Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)

1919-10-23 / 20. szám

Csütörtök, 1918 októbter 23. ül Izépp annak tulajdonítom, hogy a múltban meg­aláztatásokat kellett elviselnie és éreztették vele a kutett­ val­óságát. Nem szabná boszura gondolni semmiképpen, hanem ellenkezően, arra kell töre­kedni, hogy teljesen magunkhoz hasonlítsuk az itt­lakó zsidókat. A magyar faj különböző fajták el­vegyülő® éből és összeolvadásából áll, de a maga egé­szében egyéniség, mely már fölvett egy történel­mi és irodalmi jelleget. Természetesen védekeznünk kell minden idegen hatás és nemzetietlen beavat­kozás ellen. Gátat kell vetnünk a beáramlásnak. Kétfelé kell küzdenünk. Egyrészt meg kell akadá­lyoznunk, hogy az elvakultság a boszu művét vég­rehajtsa és minden erővel azon kell lennünk, hogy magunkhoz hasonlítsuk a tehetségeket, másrészt pedig azon kell lennünk, hogy azokra, akik nem akarnak beolvadni nemzeti közösségünkbe, könyör­telenül és gondolkodás nélkül lesújtsunk. Még egy­szer ismétlem, csak ebben látom a magyar irodalom jövőjét: becsület . . . munka . . . magyarság . . . Megakadt a tanítás a fővárosi fűtetlen iskolákban. November elsején kezdődik a hivatalos szén­szünet- A fővárosi iskolák szénszünete a közis­mert kényszerítő ok,ekból az idén sokkal hosz­­szabb lesz, mint az előző években. A főváro közoktatási al­osztálya összeiratta az iskolák tü­zelő­anyag készletét és az eredmény nagyon elszomorító. Több helyről biztatás érkezett ugyan, hogy tüzelő­anyaghoz segítik az isko­lákat, de ezek közül úgyszólván semmi sem vált be és most már nncs más hátra, mint hosszabb időre bezárni az összes fővárosi iskolákat. A napok óta hirtelen beállott hideg miatt máris megakadt a tanítás. A tanítók téli­kabátban ülnek a helyükön s a gyermekek szegényes, vékonyka ruhájukban dideregnek. Több iskolában be sem várva a fővárosi tanács által megál­lapított szénszünet hivatalos megkez­dését, abbahagyták a tanutást, hazaküldték a gyermekeket. A tanügyi osztály azzal a tervvel foglal­kozik, hogy a szokatlanul hosszadalmasnak ígérkező szénszünet idejére a tanulókkal fenn­tarthassa az összeköttetést. Az a terve az ügy­osztálynak, hogy a napközi otthonokban talál­koznak majd időnkint a gyermekek és naponta a múzeumok és más intézmények­ látogatásával hasznosíthatják idejüket. Kérdés azonban, hogy a napközi ot­tonok és múzeumok is bír­­ják-e majd tűzrevalóval. A szülők nagy része azt tartja, hogyha már fázni kell, inkább ott­hon fázzanak a gyermekek. A fővárosi iskolák kényszerű szünetelésé­ről Városy Gyula tanácsnok, a közoktatási ügyoszály vezetője munkatársunknak a követ­kezőket mondotta: — A tanácsülés behatóan foglalkozott a szénszünet kérdésével és elhatározta, hogy november elsejétől kezdve az összes iskolákban beszünteti a tanítást és bizonytalan ideig zárva lesznek az iskolák. Addig is azonban, ha az időjárás annyira hidegebbre fordulna, hogy a tanítás ezáltal lehetetlenné válna, a tanítók fel­hatalmazást kaptak, hogy hazaküldhetik a gyermekeket.. Ez, sajnos, már több iskolá­ban bekövetkezett. Csak annyi tüzelőanyagunk van, amennyivel a napközi otthonokat, elláthat­juk. Szeretnénk, ha a­ gyermekek naponta legalább itt összejöhetnének a hideg téli napo­kon. A Pedagógiai Szeminárium gyakorló óvo­dáit és iskoláit a meglevő csekély készletekből januárig fűthetjük. Az a tervünk, hogy itt a tanítók továbbképzését fogjuk gyakorolni. Ha egyáltalában volna benne valami vi­gasztaló momentum, megírhatjuk a didergő gyer­mekek egészségéért aggódó szülőknek, hogy a fővárosnak a hivatalai részére sincs szene és koksza. A városházán az összes hivatali szobák­ban megállott a toll a tisztviselők meggémbere­­dett ujjai között. «­Nem tudjuk, mi lesz a télen, — mondot­ták nekünk a városházán. De már most sem lehet bírni a hideget. A hivatali szobákban meg­áll a munka, a hivatalnokok közül már eddig is többen beteget jelentettek. Más években ilyenkor legalább elegendő koksszal rendelkezett a­ fővá­ros, de most az sincs, mert a gázgyár hosszabb idő óta nem termel. Egy hajszálnyival sem jobbak az állapo­tok a többi közhivatalokban sem. Az államnál, a minisztériumokban, a postán, a vasútnál min­denütt hidegek a kályhák a burákban és a tinta maholnap belefagy a kalmárisba. A középisko­láknak­ sincs elég téli tüzelőjük és minden való­színűség szerint ezek is rövidesen hazaküldik didergő diákjaikat. Védindítvány a két Mollán gyilkosai ellen. A vörös­ rémuralom­nak köztudomás szerint egyik legborzalmasabb bűnténye: a két Hollda Sándornak brutális, minden ok nélkül való ki­végzése volt. Ebben az ügyben Váris főügyész most készíte­te el és nyújtotta be a törvényszék­hez a vádiratot, melyben gyilkosság bűntette miatt emel vádat a tettesek és bűnsegédek, to­vábbá felbujtás és bűnpártolás címén más része­sek ellen. A főállamügyész vádja a következő tény­álláson nyugszik: Egy hónappal a proletárdiktatúra kikiál­tása után, Április 23-ára virradó éjjel, Cserny József, a Batthyány palotában elhelyezett terro­rista-különítmény főparancsnoka egy listát adott át a mellé beosztott Lázár Andor és Mészáros Sándor terroristáknak, valamint Siska Jakab politikai nyomozónak, hogy a listán szereplő egyéneket, mint túszokat szedjék össze és még az éj folyamán áll­sák a forradalmi törvényszék elé. A listán szerepeltek: Sztáray Sándor gróf, Széchényi Emil gróf, Madarassy Gábor, Ka­­rátsony Lajos, ifj. Holtán Sándor, id. Holtán Sándor volt államtitkárok, Payer Vilmos lovas­sági tábornok, Szlavek Ferenc stáriai bíró és Balogh György kúriai tanácselnök. Cserny maga mondja, hogy amikor a listát megkapta, nem titkolta el örömét, hogy ilyen jó fogást hiztak rá. De Siska Jakab azt is előadta, hogy Cserny a névsor felolvasásakor oly nyilat­kozatot tett, melyből világosan ki lehetett verni, hogy a túszokat nem kell mind a forradalmi tör­vényszék elé állítani, hanem útközben néhányat „haza kell küldeni“, így nevezték egymás közt a gyilkosságot. A terroristák néhány vörösörrel el is in­dultak és mikor Hománék Pauler­ utcai lakása elé értek, Lázár Andor e szavakkal szállt le a terror­autóról: — Ez az a csirkefogó, aki egyszer kérvé­nyemet elutasította. A házmester, Karsai József postaaltiszt és felesége vad kommunisták voltak és Hollánokat, mint nelük­ nem tetsző burzsujo­­kat, már többször megfenyegették. Most nagy készséggel fogadták és igazították útba a ter­roristákat, akik a Hollán-lakásba igyekeztek. Mivel az ajtót nem nyitották ki azonnal, Lázár azt fegyverével befeszítette s a társaság a lakás­ba nyomulva, az alvó Hollán­ékat kizavarta ágyaikból és a hiányosan felöltözött túszokat az autóhoz kísérték és arra őket fellökdösték. A Hi­án szereplők közül Hollánékon kí­vül, csak Szlavek Ferencet és Karátsony La­jost találták otthon, azután az autó megindult az alagúton át a Lánchíd felé. A terroristák ká­romkodtak, hogy csak ilyen eredményt értek el és hangoztatták,­ hogy Csernyhez így vissza sem mernek menni, majd kijelentették, hogy „kárpótlásul haza kell küldeniük“ néhányat a túszok közül. Először Szlaveket akarták meg­ölni, de ez a gyenge ember részint az izgalmak következtében, részint azért, mert lakásán a terroristák úgy arcul ver­ik, hogy összeesett, eszméletlenül feküdt az autó fenekén és ezért békén hagyták. Amint azonban a Lánchíd bu­dai hídfőjéhez értek, Lázár és Mészáros ki­­szállí­totta a két Hellént.­­ Velük l­sszállt Sáska Jakab nyomozó is, az autót pedig továbbküld­ték azzal, hogy a pesti oldalon várjon rájuk. Ekkor Hellánékat előbb a Lánchíd alá a Duna szélére kísérték, ahol arccal a víz felé fordítot­ták őket és a hátuk mögött tanácskozni kezdtek arról, hogy a kivégzést hogyan kellene végre­hajtani. Mikor az áldozatokét ily módon lelki­leg eléggé meggyötörték, ekkor a lépcsőzeten­yire felhajto­táik őket a hídra és a nő­k indultak Past felé. Az első hídpillérnél a terroristák, a­k'feet a nyomozó hiába igyekezett tervükről lebeszélni,­­ megállították a két Hollánt és a Zlid korlátja mellé arccal a Duna felé fordítot­ták. Lázár Andor az ifj. Hollán Sándor, Mé­száros pedig az id. Hollán háta mögé állott. Egy ideig még arról beszéltek, hogy Frommer-Féle vagy Szeyer-revolverrel hajtsák-e végre a gyil­kosságot, míg végül is Lázár Andor közvetlen közelről ifj. Hollán Sándor­ hátulról fölnőtte. Mészáros revolvere előbb a hibás beállítás miatt neon sült el, de csakhamar fejbelőtte ő is az id. Hollánt. A­ két áldozat nyomtán összeesett és erre minden különösebb vizsgálat nélkül a két terrorista a Dunába dobta­ őket Szlaveket és Karátsonyt ezután átadták a forradalmi tör­­vényszékinek, Csernyitek pedig jelentették, hogy a két Hollánt „lestoppol­ák“. Cserny igen meg volt elégedve és cigarettával kínálta meg a terroristákat E vérlázító tényállás alapján készült el a főállamügyész vádindítványa, amely a le­artóz­­tatásban levő Cserny József 27 éves budapesti származású bérmunkást, a terroristakü­löní­mény főparancsnokát, mint felbujtót, Mészáros Sándor 2­3 éves csorvási származású kőmives segédet, a Bandl-féle vörös kü­lönítmény tagját és Lázár Andort, mint tettes­társakat, továbbá a letartóz­­tatá­sban levő Berdon Rudolf, békéscsabai szár­mazású so­­f­őrt, Karsai József postaaltiszt, ház­mestert, Karsai Józsefné 35 éves házmesterné, mint bűnsegédet, mindannyiukat gyilkosság bün­tette címén vádolja. Hámori Miklósné, szül. Neurath Bellát, 41 éves budapesti lakost, bűnpár­tolás vétsége címén, vádolja azért, mert Lázár Andornak útlevelet szerzett és ezáltal a szökés­ben őt elősegítette. Le­ar­óztatásban levő Kovács Ferenc 32 éves asztalosmestert továbbá Karsai Józsefet és nejét még külön felbujtás miatt is vá­dolja a főá­llamügyész, végül Katona Sándor 31 éves villanyszerelőt személyes szabadság megsér­tése címén azért vádolja, mert mint házbizalmi Hollán Miklóst, vörös őrökkel elfogatta és fogva­­tartatta. Lázár Andor ellen a vádindítvány nyomo­­zólevél kibocsátását kéri. 3 Válóperek lavinája. Egy válóper, öt perc. — Mi lesz a fel­bontott házasságokkal? A Kun Béla új termelési rendszerét talán csak azok a boldogtalan párok fogadták ujjong­va, akik szívszakadva­ várták addig is, hogy a far­képnél hagyhassák egymást. Mert míg a polgári rendben a házasság közös megegyezéses felbon­tásánál is legalább hat heti eljárási időt kellett kivárni, a kommüon alatt a párok egyszerűen megjelentek a törvényszéken, az ülnök-elvtársak előtt kitöltöttek egy blankettát, ami legfölebb öt percet ha igénybe vett s azzal a párok mindjárt megtarthatták az uj lakodalmat. Az egész ötper­ces funkciónál a szakszervezeti igazolvány volt a legfontosabb. S emellett az expressztempó mellett is hóna­pokon át valósággal ácsorogni kellett a törvény­szék folyosóin. Hogy fogalmat alkothassunk ma­gunknak, mekkora válási düh kerítette hatalmá­ba a házasfeleket, csupán annyit hozunk fel, hogy amíg rendes időben a törvényszék két há­zassági tanácsa naponként tizenöt-húsz házassá­got bontott föl, addig Kun Béláék alatt huszon­négy házassági tanács boldogította a boldogtalan párokat s napjában körülbelül százötven ilyen párral végzett ez a huszonnégy tanács. Egy-egy ilyen tanácsban régi bírákat és jegyzőket hagytak meg elnökül, de már a tanács két ülnök­ tagja, mint laikus, a proletárok sorá­ból került ki. S ezek az ülnökök aztán szó szerint veve is laikusok voltak: grafikussegédek, mun­kásnők, könyvkötő­ leányok. Mert az ülnökök egyike feltétlenül elvtársnő volt, sokszor mindnkettő. A bíró-elnökkel szemben annyi meg­különböztetésben részesültek, hogy kétszeres napidíjat kaptak. Ezek az ülnök elvtársnők va­lósággal terrorizáltak a válásra, olyankor per­sze, mikor a házastársak közül csak az egyik fél kérte a házasság felbontását s különös kedvtelé­süket találták benne, ha a válni nem akaró fele­ségektől megvonhattak minden tartásdijat. Meg­történt, hogy az alperes-feleség meg sem jelent a tárgyaláson és ilyenkor ezek a hisztérikus ül­­nökn­ők nem egyszer vöröskatonákkal vezettették

Next