liberális pártok felé, akikkel szintén együtt akarunk dolgozni. De együtt akarunk dolgozni a nemzeti alapon álló intelligens zsidósággal is, szükséges azonlan, hogy a zsidóság egy deklarációban minden kö­zösséget megtagadjon azokkal, akik a bolsevista uralom alatt kompromittálták magukat. A buda­pesti zsidóság mértékadó tényezői nem azonosít­ják magukat a boulevard sajtó elvakult támadá­saival Igerate a kormány és a nemzeti alapon álló zsidóság között a közeledés már folyamatban van. A kormány együtt akar dolgozni, természe­tesen a nemzeti alapra helyezkedett munkásság­gal is. Az ország újjáépítésére irányuló felada­­tszinterilji szökvénrüek van a hazafias munkásság támogatására, mert az átélt orezn­gpuszk­­­áéért a munkásságot nem lehet tetet ésségre vonni, hanem csakis a volt vezéreket A kormány munkaalkal­mak teremtésén fáradozik, hogy minél gyorsab­ban­ javítson a munkásság helyzetén. — Összehívj­ák-e a régi képviselőházat? — Különböző pártállágti politikusok ajánlják az alkotmányosság és jogfolytonosság érdekében a régi képviselőház összehívását. Az eszmét ma­gamévá teszem, ha biztosítékot, kapok arra, hogy az ülés lefolyása sima­ lesz. A Ház munkapro­­grammja lenne: a kormány elismerése, a­z adott választási rendelet törvé­nyvejtése, indemnitás, hogy a kormány addig is, ahíg az új országgyűlés összeül, alkotmányos slopon vezethesse a­z ország ügyeit. — Milyen­ a kormány helyzete a győztes ka­­jatonákk­al szemben? — Az ántásrt — mondta a miniszterelnök — a kormánnyal szemben természetesen bizonyos óvatosságot tanúsított, mert nem akart úgy járni, mint Orosz­országban, ahol vagy négy kormányt ismertet­ el, de az elismerés után mindegyik meg­bukott­ elismerés csak a választások megejtése után lehetséges.­­ Azonban szó lehet addig jóakaratú támogatásról az antant ré­széről, ez pedig különösen az utóbbi napokban minden irányban meg is nyilvánult. Nekünk az antanttal egyáltalán nem voltak­ nehézségeink, csak egyes magyar politikusok igyekeztek a kor­mánynak­ állandóan nehézségeket okozni. Ezek az urak azonban nemsokára be fogják látni, hogy minden erőlködésük hiábavaló és hogy a kor­mány helyzete abszolúte szilárd és megdönthetet­len. Hogy az említett politikus urak közül egye­sek milyen kalandos politikát akartak követni, csak azért, hogy miniszteri tárcákhoz jussanak­­arról a közönségnek még alkalma lesz tudomást szerezni.­­— Kik lesznek a békedelegátusaink ? — Ami a békedelegátusok személyét illeti, már megállapodás történt, hogy kiket küldünk ki a békekonferenciára, azonban természetesen csak akkor hozhatjuk nyilvánosságra neveiket, ha a meghívót Versaillesból megkaptuk. Annyit elárulhatunk, hogy a békedelegátusok kiváló régi politik­usokból állanak. Természetesen van köztük újabb p­olitikus is, ezenkívül ott vannak Magyarország legkiválóbb szakemberei is, akik a békedelegátu­sokkal együtt bizonyára meg fog­ják tudni védelmezni a magyar érdekeket. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy a blokádról elterjedt hírek nevetséges rágalmak, blokád nincs, amiről különben Ereky miniszter szolgál részletes és alapos felvilágosítással. Ki­jelentette továbbá Friedrich István, hogy a teljes sajtószabadság álláspontján áll. Gaál Sándor a Ház összehívásáról. Felkerestük Gaál Sándor képviselőt, a régi képviselőház egykori elnökét, aki egyike azok­nak a politikusoknak, akik a jogfolytonosság ér­dekében a Ház összehívását szorgalmazzák. — A®­ivet eddig hetven képviselő írta alá — mondotta Gaál Sándor. — A házszabályok értelmében hatvan aláírás szükséges ahhoz, hogy a Házait ülésre egybehívják. A jogrend tel­jes helyreállításának szerintem ez az egyedüli helyes útja. A Ház, programmjáról még nem­ tár­gyaltunk. Arra a kérdésre, hogy a 48-as alkot­­mánypont, amelyhez Gaál Sándor is tartozik, tá­mogatja-e a kormányt, a felelet így hangzott: — Mi nem követünk személyi politikát és azt a kormányt, mely a® ántánt bizalmát bírja, s az ügyek vezetésére alkalmas, támogatod fog­juk. Az uj választások megejtése — szerintem — e® idő szerint lehetetlen, s már ez­te nyomós ok arra, hogy a régi képvislőhászárt összehívja­­Ereky miniszter a gazdasági forgalomról. Felvenettü­k hivatalában Ereky Károly közhelmezési minisztert, aki a gazdasági forga­lom megindulásáról, az élelmiszer-behozatalról a­ következőket mondta: — Blokád nincs, amint azt annak idején az első amerikai ask­eaálítványok megérkezés­e­kor, hirdetményileg is közzétettem. Amit aka­­runk az elutente­ hatalmaktól vásárolni, azt meg is kapjuk. Ki- és beviteli bizottságok működnek, melyek természetesen hivatva vannak Magyaror­szág élelmezési nehézségeinek könnyítésére is. Azt, hogy blokád van, csak rosszakarattal lehet mondani, ha a fényeiket ferdén állítja be valaki Azt, hogy nem kapható minden külföldösi ára korláttá® mennyiségben, a pénzhiány és a valuta megromlása okozza. Ez utóbbi körülmén következtében az árak a belföldön emelkedő a­kkor is, ha a külföldön esetleg árcsökkenés észlelhető. Hogy ezt egy példával ifjueetrálj­am, megemlítően, miszerint az elve 100 tpéitermáz­gét’ amerikai raj­szállítmány kilogrammját — keretű számban beszélve egy dollárért vettük. A dolaff akkor 46 koronán állott. Időközben leszállít a korona értéke. Ma egy dollárért 80 koronát kell fizetnünk s igy ugyanazt a zsírt: drágábban ke® vásárolnunk annak danára, hogy annak ára Amerikában nem emelkedett. Ezért magunk vagyunk kénytelenek korlá­tot venni a nem okvetlenül szükséges külföldi áruk beözönlése elé, mert, ha a rendelkez­ésünk­­re álló pénzmennyiséget elköltjük selyemre, pezs­­gőre, kaviárra és más haszontalanságra — ámi egyébként valutánk még fokozottabb megromlá­­sával jár — úgy a feltétlen szükséges cikkeket nem tudnánk miből beszerezni. Blokád tehát, hangsúlyozom, nincs, de a valutánk rossz. Ezért kénytelenek vagyunk a külföldi behozatal tekintetében a szigorú korlá­tozás álláspontjára helyezkedni s csakis az el­sőrendű fogyasztási cikkeket beengedni.­ ­ A lengyelek nagy győzelme a fe­lse­­vikieken Berlin, szeptember 26. — Varsóból je­lentik. Az a nagy csata, mely a Duna mel­lett fekvő Krakliezki környékén tíz napja folyik, a lengyel csapatok tökéletes győzel­mével végződött. A lengyelek bekerítették és megsemmisítették a bolsevikiek­ haderejének jelentékeny részét és 15.000 foglyot ejtettek. Ezenkívül nagyon sok hadianyag­­­t zsákmá­nyoltak. Ezzel a győzelemmel a Duna egész déli partja a lengyelek kezére kér: ’ Lenin megbukott? 'Berlin, szeptember 26. — A Deutsche Allgemeine Zeitung .­el . Kopenhágából. A déli lapok Stockh­­ azt a hírt közük, hogy Lenin őrizet a Kremlben van. Demenszky Jobszti Oszkvában tartózko­dik és hátaiméba® ,ja a hadsereget. In­tézkedéseket lettel nézve, hogy a vö­rös hadsereget T­rel­szkynnek biztosítsák, ez azonban nehéz geritv fog ütközni, ha el fog terjedni Lenin, bukásának a hire. Ezt a hírt, am­elyet Kopenigában sem erősítenek meg, természetesen fenntartással kell fo­gadni

Next