Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)

1919-10-01 / 3. szám

2 tagjában összetörve, ezer sebből vérezve most próbálna eszméletre kelni és új életre­­vánszorogni. Ennek az összetört, szétroncsolt or­szágnak, ennek a megcsalt, falhoz vitt, meg­kínzott magyarságnak, most, hogy homlo­káról letörli a vért, hogy szeméből kisírta a sarat, szájához kínálják megint a régi po­harat Igyál, itt a liberalizmust Ugyanaz a kéz kínálja, mely szennyes és véres az el­­múlt félszázad s az elmúlt kilenc hónap bű­neitől­­ ugyanaz a lélek, melynek világgá kellene bujdosnia ennyi förtelem után. Mert ez a liberalizmus, ez a demokrácia és ez a radikalizmus még mindig azt hiszi, hogy a magyarság még mindig nem jött rá az ő közös, egyetlen és igazi nevére s hogy gyó­gyulást inná ebből a pohárból lesz olyan bo­lond, amily­el vetemedettek azok, akik vele­m megitatni szeretnék. A politikai helyzet. Vázsonyi a nemzeti erők egye­sítését sürgeti. Más „liberális“ pártok szerdára igérli a­­ blokk végleges kialakulását, hír szerint­­már alapot is találtak az együttműködésre ,de holnap állítólag nyélbeütik a szövetséget. Sá­ blokk semmi esetre sem fog segédkezni Lovászynak abban, hogy mellékkormányt alakítson s forradalmo edit játszva piros­asokat rendezzen. Ehhez józan gondolko­dású politikus nem adja oda a nevét s az ilyen kísérlet úgyis hajótörést szenvedne az öntudatra ébredt magyarság erején. Lová­­szy különben annyira komolyan vette az „eti­enkormány“ megalakítását, hogy előké­születeibe bevonta Szentkirályi Béla volt főkapitányt is, aki a tervezett színjátéknál a karhatalmi rendezői tisztségre volt kisze­melve. Új Nemzedék ma figyelemreméltó dolgok hírét kapta a vidékről is. Túl a­­Dunán és az ország többi részéből számos törvényhatóság és egész sereg község kép­viselőtestülete hallatta a szavát, hogy csak keresztény és nemzeti irányú politikát haj­landó támogatni és függetlenségi aisszilensek a­ keresztény nemzeti pártkörben. A Keresztény Nemzeti párt klubjában, a Bág tipikus ismertető jegyei közé, hatvány o­­ldottan volt meg Lukács Györgyben és Balázs Bélában, a pesti irodalom e két jászieszkárjá­­ban. Lukács György, a filozófus és esztéta, a világ legködösebb, istentől-embertől legelru­­gaszkodottabb mondataiba gyötörte a magyar nyelvet, amin nem változtat az, hogy „nem volt egészen tehetségtelen“ (mint ő állapította m meg különben nagyon helyesen Molnár Fe­rencről), és a „pesti“ kritikáról, megsebzett Balázs-imádatában, helyes megállapításokat is tudott hördülni. Távol kerengett ő, a hideg csillag, minden népitől és minden proletáritól) távol kerengett ő, a milliomosfiú, a nyomor­­bak sötét szféráitól — s egyszer csak itt ter­mett irodalmi népbiztosnak, Ítélni irók és könyvek fölött. Az irók egyik ülésén Szabó Dezső hevesen nekirontott a direktórium jogo­sultságának: — Ki nevezte ki ezt a direktóriumot? Lu­kács György. Micsoda judicium jellemzi Lu­kács Györgyöt? az, hogy a világot egyik köny­vében fölosztotta két nagyon egyenlőtlen rész­re: Balázs Bélára, és azokra, akiknek nem kell. A hosszúhajú titán, akiről azt hitte volna a jóhiszemű szemlélő, hogy soha ki nem moz­­dul metafizikai felhőiből, fölcsapott aktív po­litikusnak, — miért? mert Kun Béla megfújta a patkányhívó sípot a Kol-Nidró dallamára, és a „race-gőg“ munkába serkentette a „ságok ségségének“ filozófusát. Hogy Balázs Béla volt a jobbkeze, az természetes. Ez a kétségbe­esett kis önimádó, akit Lukács a Nyugatban egyenesen Dosztojevszkij mellé magasztalt, egyik legjellemzőbb patkánya volt a pesti iro­­dalommak. A lukácsgyörgyi élettelenséget dró­ Baross­ utcai Wenk­heim-palotában ma este 7 óra­kor megjelent a függetlenségi pártból kilépett párttagok egy nagyobb csoportja Balla Aladár vezetésével A klubban a nemzeti párt nevében Friedrich István miniszterelnök üdvözölte a megjelenteket. A látogatás célja az volt, hogy a függetlenségi disszidensek bejelentsék, hogy „nemzeti függetlenségi párt“ név alatt külön párttá alakultak s határozatilag kimondták a­ többi keresztény párttal való együttműködést A vendégek aztán a nemzeti párt tagjaival hossza­sabban elbeszélgettek a kooperáció szükségéről és módozatairól. Lovászy a kormány programmját várja. Az Országos Függetlenségi és 48-as párt választmányának tegnapi ülésén Lovászy beje­lentett­­e, hogy a kormány részéről felkeresték őt tárgyalások végett Lovászy kijelentette, hogy kész tárgyalásokba bocsátkozni, ha a kormány programmot ad. A programmot mindez ideig nem kapta meg úgy, hogy ezek a tárgyalások tovább nem haladtak. A polgári pártokkal megindított tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy a blokk ma elvileg megalakult, a formai megalaku­lás szerdán lesz. Ántant körökben szívesen fogad­nák, ha ennek a blokknak Lovászy Márton ke­rülne élésre, mert ezzel biztosítva­ látnák a blokk eredményes működését Vizsonyi a békés megegyezésről Felkerestük Vázsonyi Vilmos volt igazság­­ügyminisztert, aki a következő érdekes kijelen­­téseiket tette munkatársunk előtt: — A liberális blokk alakulóban van és azt hiszem, létre is fog jönni. Célja tisztára a szét­forgácsolt erőknek egyesítése. A liberális blokk­nak első pontja egyenesen láván­ja: a nemzet erők egyesítését. A végcél nem a harc, de a megegye­zés keresése a másik táborral. Nézetem szerint az ország jelenlegi helyzetében nem az ellenté­tek ök­élesítése, de azok előlaatása szükséges és hazafias kötelesség.. Itt nem szabad egymás le­töréséből rendszereket csinálni és mielőtt békét kötnénk elenségeinkkel meg kell kötnünk egy­más közt a békét Forradalmi púposról én nem tudok, ez egészen új dolog előttem. Azt hiszem, Magyarországon már teljesen elég volt a forra­­d­almi puncsokból s nem gondolnám, hogy akad­­na olyan vérfelvazló szellemi, aki a forradalom vívmányait szaporítani akarná Lovászy és úgy a békés megegyezés híve, m­int jómagaim. Hadik János gróf elitatott A politikai világban élénken kommentál­­ták Hadik János gróf volt máriniseteralnek Pestire jöveteléi A „jogfolytonosság“ hivat különféle szerepet szántak Hadik grófnak, aki szombaton érkezett a fővárosba Seregélyesi birtokáról Ha­dik gróf — mint illetékes forrá­sból értesülünk — alig foglalkozott politikával e régi párthívei kó­mákban, versekben, novellákban, ködös német­ből puskázott értekezésekben próbálta megele­veníteni,­­ szédületes sikertelenséggel. Ha va­laha méltán buktak meg drámák és könyvek Budapesten, Balázs fráskái méltán buktak. De a nagy önszerelmes nem csüggedt, hanem ösz­­szes pórusain át tovább verejtékezte az irodal­mat. Ha valaki papíron át gondolkozott pa­pírra, könyvből csinált könyvet, valami ka­cagtató keverékével a német Schulmeisternak és a zsidó talmudistának, akkor Balázs Béla. De Balázs e világidegensége mögött is forrón ott lüktetett egyetlen eleven életnyilvánulása: a faji és egyéni érvényesülés vágya. A Ká­rolyi-forradalom napjaiban még Hatvany La­jos, a cukor-Voltaire is elképedt azon, hogy a hadügyminisztérium egyik szobájában egy egész ellenkormányt talált, amely ott lázasan írógépeit, telefonált, tábornokokat csapott el,­­ az ellenkormány feje Balázs Béla volt. Ba­lázs Béla, aki a háború alatt először k. u. k. gutgesinntséggel próbált boldogulni, elment hadiönkéntesnek, a népszövetség kísérletező állomásául magasztalta a monarchiát, katho­­likus helyeken chestertoni katholicizmusával kérkedett, nacionalistáknak az ő fronton szer­zett „magyar rape-gőgjéről” szavalt, Ignotu­­séknak Mitteleurópát imádta, — ez a ravasz kis „tiszta irodalmár“ a nagy patkány lázadás idején végre elérkezettenak látta az időt, ami­kor együtt imádhatja két igaz szerelmét, a nagy Ciont és a nagy Balázst. Hogy aztán az irók kataszterével, az irók első, második és harmadik osztályba való­­ sorozásával milyen kis panamákat csinált és, milyen homori ku­darcot valott ez a két élelmes szobatudós, az­zal csak keveset fogadott A gróf ma délben Itol­gavégezetten elutazott a fővárosból. Az ántántmissziók Lehár ezredesnél. A budapesti ántán­tmilaziók kiküldöttei most érkeztek vissza, Kaposvárról, ahol a nem­­zeti hadsereg megszervezésére vonatkozó előké­­születeket tanulmányozták. A missziók közvetlen­ érintkezésben voltak Lehár ezredessel, a nemzeti hadsereg egyik szervezőjével, a­k­i részletesen be­­számolt a bizottságnak az eddigi munkáról. Indítvány Borsod megyéhez, Borsod megye közgyűlése elé érdekes tan­t­ványt terjesztett Hebrony József dr ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Az indítvány olyan kor­mány létrejöttét ajánlja, amely mindenkit kielé­gít. E célból a törvényhatósági bizottságoknak kellene delegáltakat kiküldeniök, akik azután or­szágos ülésben kineveznék a kormány tagjait. A törvényhatósági bizottságok tagjainak mandátu­mát ugyanis Károlyiék meghosszabbították, bár a nekik szerfelett kellemetlen fehérmegyei eset óta nem jutottak szóhoz. Ezek a közjogi szervek te­hát a jogfolytonosság minden kellékének megfe­­lelnek , a kiküldöttjükből alkotott testűié, va­lóban az ország akaratát képviseli. Ez a kor­mány tehát törvényes lenne s az antánt sem zár­kózhatnék el az elismerés de. A vidék hangulata. Zalavármegye törvényhatósági bizottság Bitner Zsigmond volt képviselő indítványára nagy lelkesedéssel kimondta, hogy csak­ olyan kormányt támogat mely keresztény nemzeti­ alapon áll. A közgyűlésből üdvözölték a Fried­­­rich-kormányt Ugyanilyen határozatot hozott Kecskemét és Győr közgyűlése is. A soproni tisztviselők testületileg tisztelegtek Fercsák kor­­kormánybiztos előtt, s kijelentették, hogy csak keresztény és nemzeti szellemű kormányt támo­gatnak. A Zdényes kerületben népgyűlést tar­tottak, melyen hatezer ember jelent meg és han­sonló értelmű határozatot hoztak. Esztergány* vármegye minden községe . Általában az égés* Dunántúl legmesszebbmenő bizalmáról biztosí­­totta a kormányt A győrmegyei egyesült kis­gazdapárt gyűlésén cukorópátkai Szabó István áll miniszter is résztvett, nagyobb beszédet tartott a kormány politiká­járól A gyűlés közönsége csupa kisgazdából állott, akik helyesléssel vet­ték, tudomásul a hatal­omra jutott irányzatot, a­melytől nem tágítanak. Székesfehérvár közgyű­­­lése Károlyi József gróf elnöklete alatt helyesb­­lóan vette tudomásul, hogy a kormány a fővárosi politikai hatalmának ellensúlyozására az orszá­got kerületekre osztotta és a közgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak. — A Szombathelyen megjelenő Vas vármegye címü lap élesen kikel a pesti ezernysajtó ellen, amely pogromb­­­rekkd kürtölte tele a fővárost s adatokkal cáfolja az állítólagos kegyetlenkedéseket — Kaposváron megalakult a keresztény magyar nemzeti párt, amely sok ezer tagot számlál ról még a proletárdiktatúra egyes lapjai gaudiummal és fölháborodással írtak­. A harmadik csillag, Kassák Lajos, ám szegény feje kereszténynek született. Tót le­gény, aki a műveletlenek egész boldogságával ragadt meg egy-egy újszerű (neki újszerű) kifejezésen, szókötésen, jelszón,­e egy bizo­nyos ügyesen kormányzott őrülettel mindig tudott magának egy ultraforradalmi platt­­formot kitalálni. ő mindig előbbre volt a leg­elsőknél is egy kis negyedórácskával, őt nem lehetett elérni, ő például a proletárdiktatúra napjaiban már a „kollektív individualizmus“ Rosinantéján nyargalászott. A jeles „függet­len“ végigkísérletezett a klerikális tábortól kezdve mindent, és minden látszó őrültsége és rendszertelensége mellett is rendszeresen sü­tögette a maga kis pecsenyéjét, így a kom­­mün idején is egész diktátori szerepre tolta föl magát futurista versfaragóival és plakát­­rajzolóival együtt, hiába prüszkölt ellene a Népszava, az Ember, és hiába vicsorgatd­ a fo­­­gát rikító kirakatjukra a képeiktől m­egdü­­­hödött proletárt­ömeg. Kassákékra egészen pontosan áll a „legegészségtelenebb ember­fajta“, — az aztán más, hogy az adminisztrá­­ciójuk egészen egészségesen működött. A patkányviszonyokra jellemző, hogy őt és pat­kányait a szomszéd csatornából hevesen és féltékenyen támadták és e támadások együk vezére éppen Kéri (Kramer) Pál volt, a magyar újságírók egyik fő perverzusa. Kéri Pál, a velejéig megrothadt ember volt, a született bolsevista, — függetlenül attól, hogy ilyen izmus történelmileg föllép-e vagy sem, ő a bolhévisme en sói I­­­ US Szerbia, 1919 október X

Next