Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)
1919-09-28 / 1. szám
. Ahogy Mirobván barátkozott a csatornatisztítókkal, úgy ők sem átalották kebtkre ölelni a pisa-, koskenay Landler elvtársat,Jancsíkot és Chlepkót, az emberiség a szemetjeit, akik rézbe fojtottak mindent, ami magyar volt és ami magyar életet akart élni. A Károlyi -házaspár kéménye mindig füstölt, a konyhán nagy tűz égett. Ugyanazok a társzekerek és automobilok szállították ide az élelmiszert, mint amelyek a Hungária (a szovjetház) előtt állotatk meg hajnalonként. Texrorfiúk ültek, a bakon és véreskezű sintérlegények adogatták be a finom tárnokát, a tejet, agyümölcsöt a grófi villába. "A cselédség és az őrszemélyzet azonban nem azt ette, amit az exkegyelmezők, nekik már valamivel proletárosabb koszt jutott. Károlyi Mihály, aki a Hangyában agybüfébe dicsérte a kormányzótanács buta rendeleteit, természetesen bort ivott és semmiféle tilalmat, vagy korlátozást nem tartott meg. Nem tartotta meg azt sem, hogy akérőpénzt be kell szolgáltatni, ellenkezően fizetését kékben vette. Vele szemben kíméletes volt a proletárdiktatúra: családi kikoseát, drága ékszereit nem foglaltatta le, hanem birtokában hagyta. Amikor igaz meleg kezdett lenni a nemzet vezérének talpa alatta föld, elszökött. A farkastorkipótnak, mint proletárnak és divtársnak dicstelen szereplése ezzel idehaza véget ért, hogy künn tovább folytassa kalandoréletét és gyalázkodó hadjáratát a magyarság és a magyar nemzeti érdekekelen. A püspöki kar* a munkáskérdésről. [fi magyar római felhídítóns püspöki Start, mfap köteöte páeatortevercet adott ki, amely BáncepekieLött viaszepEBtort a kommunizmus er- Ifefcsl ée anyagi értéket pusztító tombolására, majd a munkáskérdéssd és a f&vő ÉSiisadelmi rend fdlopStSsSnek érkezési elveivd. Av* «tad* f&esetendő — fejtegető a körte*(§I bevezetésében — a stegsnégyenteljesd* erőalak tombdolása vott a gondolat, a Mkiismeret. 0, vatás, a fiaztosség, a gyemnek, a család dten. Avn^tmr papiroson embadságtoteról blestosítottak Mstheefeft m töalmoo!levők, első dolgok rótt a vírást as JsfedfSből kizárnia A gyenaefeetet Mv®á®oöifarti ée szüleikkel szemben tierteletlentaégre, dacra és ostoba akaratosságra Mbujfazd. Az apácákat kábítolttáfe a kertiárukból, a papokat és szerintepercet fortéllyal és erőszakoskkodás malettik megtagadására csábították, a tanítóságot és a szegény középosztályt minden szabadságrculütésével felhajtották, as imafenyveket, ezer számra elpisztították, a házasság intézményét ledér törvényekk megszentségtenítettek és a kicsapongó és könnyelmű sort prédájára engedték. Ki meri azt mondani,— mondja a köztevél — hogy mindez a man- Ureok gazdasági bárja a kenyérért, a több igazságért? Hiszen ez nem más, mint a legádázabb valláegyűtlölet és a keresztfénység Üldözése. A közös pársztorinél második felében, a munka jogainak igazságosabb rendezésével foglalkozik, amely munkjában mindenki részt akar verni. Amidőn elismerik a munkásságnak ama jogát, hogy a mega érdekeit a szociális igazság talaján maga óvja, a püspöki kar arról igaztosítja a multilátóságot, hogy igazságos követelését magáévá teszi és hogy oda akar hatni, hogy a társadalom ne az osztályharc gyülölségét föl kényszerítve, hanem a fejlődés isteni gondolatait felsértve, méltányolja a munka jogait. A kézi munkáét épen úgy, mint a szellemi munkáét. A pásztori éret befejező része a nemzet összes társadalmi osztályainak összetartását, a társulás és szervezkedés szabadságát és elismerését sürgeti. — Álljon tőlünk távol — hangoztatja a körlevél — minden boszuvágy, megtorlás, — álljon ez távol egyesektől és osztályoktól. Itt nem győzött le, nem tepeert le osztály osztályt, nem győzte le senki a munkásosztályt, hanem a gazdasági és a társadalmi rend gonosztevőit törték le. Nem lehet tehát szó arról, hogy a középosztály most már megint uralkodhatok a munkásosztályon; nem lehet sz a reakcióról, sem elnyomásról. Reakcióról tehát, mely elnyomást, véres viszonzást és üldözést jelent, amely kínzókamrákért kínzókamrákkal, vörös terror helyett fehér terrorral fenyeget, köztünk még ezt se essék. Hírek. Harcos templom. Az, ami a templomban történik ma, 1919 őszén, nem annyira az újságba, mint a történetembe tartozik. Nézd a. .templomot,ezen a teneárga őszi délutánon, mely haldokló tüzeivel versenyez, a templomi villamosgyertyák fényévek A bazilika zsúfolásig telik, mint valami óláni kivándorlóhajó. Valahogy mindnyájan érezzük a hasonlat erejét Mert a moslékkal és szennyel háborgó főváros árjáról mindaraid szeretne elvátolltani — hivatalnok és lakatos, postás és tátíró, tanító és vicebrázaneeter — valami tisztább és nemesebb vizekre s a szűk bétertávlat helyett, ladget a múlt mutatott, a madarak perspektívaljáit kívánja. Néha tüstimetteralü ceszeboming a sok etser emebiar. Mintha már indulna a hajó ése szednék a horgonyt Egyszerre megvilágosul a szószék mögötti ajtó s a tejfivegen végignyott egy retegzetes árnyék, Bang!u páternek be alakja. Mint a hajóskapitány a parancsnoki hídon, bátor és férfias kedvvel jelenik meg érmék az óriási hajónak a tengerésze. Etöesür ezt a szót hapjuk: marxizmus, aztán ezt: MóklöbEtet. Horné, tengerész, a hajót vereted!. Vannak ámbraíratos szók is, de most nem ezekre van szükség, mert nem szabad visszatarpanni a prózáitól, a templom legyen a mindent átölelő műveltség otthona, hb etjárt hely, melybe csak Ménkan, savárog be áss étet. Iietez életet és tudományos viadalt akarónk itt is. A tengerész, aki magasam átfia, nem is fél ettől és fölényesen szembenéz aszsálra elvonul színháza förgeteggel, máj gyanta villámaival és acéllemeemmydöpgésével, feji agyarkodásával és népambínináival ki akarta sarfettból fordato a természetet Hangsúlyozza a kereszténység ősi és hősi demoferdekiját és onnan a szószékről hirdeti a szegények jogát, onnan a magasból nyújtja testvéri fcezöt a nmnikSHsélynek, hogy szserrezfcedjenek embleri jogaik alapján, a tök® ^en, melynek TQ%-ez idegen benekben. van. Csodálkozol, hogy ezt& templomban: halod?-Ne csodálkozz, mert ez a főház, az evangélium, a huszadik század nyel - vére feforditva. Baedfeárnek, a trufot lány tudománytalan bohócának nevét « hapjuk, melyre Nietescfie va-t-afixa azt rimelte „oh Bokd.“ Aztán a szónok sorra veszi kétezer éves műveltségünk ellen szegzett papíros-érvüket Az újság-frámsokat. Kterikalizams ,.. . előtetség , » w- bagoly # « * középkor ,, » csuhások v *Ezekre a hallgatóság különös válásét aid Villalia csak néhány beavatott tudta, mit jelent,e szóknak rejtett értelme. Méta azonban láttuk, hogy mi a liberalizmus ... a progres- Száv irány... a radikalizmus *,» és szemünkkel győződtünk meg, hogy az „emortizanus“ lovagjai mint lövettek göndörfürtü terror-fiukkal a „tremzeteközi“-nek hivott nemzeti katonáikkal templomainkba, a leányaink és védtelen aggestyánaink közé, mindnyájan értjük ezeket a szókat és említésükre Önkéntelen nevetés flangzált fék A templom aratott kalmár jelszavaira bátran és harcosan fölnevetett. Sohase feledjük el ezt a jelenetet, mely korváttozásait és a ma,gyár sóig öntudatra ocsudteát jelképezi. Ilyen latalmasan még nem kovácsolt össze bennneiket senki. Félóráig tart, mig a tömeg lehullámzik a bazilika lépcsőin. Ekkor új meglepetésben van részünk. Egy pillanatra — különös érzékcsalódás — azt érezzük, amit ebben a reállóan idegen fővárosban eddig sohasem, amit mindenkor belénk sugárzott a párisi, londoni, a berlini járdák tömege: hogy még itthon is európai és keresztény országban vagyunk. (Kinevezés.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter a minisztertanácsból nyert felhatalmazás alapján Dsida Ottógyőri, Kárpáti Kelemen székesfehérvári, Ottó József dr., Viszota Gyula dr. központi szolgálattételre beosztott és Gaál Mózes budapasta féld. tankerületi főigazagatókat az V-ik fizetési osztályba kinevezte, a vallási és közoktatásügyi magyar miniszter Deptner Tibor dr.-t szabadoktatási központi előadóvá kinevezte. — („Uj Nemzedék“ — napilap) Az Uj Nemzedék neve mögött megváltozott egy összetett szónak az első fele, — ez a kis változás a magyar újságírásban egy új elindulást, a magyar nemzeti lét harcaiban, egy új stratégiai alakulatot jelent, a magunk belső szerkesztőségi életében, pedig a munkánunk új és más izgalmait, felelősségét, gondjait és örömeit Mikor az Új Nemzedék először jut a magyar nagyközönség elé napilap formájában, nemcsak kötelességből mutatkozik be, hanem azzal a jogos öntudattal is, hogy a szerkesztőségi íróasztalok közül a tiszta, becsületes és eleven újságírásnak, a komoly publicisztikának és a gerinces, maradandó értékű magyar irodalomnak java erői dolgoznak. Lapunk felelős szerkesztője Muotay István dr. egy jelentős újságírói, publcisztikai és szerkesztői múltnak, minden tanulságával, diszével és jogcímével irányítja szellemi munkánkat Közönségünk pontos, friss és kérlelhetetlenül keresztény-magyar tájékoztatását az ő vezetésével kitűnően hangszerelt gárda végzi: Serényi Gusztáv (közgazdasági szerkesztő), Sághy Ferenc (segédszerkesztő), Kádár, Lehel, Komáromi János, Kosztolányi Dezső, Lenádar István, Szírmay Ödön, Móricz Pál, Neubauer Gyula, Pető Sándor dr., Burián Károly, Cemater József, Dobosi István, Doby Andor, Jeszenszky Géza, Kemenes Lajos, Kiss Géza, Malonyay János, Rákovszky Menyhárt Lapunk tárcarovata számára biztosítottak: P. Ábrahám Ernő, Bodor Aladár, Császár Elemér, Harsányi Kálmán, Kiss Sándor, Kurtsák Jenő, Oláh Gábor, Ritoók Emma, Tarcáts Sándor és Tormán Csefre; puecisztikai téren Ajtay József dr., Z?*,day Barna, Jerenek Henrik, Podhradszky György, Szabó Dezső és Zsilinszky Endre munkásságait Az a szellemi és erkölcsi tőke, amelyet szerkesztőségünk névsorai jelent, biztosíték arra, hogy az Új Nemző-adák a megváltozott viszonyok közt csak nagyobb lendülettel, szélesebb munkaterületen és üdvös sikerrel szolgálja régi és hatalmasan igazolt esfényeit . (Bódy polgármester a Zugsajtó ellen.) Jófeor a proletárdiktatúra megbukott és egyraerre kiütött A nagy sajtószabadság, a leghangzatosabb emékHíoT szigrapiratok és exeimybrpok özönlött®, és a pesti utcát. Az ujaágirástól távol illó elemek máról-holnapra szefftekeztekoefi csaptak fel ép mi-kor a fisszteseéges sajtó a papírmány miatt nem tudott megteremni, a jogsajtó elrasztotta az utcát. Lombamédra szaporodtak ezek a lapocskák és füze zacskók és nem egy közülük rangyszerű üzletraese is lmmynít Arra természetesen nem gondoltak ez iratok kiadói, hogy sajtójog is van, hogy a lapokat a polgámeeteri hivatalban be kell jelenteni, ha politikáival foglalkoznak, biztosítékot kell letenni az állampénztárnál és az utcai terjesztést is külön kérni kell a fővárostól. Bódy polgármester most Budapest főkapitányához átiratot intézett, amelyben a sajtótörvényre való hivatkozással esélyes intézkedést kér a főkapitánytól a be nem jelenített és az utcai árusítás engedélyezéséért nem folyamodott sajtótermékek betiltása iránt. Az átíratnak alkalmasint hamarosan meglesz a foganatja s az utcáról eltűnnek ezek a kérész-életű lapocskák. (Az októberi frontösszeomlás történetéhez.) Szenzációs leleplezést közöl a bécsi Reichspost egy olasz hadifogságból hazatért főhadnagy, Stangelberger Ferenc tollából. Elmondja ez a cikk, hogy október 31-én érkezett meg a csapatokhoz a visszavonulási parancs, majd november 3-án eltiltották a tüzelést. Az olasz hadsereghez azonban hasonló parancs nem érkezett. Erre az osztrák-magyar csapatok megállapodtak az olaszokkal, hogy fegyvereiket átadják az olaszoknak s visszavonulnak. Másnap azonban kitűnt, hogy félreértés történt s lefegyverzett csapatainkat hadifoglyoknak nyilvánították. A hadifogságban tudták meg katonáink, hogy ez a „félreértés“ állítólag az osztrár kormányzat határozott Tri- Ul Nemzedék Vasárnap, 1919 szeptember 28.