Uj Nemzedék, 1919. október (1. évfolyam, 3-27. szám)

1919-10-01 / 3. szám

z eredmény korlátértékek­ben sem egységes, de túlnyomóan pozitív maradt. A befektetési piac korlátolt forgalom mellett szilárdabb volt. (M. T. I.) Bécs, szeptember 30. — Schumpeter államtitkár jelentést tett a kormány­tanács­nak a pénzügyi helyzetről. Egyúttal beter­jesztette az állam pénzügyeinek rendezésé­ről készített tervét. A terv három-négy évre szól, amely időn belül egyrészt az adórend­szer reformjával, másrészt pedig az állami kiadások csökkentésével akarja az állami háztartás egyensúlyát helyreállítani. Az ál­lamtitkár kifejtette, hogyan kell leküzdeni a legközelebbi időben az átmeneti pénzügyi zavarokat, hogyan lehet külföldi fizetőesz­közöket szerezni nyersanyagok és élelmisze­rek megszerzésére, részletesen fejtegette to­­vábbá az állam belföldi és külföldi hitelének­­kérdéseit, a jegybank ügyét és a vagyon­­dézsma kérdését. *A vitát legközelebb foly­­­tatják. (MTI) Kavarodás a fiumei kérdés körül. Clémenceau és Lloyd-George az olasz álláspont mellett.­­— Belgrádban fegyveres ellenállásra készülnek? — D’Annunzio nem tárgyal a kor­mánnyal. D’Annunzio fegyveres kalandja, álta­­­­lában a­ fiumei kérdés egész komplexuma­­ nap-nap után összébb kuszálódik. A Neiv­ Tork World egy jelentése arról ad hírt, hogy a fiumei kérdést annak idején egészen elintézték, amikor Clémenceau és Lloyd George egyszerre letértek korábbi álláspont­­jukról és azt az eszmét kezdték képviselni, hogy Fiuménak olasz uralom alá kell ke­rülnie. Az olasz kamara szeptember 28-iki ülésén Tittoni külügyminiszter beszédet mondott, mely­­be­n az ország külpolitikáját vázolta és rátért a fiumei kérdésre is. Az adriai kérdés megoldásá­ról azt mondotta, hogy abban kifejezésre fog jut­ni Franciaország és Anglia közreműködése. Franciaország és Anglia hozzájárultak ahoz, hogy Fiume olasz fennhatóság alá kerüljön, de Franciaország és Anglia Wile­onnal egyetértet­tek abban, hogy Fiume kikötőjét és vasutait a népszövetségnek adják és Dalmáciát Zára nélkül a jugoszláv­oknak. Ezzel szemben megkapnák az olaszok Albánia ellenőrzését és a korfui tenger­­szoros semlegesítése biztosítaná Olaszországnak az Adrián való teljes uralmat. A végső döntés a kamaráé lesz. Ha a kamara a bizalmat megta­gadja, akkor a kormány nem köt­i meg a szer­ződést. A miniszter beszédét követő vitában az egyes pártok szónokai Fiume anunexiója mellett foglaltak állást, más szónokok viszont azt taná­csolták, hogy folytassák a tárgyalást a szövet­séges hatalmakkal. Az ülést a szocialistákkal kitört heves összeütközés miatt félbeszakították, s a tanácskozást hétfőre virradó éjjel újból meg­kezdték. A szavazásnál végre egyhangúlag elfo­gadták azt a határozati javaslatot, mely Fiumét olasznak ismeri el. A határozati javaslat másik ré­szét, amely a fiumei kérdés megoldását a kor­mányra bízza, csak 30 szavazattöbbséggel sza­vazták meg. Ez a körülmény Nitti miniszterel­nököt annak a bejelentésére indította, hogy a kormány meg fogja vizsgálni, mi a teendője. Róma, szeptember 30. (Szikratávirat.)­­ A minisztertanács javaslatot terjesztett a­­ király elé, hogy a parlamentet oszlassa fel és az új választásokat írja ki. (M. T. I.) Berlin, szeptember 29. — A’ L’ o k' a­­­a­n­­zergérnék jelentik Bernből. Az olasz ka­mara tegnapi ülése után valóságos harc támadt egy kávéházban szocialisták és nacionalisták kö­zött. A verekedők székekkel és a kávéház egyéb berendezési tárgyaival támadtak egymásnak. A szocialisták ezt kiabálták: Éljen Lenin! —, a na­cionalisták pedig ezzel feleltek: Éljen D’Annun­zio! — A rendőrségnek csak nagyon nehezen si­került a rendet helyreállítania. Bécs, szeptember 30. — A Neues Wiener , Tagblattnak táviratozzék Luganóból. A Popolo d Italia értesülése szerint Tittoni erősen elhatá­­­­rozta, hogy lemond, mert közte és Nitti minisz­­­­terelnök között áthidalhatatlan ellentét van.­­ (MTI.) Uj Nemzedék Szerda, 1919 okatóber 1, Pardon... (Friedrichék sajtószabadsága.) rA Népszavának ma reggel „Friedrichék sajtó­­­szabadsága“ fáj. Nézzük csak, milyen is a „Friedrichék“ sajtószabadsága és milyen volt a Népszavaiké. Fridrichék lehetővé tették, hogy a Népszava, a­ vörös terror lap­­ja, a Szamuelly elvtárs akasztó­fáinak, a mar­xista tébolynak, az országgyilkolásnak ez a lapja ismét megjelenhessen és azt írhassa, amit akar. Népszavaik viszont már a Ká­rolyi-kormány idején tapsoltak a nyomda­­romboló csőcseléknek, rohamokat vezényel­tek minden gondolati megmukkanás ellen és a székesfehérvári megyegyű­lésre, százezrek e megnyilatkozására azzal feleltek: „Lebun­­dozni, elnémítani, börtönbe vetni!“ A kom­­m­ün idején pedig végleg megfojtották a saj­tót s mikor milliók gondolatai röpcédulákon át próbálkoztak megnyilatkozni, egy becsü­letes magánhivatalnokot rostává lőttek ér­tük s a Népszava boldogan közölte a halá­los ítélet végrehajtását. Ez volt az ő sajtó­­szabadságuk, a heveseké, akik az országra rászélhámoskodták magukat. És most a Népszava meri kinyitni a száját és szájába venni a sajtószabadság szavát. Csoda-e, ha a földühödött ország ráüt erre a vörös száj­ra, amelyről még csöpög az ő mohón föl­­nyalt vére? (Kóbor Tamás, a kis hálás.) Kóbor Tamás megjelent Az Újságban, folytatja ro­vásait. Az a Kóbor Tamás, aki a kommunis­ták pusztulásával befurakodott az újság­írói Otthon elnökségébe és azzal foglalta el székét: „Hálás köszönetet mondok a kom­munistáknak azért a sok jóért, amelyben minket részesítettek. A kezük közt voltam, megölhettek volna, de nem tették. Külön­ben is a magyar ember lovagias természetű, nem támadja ellenfelét, ha az gyönge, tehe­tetlen.“ Kétségtelen, hogy a Lenin-fiúk bi­zonyos jól adminisztrált kegyetlenséggel vé­gezték munkájukat s éppen nem az erköl­csileg fenségeseket, a jelentőségben nagyo­kat kötelezték a hála forró kézcsókjára. Be Kóbor nemcsak a maga életét, hanem ezen­felül „sok jókat“ is emlegetett. Ugyan mik lehettek azok, mikor még a máriabesnyői ligetek is arról zugnak ez őszi éjszakákon, hogy a szovjetnek kevés más ember köszön­het „sok jókat?“ Mi kötelezhette ekkora há­­fára Kóbort, aki rovásaiban csakugyan szorgalmasan űzi tovább a bolsevizm­ust, a meggyöngült, tehetetlen, szegény, szegény népbiztosok helyette­sen ijesztő nagy tételre, amely a hadsereg havi szükségletét 1 szliárd márkában irá­­nyozza elő. Noske hadügyminiszter kijelenti, hogy a hadsereg tervezett redukálása egyelőre nem volt foyam­atosítható és pedig a Keleten folyó események miatt. A hadsereg csőik-­ kerítése helyett még több embert kellett kerü­letre külden­i, hogy saját területünket a bol­­sevikiek betörése ellen biztosítsuk. A mi­niszter azután a kurlandi eseményekről szól és annak a reményének ad kifejezést,­­ hogy, a visszahívott legénység számolni fog az adott helyzettel és vissza fog térni. Arra nézve még nincs megoldás, hogy mikép ho­zassanak vissza az orosz szolgálatba lépett katonák. A vita további során a miniszter közli, hogy a hadsereg létszáma kerek 400.000 ember. A létszám azonban erősen csökkenőben van, mert a sorozás másfél hó­nap óta meg van tiltva és sok katona láváll a hadseregből, amikor munkaalkalom kínál­kozott. A költségvetést végül elfogadták. (M. T. I.) Táviratok. Egy francia követ jelentése Pártiban a magyar kérdésről. Bécs, szeptember 29. (M. T. L magán­jelentése.) — A Wiener Mittagsjournal je­lenti Bukarestből. Bukaresti lapok infor­mációja szerint St. Atdaire francia követ párisi utazásának nagy jelentősége van. Azt hiszik, hogy a közeli Kelet kibontako­zási akciójában a követnek igen nagy sze­repe lesz. A konferencia személyes jelen­téstétel végett kérette járásba. Nemcsak a román ügyekről, hanem a magyar kérdésről is jelentést fog tennni. Bukarestből való el­utazása előtt hosszabban tanácskozott a királlyal, Bratianuval és Take Ionescuval Bukaresti körök azt hiszik, hogy St. Aulaire a román kívánságok szószólója. A király a vele folytatott beszélgetés során sűrűn hangsúlyozta, hogy Romániának nincs szándéka extra-túrákra s Románia nem tervezi a szövetségesekhez való viszony megváltoztatását. A német hadsereg havi egy milliárdos költségvetése. Berlin, szeptember 30. — A nemzet­­gyűlés költségvetési bizottsága a szükség­­költségvetést tárgyalta ma, amelyen többek között újabb 16 milliárdos kölcsön szerepel. A birodalmi hadsereg költségvetésénél Schirmer (centrum) rámutat arra az egyene­ Hírek. Munkában az alkalmi favágók* » Kíméletlenül irtják a budapesti parkokat, erdő­ket és kerítéseket. — Mit szól hozzá Maty*« sovszky főkapitány? A téli tüzelőanyag beszerzésének kérdése mint egyre m­egoldhata­tlanabb kincs probléma! vonaglik végig az egész városon. Az embereket, akik előre fáznak a rideg tél borzalmaitól, ép­pen nem tudja megnyugtatni az az ígéret, hogy a főváros huszonöt rrdllló korona értékű tűzifát szándékozik kiosztani a lakosság között. A fa* hiányban szemvédő élelmesebb emberek­ maguk igyekeznek segíteni bajukon. Fejszével, fű­ rés*t szed a vállukon kiballagnak a legközelebb eső parkba, vagy fásított útvonalra és megkezdődik a kim­étetű­en fairtás. Különösen a külvárosokban utcahosszat zeng a fejsze, amely a frissen kidőlt, tött fát a kapuk előtt aprítja és a ház apraja, nagyja segédkezik a behordás körül. Vájjon a magán favágók eme legújabb vál­lalkozása megszünteti-e csak parányi részében is a fahiányt? Szó sincs róla. Ellenben húsz­­harminc esztendőre tönkreteszi a főváros égési fásítását és közegészségügyi szempontból a most élő emberek számára szinte jóvátehetetlen kárt okoz. Az önkéntes favágási buzgalom nem riocs­kán a túlzásba is átcsap. Olyanok is mennek parkot irtani, kiknek egyébként nincs sürgős szükségük fára. Kidöngetik a fát, mert nem kell érte fizetni. A pénz nélkül szerzett fa pedig ránk szabadítja az üzéreket, akik szerte a városban kocsis­zámra árulják a frisshajtású, egészen nyers fát. Természetesen hanatla­n m­uzeoraázott. Egy-egy kiló ilyen éghetetlen vizenyős fáért hír rom, sőt öt koronát te elkérnék. Alkalmi favágók a Hűvösvölgy több évti­zedes lombos fáit csaknem teljesen kipusztítot­­ták, kivágták­ a Szent István-kórház mögött so­rakozó gyönyörű platánokat, nem kímélték a Népliget fáit sem és most már a Városliget tá­­jakén is serényen dolgoznak a fűrészek és al­­­kalmi fejszék. Ha rendőrőrszem, vagy román járőr közeledik, hirtelen csönd támad és az al­kalmi famunkás meglapul a közeli fatörzs mö­gött Az élő fákon kívül sor kerül a kültelki kit.­rítésekre, a poncegádorok mélyén húzódó vastag gerendákra, sőt még a padlásgerendákra is. Egy éjszakán át teljesen eltűnt a föld színéről a Tab­­torsai hosszú deszkakerítése és hasonló sora érte az államvasutak nyugati pályaudvari rak­tári helyiségeinek fakerítését te. A lóverseny­ téri kiserdő kidöntött fái után a Margitsziget szá­zados platánjait ie ki akarták kezdeni, de a­z örök idejében észrevették és elűzték a csónako­kon közeledő favágó kalózokat. Kérdést intéztünk Metttyasovszky György főkapitányhoz, hogy a rendőrség minő intézett

Next