Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)
1919-10-23 / 20. szám
Csütörtök, 1918 októbter 23. ül Izépp annak tulajdonítom, hogy a múltban megaláztatásokat kellett elviselnie és éreztették vele a kutett valóságát. Nem szabná boszura gondolni semmiképpen, hanem ellenkezően, arra kell törekedni, hogy teljesen magunkhoz hasonlítsuk az ittlakó zsidókat. A magyar faj különböző fajták elvegyülő® éből és összeolvadásából áll, de a maga egészében egyéniség, mely már fölvett egy történelmi és irodalmi jelleget. Természetesen védekeznünk kell minden idegen hatás és nemzetietlen beavatkozás ellen. Gátat kell vetnünk a beáramlásnak. Kétfelé kell küzdenünk. Egyrészt meg kell akadályoznunk, hogy az elvakultság a boszu művét végrehajtsa és minden erővel azon kell lennünk, hogy magunkhoz hasonlítsuk a tehetségeket, másrészt pedig azon kell lennünk, hogy azokra, akik nem akarnak beolvadni nemzeti közösségünkbe, könyörtelenül és gondolkodás nélkül lesújtsunk. Még egyszer ismétlem, csak ebben látom a magyar irodalom jövőjét: becsület . . . munka . . . magyarság . . . Megakadt a tanítás a fővárosi fűtetlen iskolákban. November elsején kezdődik a hivatalos szénszünet- A fővárosi iskolák szénszünete a közismert kényszerítő ok,ekból az idén sokkal hoszszabb lesz, mint az előző években. A főváro közoktatási alosztálya összeiratta az iskolák tüzelőanyag készletét és az eredmény nagyon elszomorító. Több helyről biztatás érkezett ugyan, hogy tüzelőanyaghoz segítik az iskolákat, de ezek közül úgyszólván semmi sem vált be és most már nncs más hátra, mint hosszabb időre bezárni az összes fővárosi iskolákat. A napok óta hirtelen beállott hideg miatt máris megakadt a tanítás. A tanítók télikabátban ülnek a helyükön s a gyermekek szegényes, vékonyka ruhájukban dideregnek. Több iskolában be sem várva a fővárosi tanács által megállapított szénszünet hivatalos megkezdését, abbahagyták a tanutást, hazaküldték a gyermekeket. A tanügyi osztály azzal a tervvel foglalkozik, hogy a szokatlanul hosszadalmasnak ígérkező szénszünet idejére a tanulókkal fenntarthassa az összeköttetést. Az a terve az ügyosztálynak, hogy a napközi otthonokban találkoznak majd időnkint a gyermekek és naponta a múzeumok és más intézmények látogatásával hasznosíthatják idejüket. Kérdés azonban, hogy a napközi ottonok és múzeumok is bírják-e majd tűzrevalóval. A szülők nagy része azt tartja, hogyha már fázni kell, inkább otthon fázzanak a gyermekek. A fővárosi iskolák kényszerű szüneteléséről Városy Gyula tanácsnok, a közoktatási ügyoszály vezetője munkatársunknak a következőket mondotta: — A tanácsülés behatóan foglalkozott a szénszünet kérdésével és elhatározta, hogy november elsejétől kezdve az összes iskolákban beszünteti a tanítást és bizonytalan ideig zárva lesznek az iskolák. Addig is azonban, ha az időjárás annyira hidegebbre fordulna, hogy a tanítás ezáltal lehetetlenné válna, a tanítók felhatalmazást kaptak, hogy hazaküldhetik a gyermekeket.. Ez, sajnos, már több iskolában bekövetkezett. Csak annyi tüzelőanyagunk van, amennyivel a napközi otthonokat, elláthatjuk. Szeretnénk, ha a gyermekek naponta legalább itt összejöhetnének a hideg téli napokon. A Pedagógiai Szeminárium gyakorló óvodáit és iskoláit a meglevő csekély készletekből januárig fűthetjük. Az a tervünk, hogy itt a tanítók továbbképzését fogjuk gyakorolni. Ha egyáltalában volna benne valami vigasztaló momentum, megírhatjuk a didergő gyermekek egészségéért aggódó szülőknek, hogy a fővárosnak a hivatalai részére sincs szene és koksza. A városházán az összes hivatali szobákban megállott a toll a tisztviselők meggémberedett ujjai között. «Nem tudjuk, mi lesz a télen, — mondották nekünk a városházán. De már most sem lehet bírni a hideget. A hivatali szobákban megáll a munka, a hivatalnokok közül már eddig is többen beteget jelentettek. Más években ilyenkor legalább elegendő koksszal rendelkezett a főváros, de most az sincs, mert a gázgyár hosszabb idő óta nem termel. Egy hajszálnyival sem jobbak az állapotok a többi közhivatalokban sem. Az államnál, a minisztériumokban, a postán, a vasútnál mindenütt hidegek a kályhák a burákban és a tinta maholnap belefagy a kalmárisba. A középiskoláknak sincs elég téli tüzelőjük és minden valószínűség szerint ezek is rövidesen hazaküldik didergő diákjaikat. Védindítvány a két Mollán gyilkosai ellen. A vörös rémuralomnak köztudomás szerint egyik legborzalmasabb bűnténye: a két Hollda Sándornak brutális, minden ok nélkül való kivégzése volt. Ebben az ügyben Váris főügyész most készítete el és nyújtotta be a törvényszékhez a vádiratot, melyben gyilkosság bűntette miatt emel vádat a tettesek és bűnsegédek, továbbá felbujtás és bűnpártolás címén más részesek ellen. A főállamügyész vádja a következő tényálláson nyugszik: Egy hónappal a proletárdiktatúra kikiáltása után, Április 23-ára virradó éjjel, Cserny József, a Batthyány palotában elhelyezett terrorista-különítmény főparancsnoka egy listát adott át a mellé beosztott Lázár Andor és Mészáros Sándor terroristáknak, valamint Siska Jakab politikai nyomozónak, hogy a listán szereplő egyéneket, mint túszokat szedjék össze és még az éj folyamán állsák a forradalmi törvényszék elé. A listán szerepeltek: Sztáray Sándor gróf, Széchényi Emil gróf, Madarassy Gábor, Karátsony Lajos, ifj. Holtán Sándor, id. Holtán Sándor volt államtitkárok, Payer Vilmos lovassági tábornok, Szlavek Ferenc stáriai bíró és Balogh György kúriai tanácselnök. Cserny maga mondja, hogy amikor a listát megkapta, nem titkolta el örömét, hogy ilyen jó fogást hiztak rá. De Siska Jakab azt is előadta, hogy Cserny a névsor felolvasásakor oly nyilatkozatot tett, melyből világosan ki lehetett verni, hogy a túszokat nem kell mind a forradalmi törvényszék elé állítani, hanem útközben néhányat „haza kell küldeni“, így nevezték egymás közt a gyilkosságot. A terroristák néhány vörösörrel el is indultak és mikor Hománék Pauler utcai lakása elé értek, Lázár Andor e szavakkal szállt le a terrorautóról: — Ez az a csirkefogó, aki egyszer kérvényemet elutasította. A házmester, Karsai József postaaltiszt és felesége vad kommunisták voltak és Hollánokat, mint nelük nem tetsző burzsujokat, már többször megfenyegették. Most nagy készséggel fogadták és igazították útba a terroristákat, akik a Hollán-lakásba igyekeztek. Mivel az ajtót nem nyitották ki azonnal, Lázár azt fegyverével befeszítette s a társaság a lakásba nyomulva, az alvó Hollánékat kizavarta ágyaikból és a hiányosan felöltözött túszokat az autóhoz kísérték és arra őket fellökdösték. A Hián szereplők közül Hollánékon kívül, csak Szlavek Ferencet és Karátsony Lajost találták otthon, azután az autó megindult az alagúton át a Lánchíd felé. A terroristák káromkodtak, hogy csak ilyen eredményt értek el és hangoztatták, hogy Csernyhez így vissza sem mernek menni, majd kijelentették, hogy „kárpótlásul haza kell küldeniük“ néhányat a túszok közül. Először Szlaveket akarták megölni, de ez a gyenge ember részint az izgalmak következtében, részint azért, mert lakásán a terroristák úgy arcul verik, hogy összeesett, eszméletlenül feküdt az autó fenekén és ezért békén hagyták. Amint azonban a Lánchíd budai hídfőjéhez értek, Lázár és Mészáros kiszállította a két Hellént. Velük lsszállt Sáska Jakab nyomozó is, az autót pedig továbbküldték azzal, hogy a pesti oldalon várjon rájuk. Ekkor Hellánékat előbb a Lánchíd alá a Duna szélére kísérték, ahol arccal a víz felé fordították őket és a hátuk mögött tanácskozni kezdtek arról, hogy a kivégzést hogyan kellene végrehajtani. Mikor az áldozatokét ily módon lelkileg eléggé meggyötörték, ekkor a lépcsőzetenyire felhajtotáik őket a hídra és a nők indultak Past felé. Az első hídpillérnél a terroristák, ak'feet a nyomozó hiába igyekezett tervükről lebeszélni, megállították a két Hollánt és a Zlid korlátja mellé arccal a Duna felé fordították. Lázár Andor az ifj. Hollán Sándor, Mészáros pedig az id. Hollán háta mögé állott. Egy ideig még arról beszéltek, hogy Frommer-Féle vagy Szeyer-revolverrel hajtsák-e végre a gyilkosságot, míg végül is Lázár Andor közvetlen közelről ifj. Hollán Sándor hátulról fölnőtte. Mészáros revolvere előbb a hibás beállítás miatt neon sült el, de csakhamar fejbelőtte ő is az id. Hollánt. A két áldozat nyomtán összeesett és erre minden különösebb vizsgálat nélkül a két terrorista a Dunába dobta őket Szlaveket és Karátsonyt ezután átadták a forradalmi törvényszékinek, Csernyitek pedig jelentették, hogy a két Hollánt „lestoppolák“. Cserny igen meg volt elégedve és cigarettával kínálta meg a terroristákat E vérlázító tényállás alapján készült el a főállamügyész vádindítványa, amely a leartóztatásban levő Cserny József 27 éves budapesti származású bérmunkást, a terroristakülönímény főparancsnokát, mint felbujtót, Mészáros Sándor 23 éves csorvási származású kőmives segédet, a Bandl-féle vörös különítmény tagját és Lázár Andort, mint tettestársakat, továbbá a letartóztatásban levő Berdon Rudolf, békéscsabai származású sofőrt, Karsai József postaaltiszt, házmestert, Karsai Józsefné 35 éves házmesterné, mint bűnsegédet, mindannyiukat gyilkosság büntette címén vádolja. Hámori Miklósné, szül. Neurath Bellát, 41 éves budapesti lakost, bűnpártolás vétsége címén, vádolja azért, mert Lázár Andornak útlevelet szerzett és ezáltal a szökésben őt elősegítette. Learóztatásban levő Kovács Ferenc 32 éves asztalosmestert továbbá Karsai Józsefet és nejét még külön felbujtás miatt is vádolja a főállamügyész, végül Katona Sándor 31 éves villanyszerelőt személyes szabadság megsértése címén azért vádolja, mert mint házbizalmi Hollán Miklóst, vörös őrökkel elfogatta és fogvatartatta. Lázár Andor ellen a vádindítvány nyomozólevél kibocsátását kéri. 3 Válóperek lavinája. Egy válóper, öt perc. — Mi lesz a felbontott házasságokkal? A Kun Béla új termelési rendszerét talán csak azok a boldogtalan párok fogadták ujjongva, akik szívszakadva várták addig is, hogy a farképnél hagyhassák egymást. Mert míg a polgári rendben a házasság közös megegyezéses felbontásánál is legalább hat heti eljárási időt kellett kivárni, a kommüon alatt a párok egyszerűen megjelentek a törvényszéken, az ülnök-elvtársak előtt kitöltöttek egy blankettát, ami legfölebb öt percet ha igénybe vett s azzal a párok mindjárt megtarthatták az uj lakodalmat. Az egész ötperces funkciónál a szakszervezeti igazolvány volt a legfontosabb. S emellett az expressztempó mellett is hónapokon át valósággal ácsorogni kellett a törvényszék folyosóin. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak, mekkora válási düh kerítette hatalmába a házasfeleket, csupán annyit hozunk fel, hogy amíg rendes időben a törvényszék két házassági tanácsa naponként tizenöt-húsz házasságot bontott föl, addig Kun Béláék alatt huszonnégy házassági tanács boldogította a boldogtalan párokat s napjában körülbelül százötven ilyen párral végzett ez a huszonnégy tanács. Egy-egy ilyen tanácsban régi bírákat és jegyzőket hagytak meg elnökül, de már a tanács két ülnök tagja, mint laikus, a proletárok sorából került ki. S ezek az ülnökök aztán szó szerint veve is laikusok voltak: grafikussegédek, munkásnők, könyvkötő leányok. Mert az ülnökök egyike feltétlenül elvtársnő volt, sokszor mindnkettő. A bíró-elnökkel szemben annyi megkülönböztetésben részesültek, hogy kétszeres napidíjat kaptak. Ezek az ülnök elvtársnők valósággal terrorizáltak a válásra, olyankor persze, mikor a házastársak közül csak az egyik fél kérte a házasság felbontását s különös kedvtelésüket találták benne, ha a válni nem akaró feleségektől megvonhattak minden tartásdijat. Megtörtént, hogy az alperes-feleség meg sem jelent a tárgyaláson és ilyenkor ezek a hisztérikus ülnöknők nem egyszer vöröskatonákkal vezettették